Éjszaka a Tubesre

  Minden úgy kezdődött mint egy átlagos péntek este. Hatkor végeztem a boltban, hazasétáltam, megvacsoráztunk, játszottunk, megfürödtünk, majd két Anna, Peti és Gergő mese után elmentek aludni a gyerekek. Ezután megnéztem a kézilabda meccset, közben beöltöztem és tíz után pár perccel elindultam a hegynek. Na ez már nem a szokványos péntek esti program volt. De ma mindenképpen akartam menni egy kört és máskor nem tudtam. Hogy hová azt csak este döntöttem el, de nem szeretek a városban aszfalton futni, éjjel egyedül meg pláne. Akkor inkább az erdőbe megyek, ott csak a rókák szemei világítanak miközben a fák között megbújnak. Szőlő utca tetején a Francia emlékművet fotózgattam mikor oltári nagy szerencsémre pont jött lefelé egy autó. Nekem tetszik a kép, már ekkor éreztem, hogy ha több képet nem is sikerül csinálnom, akkor is megérte elindulnom ilyen késő este! 
Száguldó autó és a francia emlékmű
A hotel kikelet mögötti erdőben bekapcsoltam a lámpám és most már tényleg terepen folytattam a kapaszkodást felfelé. Csütörtök reggeli állapothoz képest sokat olvadt a hó. De a legrosszabb az egészben, hogy az erdőben elolvadt, viszont az ösvényeken ahol le lett taposva még nem és kemény jéggé fagyott. Néhol nagyon oda kellett figyelnem hová lépek. A Kardos út végéig nem volt semmi gond, sőt még a Misina-tetőig futó Bánffay Simon turistaút sem volt vészes. De aztán mikor rákanyarodtam a Tubes gerincre szinte tükörjégen "korcsolyáztam felfelé". Nagyon nagy szerencse, hogy nem estem sehol.
Kis-Tubesről a város
A Kis-Tubesre érve, azért egyre több hó maradt még meg. Kimentem a kilátóba, de az erős szélben csak pár kép erejéig álltam meg. Nem akartam megfázni, inkább gyorsan tova futottam. Innen változott a helyzet, az ösvény nem volt jéggé fagyva, lehetett rajta haladni. Gyorsan át is értem a János-kilátó alá. A nagyon erős orkán erejű szélben nem volt sok kedvem felmenni, de aztán erőt vettem magamon és felkocogtam. Csináltam is erről egy felvételt. A fejlámpám fényén és a szél hangján kívül nem sok minden látható, hallható a videóban.
A  felső szinten meg sem próbáltam fotózni, a lentin készült pár kép, de ilyen időben könnyen bemozdul a fényképezőgép. Nyugatról, északnyugatról fújt a szél, de olyan erővel, hogy majd fellökött.
Tubesről a város
A sárgán lefutottam a Lapishoz és végig arra gondoltam, csak egyszer érjek le az aszfaltra, onnan biztos nem megyek vissza a csúszkálós turistaútra. Aztán mikor ott voltam persze hogy rákanyarodtam a Bányász útra és azon indultam le a Tubica-oldalban. Az út közepe jeges volt azért annak szélén egyensúlyozva, de elég jó tempóban értem le a Mandulásba és onnan tovább a tornapályán. Itt is mint már írtam, az erdőben szinte semmi hó, de az út tükörjég! Remélem holnap leolvad, mert vasárnap már nem akarok csúszkálni mikor erre járok! A Mandulástól a Niké-szobrot vettem célba, ezért egy darabig aszfalt következett, de a szerpentineket lerövidítettem terepen.
Nikétől a város
A kilátónál megálltam és készítettem pár fotót! Majd innen még tíz perc és éjfél után pár perccel már otthon is voltam. Most meg már fél három múlt, úgyhogy megyek aludni! Rövid lesz az éjjel!

Megjegyzések

Booking.com