2014. november 12., szerda

Marokkó 4. rész Marrakech-ből a Toubkal-ra

  Kissé elmaradtam a marokkói élményekkel, de most jön a folytatás, előzményekről itt olvashattok. Az esti séta után én a földszinti szobában húztam meg magam, de páran az emeleten, sőt a tetőn is aludtak. Szokás ez erre, olcsóbb mintha fedél lenne a fejed felett és a klíma is kedvezett hozzá. Nem volt még az az elviselhetetlen hőség, csapadék pedig nulla ilyenkor.
Djema el-Fna 
Egész nap a városban bolyongtunk, legelőször a Djema el-Fna térre mentünk, délelőtt sokkal nyugodtabb mint éjszaka. A Toubkal kávézó első emeleti teraszáról pedig igazán jól belátható az egész placc. Kávéztunk, kóláztunk miközben kattogtak a fényképezőgépek. Rajtunk kívül számos turista választotta ezt a formáját a tér megismerésének. A fenti képen látható kerek napernyők alatt kígyóbűvölők, búvészek várták a delikvenseket a tér közepén, a szélén pedig kézművestermékeket és különféle helyi csemegéket árultak. Frissen facsart narancslétől kezdve a piramis formájú fűszertornyokon át az aszalt gyümölcsökön keresztül az ínycsiklandozó süteményekig mindent megtalálni itt ami szemnek és szájnak ingere.
Toubkal kávézó, Marrakech
Lementünk a térre kicsit közelebbről is szemügyre venni a kígyókat. olvastam illetve hallottam hogyan működik a dolog, de mégis beleestünk a csapdába. Akkor kellemetlenül érintett, de így utólag már csak egy kellemes emlék. Több hibát is elkövettem az első, hogy túl közelre mentem hozzájuk a második, pedig, hogy nem volt nálam apró pénz. Az a trükkjük, hogy a nem kevésbé figyelő nézelődő nyakába rakják az állatokat, ekkor már nem tudsz visszakozni. Először Tomi esett áldozatul ,majd miután lefotóztam, nekem is nyakamba raktak nem is egyet hanem mindjárt kettőt. Aztán addig nem veszik le rólad a kígyókat, amíg a baksist ki nem fizetted! Nem volt nálam csak papírpénz és ha emlékeim nem csalnak, akkor pár ezer forintnak megfelelő dirhammal nyúltak le. Nem egy nagy pénz, de akkor elég minimál pénzből jártuk az országot. A szállásaink 500 forint alatt voltak mindenhol, itt Marrakech-ben is! 10 év telt el azóta, biztos sokat emelkedtek az árak azóta.
Árnyékba bújó kígyóbűvölők
A Koutoubia mecset minaretje a főtér szomszédságában messziről kimagaslik a házak közül. A 77 méter magas tornyú mecsetet a 12.-ik évszázadban építették, az Almohád-építészet egyik remekműve. 1985-óta a világörökség része a város medinája, ebbe beletartozik a mecset, de a Djema el-Fna és a szukok is. Az ország 8 világöröksége közül hetet felkerestünk, csak El-Jadida maradt ki. Magába a mecsetbe nem mentünk be, nem is vagyok benne biztos, hogy keresztény emberként bemehettünk volna-e? Vannak helyek ahová csak hithű mohamedánok tehetik be a lábukat. Pálmafák és virágok tarkította gyönyörű park öleli körbe a mecsetet.
Koutoubia mecset
Tamással és Bazsival egész nap a városban bolyongtunk, Marrakech óvárosa nem annyira vészes mint Fez-é, így nem kerestünk idegenvezetőt. Bár így biztosan kimaradt sok látnivaló, de tartalmas séta végére kellőképpen elfáradtunk. Kissé úgy éreztem, hogy modernebb a város Fezhez képest. Sok robogós cikázott a szűk utcákban és sajnos már "kínai" termékekhez is hozzá lehetett jutni. Nagy terek, zöld parkok és hatalmas városkapuk, a távolban pedig a hófedte Magas-Atlasz 4000 métert meghaladó csúcsai. Ez mind Marrakech!
Városfal, Marrakech
A fő szállító eszköz még mindig a szamár a sikátorokban. Ezüstművesek, szőnyegárusok mellett híresek a város papucs készítői. A tarka lábbelik beborították az egész üzlet falát! A bazáron belül külön negyedek alakultak ki, ahol a tradicionális mesterségek elkülönülve megtalálhatók. Ebédelni visszamentünk a szállásunkra, majd még délután is a szukok mélyén nézelődtünk. Az alapvető élelmiszereket (vizet, kenyeret) már a másnapi túrára is megvásároltuk.
Szuk, Marrakech
Bab Agnaou kapu, Marrakech
Estefelé mikor újra beindult az élet visszatértünk a főtérre. Ezúttal nem vacsoráztunk, nem lett volna jó elrontani a gyomrunkat a hegy előtt. Pedig jól néztek ki a csigák, kolbászok, tazsinok... Meglestük a hennásokat, komikusokat, bűvészeket, zenészeket vagy csak alkalmi szerencsevadászokat, hogyan próbálnak megélni a nagy tömeg nyújtotta lehetőségekből. Egészen ránk sötétedett mire visszakászálódtunk a panziónkba. A tetőről még lehetett hallani az éjszakai élet zajait és látni a mecsetek és a szállodák fényeit, de mi lepihentünk mert másnap megerőltető nehéz nap várt ránk!
Horgászat a Djema el-Fna téren
Fájó szívvel búcsúztunk a várostól, de már nagyon vártuk, hogy végre kirándulhassunk egyet az Atlaszban. A Rif-atlaszi túránk meghiúsult, ezért is furdalt a kíváncsiság, vajon hogy fogjuk bírni a húzósnak ígérkező hegyi túrát? Elbúcsúztunk szállásadónktól, majd nekiindultunk a Magas-Atlasznak. Kb. 75 kilométerre van Marrakech-től Asni, azt olvastuk, hogy eddig aszfaltozott az út, majd innen még 15 kilométer Imlil, ahová már nehezebb feljutni. A Barakások, teherautó platóján mentek innen, abban az időben. 2004-ben mikor itt jártunk nem mondom, hogy jó volt az út, de a Transittal nyolcan sok cuccal sem volt gondunk. A faluba beérve a rendszámunk láttán már sorban jöttek az önkéntes túravezetők és teherhordók. Mindenkit leráztunk, még a hegymászó boltokat sem látogattuk meg, hanem a falutól nyugatra a völgy oldalába vezető úton felautóztunk Around felé. Majd az egy panziónál megalkudtunk a helyiekkel. A kisbuszunk parkolhatott az udvaron és csak másnapra kértünk szállás!
Imlil
Dél lett mire mindenki összecsomagolta a zsákját. Egy napi élelmet és a felszereléseket kellett felvinnünk a 3200-es táborunkig. A Neltner ház alatti placcot néztük ki magunknak, így sátrat, hálózsákot, matracot is fel kellett vinnünk. 1800-ról indultunk, a lenti képen látható úton. Aroundot megkerülve levezetett a földes út a völgybe, majd később meg is szűnt.
Távolban a hófedte csúcsok
A széles katlan aljában felhalmozódott kőtörmeléken nehezen haladtunk felfelé.  Távolban a hófedte csúcsok már vizionálták, hogy nem lesz könnyű dolgunk a csúcsmászás alkalmával. Nyáron a szárazság és a nagy meleg a gond, március vége felé mikor mi itt jártunk erre nem panaszkodhattunk, viszont hágóvassal és jégcsákánnyal nem készültünk. Nekem még melegebb hálózsákom sem volt, vászonnadrággal,kamáslival és 3 az 1-ben kabáttal voltam felszerelkezve.
Toubkal trekking
Az ösvény hamarosan a völgy túloldalába folytatódott, majd egy mellékvölgyet elhagyva értük el Sidi Chamharound pár házból álló települését.2000 méter felett az utolsó hely volt, ahol még Coca colát és palackozott ásványvizet lehetett kapni, innen már csak a menedékháznál volt rá lehetőség.
Magas-Atlasz
Felfelé menet rajtunk kívül kevesen közlekedtek a hegyen, csak pár teherhordó csapattal, szamarakkal futottunk össze. Az út nem volt különösen technikás, inkább fárasztó volt a hossza és a nehéz zsák miatt!
Szamárfutár
3000 méter körül megjelentek az első hófoltok, melyek a turistaház alatt már szinte összefüggő tömeget alkottak. Jól ki volt taposva a csapás és csak 30-40 centi lehetett, így nem okozott gondot a haladásban. Helyi idő szerint 6 körül értük el a Neltner komplexumot. A ház alatt már sok sátor sorakozott, de azért találtunk még három helyet a mieinknek is. Már fentebb említettem, hogy egy nyári hálózsákkal, valamint egy vékony polifoammal vágtam neki a túrának. Az éjszaka nem volt valami kellemes, én aludtam középen a sátorban, egy melegítőt is aláhúztam a nadrágnak, úgy feküdtem be a hálózsákba, de még így is majd megfagytam éjjel. Vízhez a ház oldalában kifolyó slagon keresztül jutottunk. 
Távolban a Neltner menedékház
Egyik társunk még Marrakech-ben rántottát reggelizett, nem kellett volna?! Már felfelé jövet rosszul volt, de reggelre úgy döntött, hogy nem jön tovább, megvár minket táborban. Heten indultunk neki a csúcstámadásnak. Egy spanyol csapat ment előttünk, ők jól fel voltak szerelve hágóvassal, jégcsákánnyal. A menedékház felett volt egy kissé meredekebb rész, ahol a nyomukban oldalazva könnyedén felértünk egy lankás völgybe. Innen ismét egy könnyű szakasz következett, de a néhol térdig érő hó miatt és a magasság miatt lassan haladtunk. A völgy végében kimásztunk egy gerincre, majd onnan egyre kevesebb lett a hó és a végül kövekben botorkálva értük el Marokkó legmagasabb pontját, a Jbel Toubkal-t. 
A Neltner feletti völgyben
Kissé szétszakadt a társaság, ezért sokat voltunk a csúcson, az egyik társam nehezen küzdött meg a magassággal, de végül felért és elkészítettük a nemzeti zászlós csúcsfotónkat. Egyetemi focicsapatunk a Szcsecsinszk Bulldozers sárga mezét is felhúztuk a közös kép kedvéért. Tomi anyukája kéthetes, isteni finom püspökkenyere koronázta meg a napot! Azért a spanyolok chorizo kolbásza is jól esett. Tamásnak még képeslap írásra is volt ereje és ideje odafent. 
Csúcsfotó
Ha emlékeim nem csalnak pár óra alatt fent voltunk a 4167 méter magas csúcson, ami igazából egy nagy lapos kőbánya. Lefelé menet a már ismertetett úton mentünk. Pillanatok alatt leértünk, a meredekebb részeken már annyira bátrak voltunk, hogy popsin csúszva közlekedtünk. Egy órakor már a sátor körül ebédeltünk, majd összepakoltunk és immár nyolcan folytattuk tovább az lejtmenetet. 
Panoráma a Jebel Toubkal-ról
Visszatértünk 3200-re
Neltner komplexum
Az előző napi útvonalon bandukoltunk lefelé, kellőképpen fáradtan, de nagy élményekkel a puttonyban! Estére értünk le a panzióhoz, ahol az autónkat hagytuk. Most már nyugodtan ehettünk a helyi specialitásokból, nem kellett tartani a hasmenéstől! Túl voltunk a túránk egyik fénypontján! Én tazsint ettem, de emlékszem Rezi kuszkuszt, másnap ittuk is a levét ennek! Még Marrakech-ben a Metroban vásároltunk pár doboz sört és egy üveg whisky-t. Kellemesen telt az este az elfogyasztásuk után! Végül egy térképrészlet, amelyen a Toubkal túránk nyomon követhető!
Jebel Toubkal térképe
A folytatásban az Atlanti-óceán partvidéke és az Anti-Atlasz térsége következik, Tan-Tan plage, Legzira beach, Tafraoute ...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...