Őszies, tavaszias, téli kör a Mecsekben!

  A vasárnapi szokásos hosszabb futásomra ezúttal nem egyedül mentem. Gábor barátommal tettünk egy nagy kört a Mecsekben. A bejegyzés címe némi magyarázatra szorul. Azért őszies, mert a fákról ugyan már lepotyogtak a levelek, de az erdő sárgás-barnás színekben pompázott, azért tavaszias mert pár kora tavaszi virág már bontja szirmait és végül azért tél mert január 11-e van ma! Hétkor még félhomályban találkoztunk a Tettyén, majd az Irma úton felkapaszkodtunk a Dömörkapuhoz. A hó teljesen elolvadt, de nem csak itt hanem egész utunk során alig-alig maradt az erdőben. A sípálya is teljesen zöld volt már. Kis-rét, Kantavár és a Rábay-fa érintésével értünk a Nagy-Mély-völgy bejáratához. Útközben csak egy-két rövid fotószünetet tartottunk.
Szártalan kankalin (Primula vulgaris)
Az elsőnél egy szép Szártalan kankalin miatt lassítottunk. A műút és a kék jelzés után leereszkedtünk a völgybe, eddig is volt sár, de itt aztán igazán csúszkáltunk. A Kánya-forrás a szokásos csordogálás helyett most három csövön ontotta ki magából a hűs vizet.
Kánya-forrás
Nagy-mély-völgy
Január elsején mikor utoljára erre jártam, itt mindent hó borított, a patakban ugyan volt  víz, de sok helyen teljesen le volt fagyva, most az elolvadt hó miatti többlet szélesen kitöltötte a medret és rengeteg vízesést hozott létre. 
Rengeteg Illatos hunyor és pirosló szúrós csodabogyó bokor kísérte utunkat . A völgykeresztezések most is gondot okoztak, csak most nem a jég, hanem megáradt patak miatt.
Illatos hunyor (Helleborus odorus)
A Petnyák-völgy után a piros és a zöld jelzés egyesült, ezen folytattuk túránkat. A mánfai Kőlyuknál egy rövid fotószünet, majd hamarosan elértük a kecskeháti letérőt. Itt háromszor kellett átugranunk a patakon, majd a zöld körön elkezdtünk felfelé futni, kocogni, majd sétálni a gerincre.
Kecskehát
Kár hogy kevés ilyen gerinc van a Mecsekben! Az egyik legszebb pár száz méteres gerince a hegységnek. A jelzés mindkét oldala meredeken leszakad és egy éles pár méter széles gerincen vezet az ösvény. Tavasszal itt májvirágok, bogláros szellőrózsák díszítik az erdő alját, most még váratnak magukra.
Harangláb, Vágotpuszta
Vágotpuszta előtt jó nagy dagonyában volt részünk, az erdészeti úton. Az apró kis települést gyorsan magunk mögött hagytuk. Nem messze egy furcsa erdei pihenőt is találtunk, egy fotel személyében.
Útszéli pihenőhely
Lóri kulcsosház
Lóri kulcsosházig a zöldön mentünk, majd az után nem sokkal áttértünk a sárga négyzetre. Innen még 5 kilométer volt Lapis és szinte végig emelkedett a turistaút. Az sem tetszett benne, hogy széles erdészeti, majd aszfalt úton kellett futni, Sokszor bele i sétáltam. Nem sokkal kilenc óra után értük el Lapist, onnan pedig a Bányász úton ereszkedtünk le a Manduláshoz. Péntek éjjel itt még jég volt, most viszont már nagyon jó körülmények fogadtak. Nagy megkönnyebbülés volt ez számomra. Jó tempóban pillanatok alatt leértünk a játszóhoz, majd a Roboz-pihenőnél szétváltunk. Gábor még kiment a Dömörkapuhoz és onnan le a Tettyére, én meg a Kikelet és a Szőlő utcán haza.
Francia emlékmű és a Papuk
Székesegyház a magasból
A Francia emlékműtől és a Fenyves Hotel teraszáról még készítettem pár képet a városról és a távolban előbújó Papukról! Három órás futásunk során körülbelül 25 kilométert tettünk meg, 7-es átlag jött ki a végére, a sok fotószünet miatt ez nem is lett olyan rossz. 

Megjegyzések

Booking.com