FN1808

Téli hótalpas túra és fagyos, havas, jeges futások voltak a múlt héten.
Velky Kriván


02.19. Hétfő

Munka és pihenés.

02.20. Kedd

Norbival, Nedivel, Tomival, Csiszivel és Zsömivel futottunk egy majdnem szokásos Tettye 12-t, csak nem mentünk ki a Lusta-völgy felé. Aztán a Mandulástól Még egyszer felmentem a Tubesre Bálint nyomait követve.
Keddi #napitubes


02.21. Szerda

Négykor találkoztunk Nedivel, egyenesen a sárgán felfutottunk a Kis-Tubesre, majd lefelé a Misinától a Downhill pályán szűzhóban csapattuk. Ötre lent voltunk és csatlakozott hozzánk Csiszi, meg Iván. Újra fel a Tubes, majd a piros kereszten le a bányász útra. Itt felváltva tapostuk havat. :)
Szerdai #napitubes


02.22. Csütörtök

Pihenés és munka után este pakolás a hétvégi hótalpas túrára.

02.23. Péntek

Háromkor kelés aztán írány Pest, majd onnan a Kis-Fátra. Fél tizenkettőre értünk ki Terhelyre a bázisunkra. Átvettük a szállás, gyors kaja és pakolás után már robogtunk is a hegyre.
Téli Kis-Fátra
A jellegzetes lyukas szikla alól indultunk fel a Sokolie-vonulatra. Sziklás, csúszós terepen csak lassan óvatosan kapaszkodtunk fel a gerincre. 1000-1100 méter felett már itt-ott előtűntek a másnapi célpontok, a Kis-Fátra  1600-1700 méter magas főgerincének a magaslatai.
Sokolie
Az 1172 méter magas Sokolie csúcson megpihentünk, majd egy másik útvonalon leereszkedtünk a Prislop-nyeregbe, hogy aztán onnan visszatérjünk a kocsinkhoz.
Görbület


02.24. Szombat

Kilenc órás indulást beszéltünk meg, ezért még volt időm hajnalban futni egyet. Kinéztem a Stefanova feletti Diery-szurdokvölgyeket. 4,5 kilométert kellett aszfalton futnom (néhol azért lementem a hóba), majd a falu végétől már jeges terepen közeledtem a több völgyből álló részre.
A Dolné diéry indultam, hogy aztán a Nové diéry-n a sárga jelzésen zárjam be a kört. Csak ebbe az irányba járható a túra. Sajnos azonban, amikor már épp "belemelegedtem" egy brutál jeges részre értem, amit próbáltam kikerülni, de nem sikerült. Rámenni meg nem mertem, mert ha beszakad alattam akkor szétfagy a lábam mire visszaérek a szállásra.
Itt fordultam vissza
Jobbnak láttam visszafordulni és benézni a harmadik, a Horné diery katlanba. Itt már nem csalódtam. Hatalmas jégcsapok, jégfalak és létrák közt találtam magam. Fantasztikus volt, csak sajnos szorított az idő, ezért nem tudtam teljesen a Nagy-Rozsutec és a Kis-Rozsutec közti nyeregbe felmenni.
Diery szurdok
Visszaszaladtam Stefanovába, aztán a felkelő nap fényeiben melegedve Terhelyre a szállásra.


Kicsit csúsztunk az indulással, de 9 után pár perccel már úton voltunk a Vratna-völgy felső végében található felvonóig. Beálltunk a parkolóba, meglepő módon nem volt fizetős, megvettük a jegyeket, majd sorban állás nélkül beültünk a kabinba.
Látási viszonyok
Pár perc alatt fent is voltunk  1500 méteren. A lenti sem túl kellemes időjárás után fent még hidegebb idő, köd és néha-néha feltámadó igen erős szél fogadott. Összeszedtük magunkat a házban, majd elindultunk a Nagy-Krivánra.
A csúcson
A 40 perces menetidőt tartottuk, de oszloptól oszlopig tudtunk tájékozódni. Illetve az előttünk haladót követve.A csúcson orkán erejű szél miatt pár kép után már indultunk is vissza a ház melegébe. Ott összeült a kupaktanács és végül mindannyian tovább folytattuk a túrát.
Lassan kitisztul a kép
De jó negyed óra után már csak hárman maradtunk akik dacoltak az időjárási körülményekkel. A brutális hidegben percek alatt minden ruha megfagyott rajtunk és így túráztunk kb 2,5 órát a néhol lankás, néhol kitett gerincen. A szél folyamatosan fújt és a látási viszonyok is csak a Grún menedékház feletti csúcsnál lettek jobbak. De addigra a fényképezőgépen és a gopro is teljesen megadta magát a hidegben.
Grún menedékház
A sípálya mentén lecsúszkáltunk a házhoz, majd kis melegedés után tovább a felvonó alsó állomásánál parkoló autónkig. Nem mondom, hogy minden percét élveztem a túrának, de jó volt megtapasztalni ezt is. Nyáron, jó időben egy könnyű túra ez, de ilyen viszonyok közt inkább túlélő túrának nevezném.


02.25.Vasárnap

Hajnali Terhely
A hideg (-12 fok) és a korai indulás (7:30) miatt csak egy rövid terhelyi futkározás fért bele. Felmentem a város feletti kilátóba, aztán pedig a Jánosik szoborhoz és onnan vissza a szállásra.
Terhely feletti kilátó
Jánosik szobor


Hazafelé megálltunk Szklenófürdőnél. Felmelegítettük az átfagyott testünket a 47 fokos barlangfürdőben, majd még relaxáltunk fél órát a nyugágyakban. Egy órás ciklusokban váltják egymást a fürdőzők, úgyhogy ha akartunk volna sem maradhattunk volna tovább. A  forró vízben bőven elég volt az a 20-30 perc.
Szklenófürdő
Selmecbányán a Szentháromság tér feletti utcában leparkoltunk és még mielőtt végleg haza indultunk volna sétáltunk egy órát a világörökség részét képező belvárosban. Megnéztük az óvárat és távolról az újvárat. A belvárosban magasodó templomokat, de még távolról a történelmi Magyarország legimpozánsabb kálváriáját is megcsodáltuk.
Szentháromság tér, Selmecbánya

Összegzés

Kevés futás, mellett jutott időm túrázni és egy kis kulturális utazásra is.

Megjegyzések

Booking.com