2014. január 7., kedd

Jakab-hegyi tekergés

  Vasárnap reggelem, sőt a délelőttöm sem a henyéléssel telt. Hétkor indultam az Égervölgyből a Jakab-hegyre. Még mindig el van terelve az ösvény a tó mellett, de már eltűntek a gépek, sőt víz is van a tóban. Égertetőig a zöld jelzésen onnan pedig a zöld körön közelítettem meg a hegyet. Nyolc előtt már fent voltam első célpontomnál a Pálos kolostor romjainál.
Jakab-hegyi pálos kolostor pincéje
A kolostor romok mellett az erdőben van egy kis pince, amit már kezd benőni a természet. Egyik kedves túratársam képén láttam a helyet, majd a segítségével sikerült is rábukkannom. A romok mellett 1947-ben egy uj kolostort szerettek volna építeni a pálosok, de mivel 1941-ben feloszlatták a rendeket, ezért sosem készült el. Ma esőbeállóként üzemel, valamint a tornyát 1985-ben kilátóvá alakította az erdészet. 
Jakab-hegyi kilátó és esőbeálló (az új pálos kolostor helyén)
Innen a kék jelzésen szaladtam tovább, de nem sokáig, mert a kihagyhatatlan Zsongorkő kilátóhoz hamarosan letértem. Sokak köztük nekem is az egyik kedvenc helyem a Mecsekben! Szerencsére most szebb idő volt mint mikor legutoljára itt jártam, akkor a nagy ködtől az orromig is alig láttam. 
Zsongorkő oldalnézetben
Keleten a Villányi hegység majd tőle nyugatabbra a Papuk is kristálytisztán látszott. Felhős volt az ég, de a panorámát nem rontotta, sőt egy rövid időre még a Nap is kikukucskált egy kis lyukon. 
Zsongorkő és a horizonton a Papuk
A hosszúra nyúlt fotószünet után visszatértem a kékre és célba vettem a siklóernyős starthelyet. Az 1892-ben épült egykori István kilátó a fák között a földsánc nyugati felében jól látszik ilyenkor mikor nincs lombkorona. Most nem mentem fel, nem láttam értelmét, mivel az oldalán körülfutó lépcső már évek óta nem járható (nincs meg). A 2000-es évek elején még meg volt a lépcsősor, bár már akkor is életveszélyes volt. Én sajnos már nem tudtam rá felmenni, bár a fák is jól megnőttek körülötte, ezért a kilátás sem lehet valami jó. 
A Papuk vonulata a Mecsekből
A siklóernyős tisztáson is most voltam először, többször kerestem, de nem találtam rá. Egy kis segítséggel végre sikerült. A fenti kép már innen készült a Papukról. Az erdei ösvényen visszatértem a kék sávra, majd arról a piroson meg sem álltam volna Petőczpusztáig, hacsak útközben nem találkoztam volna egy pár virággal. Az aszfalt út mentén az árok partján több tő Szártalan kankalin is virágzott.
Januári Szártalan kankalin
A Jakab.hegy északnyugati oldalában található Petőczpuszta sok változáson ment át az elmúlt évszázadokban. Az egykor település helyén volt a IV-es légakna, amely ma már a múlté. Két emlékkő jelzi a helyét. Az egykori település emlékét, pedig csak a harangláb és pár sírkő jelzi. 
Petőczpusztai harangláb
A piros négyzeten indultam vissza Pécsre. A Jakab-hegy déli oldalában vezet ez a jelzés, még a Babás-szerkövek előtt tértem át a piros háromszögre, ami előbb a Jubileumi kereszthez, majd tovább a babákhoz vezet. A szúrós csodabogyó bokrok mellett itt-ott egy két lónyelvű csodabogyó is fel-fel tűnt. Sajnos bogyó egyiken sem volt., de jó tudni, hogy erre is előfordul. 
Jubileumi kereszt
Igazából Babás-szerkövek már a Jubileumi-keresztnél is vannak valamint a Jakab-hegy déli oldalában végig megtalálhatóak. De a leglátványosabbak, azok a kereszttől keletre találhatóak. A bizarr vörös homokkő képződmények nevét a helyiektől kapták, akik szerszámköveknek használták a kőzetet, innen a szerkő elnevezés. A baba pedig az emberre, bábúra emlékeztető formájukra utal. 
Babás-szerkövek
A Babás-szerkövek után tovább oldalaztam, nem mentem fel a Sasfészekhez. A Zsongorkő kilátó alatt az úgynevezett panoráma úton futottam hazafelé. Újabb tavaszi virágra az Olocsáncsillaghúrra bukkantam. Normál esetben április és június között virágzik, de az enyhe időjárás őt is megtréfálta.
Olocsáncsillaghúr
Ritkán járok erre, de a legszebb része a panoráma útnak mikor egy rövid szakaszon a tölgyeseket fenyőerdő váltja.
Panoráma út
A piros háromszögről a zöld jelzésre tértem át, amely levezetett a kiindulási helyszínemre Égervölgybe. Körülbelül 25 kilométeres kört négy óra alatt teljesítettem. A bejegyzés végére egy kis állatot tartogattam, amivel a túrám során találkoztam. Ez az állat nem más mint a nünüke. Az interneten kutakodva egy számomra nagyon érdekes olvasmányt találtam a kifejlődéséről. 
Nünüke
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...