2014. december 30., kedd

2014-ben történt

  Úgy érzem nagyon tartalmas és rengeteg élményben gazdag év van mögöttem. Év elején megműtötték a lábam, ezért másfél hónap kiesett a futásból, a nyár sem a futásról szól, de aztán az szeptembertől belehúztam és egyre többet voltam a terepen. Szakítottam a teljesen egyedüli futásokkal és már két társasággal is rendszeresen járok futni. Az egyik csapatban hárman vagyunk és minden szerda este megyünk egy órát főleg a városban, de néha-néha az erdőbe is bemerészkedünk. A másik team nem állandó mindig máshogy állunk össze van hogy ketten vagyunk, de olyan is volt már hogy több mint tízen indultunk a Mecseknek. Későn világosodik, ezért hajnalban indulunk és általában még sötétben érünk vissza a Tettyére. Na jó szeptemberben és október elején még kivilágosodott mire visszatértünk. Készítettem egy statisztikát!
2014-es futások havi bontásban

2014. december 29., hétfő

Négy évszak a Mecsekben

Négy évszak a Mecsekben

Dombay-tó maraton

  A novemberi Mecsek 1000-es teljesítménytúra után tegnap újabb túrán vettem részt. Most a Dombay-tó maratont teljesítettük Gábor barátommal. Már hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy még decemberben megyünk egy hosszabb futásra, így ideálisnak tűnt a hétvégi rendezvény. A karácsonyi bejgli és halászlé  ... ledolgozása miatt is. Az időjárás elég zimankós lett, de már napokkal előtte tudtuk mire számíthatunk. Volt időnk felkészülni és csöppet sem bántuk, hogy végre leesett a hó. Szeretek hóban futni, főleg friss hóban, ebben most volt részem bőven. Egyedül a néhol orkán erejű szél zavart, de azokat ha nem is könnyen de átvészeltem és visszatekintve már csak szép emlék a túra. No akkor lássuk, hogy is alakult a vasárnapunk.
  Hetes indulást terveztünk, aztán az időjárás közbeszólt. Hat óra körül kezdett el havazni, ezért még minimális hó takarta az utakat, könnyedén kijutottunk a Dombay-tó feletti Gyermektáborhoz. Regisztráció után megkaptuk az igazolófüzetünket, térképünket, majd gyorsan átfutottuk és csak fél nyolc után sikerült nekivágnunk. A zöld kereszten hagytuk el az üdülőtelepet, majd a piros kereszten, a bazsarózsa tanösvény mentén értük el a Zengő nyugati oldalát. Innen már az  jól ismert sárgán sétálva értünk fel a megye legmagasabb pontjára.
Zengőn

2014. december 26., péntek

Tiszakécske karácsonykor

  Karácsonyi hazalátogatásunk során immár hagyomány, hogy hajnalonta elmegyek egyet futni a város körül. Ezúttal úgy alakult, hogy csak egy rövid időre mentünk és a futás most elmaradt. Viszont nem voltam tétlen és tettem egy fotóskört Kécskén és lekaptam a helyi karácsonyfát, valamint az adventi fényeket! Utána még leugrottam a kedvenc helyemre a Holt-Tisza partjára. innen fotóztam a fotópályázaton díjazott képemet. A mai napkelte a sűrű felhők miatt nem volt látványos,de azért pár képet és videót csináltam a tóról és azon úszkáló vadkacsákról, hattyúkról.
Adventi koszorú

Laza karácsonyi futás

  Tegnap reggel futottam fel idén harmincharmadszor a Tubesre. Karácsony első napjának hajnalán, le kellett mozognom a szentesti vacsorát. Körülbelül másfél óra alatt fordultam meg. Szokásos Mecsek-maratonos útvonalon mentem fel, nem a legrövidebb úton, hanem tettem egy kis kitérőt a Kis-rét felé. Lefelé az aszfalton döngettem. Senkivel nem találkoztam a Mecsekben, csak az enyém volt az erdő. Szeretem az ilyen hajnalokat. Még napkelte előtt lent voltam a városban, de azért készítettem pár képet az alvó városról és a János-kilátóról.
Karácsonyi hajnal a Tubesen

2014. december 21., vasárnap

Orchis x angusticruris - a Bíboros- és a majomkosbor hibridje

  A tavaszi képeimet nézegetve egy igencsak furcsa virágra lettem figyelmes a minap. Kicsit majomkosbor, kicsit bíboros kosborra hasonlított a növényke. Egyből beugrott, hogy én erről már olvastam. Biztos, ami biztos először rákérdeztem nálam tapasztaltabbaktól és megerősítettek, hogy bizony ez az amire gondoltam. Amíg a Bíboros kosbor az egész ország középhegységeiben elterjedt, addig a majomkosbor csak elvétve fordult elő a Mecseken és a Villányi-hegységen kívül máshol. Ezért a két faj hibridje is csak ezen két területen található. Az első példányokat még Millner Pál neves botanikus fedezte fel a Mecsekben. 1960 és 1963 között többször is találkozott a virággal. Azóta is elő-előfordul a Mecsekben és a Villányi-hegységben is. Egyedülisége és ritkasága miatt védett mint minden orchidea hazánkban, igen sérülékeny állománya fokozott figyelmet kíván a természetvédőktől. Nem s szeretném itt közzétenni merre találtam. Legyen annyi elég, hogy a két hegység egyikében. Ezzel korábbi bejegyzésemet is pontosítanom kell, nem huszonnégy, hanem huszonöt orchideafajt vadásztam le idén.
Kicsit bíboros-,  kicsit majomkosbor

2014. december 19., péntek

Decemberi hajnal a Mecseken

  Átlagos napnak indult, igazából az is volt! De mégis szeretem az ilyen hajnalokat, reggeleket! Öt negyvenkor még az telefoncsörgés előtt kipattantam az ágyból. Kissé elszöszmötöltem az időt és csak hat negyvenkor indultam neki a szokásos utamnak. Szőlő utca, Magaslat út, majd be az erdőbe. Az Irma út elején van egy rész, ahol fel lehet menni a lépcsősorhoz, gondoltam kinézek.
Tettye

2014. december 15., hétfő

2014-es virágcsokor

  2013 második fele is már a virágokról szólt, de igazán az idei év volt az áttörés, rengeteg új fajjal, új élőhellyel ismerkedtem meg meg. Kicsit úgy érzem, hogy jövőre nehéz lesz ezt túlszárnyalni! Sok energiát és időt fektettem a témába, ezért is gondolom így! De persze egyre több az ismeretem és folyamatosan vannak újabb és újabb lehetőségek! Most is tucatnyi vadvirágot fel tudnék sorolni, ami kimaradt és tervezem, hogy megtaláljam őket! Ezek közül persze vannak, amik miatt sokat kellene utaznom, de van több, ami itt van a Mecsekben és még várat magára. Az orchideákról már szóltam korábban, így ők most kimaradnak, itt olvashattok róluk. Vágjunk akkor bele!
  Az év első nagy fogására nem kellett sokat várnom, bár január nem a legjellemzőbb virágzási időszaka, de az enyhe tél miatt már az év első napján sikerült rátalálnom a Magyar kikericsre. Fokozottan védett, csak a Villányi-hegységben található, a már forgalomból kivont két forintos és a Villányi borvidék címernövénye.
Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

2014. december 14., vasárnap

Tubes - Büdös-kút - Fehér-kút

  Ma hajnalban, még a munka előtt tettem egy majd három órás kört a Közép-Mecsekben. Hat után pár perccel indultam a Tettye-Dömörkapu-Kis-Tubes útvonalon, addig meg sem álltam. Szerencsére a lámpám most nem makacskodott és kellő fénye volt. Bár szerintem a többiek erős lámpája miatt érzem kevésnek a fényét ha többen futunk.
Ébred a város

2014. december 12., péntek

Motivációk, célok

  Nincsenek gondjaim a motivációk terén, de azt gondolom, hogy mindig jól jön a megerősítés, hogy valamit jól csinálok, illetve fontos, hogy én úgy érezzem van értelme amit csinálok.  Az elmúlt napokban, orákban két téren is jött a visszaigazolás. 
Holt-Tiszai idill

2014. december 11., csütörtök

Nemzetközi hegy nap

  Ma van a nemzetközi hegy nap.  2003-ban tartották meg először. Célja, hogy felismerjük, milyen alapvető szerepet játszanak a hegyek életünkben, és átérezzük annak felelősségét, hogy megvédjük környezetüket.
Nemzetközi hegy nap

2014. december 9., kedd

Hajnali kaland

  Csak egy rövid történetet osztok meg veletek. Én biztosan, de talán más is tanul az esetből! A Mecsekmaratonos csapattal ma hajnalban újra futásra jelentkeztem. Ötkor indultunk a Tettyéről. Annak rendje és módja szerint felkapcsoltam a lámpám és elindultam felfelé. A tempó nekem régebben is és most egy kicsit erős volt, néhol eléggé csúszott az avar, valamint a sárban is meg-megcsúsztam, de mindez egyáltalán nem zavart. Egyik társam a Tubesig mögöttem jött és a lámpájának a fénye olyan erős volt, hogy én majdhogynem lekapcsolhattam volna az enyémet. Aztán a kilátó utáni ereszkedésnél magam el engedtem, egyből láttam, hogy a lámpám fénye nagyon kevés, de amíg közel voltak a többiek, addig láttam, hogy merre kell haladjak tovább. De a lábam elé már nem láttam, aztán pár perc múlva eltűntek egy kanyarban és ott maradtam egyedül korom sötétben. Lelassítottam, mert az ösvényt sem találtam, amin tovább kellett volna futnom. Rengetegszer járok erre ismerem a terepet mégsem találtam a csapást, a jelzéseket a fákon. Arra gondoltam előveszem a telefonom és a fejlámpa pislákoló fénye valamint a telefon lámpája elég lesz arra, hogy lebotorkáljak a Lapisig, ahol valószínűleg megvárnak a többiek. Ha addig fel nem tűnik nekik, hogy lemaradtam? Miközben a zsebemből kivettem a telefont fejjel nekimentem egy fának! Viccesen hangzik, de annyira nem láttam semmit. Azt már csak itthon vettem észre, hogy a lámpa két szép csíkot hagyott a homlokomon és a térdemen is lett egy jókora dudor! A fejlámpa tompította az ütést! Bekapcsoltam a telefont, de a két halovány fény sem volt elég, hogy megtaláljam a helyes utat. Az irány még tudtam merre kéne mennem, ezért elkezdtem hahozni és szép lassan továbbindultam. Szerencsémre a többiek is észrevették, hogy lemaradtam, meghallottak és bevártak. Ez még bőven hat előtt volt, úgyhogy innen beálltam a társam elé és a fényében lefutottunk a Lapishoz, majd a Remeterétre és onnan a Manduláson át vissza a Tettyére! A saját árnyékom miatt közvetlen a lábam elé nem láttam, de messzebbre viszont igen és nem volt gond a futás. Innen is köszönöm a fényt, a segítséget! Azon gondolkozom azóta, hogy mit tudtam volna még csinálni és hogyan előzhettem volna meg! A fejlámpában aksik vannak, még szombaton futottam vele és semmi jele nem volt, hogy lemerül. A fényereje jó volt még mikor hajnalban indultunk akkor is. Töltöttség visszajelző nincs benne és az aksik is csak pár órát mentek mióta megvannak. De ezentúl futás előtt rátöltök! Tartalék elemek sem ártanának! Azt gondolom, hogy innen, de szerintem máshonnan is le tudtam volna menni az aszfaltos útig és azon könnyedén visszaérhettem volna Pécsre. Megvárhattam volna míg kivilágosodik... Szerencsére voltak segítő társak, így nem volt gond, azt gondolom ha egyedül vagyok akkor is megoldom a helyzetet! De gondolkodjunk mindig előre, előzzük meg a bajt, vagy legalábbis készüljünk fel a legrosszabbra is! Pár pillanat alatt kerülhetünk ilyen helyzetbe! 
  Vigyázzunk Magunkra, figyeljünk Egymásra!

2014. december 7., vasárnap

Kétszer a Tubesre 2.0

  Ez egy fénykép nélküli bejegyzés lesz, csak gondoltam írok pár sort a tegnap hajnali-reggeli futásról! Egy héten belül másodszor futottam fel duplán a Tubesre. Múlt hét vasárnap után most szombaton mentem futni. Ezúttal nem egyedül, illetve csak félig nem egyedül. Két futótársammal megbeszéltem a hetes indulást, majd kitaláltam, hogy mi lenne, ha én egy kicsit korábban indulnák és összefutnánk valahol. Pénteken el is döntöttem, hogy fel megyek a Tubesre, majd a Dömörkapunál találkozunk és onnan ismét felfutok a csúcsra velük. 
  Szombat hajnalban fél hatkor csörög a telefonom, álmosan kikecmergek az ágyból, pár korty víz, majd elvégzem a dolgaim, felöltözöm, a lépcsőházban bebújok az immár 1000 kilométer feletti Hokámba és negyed hétkor már az utcán indulok felfelé a hegyre. Amíg a Szőlő utcán cammogok felfelé addig nem kapcsolom be a fejlámpámat, ám mikor a Hotel Kikelet mögé beérek az erdőbe, már korom sötét fogad, így muszáj felcsapnom a lámpát! A Kardos úti kulcsosháznál még nyoma sincs, hogy innen hamarosan elindulnak a mecseki mikulások. De nem is időzök sokat itt, megyek tovább fel a Roboz Imre pihenőig, majd innen a piroson az oly sokat futott mandulás felé kanyarodok. A tornapálya feladatait sorban hagyom magam mögött, mígnem összeér a lapisi műút és a turistaút. Itt átmegyek az aszfalton és a bányász útra térek át. A piros háromszögön, ahogy haladok felfelé, egyre sűrűbb ködbe érek, amire a tubesi nyiladékhoz érek már alig látok valamit! A keveset járt piros kereszten bukdácsolok, néha át is váltok sétába, annyira rossz az út és annyira nem látok semmit. Aztán a Rotary-t elhagyva már jobb a helyzet, újra kocogok és pár perc múlva  meg is érkezek a János-kilátó alá. Hét lesz három perc múlva, de a ködtől olyan mintha még nem jött volna fel a Nap. Pedig ilyenkor odalent a városban már világos van! Szelfizek egyet, majd elindulok lefelé, mert a többiek most indulnak fel a Dömörkapuhoz. a sárgán, a gerincen kicsi lefelé, majd kicsi felfelé után a Kis-Tubesi kilátónál találom magam. Itt már világos van, de a köd miatt csak pár tíz méter a kilátás. A Tv-torony alatt futok lefelé, de a toronyból semmit sem látok. A sípályából sem látszik semmi, majd mikor a köves-sziklás kanyart elhagyom szinte varázsütésre elszáll a köd és lehet látni! Hét húszat beszéltünk meg, de négy percet kések. Viszont a Dömörkapunál sehol senki, csupán egy lány vár a buszra a megállóban. Várok pár percet, majd a Vidámpark lebombázott falai mellett feltűnnek a Gáborok! Megfordulok és elindulunk felfelé! A már bejárt sárgán fel a Misinára. A futás közbeni témák jönnek sorba (futócipők, autók, versenyek, teljesítménytúrák...), végigbeszéljük a bő egy órát amíg megyünk. Jó tempóban, szerintem hat körüliben csúcsról-csúcsra futunk, mígnem újra felérünk a Tubesre. Ezúttal a kilátóba nem megyünk fel, miért is mennénk semmit nem lehet látni! A piros háromszögön leszerpentinezünk a Lapisra, majd megbeszéljük, hogy mennyünk még le a Remete-rétre és onnan forduljunk hazafelé. Én sietek, mert fél tízre be kell érjek dolgozni, ők ráérnek, szabad a napjuk! Lapisról toronyiránt a Sós-hegy melletti csapáson nyolcra kiérünk a tisztásra. A piroson már a Mandulásba érve jön szembe velünk egy pontőr, majd nem sokkal utána a teljesítménytúrázók sora. Egy egész osztály, majd mikulás ruhába és főleg mikulássapkába öltözött kedves, jókedvű túratársak. A Kardos úti leágazásnál elköszönök a futótársaktól, ők még mennek tovább Dömörkapu felé én elindulok lefelé! Fél kilenc után pár perccel érek haza, kb. húsz kilométer lett a vége! A lábam jól bírta, még most sem érzek elviselhetetlen fájdalmakat, remélem ez már a gyógyulás jele! 

11 Mecseki pihenő

  Pécs városa felett a Mecsekben nem is kell messzire mennünk, hogy szebbnél-szebb a turistapihenőkre bukkanjunk. Sok közülük már több mint száz éve várja a megfáradt kirándulókat. A Mecsek egyesület, Pécs és a Mecsek hegység emblematikus, méltán híres embereinek és azok családtagjainak állítanak emléket. A legrégebbi a Szaniszló-pihenő már 109 éve épült, a legfiatalabb Balázs-pihenő a Tettye felett mindössze 9 éve készült el. A Tettyétől kiindulva pár kilométeres sétával könnyedén felkereshető az összes hely. 
  • Balázs-pihenő (2003)
  Több okból is kilóg a sorból, valójában egy esőbeálló-kilátó, valamint nincs 10 éve, hogy megépült! A Tettyéről 122 lépcsőfokot leküzdve juthatunk fel a sziklák felett pihenőhöz. A szép kilátás megéri a fáradtságot. Balázs József 2003-ban elhunyt erdészről kapta a nevet.
Balázs-pihenő

2014. december 2., kedd

Pécsi Advent 2014

  Ehhez hasonló képeket inkább csak a facebookra szoktam feltenni, de most kivételt teszek és a következő hetekben folyamatosan bővítem a galériát. Minden délelőtt erre megyek dolgozni és minden este itt jövök haza munka után. Így állandóan meg-meg állok pár kép erejéig! Ma este is így tettem, remélem tetszenek a képek nektek is! 
Csillagos égbolt, 2014.12.02
Pécsi dzsámi díszkivilágításban, 2014.12.02

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...