2013. január 2., szerda

Négy színű fotós-futás a Mecsekben

Egyik este a másnapi futásom tervezgetése közben vettem észre a Mecsek turistatérképen, hogy egy szép kört lehetne futni mind a négy színű túrajelzést érintve. Az út összeállt a fejemben és alig vártam, hogy eljöjjön a reggel, pontosabban a hajnal és útra kellhessek. Fényképezőgépet nem szoktam vinni magammal, de most eme különleges futást meg akartam örökíteni, ezért beraktam a hátizsákomba, a frissítő és a cserecipő mellé. Hat körül keltem, gyorsan beöltöztem és már indultam is a Tettyére. 
Sárga jelzés a Tettye és a Dömörkapu között
Már pitymallott, de még sötétben kezdtem meg a kapaszkodást az Irma úton a sárga jelzésest követve. Pár hete még hóban küzdöttem itt fel magam, de mostanra elolvadt minden, így nem csúszkáltam, lazán felértem a buszfordulóhoz. Itt áttértem a piros turistajelzésre, amelyen a sípályát keresztezve hamarosan a Kis-rére értem. A tisztás elhagyva egy meredek kaptató leküzdése után, leereszkedtem a Kantavári-forráshoz, előtte még megnéztem a romokat, majd utána a felhagyott bánya udvarában is készítettem pár fotót.
Mecseki piros jelzés
Eddig mindig elővettem, majd visszaraktam a gépet a zsákba, de itt meguntam és felakasztottam a nyakamba. Később erre rá is fáztam, mert a mínusz 4 fokot, nem nagyon szerette a masina. A Rábay-fa után haladtam tovább a piroson, az Árpádtető-Lapis műút elérése után, már nem volt messze a kék jelzés. Rockenbauer Pál útján futottam a legkevesebbet, mert 800-1000 métert megtéve leágaztam északnak a Lapis irányába. 
Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra
Itt tértem rá a túrám negyedik színű turistajelzésére a Mecseki Zöldre. Jó darabig egy erdész úton, kivágott fákkal szegélyezve haladtam, majd a Lapis előtt aszfaltra is merészkedtem. Ekkor már rakoncátlankodott a fényképezőgépen a hidegtől, úgyhogy visszaraktam a zsákba. Itt egy kicsit változtattam az előre eltervezett útvonalon és a zöld háromszögön a Sós-hegyi kilátót érintésével lefutottam a Remete-rétre. 
Mecseki Zöldtúra
Itt már jóval elmúlt nyolc óra és az első turistával is találkoztam a panoráma gyönyörködése közben. De nem sokáig tartott az ámulat, hideg volt mennem kellett tovább, nehogy megfázzak. A réthez a már jól bevélt keskeny, néhol meredek nyiladékot választottam, a hosszabb háromszög jelzés helyett. Pár kép és pár korty a tisztáson, még mindig, sehol senki és most már célegyenesben lévén nagy lendülettel elindultam hazafelé. Piroson a három völgyet gyorsan elhagyva a Manduláson át, el az Állatkert előtt. A Dömörkapunál három   idősebb futó a TV-torony felől érkezve válik szét, hallom ahogy megbeszélik "holnap fél nyolckor ugyanitt találkozunk". Gondolom magamban, de jó is nekik, azazhogy nekik is, bár már csak két kilométer és lent vagyok a Tettyén, de hamarosan visszatérek! Így zárult a kör, kb 20 km-t mentem, a tempót hagyjuk, majd legközelebb fényképezőgép nélkül biztos gyorsabb leszek :-)
Mandulásban
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...