2015. november 29., vasárnap

November végén a Mecsekben

  Szombat reggelre ismét egy nagyobb adag hó érkezett a Dél-Dunántúlra. Délután a gyerekekkel a Tv-torony alatt szánkóztunk, csúszkáltunk. A városban már semmi nem volt ekkor, de fent még bőven volt hó. Már délelőtt összeállt a túraterv, el is meséltem Gábornak, aki adott is egy tippet. Ami miatt módosítottam az elképzeléseimen. Aztán menet közben természetesen azon is változtattam, de erről majd később. Ötkor akartam indulni, hogy még sötétben letudjam a táv felét, de csak negyed hatkor sikerült. Jól beöltöztem, idén először vettem fel a polársapkát és még a csősálat is a nyakamra húztam. Tettyénél kapcsoltam fel a fejlámpámat és a sárga sávon eredtem neki a sötétségnek. Dömörkapunál már a piros sávon ijesztett meg két úriember. Fél hat után a sötétben annyira meglepődtem, hogy jó estét köszöntem nekik! A sípályán is volt most már hó bőven, nem úgy mint múlt héten. Kis-rét után rövid emelkedőt követően óvatosan mentem le Kantavár felé. Sár nem volt, le volt fagyva, de szerencsére nem csúszott. Rábay-fánál nem tértem le a piros keresztre, hanem tovább mentem át a műúton, egészen a kéktúra jelzéséig. Két hete voltam erre azóta sem változott a helyzet, járhatatlan itt s piros sáv turistaút. Visszafordultam a kék sávra és felmentem a műútig, majd azon a Kereszt-kunyhóig. Itt ágazik le a műútról a kéktúra. 
Kéktúra tábla, Kereszt-kunyhó

2015. november 27., péntek

Fekete péntek

  Black Friday ide, fekete péntek oda, futni azért kell! Mai nap a munka és egyéb kötelezettségeim miatt csak hajnalban volt időm ezért ha nehezen is de fél ötkor sikerült felkelnem. Pontban ötkor indultam, de csak nagy nehezen tudtam meggyőzni magam, hogy ne a városban fussak. A fejlámpa is majdnem otthon maradt, a lépcsőházból mentem vissza érte. Aztán mikor kiválasztottam a cipőt akkor eldőlt, hogy terepre megyek. De amíg a Szőlő utcán bandukoltam felfelé addig az volt a fejemben, hogy futok egy Remete-rétet oda-vissza! A Mandulásban már amikor belemelegedtem természetesen már másként gondolkoztam. 5:37-re értem ki a piros sávon a rétre. Ahhoz képest, hogy az elején még sétáltam elég hamar kint voltam, ezért hát megindultam fel a Lapisra. Onnan meg hát karnyújtásnyira van a Tubes. Hát persze hogy felmentem. Itt is végig futottam egyszer sem sétáltam bele, egyszer sem álltam meg fotózni. Nagy előnye ez a fejlámpás futásnak! 5:56-kor már 612 méter magasan a Tubesen fagyoskodtam. A Remete-rét felett már voltak hófoltok, de igazán a Lapis, majd a Tubesen maradt csak igazán. A hóemberek is meg voltak még! Itt azért már előkerült a fényképezőgép, de csak pár kép erejéig, amik nem is lettek valami jók. Pár pillanat alatt átfutottam a Kis-Tubesre, itt már tovább időztem. Jól nézett ki a Tv-torony, ahogy mögötte már kezdett világosodni az ég.
Pirkadat előtt a Kis-Tubesen
6:12 perckor indultam le a hegyről. 9,12 km-nél jártam, 16-ot terveztem mára, ezért gondoltam, ha a sárga háromszög, sárga kereszt felé kitérek akkor meg is lesz. Arra is mentem, a Dömörkapótól aztán a szokásos módon a sárga sávon pillanatok alatt lent találtam magam a Tettyén. Még az erdőben voltam, amikor már annyira világos volt, hogy lekapcsolhattam a pilácsot! 6:48 percre értem haza, de sajnos csak 15,4 kilométer lett a vége. Sebaj majd a hétvégén egy kicsit többet megyek! 

2015. november 26., csütörtök

Esti futás és egy kis Hoka beszámoló

  Továbbra is gyűjtögetem a kilométereket, hogy meg legyen az év végére kitűzött célom. Most este is mentünk a srácokkal egy kórházkört, de utána még nem haza indultam, hanem kolbászoltam egyet a városban. 
Esti futás
Kimentem egészen a Zsolnay-negyedig, majd fel a Ledinán át egészen a Dunántúli Naplóig, onnan Engel János és a Hársfa utcán keresztül az Aranycipó pékségnél kanyarodtam fel a Kispiricsizma utcába. Azon végig mentem a Wass Albertig, hogy aztán a Havihegyi út érintésével érjek fel a Havi-hegyre. A templomnál megnéztem és még mindig csak 17 km-nél jártam, ezért a még a tettye utcán lementem a belvárosba. Átfutottam a várfalon és a Papnövelde, Káptalan utcán át értem a Székesegyházhoz. Barbakánnál sem fordultam még fel a hegynek, hanem a Xavér-tér felé mentem és csak ott a Török-kút felé futottam fel az MTA székház érintésével az Angster útra. Onnan pedig már egyenesen a Pálosok felé hazafutottam. Majdnem meg lett a 23 km és ezzel a héten már közel vagyok a 34-hez. 
  A fenti képen is látszik, hogy már csak 5,6 km kell és meg lesz a 3000 km az első generációs Hoka Rapa nui-ban. Év elején részletesebben írtam a cipőről, akkor 1400 km volt benne, azóta eltelt közel 10 hónap. Április vége óta meg van a második Hoka cipőm, abban is van már majdnem 1800 km. Felváltva használom mindkettőt. A régit minden szerda este a városi futások alkalmával, illetve nyáron száraz időben még terepre is mentem vele. Az újat csak terepen, abban voltam a Mecsek50-en, a Kinizsin vagy épp a Vérkörön, hogy csak a hosszabbakat említsem. A régi talpa szinte tükörsima, sőt több helyen már a sárga (Gáborék szerint purhab) rész is kilátszik. Az új vibram talp jobban bírja, de azért az is pont mire nagyon kellene (télre) addigra fog elfogyni. A csillapítás, az újnál tökéletes, a réginél főleg lefeléken a saroknál már nem az igazi, de összességében még mindig jónak mondható!
1. Hoka Rapa nui talpa 3000 km vegyes (aszfalt, terep) használat után
2. Hoka Rapa nui talpa 1800 km terepen való használat után
A felsőrésznél a régi jobbosát ragasztani kellett, az annyira jól sikerült, hogy még most is tart, viszont a balos is levált, azt még nem javíttattam meg, de hamarosan azt is meg kell. A lábujjaknál a textil főleg kívül kikopott, de semmilyen hátrányt nem veszek észre emiatt. Az újnál a ragasztás tökéletes, viszont oldalt ez is elkezdett elfesleni, de messze nem annyira mint a régi. 
1. Hoka Rapa nui felsőrésze
2. Hoka Rapa nui felsőrésze
A régi gyorsfűzője még egyben van, de már lelazul, az újnak meg a vérkörön lejött a fűző külső köpenye a belső magról. Ezért az is mindig lazul, valószínű itt nem úszom meg a hagyományos cipőfűzőre váltást. 
  Összességében még mindig meg vagyok mindkét cipővel elégedve! A következő is Hoka lesz! Talán a Speedgoat, de arra még forráshiány miatt várni kell! 

2015. november 24., kedd

Hóemberek a Mecseken

  Kissé bulváros lett a cím! Gondolkoztam még a hóhelyzet a Mecseken, de az túl snassz lett volna. Iskola, óvoda után most is mint már egy ideje nyolckor a Tettye-térről indultam rövid kis futásomra. Kíváncsi voltam, hogy hétvégi hóból mennyi maradt mára. Dömörkapu-Misina útvonalon mentem fel. A Tv-toronynál már semmi sem maradt, de reméltem fentebb még azért még maradt egy kevés. A sárga sávon futottam tovább, a Rotary körsétánynál a fűben egy kevéske még maradt, de a fákról teljesen eltűnt a fehér lepel. A Kis-Tubesnél találkoztam az első hóemberrel.
Kis-Tubesi hóember
Olvadozott, dülöngélt, de még állt. Egy hölgy megelőzött, a kutyusával a kilátóban nyújtott és gyönyörködött a városban.
Nyújtás a város felett
Kitekintés a Tv-torny felé!
Csak árnyékos részeken foltokban maradt mutatóba egy kevés hó. Viszont a beton jól le volt fagyva. Csak óvatosan aki arra ár! Szársomlyó és a Tenkes nagyon élesen látszott, viszont a Papuk nem. Sós-hegyi kilátó felé tekintgettem, egész jónak tűnt a panoráma arra is. Elindultam hát fel a János kilátóba. Tubes előtt a sorompónál második hóemberke is még tartotta magát.
A meghajló
Fentebb még három volt. A legnagyobb még egy pár kesztyűt is kapott. Kilátó alatt az asztalon két kis törpe hóemberrel már hét hóember élte túl az elmúlt két napot.
A hátradőlő
A kis harcos
A nagy kesztyűs
A kócos hajú
A legkisebb
Szerencsére jó hűvös volt odafent és ha minden igaz még az is lesz egy darabig. Milda sajnos a Kis-Tubestől lentebb hozta vasárnap a hókacsáját és el is olvadt. :( A János kilátó alsó szintjébe érve aztán nagyon megörültem. Eszméletlenül jó volt a panoráma észak-északnyugat felé. Badacsony és a Gulács nagyon erős volt. de még a bakonyi Kab-hegy is látszott. Hétvégén lesz a Tanúhegyek nyomában teljesítménytúra, ha el tudnék menni, akkor még vissza is lehetne tekinteni a Mecsekre. Bár ahhoz azért nagy szerencse is kellene.
Badacsony és a Gulács
Kab-hegy
Mecsektől a tanúhegyekig
Kilátás
Nehezen indultam le a kilátóból, de mennem kellett, mert 10-re be kellett érjek a munkahelyemre. 
Tubes
Piros háromszög
Innen leszaladtam a Lapisig, majd a Bányász úton a Mandulásba. Kilenc óra után öt perccel értem le a tornapályához, így igencsak nyargalhattam, hogy időben lent legyek a városban. Állatkert, majd Dömörkapu és aztán a Tettye. 9:20-ra értem le, majdnem 11 km lett a vége.

2015. november 23., hétfő

Első hó

  Szombat este megérkezett a várva várt télies időjárás. Lehűlt a levegő és szinte egész nap esett az eső. A városban! De a Mecsek magasabb részein már a hó! Vasárnap korán reggel indultam, hogy tovább gyűjtögessem a kilométereket. Nem volt kedvem messzire menni ezért inkább csak a Misina-Tubes körül futottam. Pontban hatkor indultam a felmenetel a szokásos utamon ment, azaz Tettye-Dömörkapu-Misina. Fejlámpa fényében legelőször a sípálya körül a fák oldalán vettem eszre hócsíkokat, majd a Tv-torony alatt már nagyobb hófoltok is voltak. Még sötét volt, de azért elővettem a fényképezőgépemet és kattintottam párat. Végül ide nem raktam be ezeket a képeket, mert később világosban jobbak születtek. Innen lementem a nyeregbe, majd elindultam fel a Tubesekhez. 
Hajnal a kis-Tubesen

2015. november 21., szombat

Sárvár Fürdő

  Vasárnap még a Balaton körül voltunk, az éjszakát Zalaszántón töltöttük, aztán hétfőn már Sárváron csobbantunk. Miközben elmentem a közeli kis boltba reggeliért, gyors elszaladtam a szomszédos Kotsy-vízimalomhoz. Még zárva volt, meg időm se lett volna bemenni, ezért csak kintről fotóztam le a  Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kezelt épületet. 
Kotsy-vízimalom
Reggeli után gyors összepakoltunk, leadtuk a kulcsot és már indultunk is Sárvárra. 
Barbara-lak
Sümegen a vár alatti Spar-nál még meg kellett állnunk, én ki is használtam az időt és készítettem pár képet az erődítményről. Innen a 84-es főúton mentünk a fürdő felé. Még Ukkig sem jutottunk és félreállítottak a rendőrök. Elkérte az iratokat, majd miután mindent rendben talált megkérdezte, hogy tudom-e hogy világítás nélkül közlekedtem. Ekkor vettem csak észre, hogy valóban elfelejtettem felkapcsolni a lámpát. Gyors felkapcsoltam és szerencsémre szóbeli figyelmeztetéssel tovább engedett. Mindig felkapcsolom a lámpát, de ezután még jobban odafigyelek!
Sümegi vár
Reggel nyolckor nyitott a fürdő, de mi csak 10 körül értünk oda. Tavaly már voltunk itt, akkor rossz idő volt és csak a benti részt tudtuk használni, de az is annyira tetszett az egész családnak, hogy megígértük idén is elmegyünk. 
Az Alma együttes dalának is köszönhető, hogy a gyereke nem felejtették el a strandot. Na meg a kíváncsiság, hogy milyen is lehet a szabadtéri rész. A belépők megváltása után lepakoltunk az öltözőben, majd kisétáltunk és a gyerekmedencék mellett egy árnyékos részre lecuccoltunk. 
Kalózhajó Sárváron
Milda és Damján egyből bementek a medencékbe, mindkét medencét kipróbálták, mi a víz mellől figyeltük őket. 
Gyerekmedence, Sárvár
Később kicsit hátrébb is szétnéztünk, legelőször a hullámmedencébe mentünk be. Milda már jól úszott és ő bentebb akart menni, de Dami még csak úszógumizott és ő ott már nem érezte magát biztonságba. Ezért mikor jöttek a nagy hullámok inkább csak addig mentünk ahol még leért a lábunk. 
Hullámmedence, Sárvár
Mikor leállították a hullámzást, akkor újabb kihívásokat kerestünk. Ezek pedig a csúszdák voltak. Dalma nem jött velünk, ő lentről izgult értünk. Így felváltva csúsztam a gyerekekkel. Illetve a Milda a Kamikaze-n és a Mangon egyedül is lecsúszott jó párszor. 
Nagy csúszdák, Sárvár
Damjánnak a Turbulance jött be és azon rengetegszer le kellett vele jönnöm, amit egyáltalán nem bántam, mert nekem is nagyon tetszett. Két személyes fánkhoz kissé nehéz volt hozzájutni, de mikor sikerült, akkor  szaladtunk, hogy minél többször le tudjunk csúszni. 
Csúszda adatok
Mildával a Solar-on is lejöttünk párszor és én a Dragero-t is kipróbáltam. Az nagyon jó volt, bár mindkét térdemről lejött a bőr mire leértem. 
Turbulance-n
Jó pár óráig itt voltunk, de aztán még a lenti medencét és csúszdáját is ki kellett próbálni. Ez nem volt valami gyors ezért ha jól emlékszem csak egyszer jöttünk le rajta. A Milda kipróbálta ezt a színes korongokon való járást is. Ki vannak kötve a medence aljára, de nagyon imbolyognak, mozognak nem könnyű rajta maradni és végig menni. 
Akadálypálya medencében
A béltéri medencékre csak rövid időnk jutott, jó volt kicsit nosztalgiázni a szivárványos csúszdánál és a többi élményelemnél, de még menni akartunk a Turbulance-hoz. Alig tudtuk őket leállítani a csúszdákról, de a lenti talán zorb labdát mindketten ki akarták próbálni. Ha jól emlékszem 5 percig lehetett benne ugrálni, de mindketten hulla fáradtan bújtak ki a végén a labdából. Miután bemásztak, felfújták levegővel, majd mehetett a futkározás, ha ment volna, csak estek keltek, szinte megállni sem tudtak közben. 
Nagy labda
Most sem csalódtunk a Sárvárfürdőben, egész nyaraláson azt hallgattuk, hogy mikor jövünk vissza ide? :) Hat óra magasságában indultunk tovább, mert az éjszakát már Kaiserbrunn-ban szerettük volna tölteni. Szombathely után megvettem a 10 napos osztrák autópálya-matricát, amit sikerült rossz helyre ragasztanom, A hátoldalán mutatták, hogy a szélvédő bal felső sarkába vagy középre fentre kell. Én meg bal oldalra lentre tettem. Mikor észrevettem ezen aggódtam pár napig, de büntetés azóta sem jött. Valószínű csak ajánlott helyek ezek, de legközelebb erre is odafigyelek! Aspang Markt-ig könnyen eltaláltunk, de itt ránk sötétedett és Gloggnitz-ig az út több mint kalandos volt. Nem mindig tudtam hol vagyunk! Mellettem Dalma még nálam is jobban nyomta a féket a lefeléken. Szerpentinek és kihalt utcákon értünk át St. Corona am Wechsel megmászása után a Schwarza völgyébe. Innen már ismerős volt a táj és könnyen megtaláltuk az utat a Höllental-ba. Hétfő este Kaiserbrunn-ban nem volt nagy tömeg, gyors felállítottam a sátrat és beraktam az útközben elalvó gyerkőcöket. 11 óra volt mikor Dalmával mi is nyugovóra tértünk. Folytatásban a másnap hajnali Rax futásom következik!

2015. november 18., szerda

Esti futás

  Nyolc harmincas találkozó előtt már tizennyolc perccel elindultam otthonról Szeretném még gyűjtögetni a kilométereket így az év végén. Van még rá esély, hogy meglegyen idén a 3000 km. Lefutottam a belvárosba, tettem egy kört a Székesegyház felé. Átfutottam a cella Septihora felett, majd el az Ókeresztény mauzóleum mellett és az Apáca utcán át értem ki a Széchényi-térre. Onnan már végig a Király utcán értem ki a Búza-térre. Ma csak ketten mentünk a Gáborral, Négy perccel a megbeszélt idő előtt érkeztem, ezért még mentem egy kört a tömb körül. Mikor visszaértem még mindig sehol, kihasználtam az időt amíg várakoztam, nyújtottam a vádlimat és a combomat is. Aztán mikor már 36 volt megcsörgettem, egy perc múlva már meg is jelent a futótársam. Megnéztük a lépcsőt, elmentünk a boltba és csak utána indultunk neki a kórházkörnek. Az eleje míg felértünk a Havi-hegyre lassúra sikeredett, de hát itt kellett legyűrnünk a legtöbb szintet, aztán onnan már beindultunk és 5-5:30-as kilométerekkel mentünk. 
Mai futás
A 13 kilométert elég furcsán mérte e telefon. Az Ágoston téren megálltunk és ott beszélgettünk vagy jó tíz percet, de attól még azért furcsa, hogy ekkora távra csak 1 km-t számoljon. Ránézésre körülbelül háromszor ennyi lehet ami a térképen 1 kilométer. Így 15,2 lett, de mennyivel jobban mutatna a 17 km. 

2015. november 17., kedd

Balatonon Fonyód - Keszthely

  Miután kijátszottuk magunkat a Zselicben, kora délutánra megérkeztünk a Balatonhoz. Tavaly Lellén fürödtünk és kempingeztünk, de most csak egy fél napot terveztünk aztán menni akartunk tovább. Ezért inkább a fizetős strand helyett egy szabad strandot kerestünk. Habár meleg volt, de nagyon fújt a szél, nem a legjobb strandidő volt. A régi hetesen Balatonlelle és Boglár után Fonyodnál átmentem a síneken és ha nehezen is de sikerült egy parkolóhelyet találnom a strandtól nem messze. Elővettük a törölközőinket és már sétáltunk is a Balaton-partra.
Városi strand, Fonyód
A vasútállomással szemben lévő városi strandra mentünk, ami ha minden igaz ingyenes. De kerítéseket és beléptetőrendszert pont akkor építették ki. Ami arra engedett minket következtetni, hogy hamarosan fizetős lesz! Szuper játszótér, kisebb homokos partszakaszok és egy kalózhajós gyerekmedence!
Kalózhajó
Lehet pont ezek miatt a beruházások miatt lesz fizetős! Bár Lellén is meg szoktuk venni a belépőt, lehet ha hosszabb időre jövünk akkor itt is megéri befizetni a jegyet. Még Damján is bejött velünk a vízbe, pedig eddig ő nem igazán szerette a zavaros vizeket. De a Balaton vize olyan tiszta volt, hogy most bemerészkedett. A kalózhajó még készült, így azt sajnos nem tudtuk kipróbálni, de a játszótéren volt egy négy üléses körhinta ami nagyon bejött a gyerekeknek. Nekem már kevésbé, mivel vagy félórán át kellett velük körbe-körbe szaladgálnom. Aznapra is meg volt az edzés! Mikor már kellőképpen elfáradtunk ismét továbbindultunk. A következő célpontunk Keszthely volt. Méghozzá a nemrégiben átadott vízi játszótér.
Vízi játszótér Keszthelyen
Az Erzsébet királyné útján, a Helikon park mellett állítottam le az autót, majd innen gyalogoltunk le a kikötő felé az árnyas parkban kialakított játszótérhez. Mondanom sem kell ez is bejött a gyerekeknek.
Tekerés!
Volt olyan játékelem, amihez kicsit nehezen fértünk oda, de a végére mindent kipróbáltunk. Aztán séta a parton, hattyú és kacsa etetés, majd indulnunk kellett, mert még nem volt szállásunk éjszakára.
Hattyúk a Balaton-parton
Kacsa etetés
Tavaly és idén is sátrazást terveztünk, de most is mint előző évben éjszakára vihart jósoltak. 2014-ben már meghúztuk magunkat Zalaszántón a Barbara-lakban, így kézenfekvő volt, hogy idén is becsöngessünk hozzájuk.
Barbara-lak, Zalaszántó
Akkor is nagyon jól éreztük itt magunkat és most sem csalódtunk. Nagyon kedvesek a házigazdák és a házikó is tökéletes. Jó lenne egyszer hosszabb ideig is maradni, nem mindig csak egy éjszakát! Sok látnivaló van a környéken (Tátika, sztúpa...), amit szeretnék majd felkeresni. 

Tettye - Kis-Tubes - Tettye

  Ma is jól indult a reggel, ébredés után ebéd és uzsonna csomagolás, majd öltözés és irány a suli, meg az ovi. Kiraktam a gyerekeket és már nyolckor a Tettye-téren álltam beöltözve és rajtra készen. Ekkor még nem tudtam merre is fussak, de abban biztos voltam, hogy elindulok felfelé aztán majd lesz ahogy lesz. Gondolkoztam a Tubesen, de mindig oda megyek és a panoráma nem tűnt valami jónak. Aztán eszembe jutott, hogy megyek egy Rotary-kört. De az meg lehet időbe nem fért volna bele. Végül a Dömörkaputól még elindultam fel a Misinára, de sárga keresztnél lefordultam a sípálya felé. A volt síugró sáncig elő sem vettem a fényképezőgépem, addig jól is haladtam, de utána már sokszor megálltam.
Sárga kereszten

2015. november 16., hétfő

Zselici megállók

  Lassan tél de még rengeteg nyári élménnyel el vagyok maradva, ezért most belekezdek a nyaralásunk főbb állomásainak bemutatásába. Tavaly is és idén is a Balaton és Ausztria volt a cél. Augusztus elején vasárnap reggel keltünk útra. Pécsről Kaposvár felé a Zselicen át közelítettük meg a magyar tengert. Tavasszal kakasmandikó virágzás idején már többször jártunk Bőszénfán és a gyerekek kedvenc játszótere lett a Nemzedékek parkja. Így ha erre járunk nem hagyhatjuk ki a tágas és szép parkot.
Mászóka és csúszda

Mecseki fotósfutás

  Múlt vasárnapi Vérkör után ma egy laza körre indultam a Mecsekben. Korán akartam menni, de aztán csak hatkor sikerült elindulnom. Még sötétben értem el a Tettye-térre, ezért felkapcsoltam a fejlámpámat mikor bementem az erdőbe. Dömörkapu után a Kis-rét felé kanyarodtam, valahol útközben kapcsoltam le a lámpát, mert addigra már annyira kivilágosodott, hogy nem volt rá szükségem. Rábay-fától a piros négyzeten, majd a kék sávon futva értem ki a fehér-kúti kulcsosházhoz. Nyitva voltak az ajtók és a sarki lámpa is világított. 
Fehér-kúti kulcsosház
Egy autó állt a ház mellett, de embereket nem láttam, biztos még aludtak. Itt is már lecserélték a régi kéktúrás bélyegzőt, az új rozsdamentesre.
Kéktúra bélyegző a Fehér-kúti kulcsosház oldalán
A Vértesben nagyon tetszettek az útbaigazító táblák, bár a mecsekiek lehet szebbek, viszont az ottaniak sokkal több információt adnak a kirándulóknak. Nemcsak egy célpont volt feltüntetve a jelzés mellett hanem több is illetve a km mellett időtartamok is meg voltak adva. Külföldön ez alap, sőt sok helyen csak időt írnak és nem távolságot!
Útbaigazító tábla, Fehér-kút
Az aszfalton visszafutottam a Kereszt-kunyhóig, majd onnan kezdtem el ereszkedni a Meleg-mányi-völgybe. A piros kereszt mentén a lenti fára felakasztva várja gazdáját egy barna kabát!
Gazdáját kereső kabát!
Látványos töbrök és víznyelők közt haladtam egészen a meredek lejtőig. Majd azon leérve ismét egy tábla fogadott. 
Útbaigazító tábla, Meleg.mányi-völgy
A Meleg-mányi-völgy vízbázisát adó Anyák-kútja előtt is megálltam egy rövid fotószünetre, hogy aztán elinduljak a vízesések felé.
Anyák-kútja
A völgy alját teljesen befedték a falevelek, a víz csak itt-ott került a felszínre. 
Meleg-mányi-völgy
A fák lombkoronája már szinte teljesen lehullott. De így is szép az erdő, bár jobb lett volna pár héttel korábban erre járni. 
Őszi vízesés
A mésztufalépcsőknél is hasonló volt a helyzet mint fentebb a völgyben. Levél mindenütt csak pár helyen tört utat magának a víz.
Meleg-mányi mésztufa gátak
Ezt a fába vésett emberkét már régóta tudom, hogy itt van, de sokszor csak elmegyek mellette, de most ő is lencsevégre került!
A vízesés őrzője!
Lementem a forráshoz és a klasszikus képet is megcsináltam, de utána már nem időztem soká, mert még a tervezett út felénél sem jártam. 
Mésztufa lépcsők
A piros keresztről ennél a táblánál váltottam a zöld sávra, hogy aztán háromszor átkelve a patakon érjem el egyik kedvenc helyemet a Mecsekben.
Útbaigazító tábla, Petnyák-völgy
Ez a hely nem más mint az Ágnes vízesés. A mésztufa lépcsőkön csak csordogált a víz, de itt meglepő módon rendesen folyt a víz!
Ágnes vízesés szemből
Lefotóztam szemből, de bementem szinte az oldalába, a szikla alá és onnan is csináltam jó pár felvételt.
Ágnes vízesés oldalról
Itt szerintem vagy tíz percet elidőztem, a babzsákot egyik helyről a másikra vittem magammal. Aztán mikor már elindultam még akkor is meg-megálltam, hogy rácsodáljak a másfél méter magas vízesésre.
Ágnes vízesés távolról
A Nagy-mély-völgyhöz érve az addigi zöld sáv jelzést lecseréltem és a piros sávon kezdtem el visszafelé futni. 
Útbaigazító tábla, Nagy-mély-völgy
Az eleje nehezen ment, mert nem elég, hogy a meder aljában vezetett az ösvény, de még emellett folyamatosan megálltam, hogy megörökítsem a völgyet.
Nagy-mély-völgy
Nem csak a Meleg-mányi hanem a Nagy-mély-völgyben is vannak mésztufalépcsők. Mégpedig nem is akármilyenek! A lenti képen egy egész sor látszik!
Mésztufa lépcsők a Nagy-mély-völgyben
A Kánya-forrás előtt favágóktól volt hangos az erdő! Vasárnap reggel fel nyolckor! Aztán a forrásnál füstszag csapta meg az orromat. A forrástól nem messze egy ponyva mellett ketten tüzeltek. Biztos kint aludtak éjjel! Talán bushcraftoltak egyet!
Kánya forrás és a Kőlyuk
A völgyben nyáron talált széleslevelű nőszőfű mellett ,most sem tudtam elmenni. Jó másfél hónappal ezelőtt még az éjszakai teljesítménytúra alkalmával, fejlámpával is megtaláltam.
Őszi széleslevelű nőszőfű
Aztán mikor felküzdöttem magam az emelkedőn, akkor sajnos egy tarvágással találtam magam szemben. Az ösvény tele van a kivágott fák ágaival. Mostani állapotában járhatatlan. Én is csak nagy kerülővel tudtam itt átmenni. Szomorú látvány! :( Biztos most lettek vágásérettek, de akkor sem így kellene. Nem mellesleg pont a kéktúra találkozásánál fotóztam a lenti képet, ahol tudom, hogy volt egy természetvédelmi terület tábla. Az is eltűnt a fákkal együtt! 
Tarvágás a piros túra mentén
A kék sávon futottam tovább, előbb a zöld sávot, majd a sárga sávot kereszteztem, hogy aztán megérkezzek a büdös-kúti kulcsosházhoz. Lefutottam a Feri-forráshoz inni, majd megnéztem turisták panteonját is.
Baranya megyei természetbarátok panteonja
A kulcsosház oszlopán már itt is az új bélyegző található! 
Kéktúra bélyegző, Büdös-kúti kulcsosház
Büdös-kúti kulcsosház
Útbaigazító tábla, Büdös-kút
Házfotó, táblafotó után híd és forrás fotó következett. Innen még pár száz méterig a kéktúrán mentem, de nem sokkal a forrás felett áttértem a sárga keresztre. 
Jenő hídja és a Büdös-kút
A sárga kereszten megkezdtem a kapaszkodást a Lapishoz, Ez már nem esett annyira jól. Büdös-kútnál jártam 16 kilométernél és háromnegyed kilencnél.
Útbaigazító tábla, Lapis
Kilencre akartam hazaérni, de ekkor már tudta, hogy ez nem fog összejönni. Innen mehettem volna lefelé a mandulás felé, de helyette inkább még felcaplattam a János-kilátóba.
Tubesről a Tv-torony
A panoráma nem volt jó, na meg nem is értem rá ezért csak pár kép és már mentem is tovább a Kis-Tubesre. Ott sem időztem sokat. Átszaladtam a Misinára és elindultam le a sárga sávon Dömörkapuhoz.
Kis-Tubesi kilátó
Már jó ideje eladó volt az egykori Dömörkapu büfé, még én is agyaltam, hogy milyen jó lenne itt valamit csinálni. Jelentem elkelt, a kiírás szerint a Pécsi Mentőkutyás Egyesület menedékházaként üzemel tovább a patinás épület.
Pécsi Mentőkutyás Egyesület menedékháza (Ex Dömörkapu büfé)
Négy futó pont ekkor ért fel a Tettye felől, köszöntem nekik majd elraktam a fényképezőgépemet és innen már meg sem álltam hazáig. 24,27 km lett és fél tíz után nyolc perccel álltam meg a ház előtt. Szép volt, jó volt és mára elég is volt ennyi! Pontosabban tegnapra, mert közben átcsúsztunk a hétfőbe! :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...