Még 2015 év végén hallottam az akkor még készülődő Mecseki Mátrix teljesítménytúráról. Egyből elhatároztam, hogy ez az amit én akarok. A Kinizsi százas után egy újabb ezúttal 100 km feletti túra,! Novemberben, decemberben is gyűjtögettem a kilométereket, majd januárban is jól ment. Majd januárban egy rossz mozdulat után nagyon megijedtem, hogy ugrik az egész felkészülés. Úgy bevertem a bal térdemet, hogy hetekig tartott míg ismét "tünetmentes" lett. Közben sem álltam le, csak rövidebbeket, lassabbakat futottam, de így is futás végére megfájdult a térdem. Március közepe felé lett egyre jobb, a Szuadó40-en már szinte tökéletes volt. Terveim szerint két 100 km közelit szerettem volna futni a Mátrix előtt, de a sérülés miatt, csak 40-60 km közöttiek fértek bele, és még ezeken a távokon is volt, hogy begörcsölt a lábam. Gondoltam is sokszor magamban, mit akarok én 130 kilométert menni! De aztán eszembe jutott a Kinizsi 100 és a Vérkör, ahol ugyan voltak problémáim, de megcsináltam mindkettőt. Három dologra kellett koncentrálnom. Az egyik a felkészülés, november óta 250-300 km futottam havonta, kivétel volt ez alól a február. Ennél sokkal több időt és energiát már nem tudtam belefektetni. Hétről hétre jobb formában voltam, majd jött a februári visszaesés, de úgy voltam vele, hogy ha nem megy futva akkor majd sétálok. Nem voltak időbeli elvárásaim, fő célom a teljesítés volt. A második fontos tényező, amit legfőképp a Vérkörön tanultam meg, az a táplálkozás. Nem elég a verseny előtt feltankolni, közben is nagyon oda kell figyelni mit és mikor kell inni, enni! Sokat lehetne még ezen finomítani, de utólag belegondolva talán most volt a legkevesebb problémám a frissítésekkel. A harmadik és szerintem legfontosabb dolog, hogy fejben ott legyen az ember és a külső körülményektől függetlenül azt mondja, hogy én meg fogom csinálni. Egy ilyen távnál, főleg ha valaki nem rendszeresen ultrázik, akkor előjönnek a kisebb-nagyobb bajok. Amik egy maratonnál vagy egy 50-es teljesítménytúrán még elvisel az ember, de 20-24 óra alatt ezt már sokkal nehezebb. Idővel előjönnek a vízhólyagok, kiürülnek a tartalékok, megfájdul a térd, boka ... A fáradtságról, dekoncentráltságról nem is beszélek. De nem szaladok ennyire előre, mindezekről majd lentebb még olvashattok.