2014. november 24., hétfő

Kilátók és emlékhelyek a Mecsek nyugati végein

  Már egy ideje tervezem ezt a futást, de eddig sosem volt rá időm. Most is csak részben sikerült a tervezett túra. Hetvehelyig el szerettem volna menni, de így is későn értem haza. Az Erdő házától még kettő kilométer lett volna oda és kettő vissza, az már nem fért bele. Pedig a Gábor-kilátót végre szerettem volna megnézni. Ez az egy Mecseki kilátó hiányzik még egy bejegyzéshez. Bár földrajzi értelemben már a Zselichez tartozik, mert a műút túloldalán van. Futás közben már kigondoltam, hogy mi legyen a címe a bejegyzésnek, a "Kilátótúra a nyugati végeken"-t akartam, de mivel kimaradt Hetvehely, de megnéztem a Magyarok kunyhóját és a Cinke-tanyát ezért megváltoztattam.
Novemberi hangulat
  Kimentem autóval Remete.rétig, mert úgy éreztem, hogy plusz tíz kilométer sok lett volna. Bár így is több lett mint kalkuláltam. Negyed hétkor még sötétben parkoltam le a kerékpárút mögött, majd a kéken fejlámpa hiányában még sötétben indultam felfelé a Rózsa-hegyre. Majd onnan a Vörös-hegyre és már világosban értem a Patacsi-mezőre. Ahonnan megkezdődött a kapaszkodás a Jakab-hegyre. Az Avar gyűrű után már lankásabb terepen értem el a Pálos kolostor romjait.
Pálos kolostor romjai között
Sokszor voltam már itt fent, de még sosem mentem fel a kilátóba. Most bár siettem de erőt vettem magamon és a vaslétrán felmásztam a szűk kis torony tetejére. A távolban a Misina-Tubes gerinc, valamint mögötte a Kelet-Mecsek magaslatai is kirajzolódtak. Nyugatra és délre a fáktól nem lehet látni semmit, északra pedig a kolostor romok felett felhős volt az ég.
Misina-Tubes gerinc a Jakab-hegyről
Ha erre járok akkor kihagyhatatlan a Mecsek legszebb kilátója a Zsongorkő. Új festést kapott a kékről leágazó tanösvény, így talán akinek nem ismerős a környék az is könnyebben megtalálja a Mecsek gyöngyszemét, sokunk kedvenc helyét!
Útbaigazító jelzés
Leérve a kilátóhoz pont elkaptam mikor átbukott a Nap a Jakab-hegy keleti felén. Így már szép élénk színben tündökölt a kilátó kőzetét alkotó vörös homokkő. Vaskorlátját már 1892-ben kiépítették.
Zsongorkő, Jakab-hegy
A hányattatott sorsú István-kilátót is meglátogattam. Az 592 méter magasan a földvár nyugati felén ugyancsak 1892-ben felhúzott kilátót, még 1975-ben felújították, mára viszont már az enyészeté. Jó tíz évvel ezelőtt még meg volt az oldalán a felvezető lépcső, de már akkor is életveszélyes volt, most már az sincs. A jó fekvésű tornyot meg kéne magasítani, mert a környező fák túlnőtték.
István-kilátó romjai
Abban bízom, hogy a Mecseket is elérik a mostani trendek és talán felújítják vagy netán egy újat építenek a helyén. A  Babás-szerköveket fájó szívvel de most kihagytam, helyette a kéken leszaladtam a petőczpusztai műútra. Útközben kétszer álltam meg, egyszer az  i.e. 8-7 századból ránk maradt halomsíroknál, majd a Pálos-kútnál. Az aszfaltúra leérve a piros jelzést követve Viganvárig nem volt gond, majd ott kicsit elkavartam, de még időben észrevettem és csak 500-600 métert mentem rossz irányba.
Sás-völgy
A piros négyzeten ereszkedtem a Sás-völgybe, a cél Hetvehely lett volna, de csak az Erdő házáig jutottam. A 2010-ben átadott és idén ökoközponttá átalakított épületegyüttes üde színfoltja a Mecsek vendégházainak. Van itt minden mi egy erdei iskolához kell. Tanösvény, madármegfigyelő torony, környezettudatos gondolkodásra nevelés... és mindez gyönyörű környezetben és csodaszép infrastruktúrával.
Erdő háza, Sás-völgy
A hét méter magas kilátót két élő fa köré építették, a fák lombkoronaszintjén nem volt időm sokat időzni,de biztosan sok állat tanulmányozható innen.
Madármegfigyelő torony
Törtem az agyam, hogy még mennyek-e tovább, de már elmúlt fél kilenc ezért visszafordultam. Jó darabig a már ismertetett úton kocogtam hazafelé, majd maradtam a piroson és nem mentem rá a kékre, a Jakab-hegyre. Helyette annak északi oldalában néhol jó nagy sárfoltokba merülve igyekeztem szaporázni a lépteimet. Petőcz körül megtaláltam a már keresett Szártalan kankalint.
Szártalan kankalin (Primula vulgaris)
Novemberben kicsit korai, megtréfálta őt is a természet. Mikor a piros a zöld jelzéssel találkozott letértem, hogy megnézzem a Magyarok kunyhója helyén található kopjafát és pihenőhelyet. 1918 és 1920 között a szerb megszállás idején itt húzódott az ideiglenes határ és a magyar határőrök itt melegedtek a kunyhóban.
Magyarok kunyhója
A nemzeti színű jelzést hamarosan elhagytam, majd a piros helyett is a kékre letérve értem vissza a Patacsi.mezőre. Innen már csak a Cinke-tanya fel tettem egy kitérőt. Ez is egy újdonság volt számomra, eddig valamiért mindig kimaradt. Talán mert le kell térni a kékről, hogy megtalálja az ember! Pedig érdemes felkeresni.
Emlékkő, Cinke-tanya
Az emlékkövet a Mecsek egyesület 2004-ben helyezte el az egykori Cinke-tanya helyén. Négy barát neve áll a kövön: Baranyai Aurél, Csokonay Sándor, Millner Jenő és Millner Pál. Ebben a cikkben bővebben olvashattok a négy jó barátról! Innen már egyenes út vezetett a Remete-rétre, végül a harminc kilométere lett a túra, a lábam egész jól bírta, mikor ezeket a sorokat írom addigra azért megfájdult a térdem, de futás közben semmi panaszom nem volt.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...