2016. október 29., szombat

Dolomitok túra - Sorapiss tó

  A Dolomitokban sok gyönyörű tó van,de mind közül talán kiemelkedik a Lago di Sorapiss. Utunk utolsó napjának délelőttjén még mielőtt haza indultunk volna felkerestük, hogy megnézzük eme türkizkék színű csodát! 
Lago di Sorapiss

  Tre Croci hágóban töltöttük az éjszakát, korán keltünk, hogy minél hamarabb tudjunk túrázni, mert délben szerettünk volna haza indulni. A futás így most sajnos elmaradt, pedig a Faloria házat kinéztem magamnak.
Passo Tre Croci
A túra kiindulási pontját még előző este nézegettem, de reggel aztán kiderült, hogy sokkal közelebb van mint azt én gondoltam volna. Így aztán kb 100 méter autókázás után leparkoltunk az út szélén.
Orchideás rét
Nagy vizenyős réten kezdődött a kirándulásunk, ami telis-tele volt szebbnél szebb orchideákkal. Ujjaskosborok, bibircsvirágok, békakontyok, csak a hőn áhított papucskosbor nem akart a látóterembe kerülni.
Bunker
Az erdőbe beérve nagy bunkerek mellett vezetett el az utunk. Az első világháborúban a hágó védelmét szolgálták az építmények. Gondoltuk benézünk az egyikbe, bár ne tettük volna. Az ajtó tárva nyitva és belül mindenhol szemét és bűz. Sejthetitek, hogy mire használják a nem túl kedves "túrázók".
Érdekes helyen növő gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare)
Hatalmas fenyőfák közt haladtunk egy falba vájt betonbunkerig, majd itt a Cima di Malquoira sziklafalának oldalában kellett tovább sétálnunk. Jobb oldalt meredek falak, balra pedig remek kilátás észak felé.
Cristallo csoport
Előbb a Cristallo csoport, majd később a Cadini sziklák, sőt a Lavaredo tornyok is előbújtak a távolban.
Távolban a Tre Cime di Lavaredo
Egy.két turista utolért minket, páran szemben is jöttek, de még kevesen mozogtak a hegyen. Vicces volt az egyik szembejövő srác, egy korong alakú popup sátorral az oldalán! Ahogy kerültük meg a hegytömböt, úgy nyílt ki a katlan, aminek az aljában volt a tengerszem. De még mielőtt azt megláthattuk volna egy-két láncos kapaszkodós rész következett.
Vaslépcsők
Sőt volt egy hely, ahol fémlépcsőkön lehetett csak feljebb jutni. Ezen a részen átérve ismét fenyőerdőben találtuk magunkat, én már nagyon vártam, hogy megpillantsam a tavat, de erre még egy kicsit várnom kellett. Északnyugatról becsatlakozott a 216-os, mászósabb ösvény, majd hamarosan megláttuk a Vandelli ház jellegzetes kék-fehér spalettás épületét. A ház előtt jártunk amikor egy tábla mutatta, hogy egyenesen a tóhoz, balra tartva pedig a házikóhoz juthatunk. Mi előbb a Sorapiss-ra voltunk kíváncsiak.
Első pillantás
Pár lépés után pedig ott volt előttünk a várva várt tó, utunk egyik fénypontja. A fényképekről visszaköszönő klasszik kép fogadott a vízből kiálló sziklákkal és túloldalon magasodó Dito di Dio azaz az Isten ujja sziklatoronnyal.
Felülnézet
A két órára írt menetidőn bőven belül ideértünk. Kilenc óra körül járt az idő, de már gyülekeztek az emberek a tó körül. Amíg a többiek napoztak én gyors körbeszaladtam a tavat.
Sorapiss a Cinnékkel!
Keletre indultam egy jól kitaposott ösvényen, de az egy idő után eltávolodott a Sorapiss.től, ezért visszafordultam róla és egy másik keskenyebben céloztam be. Aminek aztán az lett a vége, hogy gyakorlatilag sziklát másztam a víz felett. Végül sikeresen leértem a laposabb részekre. A túlparton egy patak táplálja a tavat és annak lerakodott hordalékán pokrócokon napoztak az ide felsétáló turisták.
Nappal szemben!
A nyugati oldalon már jóval barátságosabb ösvényen zárult be a köröm. Fél órát tartott ez, innen még átnéztünk a Rifugio Vandelli-hez, majd ha nehéz szívvel is, de leindultunk a hegyről.
Rifugio Vandelli
Kék-fehér spaletta
Az 1928 méteren álló turistaháztól az 1809 méteres Tre Croci hágóhoz. Ugyanazt a turistautat választottuk, mint amin feljöttünk, csak most annyi volt a különbség, hogy szinte zavaróan sokan jöttek felfelé. Vasárnap délelőtt volt, jó idő, szerintem több száz kiránduló választotta ezt a túrát, amit mi is. Még szerencse, hogy ilyen korán feljöttünk. A létránál, láncoknál kis torlódás is kialakult, de egyáltalán nem volt zavaró a tömeg.
Panoráma ösvény
Lefelé kevesebb mint másfél óra alatt lent voltunk, csak miattam nem tudtunk 11-kor elindulni, mert nehezen engedtem el, hogy nem láttam egyetlen papucskosbort sem.
Fenyvesben
Orchidea állományürüsség
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis)
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)
Az autóban indulásra készen vártak már az útitársaim. A Misurina-tó partján megálltunk még egy gyors bevásárlásra a DeSpar-ban, majd 12 óra tájban hazaindultunk. Este kilenc órára már Budapesten is voltunk, majd éjfélre Pécsen.
Misurina tó partjáról a Lavaredo tornyok
  Nagyon örültem, hogy 2005 után újra a Dolomitokban lehetek. Amennyire tudtam kihasználtam az időt, de így is maradt mit megnézni. Ilyen például a Dürrenstein, Strudelköpfe vagy a Croda da Lago csoport, de Cortina d' Ampezzot is megnézném közelebbről, illetve a Tofanak is kimaradtak a szórásból. Viszont láttuk a Lago di Braies, futottunk a Piana-ra, voltunk a Cinnék körül. Elindultunk a Punta Fiames felé, megnéztük a Fanes vízeséseket és egy jót sétáltunk a Nuvolau-t megkerülve. Azt hiszem tartalmas négy nap volt! Bár itt egy élet is kevés lenne, hogy mindent megismerjen az ember! De próbálkozni, azért lehet! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...