Visszatérés a Retyezátba - Hazaút

  Gondolkoztam kell-e az az utolsó rész, mert igazán nagy dolgok nem történtek a lefelé ment közben, de aztán úgy gondoltam, hogy így lesz kerek a történet és megírom. 

Pirkadat az Encián alatt

Négykor csörgött az óránk, már este összepakoltunk ezért gyorsan lejöttünk a szobánkból. A ház gondnoka már fent volt, kértünk tőle még egy utolsó bögrével a finom teakeverékből, majd még sötétben nekiindultunk az erdőnek. Egy jó darabig nem vettem elő a gépemet, csak amikor már kezdett kivilágosodni. az első képek egyikét a lenti zúgónál, hosszú záridővel készítettem.

Pietrele kisebb vízesése

Amikor elővettem a gépemet, akkor már a többiek tempóját alig-alig tudtam követni, folyton lemaradtam tőlük. Szerencsére vagy bevártak, vagy mikor nem volt téma begyorsítottam és utolértem őket. A mohás meseerdőt ismét mint minden nap megcsodáltam.

A kék háromszög mentén a fenyvesben

Gyorsan haladtunk lefelé, csak mikor a Gales és a Pietrele összefolyásához értünk akkor lassultunk be. A vékonyka kis fahídon és a sziklákon egyensúlyozva a nagy zsákok terhe alatt oda kellett figyelnünk minden lépésre. 

Átkeltünk a patakokon

A dózerút felső szakaszához érve már megtettük a táv nehezebb részét, most már csak a hosszan a patak mellett bandukoltunk le a parkolóba. Sok-sok fehér zászpa és szagos müge és a már felfelé megcsodált kardos madársisak mellett egy bimbózó erdei ujjaskosbort is találtam.

 Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)

A Lolája vízesés most kimaradt és hat után pár perccel már lent is voltunk a tinónál, nem kellett két óra és az Enciántól leértünk. Eddig minden szuper volt, hanem ekkor jött a fekete leves. Mindenki elintézte ügyes-bajos dolgait, átöltöztünk, bepakoltunk, majd mikor elfordítom a kulcsot a tinóban, az megmakacsolta magát és nem indult. A műszerfalon az akkumulátor kijelzője csak pislog és nem akar világítani. Nincs mese be kell tolni, természetesen nem jó irányba áll az autó, alig tudjuk megmozdítani, majd nagy nehézségek árán menetirányba rakjuk. A lejtőn lefelé is csak sokadik próbálkozásra zörren fel a motor. Mikor aztán beindult, gyorsan beszállunk és meg sem állunk egészen Temesvárig. Innentől már indul és haza is jutottunk vele Pécsig. de másnap újra lemerül az aksija és nincs mese ki kell cserélni. Szép volt jó-volt ez a négy nap már alig várom, hogy újra visszatérjek! Csak ez az aksi nem itt hagyott volna cserben, akkor még a hazaúton is jól éreztem volna magam!