2012. december 23., vasárnap


2012. december 19., szerda

Turista tízparancsolat


  1. Készülj fel alaposan a túrára!
  2. Túrádat erőnléted, gyakorlottságod, és társaid figyelembevételével tervezd!
  3. Célszerűen, kényelmesen, és ne feltűnően öltözz!
  4. A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj!
  5. Viselkedj csendesen, fegyelmezetten, vendégként!
  6. Tartsd és tartasd be a túrázás szabályait (tűzrakás, hulladék, illemhely, táborozás, védett terület, túravezetés...)!
  7. A természetben való tartózkodás után állítsd vissza az eredeti állapotot (táborozás, szálláshely, illemhely...)!
  8. Szeresd és védd a természetet, igyekezd azt másokkal is megszerettetni, megismertetni, megvédetni!
  9. Becsüld túratársaidat és őket a bajban soha el ne hagyd!
  10. Igyekezz hasznosítani a természetben szerzett ismereteidet, tapasztalataidat!

2012. december 18., kedd

Pécs környéki kirándulások

Pécs környéki parkerdő rövid maximum fél napos általam ajánlott túrái:
   Tettye-tér az első túránk kiindulópontja, bőven van parkoló, ha autóval érkezünk és emellett a 33-as helyi járattal is megközelíthető a helyszín. Havi-hegy-i templom és panorámasétány is megér pár percet, csodaszép kilátás van innen a városra és szép időben a Szársomlyó is látható. A 2010-es Európa kulturális főváros cím elnyerése révén nagy változáson ment át a környék. A térről egy fahíd vezet át a Havi-hegyi sziklák tetején található kereszthez, onnan pedig egy térkővel kirakott sétány a templomhoz. Autóforgalom elől lezárták a területet és egy új nyomvonalat kapott a Havi-hegyi út. A Tettye-téren is vannak változások, felújították a játszóteret és hosszas huzavona és késlekedés után a Tettye-téri romokat is. Egy rozsdás kilátót is kaptak a romok, ami nem kis ellenérzést váltott ki a városlakókból az elmúlt évben. Megnyílt a Tettyei Mésztufa-barlang, ahová megint csak érdemes bekukkantani. A város talán legjobb étterme is itt található, na de ugorjunk vissza a túránkhoz. A sárga jelzést követve a lépcsősoron felkapaszkodunk a Balázs-pihenőhöz, innen tovább mehetünk a Kikelet szálló felé, az Ilonka-pihenő érintésével, de inkább jobbra tartva a Dömörkapu felé vesszük az irányt.
Ilonka-pihenő a Mecsek déli oldalában

2012. december 5., szerda

Hazajáró a Youtube-on

Örömmel adom közre, hogy már elérhető a méltán népszerű Hazajáró sorozat eddig megjelent része a legismertebb közösségi videómegosztó portálon, azaz a Youtube-on. A linken keresztül elérhetitek a videókat: http://www.youtube.com/user/hazajaroweb

2012. december 3., hétfő

Nomád Adventure a Kamniki-Alpokban

Egy októberi hétköznap kitaláltuk, menjünk el egy közös céges hétvégi kirándulásra. Az első kitűzött hétvégét a borús időjárás miatt lefújtuk, de az október 23-ai hosszú hétvégén már nem volt semmi akadály. Kivéve talán azt, hogy ez nekünk nem volt hosszú hétvége. Rövid tanakodás után a  Kamniki Alpok lett kinézve, majd egy negyedik túratárs kiválasztása után, gyorsan eljött a szombat egy óra, amikor is útra keltünk. A cél a Logarska völgy végében található parkoló volt, kb 5 óra alatt értünk ki Pécsről. Hazai mellékutakon, majd Szlovéniában, amíg lehetett pályán. Már sötét volt mikor megérkeztünk és a terveink szerint még várt ránk egy rövid séta az Okreselj ház fölötti részig. Felhúztuk bakancsainkat, összepakoltuk cuccainkat, bekapcsoltuk fejlámpáinkat és nekiindultunk az erdőnek. Hamarosan a Slap Rinka vízeséshez értünk, látni ugyan nem láttuk és az jelzést is csak sokadik nekifutásra találtuk meg. Fahídon kereszteztük a Savinja folyót utána pedig meredeken kapaszkodtunk fel a vízesés feletti részekre, néhol a Szlovák-Paradicsomhoz hasonlatos falépcsők-létrák segítségével. Pár perc múlva már a Savinja forrásánál töltöttük fel kulacsainkat, majd egy fenyvesben kerültük el a menedékházat és az a melletti alpinista házat. Egy tisztás elhagyása után pedig már az éjszakai szállásunkat keresgéltük. A sziklás-köves terepen ez nem is volt olyan könnyű feladat. A turistaösvénytől pár méterre találtunk pár négyzetméter vízszintesnek látszó, de valójában nem vízszintes területet. Letelepedtünk, vacsoráztunk, majd bebújtunk a hálózsákjainkba. 
  Ötkor ébredtünk, összeszedelőzködtünk és elindultunk a Török folyosó felé. Lámpáink fényében botorkálva kapaszkodtunk egyre feljebb. Az ösvény már a törpefenyők fölött szerpentinezett a fentebb említett kuloár felé. Pirkadatra a ferráta beszállásához értünk, de a nagyobb hátizsákok miatt inkább a törmeléklejtőn való feljutást választottuk. Hamarosan rájöttünk, hogy a sóderben sem egyszerűbb a
A török-folyosó

2012. október 12., péntek

www.onedoor.hu

Az oldal költöztetése, megújítása folyamatban van. Egy darabig párhuzamosan fog élni mindkét címen!

2012. szeptember 13., csütörtök

Hanwag weekend a Bajor Elő-Alpokban

  Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkám révén kiutazhattam Bajorországba és egy fantasztikus hétvégét tölthettem ott el a Hanwag (Fenix) jóvoltából. A történet két hete kezdődött, amikor is a főnökömtől megtudtam, hogy lehetőségem van kijutni a világ legjobb túrabakancs gyártójához, a Hanwag-hoz. Csütörtök reggeli indulás után, pesti átszállással az esti órákban érkeztünk Vierkirchen-be a gyártó főhadiszállására. A 900 kilométeres utazás kicsit megviselte a társaságot, de nem sok időnk volt pihenni, mert már vittek is minket egy étterembe, ahol fejedelmi vacsora és kortyolgatás közben ismerkedett egymással a csapat. Rajtunk magyarokon kívül Szlovákia és Csehország outdoor üzletei képviseltették magukat.
  Péntek reggeli előtti kocogásom alatt felderítettem Vierkirchen-t, ezt a piciny városkát, ami alig 30 kilométerre van Münchentől. A szállásunk pont az S-Bahn és egyben vasútállomás mellett volt, innen 30 perc alatt a helyi lakosok Bajorország fővárosának központjába tudnak utazni. A kis település infrastrukturális ellátottságát minden magyar város megirigyelné. Körülbelül egy órát futottam, ez idő alatt bejártam szinte minden utcát, láttam az iskolát, az óvodát, templomot és megtaláltam a Hanwag gyár épületét is. Reggeli után indultunk a már nagyon várt gyárlátogatásra. Legelőször Mr. Josef Wagner úr mesélte el a márka rövid történetét.
Hanwag főépület

2012. július 29., vasárnap

Kok Euro azaz Balkáni ...!

Május 25.-én reggel, pontosabban délelőtt találkozott a Csapat Szekszárdon a Gabi pecsenyésnél! A kifőzde tulaja 30 évet várt rá, hogy a Szcsecsinszk Bulldozers megkóstolja finomságait. Malacsült, rétes sör és tea elfogyasztása után elindultunk Délnek. A konvoj két autóból állt, folyamatos rádiós kapcsolat révén könnyű volt a kommunikáció, emiatt vagy az elfogyasztott sörök miatt elég sűrűn kellett megállni üríteni, na meg a folyadék utánpótlást is meg kellett oldani. Udvarnál léptünk át Horvátországba, Eszék mellett elhaladva kereszteztük a Drávát, kis kitérőt tettünk Dakovo-ban. Kár hogy nem álltunk meg, mert megért volna egy kis sétát a belváros. 170 kilométer megtétele után újabb folyón keltünk át, a Száván. De ez már azt is jelentette, hogy Samac-nál bosnyák földre léptünk. Mindkét határállomáson gyors volt az átléptetés, a csomagjainkat meg sem nézték. Bosanski Samac-ot elhagyva letértünk a 17-es főútról egy sárga átkötő útra Tuzla irányába. A térképünkön sárgával jelzett mellékút miatt kicsit aggódtunk, de nagyon jó volt, forgalom alig és az aszfalt is príma volt. Az első település, ahol megálltunk, tankolás miatt az Gradacac, vagyis hatalmas csöcsök, ahogy kedves útitársunk elnevezte. A benzin kb 60 forinttal olcsóbb, mint itthon, euróval is lehet általában fizetni, blokkot sosem adnak, csak egy kis számológépen kiszámítsák az épp aktuális tarifát. Nemsokára már a Tinja folyó völgyében, újra piros úton közeledtünk Tuzla felé. Az elmúlt napok esőzései miatt a folyó medre megtelt barna sebesen zúgó vízzel, ezt egy újabb, rövid pisiszünet alkalmával közelebbről is megfigyeltük. Tuzla környéke nem nyerte el a tetszésünket, ezért itt meg sem álltunk, hatalmas kémények okádták a füstöt, nem volt túl bizalomgerjesztő. Kladanj-t elhagyva már több megállót iktattunk be, 996, majd 1032 méter magas hágókon keltünk át a szerpentinekkel tűzdelt jó minőségű hegyi utakon. Nemsokára már Szarajevó elővárosában találtuk magunkat, a szállásunk pontos helyét viszont senki sem tudta, csak azt, hogy a Sebilj-tér közvetlen közelében található. Itt kezdődtek a bajok. A Miljacka folyó északi partján keletnek tartó utat könnyen megtaláltuk és amit még tudtunk, hogy északnak kell majd tartani a térre. Csak azt nem sejtettük, hogy mikor és csak harmadik próbálkozásra sikerült megtalálni a helyes utat. De közben a második körünk alatt, sikeresen nem adtam meg az elsőbbséget egy balról kanyarodó bosnyáknak. Természetesen a rend őre ezt kifigyelte és félre is állított. A bosnyák hatóság nem beszélt semmilyen idegennyelven, mi meg nem értettük először mit akar? Később elkezdett rajzolni, ekkor már elismertem a szabálysértést és következett az alkudozás! 250 KM-el indított, ekkor kicsit leesett az állunk, nem is váltottunk még a helyi valutából, meg hát az 125 euró. Tetettük a hülyét, mintha nem tudnánk mit szeretne, végül kérdeztük euró! Ekkor már csak 40 volt, de még ezt is sokalltuk, megnézte a nevem és mondta: "Milán kok euró? Kok euró Milán?" ! Leírtam neki, hogy 15, elnevette magát és írta 20, majd aláhúzta. Nem volt mit tenni kifizettük, gyorsan zsebre rakta és mehettünk isten hírével. Aztán átvette az irányítást P.A., ő már járt erre tavaly nyáron, a teret nemsokára meg is találtuk, de a szállást nem, olyan szűk utcákba mentünk be, majd tolattunk vissza, amibe alig-alig fértek be az autók. Próbáltunk segítséget kérni rendőrtől, helyiektől, senki sem tudta merre van a Hostel Posillipo. Még egy taxis sem, de ő levitt minket vissza a térre, ahonnan 30 méterre volt a szállásunk, egy szűk kis sikátorban. A kocsikkal beálltunk ebbe a kis zsákutcába, elrendeztük az anyagiakat, felcuccoltunk, majd irány a város. Az első bosnyák fotószünet matricát is elhelyeztük a Hostel Posillipo bejárati ajtaján.
Szarajevó, Sebilj kút a Bascarsija negyedben

2012. május 18., péntek

Marokkó 1. rész: A Nagy utazás, kezdetek, első benyomások

  Az úr 2004-ik évének 78-ik napjának reggelén 7 fiatalember társaságában nekivágtunk a Nagy Utazásnak. Hátizsákokkal felszerelkezve vártuk a kora hajnali buszunkat a szegedi Mars téren, innen Dunaföldvárig buszoztunk, ahol már várt minket Bazsi a bérelt Ford Transit-tal. Székesfehérvár érintésével, a nyolcas főúton hagytuk el szeretett kishazánkat, egy rövid vasvári pihenőt beiktatva. Az A2-es autópályán átszáguldottunk Ausztrián, Tarvisio-nál beléptünk Olaszországba. Váltott sofőrökkel mentünk egész éjszaka, egy kis be nem tervezett kitérőt is tettünk Cuneo felé. Rövidítés gyanánt a navigátorunk elnézte az irányt és Milánó alatt lejöttünk a pályáról. Cuneo után felkapaszkodtunk a Tende hágóba, éjjel hegyi keskeny utakon, alagutakon és szerpentineken keltünk át Franciaországba. A túloldali tengerpart felé való ereszkedés közben, pedig újból a taljánoknál találtuk magunkat. Ventimigliánál ekkor ráálltunk a sztrádára és a helyes útra. A Francia Riviéra mentén haladtunk nyugatnak, majd a Rhone folyó delta torkolatát elhagyva fordultunk délre. Közben feljött a nap és Perpignan elhagyva közeledtünk a spanyol határhoz. A spanyol-francia határon, a pár nappal korábbi madridi merénylet miatt, meg kellett állnunk. Mindkét ország aláírta a Schengen-i egyezményt, de a spanyolok megszigorítottak a hazájukba való belépést, úgy emlékszem, hogy akkor még marokkóiakat is kerestek a terrortámadás végett. Nem tartott sokáig a vizsgálat és már robogtunk is Barcelona-Valencia-Alicante útvonalon. Murcia és Almeria között sötétedett ránk. Malaga, majd a híres-nevezetes Marbella után éjfél körül értük el Algeciras-t. Itt kerestünk egy komptársaságot, megváltottuk a jegyeket és nemsokára már indult is a kompunk át a Gibraltári-szoroson egyenesen Ceutába. Az autót leraktuk és felmentünk a fedélzetre. Éjszaka lévén a szorosból semmit nem láttunk, itt-ott Gibraltár fényei tűntek fel a távolban. Ha jól emlékszem itt is volt valamiféle vizsgálat, pedig spanyolból-spanyolba mentünk. Itt meg a drogcsempészés és az emberkereskedelem is közrejátszik a fokozott szigorba.
Ceuta, háttérben a Rif-Atlasz

2012. február 25., szombat

Fábián Tamás emlékére

  A hetekben egy szőrnyű tragédia híre rázta meg a honi földrajzos társadalmat. Etiópiai utazása során elhunyt Tanárunk, Társunk, Barátunk Fábián Tamás. A körülményekre itt most nem szeretnék kitérni, beszámolt róla a média, sok ilyen-olyan híresztelés látott napvilágot. Aki ismerte tudja, hogy milyen ember volt Ő, sosem kereste a bajt, mindig mindenkivel emberséges volt. Miért pont vele?

2012. január 3., kedd

Szemétmentes Glavoi

Ezúttal Marika, Ákos és Milu társaságában tettünk kisebb túrát a romániai Bihar hegységben. Péntek reggel indultunk útnak Szegedről a 250 kilométerre lévő Pádis fennsíkra. 4 óra alatt elértük a hegységet, de itt még várt ránk az út legnehezebb része. 25 kilométer alatt több száz métert kellett leküzdenünk, nem is ezzel volt a baj, inkább az út minőségével. Néhol volt egy kevés aszfalt csík, de inkább földes úton zötykölődtünk felfelé, de volt hogy birka nyáj állta az utunkat.
Út a Pádis fennsíkra
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...