2016. július 15., péntek

Orfűi éjszakai maraton

  Sok minden történt velem mostanában(kéktúra, Dolomitok), de sajnos a blogra elég kevés időm jut. Ezért gondoltam gyors írok egy bejegyzést a tegnap éjjeli futásunkról. Pár hete amikor futottuk a napnyugtától-napkeltéig-et megbeszéltük, hogy júliusban is fogunk egy hasonló, de rövidebb futást csinálni.  Pontosan egy maratont. Könyök utcai indulással egy Orfűi tókörrel pont 42,195 kilométer jön ki, na jó körülbelül.

  Gábor most nem tartott velünk, ezért Bázzal találkoztam lent a Búza téren. Pár percet késtem, de így legalább egyből tudtunk indulni. Fölkocogtunk az Ágoston-téren át a Kálvária útra, majd az Alagútnak elindultunk nyugatra. Szemerkélt az eső, de ez nem tartott vissza bennünket. A szokásos felső utakon végig mentünk, majd a 400 ágyasnál a Tiborc utca felé vettük az irányt. A hétvégi kirándulást kezdtem el mesélni és annyira belelendültem, hogy szinte Orfűig ki is tartott kisebb-nagyobb magszakításokkal. Tiborc utca végén jobbra fordultunk és az Magyarürögi úton kezdtünk el kapaszkodni a Remete-rét felé. Teca mama előtti kútnál ittunk, majd mentünk tovább. Eddig 5 perc/km alatti tempóval futottunk, de innen belassultunk, bár még mindig 6 vagy inkább az alatti kilométerekkel haladtunk. Remete-rétől lefelé továbbra is a kerékpárúton illetve egy bedőlt fa miatt 100 méterig a műúton futottunk. A tempó itt is erős volt, 4-5 perc/km közötti. persze lehet valakinek ez nem erős, de nekem az volt. Gondoltam is magamban, hogy fogom én bírni a végét! De itt még jó volt, beszélgettünk, még a lámpánkat sem kapcsoltuk fel. Néhol az útra folyó agyag miatt csúszkáltam, de megúsztam komolyabb gond nélkül. Bicajjal jöttek velünk szembe, ők már felkapcsolták a lámpát, de mi még vártunk vele. Leértünk a Mecsek házához, majd a kiszélesedő úton, megkerültük a kis tavat és beértünk a házak közé. Körforgalomnál ismét kút és frissítési lehetőség. Gábor ivott én megkezdtem az eddig a kezemben szorongatott teámat. Lementünk a tó menti sétányra és azon futottunk Tekeres felé. Múltkor mikor erre voltunk a Fishing on Orfű miatt nagy volt az élet, most csak pár pecás volt a parton. A szabad strand melletti büfé is zárva volt már, pedig még csak 10 óra lehetett. Kicsit sétáltunk, amíg megettük a hozott elemózsiáinkat. Én konkrétan egy szelet müzlivel indultam, úgyhogy nem mondanám bőségesnek a frissítésemet. Pár perc után ismét kocogósra vettük a tempót. Az aquapark mellett iszonyú hascsikarás jött rám, Épphogy elértem egy alkalmas helyre, ahol könnyítettem magamon. A lámpámat is elővettem itt már. Közben három helyen megcsípett egy vagy több bögöly! Nem mondom, hogy jól esett. Báz a faluban a kútnál várt rám. ittam, megtöltöttem a palackomat, majd indulhattunk vissza Pécsre. Ekkor már éreztem, hogy nekem az emelkedő nem fog menni, de amennyire bírtam tartottam a tempót, illetve próbáltam lassítani. Egy idő után aztán elment Gábor és lemaradtam. Remete-rétig összeszedtem pár percet tőle. Kicsit vissza is jött elém! Kétszer bele is kellett sétálnom. Azt gondoltam, majd lefelé jobb lesz, de sajnos nem így lett. A combom beállt és Báz is megjegyezte, hogy olyan mintha csoszognák. Én is éreztem, hogy feszül a lábam és nem tudok, úgy haladni ahogy szeretnék. Görcsöt nem éreztem, ezért ha lassan is de mentem utána. Mondtam Gábornak, hogy menjen, akkor még meg lesz neki a 4 órán belüli maraton, de végül abban maradtunk, hogy amíg kiérünk az erdőből addig együtt futunk. Közben én is rá néztem a telefonomra és láttam, hogy bőven három órán belül volt a 30 km. Fejben mentem volna gyorsabban, de a testem nem bírta. Leértünk a kúthoz, ahol ittunk, majd szétváltunk. Gábor innen beindult és pont 4 órás maratont futott. 
Én meg a lassú tempómmal csoszogtam tovább és közben nézegettem, hogy nekem sem lesz olyan rossz az időm. Ugyanis én mindig egy kilométerrel előbb voltam, mert kb annyi míg leérek tőlünk a Könyök utcába. Láttam, hogy a negyven meg lett négy óra alatt, de már semelyik porcikám nem kívánta a futást. Tiborcon, majd az Ifjúság útján még csak csak futottam, de mikor a körforgalom után meg lett a maratoni táv onnan már csak sétáltam hazáig. A Hunyadi és a Péter utcán alig bírtam felszenvedni magam.
  Itthon aztán mikor leállítottam a mérést,, akkor megörültem, 4.09 lett a maraton, eddig ez a legjobb! Nem mellesleg 1030 méter szintkülönbséggel! Így már érthető volt miért fáradtam el ennyire. A sok szint, az elején a gyors tempó és a sok beszéd kiszedte az energiámat. Mondhatni, úgy elfáradtam mint egy 100 kilométeres teljesítménytúrán. Csak ültem itthon az ágyon és nem volt kedvem, energiám lefürdeni, kajálni valamit és lefeküdni. Aztán erőt vettem magamon befeküdtem a kádba, majd egy órakor nekiálltam valamit bevinni a szervezetembe és már fél kettő volt mikorra ágyba kerültem. Éjszaka aztán csak begörcsölt mindkét vádlim és még reggel is úgy keltem ki az ágyból, hogy fájt minden porcikám. Most már 24 óra távlatából jól vagyok! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...