2013. július 25., csütörtök

Malomvölgyi tó körül

  Már nagyon régóta tervezem, hogy elmegyek a Malomvölgy tóhoz futni. Csak mivel 11 kilométerre van tőlem, ezért inkább mindig a Mecseket választom. De vasárnap este elhatároztam, hogy másnap hajnalban elmegyek ide futni. Hétre haza kellett érjek, ezért kora hajnali indulással mentem ki a tóhoz. Gondolkodtam, hogy futva közelítem meg, de oda vissza 22 és az idő rövidsége miatt gyorsan elvetettem az ötletet. 4-kor keltem, gyors szedelődzködés után fél ötre értem ki a Péter pusztára. Ugyan még sötét volt, de a parkolóban már három autó pihent. Ki korán kell sok halat lel.
Párás hajnal a Malomvölgyi tó partján

A keleti oldalán kezdtem a kört, az első pár lépésnél még ügyelnem kellet, mert korom sötétben fejlámpa nélkül indultam. Mikorra kiértem az erdőből és a tópartnál már a telihold fénye elegendő volt, hogy lássam merre is járok. A gát melletti elhaladva megláttam az első horgászokat, majd a félszigetre érve visszanézve Pécs fényei is feltűntek. Sajnos ezek a képek közül egyet sem tudok ide berakni, kézből nem igazán sikerültek jól. 
A távolban a pécsi Tv-torony
Malomvölgyi tónak írtam eddig, de igazából Malomvölgyi tórendszer, ugyanis 1970-es években két gátat hoztak létre, amelyek révén megszületett a Malomvölgyi I.-es Kökényi-tó. Az egyes mellet elhaladva kiértem a kettes gátjához, valamit az első kisebb kilátóhoz. 
Malomvölgyi kisebb kilátó
Itt még nem álltam meg, mert vissza akartam érni a nyugati oldalra, hogy a napfelkeltében gyönyörködhessem. Mentem tovább, majd két fahídon való átkelés után és a focipálya, játszótér érintésével átértem a nyugati partra. Innen meg sem álltam míg az északi tó gátjához nem értem. A nap még nem bukott át a horizonton, de már kezdett sárgulni az égbolt alja. Majd hamarosan a fák között átszűrődött a napkorong fénye és a vízben csillogva, tükröződve világította be a tájat.
Napkelte
Átfutottam a gáton és ezzel megkezdtem a második körömet. Egy kör kicsivel több mint öt kilométer. A fenti kilátós kép is ekkor készült, valamint a nádas egy kis lyukán bekukucskálva egy szürke gémet is lencsevégre kaptam. Elég messze volt és egy a vízből kiálló faágon kémlelte a vizet, majd gyorsan odébbállt. 
Szürke gém a Malomvölgyi tóban
Ezuttal nem mentem teljes kört, hanem a két tó között a gáton átfutva csak a Malomvölgyi tavat kerültem meg, illetve annak is az északnyugati végéig mentem csak. Bekukucskáltam Keszü felé, majd visszafordulva furcsa természetes alagutakat vettem észre. nagyon megtetszettek, ezért hosszasan fényképeztem őket. A tóparti fák lombkoronája összenőtt az ösvény túloldalán lévő fákkal és valóságos alagutak jöttek létre.
Természetes alagút
Ahogy menten délre a partról egy fehér nagyobb testű madár repült be a vízbe mikor közelébe értem, kicsit később pár száz méter múlva újra megijedt tőlem, de mindig olyan gyors volt, hogy a gépet be sem tudtam kapcsolni már el is tűnt a szeme elől. Az első futó is megérkezett, fotózás közben szaladt el mellettem. Most végig mentem a nyugati parton a szabadidőparknál is egyre több horgász pecázott már, hiába nő hat óra felé járt már. A keleti oldalon visszafelé indulva nem sokkal a kökénypusztai bekötő ösvénytől megtaláltam a Somos-kilátóba vezető ösvényt.
Somos.kilátó a Malomvölgyi tavaknál
Felszaladtam a kilátóba igazából csak keletre a Kökényi tó déli sarkára lehetett belőle kilátni, a többi irányba a fák eléggé betakartak. A kilátóról is csak ezt az ellenfényes, nem túlságosan jó sikerült képet készítettem. Ahogy elindultam lefelé az ösvény elágazott és nem akartam ugyanazon visszamenni, mint amerről jöttem, ezért az északnak indulót választottam. Ami később keletnek fordult és egy jó nagy kerülővel értem csak vissza a tópartra. A titokzatos fehér madár újra feltűnt, csak ezúttal a tó túloldalán voltam, ezért nem ijesztettem el. Viszont nem is tudtam lefotózni. 
A titokzatos madaram
A nádasban kapaszkodott meg egy faágban, de csak ilyen képet tudtam róla készíteni. Talán Fehér gém, de nem tudtam megállapítani. A szeme körül nem láttam fekete csíkot, a csőre narancssárga színű volt. Ezek alapján kizártam a kócsagokat és a szürke gémet, de pontosan nem tudtam behatárolni a madarat. Talán Fehér gém volt. Szorított az idő, így hát elbúcsúztam madárkámtól és rohantam a parkolóba. Kicsit késtem ugyan, de még éppen időben haza is értem. Nagyon bejött a környezet, csak a távolság ne lenne, akkor biztosan sűrűbben járnék ide futni. 
Misina-Tubes gerinc

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...