Kovács Béla emlék- és teljesítménytúra 11

  Már múlt héten ki akartam futni Síkondára, de aztán a betegség miatt nem tudtam. Ezért nagyon örültem, mikor megláttam, hogy vasárnap lesz a Kovács Béla emléktúra. A hosszúra is jó lett volna menni, de most az nem volt kivitelezhető, de legalább a röviden nem csak úgy kifutottam, hanem közben még a teljesítménytúráztam is.

Kovács Béla emlék- és teljesítménytúra

Elöljáróban amit tudni kell a túráról: Kovács Béla dombóvári földrajz és testnevelés szakos tanárként többször végigjárta azt az útvonalat diákjaival. Aztán 1994-ben tragikus hirtelenségben eltávozott közülünk, ezután az iskola, majd a Dombóvári Hangulat Szabadidő Sportegyesület szervezésében minden évben (kivéve 2013) megszervezik az emlék- és teljesítménytúrát. Kiindulási pont a pécsi Tv-torony, végcél pedig a dombóvári Szuhay Sportközpont. A túra távja 40 km, de lehet csak szakaszokat is teljesíteni, a 30 km-es vége Vásárosdombó, a 17 km-es Mecsekpölöske és a 11 km-esé Síkonda. Az ellenőrzőpontok nyitása és időm végessége miatt csak a legrövidebbre mentem. Viszont nem álltam le Síkondán hanem Vágotpuszta felé hazafutottam Pécsre.

Mecseki zergevirág (Doronicum Sopianae)

  Hattól nyolcig lehetett indulni, de mivel kocogtam és túl korán odaértem volna a pontokhoz, ezért csak fél hétre mentem fel a Tv-toronyhoz. Tettye-Dömörkapu-Misina útvonalon szép komótosan felmentem a rajhoz. Kitöltöttem a nevezéshez szükséges nyomtatványt, majd kézbe vettem az itinert, hogy rögzítsem a pontos útvonalat. Pár mondatot beszéltem az ismerős szervezőkkel majd neki is vágtam rövid kis túrámnak. Amerről jöttem arra indultam lefelé egészen a síházig, ott a sípályán keresztül le kellett menni a piros sáv jelzésig. Ki volt szalagozva de itt igazából nyílegyenesen le lehet száguldani a meredek lejtőn. Én nem is itt mentem, hanem a sípálya melletti imitt-amott már hiányzó lépcsősoron.

Kis-rét

Nyugatra fordulva 200 méter után már a Kis-rét füves legelőjén találtam magam. A zöld kereszt jelzéssel kiegészülve továbbra is a piros sávon futottam. Egy meredek szekérút következett. majd hosszú lejtő egészen a Kantavári elágazóig.

Zöld-fehér erdő

Fehérlik az erdő a medvehagymától, amerre a szem ellát mindenhol zöld és fehér színeket lát. Csak a fél méter magara is megnövő zergevirágok sárgállanak ki a tömegből! Fentebbi képen egy mecseki zergevirág látható! Legalábbis úgy hiszem!? Nehéz a beazonosítsuk! Nüansznyi a különbség a keleti és a mecseki között. A magyart már könnyen felismerem, de azt a kettőt megkülönböztetni nem egyszerű! A lelőhely miatt bízom, hogy a mecsekit láttam!

Medvehagyma (Allium ursinum)

A medvehagymák között megbújva néhol már a szagos mügék is virágzanak. Apró kis fehér virágairól és jellegzetes levélformájáról könnyen felismerhetőek.

Szagos müge (Galium odoratum)

A Kantavári kőfejtő után ismét emelkedni kezdtem, majd hamarosan megérkeztem a Rábay-fához. Itt volt az első ellenőrzőpontom. Pecsét és pár fotó után már szaladtam is tovább a Meleg-mányi-völgy felé. A műút melletti Keresztkunyhóig még felfelé kaptattam, majd onnan hosszú ereszkedésbe kezdtem.

Medvehagyma virága

Nem tudtam betelni a medvehagymáktól folyamatosan meg-megálltam egy-egy rövid fotószünetre. Az Anyák-kútja után már a patak mellett vezetett az utam, és pár pillanat alatt a mésztufalépcsőknél találtam magam. Még mindig kevés víz volt a vízesésben, pár hete is csak a keleti oldalában csordogált, mint ahogy most is.

Melegmányi mésztufa-lépcsők

Egy nagyobb csapatot értem itt utol, de amíg fényképezgettem, addigra jól elmentek, mert csak Mánfánál találkoztam velük újra. Bár én a zöld sáv jelzés felé kitértem, ha már itt voltan nem hagyhattam ki az Ágnes-vízesést sem.

Ágnes-vízesés

Körülbelül egy kilométeres köröm után visszamentem piros keresztre. Ezen folytattam tovább a túrát, a Jószerencsét vadászház következett, majd a mánfai Árpád-kori templom. Itt volt a második pecsételőhely. A bélyegzés mellé, még egy Balaton szelet is járt. De akár szódával is frissíthettem volna magam!

2. ellenőrzőpont, Mánfa

Most gondoskodtam a folyadék utánpótlásról, jó két és fél liter vizet cipeltem a puttonyomban. Szalagozott részen a 66-os út mellett egy mezőn, majd erőn keresztül jutottam a Kőlyuki betérőhöz. Itt átmentem a főúton és a Nagy-mély-völgy felől jövő piros sáv jelzésen indultam Síkonda irányába.

Kőlyuki betérő

Két szalag jelezte az ösvényt, jó sűrű bozótos szakasz után sötét erdőben vezetett az utam. Furcsa volt a barna avar aljnövényzet, az eddigi zöld medvehagymák után. Nem túl vészes utolsó felfelé után már csak egy rövid lejtmenet következett. De hogy ne legyen ilyen könnyű a vége a cél előtt pár száz méterrel a turistautat mély vizes, saras trutymó borította. Még jó, hogy pont utolértem egy túratársat, akinek segítségével a szederindákon jobbra ki tudtam kerülni! Innen is köszönöm a segítséget! Sikerült száraz lábbal leérnem a Komló és Síkonda közti műútra, majd onnan pedig már aszfalton bekocogtam a kempingbe, ahol utolsó pecsétemet, oklevelemet és kitűzőmet is megkaptam.

A cél: Mediano Thermal Camping, Síkonda

  Nem mentem valami jó időt, mert két órámba telt míg kiértem, de így legalább nem volt gond az ellenőrzőpontokon. Meg hogy őszinte legyek nem is érdekel! Szép időben, szép helyeken jártam, talán jövőre sikerül majd úgy alakítani a programom, hogy végig tudjak menni egészen Dombóvárig!Készül a beszámoló a visszaútról is, hamarosan az is olvasható lesz!