2013. október 1., kedd

Schneeberg túra

  Korán lefeküdtem és korán is ébredtem fél hat előtt már kibújtam a hálózsákomból és készülődtem a túrámhoz. Éjszaka szembesültem azzal, hogy túlságosan közel voltam a mosdóhoz és annak a világítása egész éjjel ment, ezért többször is kikukucskáltam a sátorból, mert azt hittem már reggel van. De aztán mindig csalódtam és visszafeküdtem. Hat előtt mikor elindultam Kaiserbrunnból még csak páran keltek fel, a többiek még ráérősen húzták a lóbőrt. A futás miatt, amúgy is hozzá voltam szokva koránkeléshez, meg szerettem volna minél több időt fent tölteni a Schneebergen, úgyhogy cseppet sem bántam a korai kelést. 
Kaiserbrunn-i sátortábor
A 27-es utat követve mentem el a Weichtalhaus-hoz, csak később vettem észre, hogy van egy tanösvény amin egy darabig tudtam volna az erdőben is haladni, de aztán este is elfelejtettem azt és akkor is az úton botorkáltam vissza a sátramhoz. A Kaiserbrunn-i Vízvezeték múzeum tanösvénye ez, de ezt majd legközelebb fogom bejárni.
Höllental
A sátortól idáig 20 méter szintet emelkedik a terep és a fél órás menetidőt tartva fél hét előtt egy kicsivel érkeztem meg a menedékházhoz. Az előtte lévő nagy parkolóban páran az autóikban aludtak, ők nem szerettek volna Kaiserbrunnban kempingezni. Pedig ott szabad, itt meg tudtommal nem. 
Weichtalhaus
A bécsi természetbarátok által üzemeltetett Weichtalhaus-ban 3 szobában 59 embernek tudnak helyett biztosítani, az úgynevezett matraclágerban. Emellett egy egyágyas, egy kétágyas és három háromágyas szobával várjak az erre tévedőket. Árakról itt tudtok tájékozódni. Egy kis büfét is üzemeltetnek, nyáron  hangulatos terasszal. 
Az első létra szurdokban
Innen két óra a menetidő a Turnstein oldalában lévő Kienthaler Hütte-ig, mind a szurdokban, mind a Ferdinand Mayr weg-en. Felfelé inkább a kicsit izgalmasabb Weichtalklamm szurdokot választottam, majd lefelé a másik útvonalon ereszkedtem le. 
Aztán egyre hosszabb és egyre több következett
A térkép pöttyözött vonallal jelzi ezt a szakaszt, de valójában ez nem klettersteig, csak nehezebben, néhol létrával, drótkötéllel is biztosított útszakasz. A nehézsége az útnak, hogy 547 méterről 1380 méterig kell felkapaszkodni.
Létra felülről
Az út elején még elég széles a völgy, itt csak erdei ösvényeken haladtam felfelé, majd később több helyen összeszűkül a szurdok. Itt voltak azok a részek, ahol pár méteres fémlétrákon mászva lehetett csak előrejutni. Szerencsémre száraz időben voltam itt, mert azért vizes, csúszós sziklákon nehezebben tudtam volna felmászni egyik szikláról a másikra.
Alagút
Ami nagyon tetszett a szurdokban, hogy végig csak azokon a helyeken voltak beépítve létrák, láncok, ahol valójában kell is. A jelzések is jól követhetőek, bár elég nehéz eltévedni ebben a völgyben, mert oldalra kimászni nem olyan egyszerű. 
Lankás részen a Weichtalklamm-ban
Jó másfél óra múlva értem fel egy murvás útra, ide akár terepjáróval is fel lehet jönni a Höllentalból, gondolom csak engedéllyel. valamint ide érkezik a már említett másik útvonal is a Weichtalhaus-tól. Itt egy lankásabb rész következett. Pár perc múlva megérkeztem a Jakobs Quelle-hez, azaz forráshoz.
Balra a szurdok, egyenesen a Ferdinand Mayr út
Két literes kulaccsal vágtam neki a túrának Kaiserbrunnból és mire ideértem már nem sok volt belőle, ezért gyorsan megtöltöttem őket. Illetve nem olyan gyorsan, mert a forrás vízhozama elég alacsony volt, de azért pár perc alatt tele töltöttem a palackjaimat. Pár korty még a forrásból majd indulás tovább.
Jakobs Quelle
Ezen a részen több vadvirággal találkoztam, voltak köztük ismerősek és kevésbé azok. A beazonosításbán a Növényhatározó csoport segített a facebook-on. Mindegyik növény bemutatni most nem tudom, de párat azért megemlítek. Ilyen volt például a kék vagy alpesi sisakvirág, ami nagyon hasonlított a mecseki Méregölő sisakvirágra, azzal az apró eltéréssel, hogy az sárga ez pedig a kék minden árnyalatában tündökölt. Itt is sokat láttam de fentebb 2000 méteren is sok volt belőle.
Kék vagy alpesi sisakvirág
Harangvirág, ördögszem, cickafark és bogáncsfélék mellett gyönyörű sárga virágok pompáztak az erdő kisebb tisztásain. Valamilyen aggófű, de pontosan nem tudom, talán a berki, de az is lehet, hogy a Kárpáti aggófű volt..
Aggófű a Weichtal völgyben
A sárga jelzésen haladtam tovább felfelé a házhoz, fenyvesek és tölgyesek váltogatták egymást az úton. Néhol egész meredeken kapaszkodtam a széles erdei ösvényen. Életem első erdei ciklámenjét is megleltem. Nem kerestem csakúgy ott volt az útszélén a fák alatt.
Sárga jelzés a Kienthaler Hütte felé
Hamarosan egy nagy szikla oldalában feltűnt a várva várt turistaház. A két órás színt időt tartva értem fel ide. Egy osztrák család reggelizett a ház előtti teraszon, miközben a szemközti Rax látványában gyönyörködtek és a Nap első sugaraiban melegedtek.
Kienthaler Hütte és felette a Turnstein
Az 1380 méter magasan található Kienthaler Hütte 1896 Szeptember 13-a óta várja turistákat. A házról több információ itt található. A felette magasodó Turnstein-re egy B nehézségű klettersteig útvonalon negyed óra alatt kapaszkodhat fel a bátor és kellőképpen felkészült (beülő, sisak, kantár) túrázó. Az útbaigazító tábla szerint két óra ide a Klosterwappen, a sárga majd a kék jelzést követve. Az út ezen szakasza része az Österreichischer Weitwanderweg északi útjának, A Bodeni-tavat köti össze a Bécsi-erdővel. Az 1975-ben létrehozott útvonal majd 1200 kilométer hosszan szeli át Ausztriát, néhol 3000 méter magas hegyek között haladva.
Rax plató a Schneebergről fotózva
Pár perc séta után a fenyvesek itt-ott ritkultak és szemben a Rax tőle nyugatra a Schneealpe és a Hochschwab hegység is kirajzolódott. Majd egy kereszthez érve keletre fordult a kék jelzés, a sárga északra tartott az Edelweisshütte irányába. Én a kéken folytattam tovább túrám a Schneeberg fennsík felé. Ahogy gyűrtem a szinteket, úgy csökkent a fenyők száma és hamarosan már a törpefenyves régióban találtam magam.
Havasi szegfű
Havasi szegfű, Fehér májvirág, alpesi habszegfű és havasi őszirózsák között vezetett az utam. Sok fotószünetet tartva és havasi gyopár után kutatva emelkedtem tovább. Schauerstein gerince tőlem északra magasodott, itt is vezet fel egy út a fennsíkra, lefelé azon jöttem a Fischer Hütte-től.
Schauerstein
Fentebb az alhavasi régióban megint csak szebbnél szebb virágokra bukkantam. Legelőször egy apró kis kék virágra lettem figyelmes, amiről utólag kiderült, hogy Hólyagos tárnics volt. Majd Borzas havasszépe következett, de láttam mohaképű kőtörőt is.
Borzas havasszépe
Ahogy közeledtem a csúcshoz, már láttam a tetején lévő keresztet és az a melletti meteorológiai állomás épületét. Emberek is mozogtak odafent, pedig erről amerről én jöttem senki nem közelítette a csúcsot. De aztán mikor felértem megértettem, hogy honnan jönnek a turisták.
Hochschneeberg
A 2076 méteres főcsúcs másik oldalán két turistaút is vezet ide fel, még pedig a Szalamandra vasút végállomásától. Szó szerint hömpölygött a tömeg felfelé a kellemes nyári melegben. Kényelmes tempóban körülbelül egy óra alatt fel lehet sétálni a vonat felső végállomásától. Csináltam pár fotót a kereszttel, majd elsétáltam a meteorológiai állomás túloldalára, ahonnan a Rax és alattam a Höllental is látszódott. Az a hely, Hirschwang is feltűnt odalent, ahonnan előző nap először megpillantottam a Schneeberg csúcsát.
Hirschwang a Klosterwappen-től
Leültem ettem egy csúcscsokit, majd elővettem a térképemet és átgondoltam, hogy hogyan tovább. Eredetileg az Edelweisshütte volt a cél, a havasi gyopár miatt. De a Waxriegel és a Schneebergbahn közelsége is csalogatott. Végül engedtem és arra kanyarodtam, gondoltam magamban teszek egy kitérőt, aztán meglátom, lehet még a turistaház is belefér visszafelé menet.
Fischer-hütte és a Kaiserstein
A Schneeberg másik kétezer feletti csúcsa a szomszédos Kaiserstein, mindenekelőtt ide sétáltam át. Havasi szegfű és Gombafűlevelű kőtörő kísérte utamat. A csúcs alatt újabb a hegység legmagasabban fekvő házához értem.  A 2049 magasan található Fischer-hütte április végétől november elejéig várja vendégeit, a többi időpontban egy téli szobában húzhatja meg magát az erre tévedt vándor.
Fischer-hütte és a Klosterwappen
Dél felé járt az idő, ezért mikor felértem a Kaiserstein-re, megpihentem annak oldalában és megebédeltem. Nem volt messze a ház tőlem és annak kutyája is arra kolbászolt, gyorsan ki is szagolt magának. Először csak felderítette a terepet, majd odahúzódott elém és csak nézte ahogyan étkezem. Majd egyre csak közeledett, végül a fűben hagyott morzsákat kezdte el összegyűjtögetni. A végén még játszadozni is akart velem, a hátára feküdve forgolódott, majd ugrándozva tova szaladt.
Puchberg an Schneeberg a Kaiserstein-ről
Megcsináltam a fotószünetes képet, majd még kitekintettem északkeletre Puchberg felé. Ezután elindultam lefelé, előbb megkerültem a Fischer-hütte-t, majd gyorsan vesztettem a szinteket a Damböckhaus felé. A Fischer-hütte-hez még murvás úton terepjárók is feljárnak. Ahol tehettem lerövidítettem és inkább az ösvényeken mentem. A köves, sziklás talajon csak csenevész növényzet volt megfigyelhető, de azért a legéletrevalóbb növények itt is megélnek, ilyen volt például a cickafark és valamiféle harangvirág.
Harangvirág a Schneebergen
Amikor lentebb kicsit lankásabb részre értem, a növényzet is gazdagabb lett. Egy mélyedésbe letértem az útról Havasi gyopár miatt, arra nem bukkantam, helyette viszont két új enciánfélét is találtam. Az egyik a Kereklevelű tárnics, kék színű és annyiban tér el a hólyagostól, hogy a szirmai nem hegyesek, hanem lekerekítettek. A másik gyöngyszem, pedig az Osztrák tárnics volt. Ezek mellett találtam még Rezes Hölgymált, Nyúlszapukát és Havasi Istácot is.
Osztrák tárnics
Sok időt elbogarásztam a virágok között, de sajnos tovább kellett indulnom, mert még sötétedés előtt le kellett érjek a völgybe. A nagy alhavasi legelőn tehenek legelésztek nagy kolompokkal a nyakukban. Igazi alpesi hangulatú volt a táj.
Alpesi idill
A fennsík kisebb nagyobb víznyelőiben még augusztus közepén is megmaradt a tavalyi hó. Ezen részek le is voltak kerítve vízvédelem miatt. Pár perc múlva már a Damböckhaus előtt találtam magam. Az épp felújítás alatt álló házikó teraszán nagy volt az élet. Söröztek, ebédeltek a kiránduló családok, baráti társaságok. Az 1810 méteren lévő Damböckhaus április végétől október végéig várja vendégeit.
Damböckhaus és a Hochschneeberg
Karnyújtásnyira volt innen a Waxriegel, hát felszaladtam rá gyorsan. Szinte kaszálni lehetett volna annyi Osztrák tárnics és Kék sisakvirág volt az út szélén. A csúcson újabb kereszt és újabb embertömeg fogadott. Hiába innen pár percre van a Hochschneeberg-i végállomás.
Waxriegel keleti panorámája
A kereszt alatt minden irányba fémtáblát jelezték, hogy a legközelebbi nagyváros milyen távolságra van innen. Sopron 59 km, Budapest 245 km és a többi. Itt már sok magyar turistával is találkoztam, nem mondom fentebb is volt egy pár azért. Rövid fotószünet után célba vettem a fenti képen látható kápolnát, ami a Szalamandra vasút mellett van. Rövid séta után arra lettem figyelmes, hogy egy idősebb úriember egy fehér virágot simogat. Nem is kellett több, ekkor már tudtam, jó helyen járok. Ahogy megláttam az elsőt, majd a következőt, aztán még egyet ... Lehasaltam és örült fényképezésbe kezdtem.
Havasi gyopár
Nem tudom mennyi ideig voltam itt, de minden perce élmény volt. Jöttem mentek körülöttem az emberek, páran észrevették miért is hasalok a földön, de sokan csak úgy elsétáltak mellettük. Ez az a virág ami az alpesi országokban szinte mindenhol feltűnik, jelvényeken, menedékházakon ...A havasi gyopár németül Edelweiss nedves réteken 1800 és 3000 méter között sok helyen előfordul, júniustól szeptemberig virágzik.
Hochschneeberg-i Erzsébet kápolna
A végállomásnál a fenti képen látható Erzsébet kápolna az 1898-ban meggyilkolt Sziszi osztrák császárné, magyar királyné emlékére emelték. Előtte egy rozsdás alagút, valamint egy kiállítóterem található. Ingyenesen megtekinthető, az alagútban fotók és egy óriás tévén reklámfilm látható a Schneebergbahn-ról. A kiállítótérben festmények, valamint egy üvegfal van. Az üvegfalban ha közel érünk hozzá egy ventilátor hópihéket fúj a magasba és miközben aláhullnak olyan mintha odakint esne a hó az Erzsébet kápolnával a háttérben.
Hóesésben a Sziszi kápolna
Bementem a kápolnába is valamint kinéztem alá. Aztán arra lettem figyelmes, hogy elindul lefelé a Szalamandra vasút. Lefelé nem volt éppen tele a vasút, de 11 vonat megy fel-le és szinte egész nap óránként indul. Még csak kora délután volt gondolom a későbbi járatokkal többen mennek lefelé.
Schneebergbahn völgymenetben
Miután elment a vonat megnéztem a végállomást is, bementem a kasszákhoz, mindenütt szalamandrás emléktárgyak, képeslapok... A mosdóban feltöltöttem kulacsaimat, majd még a körbejártam a megálló melletti Berghaus Hochschneeberg-et. Ez a ház is csak szezonban van nyitva, amíg közlekedik a vasút.
Hochschneeberg-i komplexum
Elindultam visszafelé, most felfelé jött a szalamandra, így is lekaptam, aztán elbúcsúztam tőle és egy másik ösvényen közelítettem meg ismét a Damböckhaus-t.
Damböckhaus
Majd a Klosterwappen-ra is a déli eddig általam nem járt útvonalon gyalogoltam fel ismét. Nem volt nehéz követni a sárga jelzést, mivel úgy 20 méterenként le volt ütve a földbe egy két méteres oszlop, amikre volt festve a sárga csík. A téli hóvastagság miatt értem a cölöpöket, de ilyen sűrűn talán egy kicsit túlzás, de lehet nagy ködben hasznát veszi az erre tévedt hegymászó.
Cölöpös út a Klosterwappen-ra
Rajtam kívül senki sem ment már felfelé, sőt lefelé is már csak szállingóztak az emberek. Nem is bántam, jó volt újra kicsit magányosan bandukolni. Fél óra sem kellett és fent voltam a csúcson, újabb csúcsfotó majd nem a reggeli úton, hanem attól kicsit eltérően indultam vissza Kaiserbrunn-ba.
Klosterwappen
Fischerhütte-ig mentem a gerincen, majd a zöld jelzést és a Schauerstein gerincét követve ereszkedtem le a Schneeberg-ről. Az itteni karok jobbra-balra dőlve jelezték az irányt. Az 1870 méteres Schauerstein-en nincs kereszt vagy tábla, ezért csak sejtem, hogy felmentem rá.
Zöld jelzés
A törpefenyves régióba érve már erősen fogyott a vízkészletem, valamint az egész napos túra során nem kellőképpen vigyáztam a Nap elleni védelemre. Ezért a karom ekkorra már rákvörös lett, valamint a ruháim által nem fedett részeim is kezdtek lepirulni. Siettem is lefelé az árnyas erdőbe. Egy házat már messziről kiszúrtam és elsőre abban bíztam, hogy az már a Kienthaler Hütte, de ahogy közeledtem hozzá már láttam, hogy ez még nem az, hanem az attól még északabbra található Heinrich Krempel-Rettungshütte.
Törpefenyves régióban
A ház egyik fele nemrég lett felújítva, körbe villanypásztor védi vadak ellen. Ottjártamkor senkit nem találtam, ezért kicsit körülnéztem benne. Illetve benne annyira nem tudtam, mert csak egy helység van, ahol meghúzhatja magát a menedéket kereső hegymászó. A kb 2 négyzetméteres teljesen üres, parkettázott  helységben 2-3 embernél többen nem férnek be, a ház többi része november és május vége közötti hétvégéken van nyitva.
Heinrich-Krempel-Hütte
A ház előtti árnyákban leültem uzsonnáztam és megittam utolsó csepp vizemet is. A Kienthaler Hütténél már senkit sem találtam, megnéztem a Turnstein ferráta beszállóját, majd indultam lefelé a forráshoz. Több helyen találkoztam az alábbi képen látható táblával. Néhol én is láttam olyan ösvényt ami több sávosra ki volt taposva, gondolom ezeket szeretnék kordában tartani.
Figyelmeztető tábla a Schneeberg-en
A Jakobs-Quelle-nél megtöltöttem kulacsaimat, olyan volt mintha kisebb lenne a vízhozama, mint reggel volt, oráknak tűntek a percek míg megtelt a két literes palack. Egy osztrák turistával is találkoztam itt, aki az elvesztett napszemüvegét kereste itt, közösen sikeresen megtaláltuk, majd elbúcsúztunk egymástól.
Weichtal oldalában
A Ferdinand Mayr weg-en mentem lefelé fenyvesek, tölgyesek váltogatták egymást, volt egy-két szakasz mikor pusztuló, száradó félben lévő fenyvesen vitt át az út. Olyan sötét volt benne, mintha már lement volna a Nap. Aztán kiérve belőle újra világos lett az erdő.
Pusztuló fenyőerdő
Az út ezen szakasza nem volt olyan izgalmas mint a reggeli, mikor a völgy aljában létrákon kellett felkapaszkodnom, de nem is bántam jó volt már kicsit lazítani, hűsölni a sűrű erdőben. Itt-ott kisebb erdőfoltoknál szép kilátás nyílt a Weichtal és a Höllental völgyekre.
Höllental
Szép lassan lesétáltam a Weichtahaus-hoz, majd a reggeli aszfalt úton vissza Kaiserbrunn-ba. Hamarosan befutottak a társaim is, vacsora mellett elmeséltük egymás élményeit, majd befeküdtünk a sátorba. Most kicsit szűkösebben aludtunk, mint előző éjjel.
Weichtalhaus
  Sokáig tartott és jó hosszúra sikerült, de azért remélem tetszett! A folytatás ígérem gyorsabban elkészül. Az utolsó részben a Schnnealpe-n tett kiruccanásunkról fogok beszámolni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...