Májusi növényvilág a Mecsekben

  Az elmúlt két hétben nem voltam túl aktív a virágok terén, beázott a fényképezőgépem, emiatt nem mentem utánunk, most szombatra kiszáradhatott és újra működőképes! Ezért a hónap utolsó napjaiban ismét többet mentem a Mecsekbe. Így összefoglalnám mi az, ami még pont aktuális és mi az ami hó elején volt az. 

  A medvehagyma hó elején még virágzott mostanra teljesen besárgultak a levelek és elhullajtották fehér szirmaikat. Pár hét és elszáradnak, teljesen eltűnnek az erdők aljáról. 

Az áprilisi meleg, majd a csapadékos május eleje eléggé összezavarta a virágokat. Május közepére szinte teljesen elvirágzott a majomkosbor, a tarka pettyeskosbor és a bíboros kosbor.

Majomkosbor (Orchis simia)

Mecseki Mátrix 130

  Még 2015 év végén hallottam az akkor még készülődő Mecseki Mátrix teljesítménytúráról. Egyből elhatároztam, hogy ez az amit én akarok. A Kinizsi százas után egy újabb ezúttal 100 km feletti túra,! Novemberben, decemberben is gyűjtögettem a kilométereket, majd januárban is jól ment. Majd januárban egy rossz mozdulat után nagyon megijedtem, hogy ugrik az egész felkészülés. Úgy bevertem a bal térdemet, hogy hetekig tartott míg ismét "tünetmentes" lett. Közben sem álltam le, csak rövidebbeket, lassabbakat futottam, de így is futás végére megfájdult a térdem. Március közepe felé lett egyre jobb, a Szuadó40-en már szinte tökéletes volt. Terveim szerint két 100 km közelit szerettem volna futni a Mátrix előtt, de a sérülés miatt, csak 40-60 km közöttiek fértek bele, és még ezeken a távokon is volt, hogy begörcsölt a lábam. Gondoltam is sokszor magamban, mit akarok én 130 kilométert menni! De aztán eszembe jutott a Kinizsi 100 és a Vérkör, ahol ugyan voltak problémáim, de megcsináltam mindkettőt. Három dologra kellett koncentrálnom. Az egyik a felkészülés, november óta 250-300 km futottam havonta, kivétel volt ez alól a február. Ennél sokkal több időt és energiát már nem tudtam belefektetni. Hétről hétre jobb formában voltam, majd jött a februári visszaesés, de úgy voltam vele, hogy ha nem megy futva akkor majd sétálok. Nem voltak időbeli elvárásaim, fő célom a teljesítés volt. A második fontos tényező, amit legfőképp a Vérkörön tanultam meg, az a táplálkozás. Nem elég a verseny előtt feltankolni, közben is nagyon oda kell figyelni mit és mikor kell inni, enni! Sokat lehetne még ezen finomítani, de utólag belegondolva talán most volt a legkevesebb problémám a frissítésekkel. A harmadik és szerintem legfontosabb dolog, hogy fejben ott legyen az ember és a külső körülményektől függetlenül azt mondja, hogy én meg fogom csinálni. Egy ilyen távnál, főleg ha valaki nem rendszeresen ultrázik, akkor előjönnek a kisebb-nagyobb bajok. Amik egy maratonnál vagy egy 50-es teljesítménytúrán még elvisel az ember, de 20-24 óra alatt ezt már sokkal nehezebb. Idővel előjönnek a vízhólyagok, kiürülnek a tartalékok, megfájdul a térd, boka ... A fáradtságról, dekoncentráltságról nem is beszélek. De nem szaladok ennyire előre, mindezekről majd lentebb még olvashattok.

Nyári gyalogtúra Ausztiában

  Gondoltam összerakok egy kis kedvcsinálót a június végi Felső-Ausztriai gyalogtúrához. 

3 nap 2 éjszakás túra során ellátogatunk a méltán népszerű Hochkar régióba. Felsétálunk a csúcsra és a mellette található, tavaly átadott függőhídhoz és kilátóhoz. Akklimatizációs, ismerkedős túra.

Kilátó a hegyek felett

7x15 km

  Szűk egy hónapja volt a mecseki mátrix (a bejegyzés még mindig készül), azóta is folyamatosan futok, de most a héten ez hatványozottan igaz volt. Pár mondatban összefoglalom a hetem.

  Hétfőnként nem szoktam futni,mert általában vasárnap megyek és akkor a hétfő az pihenőnap. Most kivételesen vasárnap csak egy órácskát tudtam elszabadulni, ezért hétfőn hajnalban elmentem futni. Remete-rét felé mentem, majd onnan fel a Tubesre és vissza a városba. Közben ötlöttem ki, hogy mi lenne ha csinálnék egy hetet, amikor minden nap futok. Mikor a ház előtt leállítottam a telefon 16 kilométert mutatott, ezért azt találtam ki, hogy hétfőtől vasárnapig legalább 15 km-et kocogok. 

Orchideás hétvége

  Úgy alakult a hétvége, hogy a közelben épp nyíló orchideák többségét sikerült felkeresnem a napokban. Nézzük akkor sorban őket. A sápadt kosborok már lassan elhullajtják szirmaikat, nagy részük a hideg és a sok csapadék miatt bebarnultak. Szerencsére azért akadt még egy-két fotózható is.

Sápadt kosbor (Orchis pallens)

Medvehagymás kalandtúra a Mecsekben

  Rendszeresen járok az erdőbe futni, de valahogy a gyerekeket nagyon nehezen tudom kicsábítani egy kis sétára a Mecsekre. Régebben a geoládákkal próbálkoztam, de egy idő után már az sem volt elég vonzó. Most ahogy jött a jó idő, ismét támadásba indultam. Ezúttal egy rövid körtúrát néztem ki, ahol érintetünk egy kéktúrás pecsételőhelyet. Reméltem ha csinálok egy igazolófüzetet a túrára, akkor szívesebben jönnek. Még egy geoláda is ki volt nézve a túrára. Amikor feldobtam az ötletet, akkor a Milda egyből lelkes lett, de Damjánnak ez még nem volt elég. Ekkor jött az ötlet, hogy hívjunk el barátokat is a sétára. De sajnos péntek délután már késő volt mindenkinek volt programja szombatra. Így aztán az indulás kicsit döcögősre sikerült, de végül beadta magát a kisfiam is. Bepakoltunk a hátizsákjainkba és kicsivel dél után megálltunk a remete-réti parkolóban. Mostanában hallani, hogy feltörik az autókat a Mecseken, ettől féltem kissé, de még a csomagtartó belső fedelét is felnyitottam, hogy lássák nincs semmi érték a kocsiban. A réten páran voltak, de mi itt nem időztünk, hanem indultunk is első állomáshelyünkre a Büdös-kúti kulcsosházhoz.

Indulás!