2016. február 29., hétfő

Mánfa - Vágotpuszta - Tubes Trail

   Napról napra jobb a lábam, ezért a hétvégén már nem tudtam kihagyni, egy hosszabb fotósfutást. Hét közben olvastam egy jó cikket a terepfutas.hu oldalon, amiben leírják, hogy mit vigyél magaddal ha futni indulsz. Természetesen nálam a listából csak a mobil, pézsé és a fejlámpa volt. De vittem fényképezőgépet! Gondoltam források lesznek útközben, majd azokból oltom a szomjamat. Hát nem így lett, visszafelé eléggé rapszodikus volt a helyzet. A Lóri-forrásban és a Kőfejtő-kútban sem volt víz, így a második 15 km-t vagy két órát sikerült megszenvednem. De újból tanultam, vagy ismét! Háromnegyed hatra sikerült összeszednem magam és hiányos felszerelésem, a Tettyéig elkocogtam aszfalton, majd felkapcsoltam fejlámpámat és a sárga sáv jelzésű turistaúton felbaktattam Dömörkapuig. Innen már a piros sávot követve indultam Melegmány felé. Kis-rét előtt az irtásnál vettem ki először a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem ahogy a Nap első sugarai rózsaszínre festik a horizontot.
Pirkadat

2016. február 28., vasárnap

Február végi Leánykökörcsin

  Idén a szokásosnál kicsit korábban már február végén elkezdtek nyílni a leánykökörcsinek. Az enyhe tél kedvezett nekik és nagy egyedszámban várják a fotósokat. Csak remélni tudom, hogy mindegyik megússza épségben. 
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

2016. február 21., vasárnap

Tubes - Remete-rét - Tubes Trail

  Egyre jobb a lábam és egyre bátrabb vagyok, ma reggel már azon gondolkoztam, hogy kifutok Vágotpusztára és gyarapítom a Mecsek turistája projekt helyszíneit. Aztán a csepergő eső és a sok sár miatt inkább nem vállaltam be. Helyette inkább egy szokásos Tettye-Dömörkapu-Misina-Tubes-Lapis-Remete-rét oda-visszát futottam.
I love this city!

2016. február 20., szombat

Naturbad Gloggnitz

  Hajnalban a Krumbachstein-en kezdtem, kilencre értem le és utána gyors összekaptam magam, hogy még időben elinduljunk strandolni. Kaiserbrunntúl két strandot néztem ki, az egyik Puchberg-ben volt a másik Gloggnitz-ban. Előző nap egy gombostűt nem lehetett lejteni a Rax felvonónál, most viszont jóval kevesebben voltak. 
Csúszda a felvonó alatt

2016. február 19., péntek

Sérülés utáni próbálkozások

  Egy hete pénteken futottam a szokásos körömet a Mecseken, amikor egy óvatlan pillanatban megbotlottam és egy hatalmasat pereceltem. Előfordul ilyen mindenkivel aki fut, sajnos velem is elég sűrűn, de most ez a szokásosnál is nagyobbra sikerült. Bal lábammal belerúgtam egy sziklába és már nem tudtam korrigálni a jobbal. Lefelé  jöttem a Kis-Tubestől a sárga sávon és olyan tigrisbukfencszerűen estem előre. Jobb oldalamat ütöttem be leginkább (térdem, combom, hátam, könyököm...), de legjobban mégis a bal térdem fájt. 
Tettyhely

2016. február 13., szombat

Krummbachstein trail

  Kedden reggel a Rax-ra futottam fel, aztán napközben bejártuk a Rosslochklamm-ot. Szerda hajnalra a szemközti hegycsoport egy kisebb csúcsát szemeltem ki magamnak. Kaiserbrunn-ból is látszik az 1602 méter magas Krummbachstein csúcs. Nem csatlakozik közvetlen a központi platóhoz, de a Schneeberg csoport délkeleti felének legmagasabb pontja. A kempingtől a Knofeleben ház felé mindössze 7 kilométer, de ezalatt több mint 1000 méter szint várt rám. Most is a már jól bevált hajnali indulás mellett döntöttem, hogy napközben a családdal tudjak ismét lenni. Öt óra előtt pár perccel még sötétben indultam neki a völgynek. A höllental-i út keresztezése után a tábla szerint még két és fél óra az 1250 méteren elterülő turistaház. Reméltem, hogy ennél azért gyorsabban fel fogok érni. Szerencsére így is lett. Az út elejét már tavalyról ismertem, folyamatosan emelkedik, de elég jól futható. Egy-két létránál, drótkötélnél kellett csak lelassítanom.
Knofeleben graben

2016. február 11., csütörtök

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kéktúra első szakasza - Szekszárd és Mecseknádasd között

  Még a 2000-es évek elején, az egyetemi évek alatt fordult meg a fejemben a kéktúra bejárása. Akkor még a gyalogos teljesítés motoszkált a gondolataimban, de aztán hiába szereztem be az igazolófüzetet, kalauzt, valami mindig keresztülhúzta a tervemet.  Később aztán sajnos jó ideig parkolópályára került az elhatározás. Mígnem tavaly két futótársammal ismét fel nem lángolt a történet. Addig-addig beszéltünk róla, mígnem mindhárman belelkesültünk! Közelsége miatt kézenfekvő volt a Dél-dunántúli szakasszal kezdenünk. Klasszikus, a Rockenbauer Pál féle bejárás Írott-kőtől jött Szekszárdig, de mi fordítva Tolna megye székhelyéről indulva vágtunk bele a nagy kalandba. Január közepén kitűztük a február 6.-át és foggal-körömmel ragaszkodtunk az induláshoz. Pedig a körülmények(sár) messze nem tűntek a legideálisabbaknak, de minket ez már cseppet sem zavart! Sőt! Hét közben visszafogtam magam futás terén, pénteken beszereztem a szükséges elemózsiát, majd szombat hajnalban kiterítettem és még egyszer átnéztem, hogy minden fontos dolog meg van-e amire szükségem lehet a hosszabb futás közben. Sajtos pogi, sós mogyoró, csoki ... mellé beraktam pár eddig ki nem próbált gél-t is. Gondoltam valamikor ezeket is ki kell próbáljam!? 
Előkészület

2016. február 9., kedd

Februári növényvilág a Mecsekben

  Ez elmúlt időszakban a futás miatt kissé háttérbe szorultak a növények, ezért gondoltam összefoglalom mi is a helyzet mostanság a Mecsekben. 
  Az illatos hunyorok köszönik szépen jól vannak, december eleje óta virágoznak, sok közülük már magot is hozott. De még mindig rengeteg virágzó példánnyal futhatunk össze ha a Mecsek erdeit járjuk.
Illatos hunyor (Helleborus odorus)

2016. február 8., hétfő

Szubjektív Hanwag Tatra túrabakancs teszt

  Tavaly már egyszer kedvet kaptam hasonló bejegyzéshez. Akkor megfogadtam, hogy írok még hasonlókat, de aztán ez az elhatározásom kicsit háttérbe szorult. De abban továbbra is biztos vagyok, hogy csak olyan termékekről fogok írogatni, amelyekkel meg vagyok elégedve, amiket szeretek használni. :)
Hanwag Tatra gyári állapotban

2016. február 2., kedd

Futás szabadban szabadon!

  Egy rövid, átmozgató futással indítottam a hetet, a februárt. Nem is igazából a futásról szólt, a dolog inkább szórakozásról. Leraktam a gépet és próbálkoztam megint "terepfutós" képekkel! Több kevesebb sikerrel. Hármat kiválasztottam, amik talán a legjobban sikerültek! Mindössze 5,3 kilométer lett a táv, amit lefutottam. Viszont kibújtak az első leánykökörcsinek, ha ilyen lesz az idő még az is lehet, hogy február végefelé már lehet őket fotózni.
Komótosan
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...