A két nappal korábbi (pünkösd hétvégi) futásomat a Holt-Tisza partján fejeztem be és annyira magával ragadott a környezet, hogy mindenféleképpen vissza akartam menni még a hosszú hétvégén. Már fél ötkor felkeltem, csendben lelopóztam, felöltöztem a teraszon belebújtam a futócipőmbe, vállamra kaptam a fotóstáskám és már szaladtam is a holtág felé. Az sem zavart, hogy éjszaka nagy zivatar volt, legalábbis ekkor még nem! A központban a katolikus templom előtti pocsolyákban tükröződő templomtoronynál álltam meg legelőször.
Fejre állított templomtorony
Megkerültem a városházát, majd pár perc múlva már a egyes és kettes holtág közötti szarvasi átjárónál voltam. A kettesnél már gyülekeztek a horgászok, míg az egyesnél síri csendben egy szürke gém kémlelte a vizet valamiféle zsákmány reményében.
Amíg figyeltem csak a fejét mozgatta, lehet már korábban belakmározott.
Szürke gém a kécskei holtágnál
Az egyes morotva vízében tükröződő ókécskei református templom tornya, a felkelő nap fényei és a nádas feletti pára együttese további fotózásra csábított.
Ókécskei református templom
A szennyvíztelep felé haladtam tovább, előtte még egy kicsit benéztem az egyes felé keletre, de az összefüggő nádasban nem találtam semmilyen csapást a vízfelület felé. Gyorsan vissza is fordultam, de már ekkor láttam, hogy gondok lehetnek a továbbiakban a felázott földes utakon.
Párás nádas
Annyit érdemes tudni erről a holtágról, hogy pontos dátum nem ismert mikor fűződött le a morotva, de a régészek és a térképészek feljegyzéseiből az 1700-as évek elejére tehető az időpont. Az 1763 és 1787 közötti még a Habsburg Birodalom által kezdeményezett első nagyméretarányú térképezés során már holtágként szerepelt a térképeken. Az 1960-as években épített három kereszttöltés révén négy részre osztották a Holt-Tiszát. 40 méter híján 10 kilométer hosszú morotva több mint 100 hektár területű. Átlagos mélysége 0,7 méter, átlagos szélessége pedig 147 méter. A térképen jelzett 1.-es holtágon tilos a horgászás, a 2.-esen a 2000-es évek eleji nagy fejlesztések és mederkotrás hatására igazi horgászparadicsommá vált. (Forrás: Tiszakécske és környéke Sporthorgász Egyesület honlapja)
Tiszakécske és a Holt-Tisza térképe
A 80-as években épített vízműtelep elhagyása után a négyes holtág elérése volt a célom. A pocsolyák és egy nádassal elzárt kanális kerülgetése közben előbb őzek riadtak fel és szaladtak tova mielőtt bekapcsoltam volna gépem. Később a földúton tőlem 200-250 méterre egy mezei nyúlra lettem figyelmes. Legelőször távolról kaptam le, majd lépésről-lépésre közelítettem hozzá, míg észre nem vett és eliszkolt.
Mezei nyúl kémleli a tájat
A cipőm talpán összegyűlt sár miatt ugyan csúszkáltam, de ez sem rontotta el a jókedvemet. Előbb egy magányos őzikét cserkésztem be, majd mikor kicsit odébbállt egy nyuszival falatozgatott a gabonatábla szélén. Mintha Bambit és Tappancsot láttam volna a Disney rajzfilmből.
Bambi és Tappancs
Ahogy közelegtem feléjük, egyszer csak hirtelen megneszeltek és már ugráltak is ki merre lát. Az őz popsija fehérlett, ahogy nagyokat szökellve fel-fel tűnt a búzamező felett.A sárban megtaláltam a nyomaikat is, illetve valószínű az övéké lehet?!
Vadnyomok
Egy kisebb belvízzel borított részhez érve egy nagyobb testű madárt ijesztettem ki a fészkéből vagy vadászhelyéről. A búzatáblákat kerülgetve már láttam, hogy a kitűzött célomhoz egyenesen nem tudok eljutni, csak ha letérek nyugatnak.
Erdő széli vadászles
A távolban feltűnő erdő már sejtette velem, hogy ismét közeledek a holtághoz. A fenti képen látható vadles közelében újabb mezei nyulak tűntek fel, szerencséjükre vadász nem volt a lesben, csak én kaptam le őket, pontosabban videóztam le őket.
Közben annyira tetszett a búzamezők textúrája, hogy nem állhattam meg pár fényképet.
Búzatábla
Az erdőbe egy kicsit benézte, pár perc alatt összecsipkedtek a szúnyogok. Még a ruhámon át is éreztem a csípéseket. Az erdőben bolyongva megleltem a négyes Holt-Tiszát, de sűrű nádason nem tudtam lejutni a partjára. Visszatérve a földes útra hamarosan a kereszttöltésen találtam magam. Jobbra a hármas, balra a négyes Holt-Tisza. Egy kis nyiladékon lehet a vizet látni, amelyen gémek, vadkacsák és egyéb madarakra lettem figyelmes.
Hármas Holt-Tisza
Az Oláhházi dűlőn a hármas mentén vissza szaladtam a szarvasi átjáróhoz. Közben meg-meg álltam lementem a vízpartra állatok, virágok után kutatva. Kisebb-nagyobb sikerrel jártam. A kettes mentén már összefüggő sorban ültek a pecások a nagy halra várva.
Horgászok a kécskei Holt-Tisza partján
A hajnali gém már elrepült, helyette a távolban egy Búbos vöcsök sziluettje rajzolódott ki, de olyan távol volt, hogy nem tudtam róla értékelhető képe készíteni. Egy szép pókhálót kaptam még le, majd innen már egyenes út vezetett haza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése