2016. február 13., szombat

Krummbachstein trail

  Kedden reggel a Rax-ra futottam fel, aztán napközben bejártuk a Rosslochklamm-ot. Szerda hajnalra a szemközti hegycsoport egy kisebb csúcsát szemeltem ki magamnak. Kaiserbrunn-ból is látszik az 1602 méter magas Krummbachstein csúcs. Nem csatlakozik közvetlen a központi platóhoz, de a Schneeberg csoport délkeleti felének legmagasabb pontja. A kempingtől a Knofeleben ház felé mindössze 7 kilométer, de ezalatt több mint 1000 méter szint várt rám. Most is a már jól bevált hajnali indulás mellett döntöttem, hogy napközben a családdal tudjak ismét lenni. Öt óra előtt pár perccel még sötétben indultam neki a völgynek. A höllental-i út keresztezése után a tábla szerint még két és fél óra az 1250 méteren elterülő turistaház. Reméltem, hogy ennél azért gyorsabban fel fogok érni. Szerencsére így is lett. Az út elejét már tavalyról ismertem, folyamatosan emelkedik, de elég jól futható. Egy-két létránál, drótkötélnél kellett csak lelassítanom.
Knofeleben graben

A fényképezőgépet is csak akkor vettem elő amikor már kezdett világosodni és egy kaviccsal kiszórt útra értem, ezen szerpentineztem egy darabig, majd ismét befutottam az erdőbe, hogy aztán újra egy dózerúton futva érjek fel a pár éve újjá épített Knofeleben házhoz. A kiírt két és fél órás menetidő sikerült egy óra alatt letudnom. Nagyon "büszke" voltam magamra, gondoltam micsoda "speedhiker" vagyok! :) Nagyon jól néz ki az új ház. 2011-ben égett le a régi és az új egy évre rá 2012 május 6.-án nyílt meg. Minden igényt kielégítő a ház, csodaszép terasz, napelemek ...
Naturfreundehaus Knofeleben
Itt már nem bírtam magammal és negyed óráig tartott mire minden oldaláról körbejártam a házat és lefotóztam. Jó, hogy egy óra alatt itt voltam, de tizenöt perc meg most itt elment.
Tradicionális tábla a Krummbachstein felé
Újra bevetettem magam a fenyvesbe és ha nem is akkora lendülettel mint eddig de megindultam fel a csúcsra. Hamarosan útelágazáshoz értem. Balra lehetett menni a Wassersteig-re a Krummbachsteinsattel azaz nyereg felé és jobbra pedig tovább fel a csúcsra.
Magasból Kaiserbrunn
Ahogy emelkedtem egyre több kilátópontot érintettem, nyugatra alattam volt Kaiserbrunn, ahonnan indultam és afelett pedig a Rax, az előző napi futásom terepe látszott. Jött fel a Nap, gyönyörűek voltak a hegyek, nem is lehetett volna ideálisabb időtöltést elképzelni.
Rax-fennsík
Jakobskogel és a Rax felvonó felső állomása
Egy kisebb gerincen hullámvasutaztam, voltak sziklás, köves részek, de voltak laza erdei ösvények is.
Kilátás keletre
Valahol a Paschekrast magaslatnál járhattam ahonnan a lenti kép készülhetett. Távolban már a Schneeberg királynője a Klosterwappen magaslik.
Klosterwappen
De már a célpontom is feltűnt, bár ekkor még nem tudtam biztosan, hogy az lesz a Krummbachstein, de nagyon bíztam benne.
Pihenő kilátással
Hegyek-völgyek
Végül háromnegyed hétre, fél órával a Knofelebeni indulástól és körülbelül egy és háromnegyed órával a Kaiserbrunn-i indulástól számítva megérkeztem a Krummbachstein magaslatra. Lepakoltam a fotóstáskát és elkezdtem fényképezni és fényképezni és fényképezni!
Krummbachstein és távolban a Waxriegel
Nem tudtam betelni a hellyel, nagyon magával ragadott. Úgy éreztem a legjobbkor vagyok a legjobb helyen.Csak úgy röpültek a percek. Legszívesebben nem mentem volna tovább, itt maradtam volna napestig. De tudtam odalent várnak rám, bár reméltem még az igazak álmát alusszák a gyerekek.
Elisabethkirchlein
Meglepődve tapasztaltam, hogy látszik innen az Elisabeth kápolna, de azt viszont furcsálltam, hogy a tőle nem messze álló Hochschneeberg-i állomás és szálló viszont nem. Kitakarja a fent látható magaslat.
Csúcskereszt
Kaiserbrunn Krummbachstein-ről
Keletre a távolban a Wechsel magasodik
Keletre nézve
Nyugatra nézve
Krummbachstein csúcskönyve
Hét órakor búcsúztam el a csúcstól és az északi oldalán indultam el lefelé. A térképen láttam egy kis házikót erre, gondoltam az még belefér és a Wassersteig-en visszafutok a Knofeleben haus-hoz. A lenti tábla szerint pedig az Erzsébet kápolna és a Klosterwappen is elérhető távolságban lettek volna. De az most időben nem fért bele!
Útbaigazító tábla a Krummbachstein-en
Lassan haladtam, mert folyamatosan magam mögé néztem és folyamatosan meg-meg álltam fotózni. Északról jó kis letörés van a csúcs alatt. A többi oldala jóval lankásabb.
Visszatekintés
Két perc alatt sikerült az Alpenfreunde Hütte tisztására érnem. Egy egészen kicsike kis házat kell elképzelni. Kívülről szépen rendben volt, de nekem úgy tűnt mintha a hazai kulcsosházak mintájára üzemelne. De erről sajnos nem találtam pontos információkat.
Alpenfreunde Hütte
A füves placcon addig kóvályogtam, hogy jól elázott a cipőm a harmattól. A fenyők felett még a Schneeberg plató 2000 körüli csúcsai is jól látszottak. Még a Kaiserstein alatti Fischerhütte is megfigyelhető innen.
Fenyők felett a Schneeberg plató
Majd a Krummbach nyereg felé ereszkedve a hasonló nevű völgy látványa állított meg egy rövid fotószünetre.
Krummbachgraben
A Krummbachsattel-hez érve aztán meglepődve láttam, hogy a 15 percre írták a Baumgartner haus. Térképem nem vettem elő, bíztam a táblában, ezért gondoltam ez még belefér a mai napba. Átmentem a drótkerítésen és megindultam felfelé
Krummbachsattel-i tábla
Negyed nyolc volt ekkor kapkodtam a lábam felfelé a sűrű fenyőerdő aljában vezető ösvényen, majd a lenti táblánál megálltam egy pillanatra. Nyolc perc alatt itt voltam és a tábla szerint még 30 perc az a ház, ami onnan 15 perc volt! Márpedig az előző helyen erre mutatott a nyíl!
Kuhplagge alatti tábla
Átgondoltam a lehetőségeimet és a visszafordulás mellett döntöttem, nem akartam még tovább kavarogni, inkább a biztosat választottam. Pedig szép alpesi legelő következett rengeteg virággal! :)
Krumbachgraben keleti fele
Ugyanazon az útvonalon visszatértem a nyeregbe, majd a Wasersteig utat választva a Krummbachgraben-t vettem célba. Sűrű néhol szinte áthatolhatatlan csalános, aranyvesszős részen keltem át, néhol a jelzéseket is alig lehetett találni a völgyben
Alpesi vagy havasi sisakvirág (Aconitum napellus)
Sokáig az északi oldalában vezetett a csapás, majd átvágott a délibe, aztán pedig szép óvatosan a völgy oldalában haladt. Itt már jól járható volt, egy-két helyen láncos biztosítás is akadt, de azt gondolom csak rossz időben használhatják, mert amúgy nem sok értelmét láttam nekik. 
Láncos útszakasz
Fél óra alatt visszaküzdöttem magam a Knofeleben házhoz. A küzdést arra értettem, hogy igencsak kapkodtam a lábam, de egyáltalán nem volt vészes a terep. Nyolckor voltam újra a tisztáson, most már igencsak magasan járt a Nap, sokkal jobbak voltak a fények mint két órával korábban.
A házikó
Viszont most csak öt percet szántam a fényképekre. A ház körül még mindig semmi mozgás nem volt, sőt egész túrám során is csak egy-két elvetemült turistával találkoztam. 
Napsütésben a Naturfreunde Knofeleben
Innen már az ismerős úton nyargaltam lefelé. De legalább most már világosban láttam is, hogy hajnalban hol jöttem fel. A dózerútnál még egy zergecsapatot is kiugrasztottam a bokorból. Sajnos a fénykép nem lett éles róluk. túl hirtelen kellett előkapnom a gépet és bemozdultak mire sikerült exponálnom.
Knofeleben graben
Világosban lefelé aztán egyre több növénykét fedeztem fel, a legelsők pár erei ciklámen volt. Mecsekben sajnos nem látni ilyet, de errefelé elég gyakori növényke.
Erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)
Majd még mielőtt a többi növényre térnék ismét egy láncos rész következett, itt már jobban láttam hasznát, mint pár kilométerrel fentebb. Meredek, sziklás, köves részen könnyen kicsúszhat a lábunk alól a talaj. Még ilyenkor nyáron is, de télen meg aztán végképp! 
Újabb láncos szakasz 
Ez a lenti kép talán jól jelzi, hogy milyen meredek volt ez az ösvény. Felfelé, sötétben nem is tűnt ennyire annak, de így fentről nézve már sokkal veszettebb.
Szerpentin
A szártalan bábakalács júniustól augusztusig virágzik, sajnos augusztus elején csak ilyen példányokat találtam, amik még csak nyiladoztak, de teljesen nem bontották még ki a szirmaikat.
Szártalan bábakalács (Carlina acaulis) 
A fecsketárnicsok viszont teljes pompájukban díszelegtek. Rengeteg volt belőlük, de csak egy-két példánynál álltam le, mert előző nap már a Rax-on sokat fotóztam őket.
Fecsketárnics (Gentiana asclepiadea)
Már egész közel voltam Kaiserbrunn-hoz, ahol még ez a létra lassított egy kicsit le. De miután lejöttem róla ismét vágtázhattam tovább. Úgy éreztem nagyon jó tempóban jövök lefelé, de aztán mikor megnéztem az időt, azért nem voltam annyira gyors. Persze a sok fotószünet is kellett ehhez.
Létrás rész
Negyven perc alatt jöttem le ott ami felfelé egy óra volt. Felfelé 17, lefelé több mint 100 kép készült. 
Hasznos infók a Knofeleben házhoz készülőknek!
Egy pillanatra még megálltam a Kaiserbrunn-i vízvezeték múzeum előtt, majd siettem a sátrunkhoz tovább. Kilenc előtt pár perccel érkeztem vissza, ami pont négy óra menetidőt takart. Gyalogos tempóval ez egy 7-8 órás túra lett volna. 
Kaiserbrunn-i Wassereleitungs museum 
Megfürödtem a jéghideg Schwarza vizében, majd pár falat reggeli után már indulhatott is a nap! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...