2011. augusztus 3., szerda

Retyezáti turné

Két társammal indultunk útnak Szegedről hajnalban, hogy aznap estére a Bukura tó mellé érjünk. Az út első fele a hegység megközelítéséhez kellett. Fél öt felé indultunk, menet közben megálltunk párszor, de így is nemsokkal 11 után megérkeztünk a Cabana Carnic-hoz, ahol az autónkat le tudtuk rakni és 5 lei/nap fejében vigyáztak rá. Előtte Nucsoárában az utolsó lakott településnél megálltunk a Nemzeti Park látógatóközpontjánál. Itt vettük meg a NP belépőket 5 lei/7 nap/fő.
Retyezát NP. fogadóépülete
Kiszombor - Temesvár - Lugoj - Karánsebes - Hátszeg - Nucsoara érintésével tettük meg a kb 300 kilométeres távot. Az utak végig jó minőségűek voltak, leszámítva az utolsó 3 kilométert, ami murvás-köves volt. Itt lépésben lehetett haladni. Gondolom a rengeteg baleset miatt minden kanyarban 70-es tábla és rázóborda szerűségekkel próbálták lassítani az autósokat. Még a kanyarból kifelé vezető szakaszokon is voltak ezek a fekvőrendőr valamik. Temesváron nagyon könnyen haladtunk át, utána viszont voltak szakaszok, ahol egymást érték a lakott települések és az 50-es sebességkorlátozó táblák. A 7 napos rovanieti (útdíj) 13 lei volt. A Carnic vagy Cirnic-i parkolóban szétdobtuk a sátrat, felhúztuk a bakancsokat kamáslikat és fél 12-kor nekiindultunk a hegynek. 
Indulás a Carnic menedékháztól
Várt ránk 1200 méter színt emelkedés 200 méter színt vesztés és kb 12-13 kilométer. A kék jelzésen elindultunk a Pietrele menedékházhoz, ez volt az első állomásunk. Első két három kilométere az útnak széles dózerúton vezetett, amelyet egy rövid szakaszon lehetett csak lerövidíteni. Itt a szerpentinező utat kikerülve egy meredek ösvényen vezet a turistaút. A Pietrele patak az elmúlt hetek esőzései és hóolvadásai miatt bő vízzel folyt alább. 
Pietrele patak
Rengeteg kisebb nagyobb zuhatag mellett haladtunk el. A sziklákat itt-ott vörösre színezte a víz vastartalma. A kék jelzésről áttértünk a kék háromszögre, így nem kellett felsétálni a Pietrele-éhez, hanem direktbe mehettünk az Encián házhoz. Itt már keskeny ösvényeken kapaszkodtunk felfelé. Az első patakkeresztezésünkön is hamar túl lettünk. Néhol könnyebben módja is volt ugyanennek.
Kicsit kényelmesebben ugyanaz
Ezt követően beértünk a fenyőerdők közé, gyönyörű zöld mohaszőnyeg borította a tájat. A víz pedig mindenhol utat talált magának.
Vízesés-vízesés után
Kettő körül értük el az Encián vagy románul Gentiana menedékházat. A ház melletti padokon kicsit megpihentünk és szóba elegyedtünk a gazdával. El akarta kérni újra a NP belépők árát, de mi lobogtattuk a papírjainkat  hogy már megvásároltuk. Elég jól beszélt az úr magyarul, megkérdeztük, hogy mennyi idő ide még a Bukura tó. Megfogta a hátizsákjainkat és azt mondta 3-4 óra.
Encián menedékház
Kicsi pihi után újra hátunkra kaptuk a nehéz zsákjainkat. Megkerestük a jelzésünket, majd nekivágtunk a völgynek.

Irány a Bukura-nyereg
A fenyőerdő egyre ritkásabb lett és nem sokára lealacsonyodott is és felváltották a törpefenyők. A víz pedig mindenhol folyt lefelé. Egyre-egyre gyűrtük le a színt különbségeket és a patakokat.
Kék jelzésen haladunk tovább!
Ahogy haladtunk a hágó felé a ködtől már csak pár tíz méterre láttunk és a víz sem lett kevesebb. Találkoztunk egy csapattal, akik visszafordultak, mert sokallták a vizet. Sportcipőben mi is így vélekedtünk volna. Mikor felértük a sziklás terepre még hófoltokon is át kellett kelnünk.
Közel a hágó!
A Bukura-hágótól délre sem változott a kép, csak sűrű ködfelhő borította a tájat. De innen már csak negyed óra ereszkedés és elértük a táborhelyünket.
Előttünk a Bukura tó :-)
Bukurelu-tóra először azt hittük, hogy megérkeztünk, de aztán nem jó irányból kerültük és túl kicsi volt. Pár perc múltán feltűnt egy nagyobb pocsolya, amelynek partján már több sátrat pillantottunk meg.
A Bukura tó partján
Megérkeztünk. Hat óra volt a menetidőnk, eléggé elfáradtunk, fújt a szél és éhesek voltunk. Felvertük a sátrunkat, majd megvacsoráztunk. Smack volt a menü.
Sátrazás Bukura tónál!
Mindkét sarkamat feltörte a bakancs, de este kicsit tisztult az időjárás és tettem egy sétát a környéken.
Csodaszép virágok közt bandukoltam, meg is örökítettem párat közülük.Reggel az első dolgom volt, hogy kinézzek változott-e az időjárás. Kicsit jobb lett a tegnapinál, most már lehetett látni, hogy honnan jöttünk, a felhők közt néha-néha előbukkant a Bukura nyereg.
Bukura nyereg!
Dél felé a Peleága rét felé pedig termikus inverzió mutatkozott.
Termikus inverzió
Megtaláltam a mellékhelyiséget is, de úgy döntöttem, hogy most inkább a természet lágy ölén végzem a dolgomat.
Mellékhelység a Bukura tó oldalában!
A véd kunyhó fölött volt, itt van a Salvamount hegyi mentők szállása, mármint a véd kunyhó és nem a budi.

Salvamount véd kunyhó
Rengeteg kis tavacska van itt a Bukura platón, legtöbbet a térképek nem is jelölik olyan kicsinyke.

Pici tengerszemek!
Összepakoltuk a cuccainkat a mai csúcstámadáshoz. A sátrat felállítva hagytuk a hálózsákokkal, matracokkal, csak a legszükségesebb felszerelések kerültek bele a zsákjainkba. Így azért jóval könnyebb volt mint a tegnapi napon a nehéz hátizsákokkal. A hegyi mentő állomás mellet van egy forrás, ahol megtöltöttük palackjainkat, majd elindultunk a sárga kereszt jelzésen felfelé.
Bukurától a Pelága felé!
Az út első pár száz méterén meredeken kapaszkodtunk fel sok-sok fotószünettel, mert gyönyörű panoráma van innen a Bukura katlanra. Ezután egy laposabb részre értünk, ahol ingoványos
Rezi hopp!
és havas részeken keltünk át.
Go-go!
Ekkor még jók voltak a látási viszonyok és láttuk a gerincet, ami várt ránk, körülbelül 300 méter meredek kaptató után értünk fel rá.
Már csak pár lépés!
A gerincen egy füves placcon megpihentünk pár percre, itt az idő már kezdett rosszabb lenni. Azaz köd lepte el a tájat.
Pihi
Innen már csak 150 méter és megpillantottuk a Pelága csúcsot.
Varful Peleaga
Innen leereszkedtünk a Pelága nyeregbe, ami után újra felsétáltunk 2508 méter magasra, mégpedig a Papusa tetejére.
Varful Papusa
A már ismerős útvonalon visszamentünk a Pelága csúcs alatti elágazási ponthoz.
Hol is vagyunk?
Itt tanakodtunk vajon merre induljunk tovább, mert az idő nem sok jóval kecsegtetett. Végül a piros jelzésen elindultunk a Bukura hágó irányába.
Bukura nyereg felé
A turistaút a gerinc oldalában haladt.  Az eső is meg-megeredt, de csak éppen annyira, hogy elővegyük az esőkabátokat, mert pár perc múlva már rakhattuk is el.
Ferde tábla vagy meredek hegyoldal?
A Custura Bucurei magaslatra még fel küzdöttük magunkat, innen viszont meredeken a sziklák közt bukdácsolva értünk le a tegnapi hágóhoz. Ahogy vesztettük a szinteket, úgy tűnt fel a Bukura tó körvonala. A sátrunk is látszott már a távolban, megnyugodtunk meg volt még az esti menedékünk és már nem is volt messze.
Bukura tó madártávlatból
Most láttuk igazán, hogy hol jöttünk fel tegnap. A nyeregből beláttuk az egész Bukura katlant és a Pietrele völgyet.
Dél és Észak
Innen már csak egy rövid séta volt a sátrunk.
Megjöttünk!
 Útközben találkoztunk egy csapattal, akik ekkor vágtak neki nagy cuccokkal a hágónak, valószínű lefelé mentek a hegyről. Ekkor még nem is sejtettük, hogy másfél óra múlva leszakad az ég, dörög és villámlik. Mi már ekkor a sátrunkban készítettük a vacsoránkat, majd próbáltunk elaludni. A sátor jól bírta az időjárási viszontagságokat, mi pedig egy kicsit rosszabbul aludtunk az éjjel. Hétfőn már nyoma sem volt az esti viharnak. Jó korán felkeltünk, összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Tanakodtunk merre menjünk, arra amerre jöttünk vagy tegyünk egy kitérőt a Bukura I felé. 2-1 arányban nyert a Bukura, így a sárga jelzésen a tótól nyugatnak indultunk. Több tengerszem mellett elhaladtunk,
Tengerszemek sora!
az egyik a Kapu-tó, mely a hegység legmagasabban (2230 méter) fekvő tava.
Kapu tó
A tó partjáról az utunk meredeken vezetett fel a Bukura kapuhoz. Ezt az emelkedést már egyikünk sem kívánta. A kilátás kárpótolt volna innen, de megint a felhők között találtuk magunkat. Ezt követően már csak szintben mentünk a gerincen. Bukura csúcsot nyugatról elkerültük, ez nem volt szándékos csak nem vettük észre a csúcsra leágazó jelzést. Balra tőlünk a szigorúan védett Gemenele rezervátumból is láttunk egy keveset, mikor tisztább lett a kilátás.
Merre visz az út?
Nehezen találtuk meg a Sztanisoara völgybe vezető kék jelzést. A Retyezát csúcs már messziről  feltűnt, de nem hittük, hogy egészen az aljáig kell sétálnunk a kék háromszögig. A gerincről innen már csodaszép kilátásunk volt, egészen messzire, lakott településekig is elláttunk.
Stanisiora völgy
A gerincről levezető út nagyon meredek volt és egy kis szakaszon még hó borította, amit sikerült jobbról megkerülnünk. A panorámával nem tudtunk betelni.
Előttünk a Varful Retezat!
Amikor elhagytuk ezt a meredek részt, már jóval lankásabb tájakon botorkáltunk lefelé. Rengeteg kisebb nagyobb szikladarab között vezetett az utunk, szerencsére a jelzéseket könnyen lehetett követni. Egészen a Stanisoara tóig ilyen volt az út, ez 1990 méter magasan fekszik, innen még 1000 méter és kb vagy 6 kilométer várt ránk az autóig. Ez a völgy is gleccser vájta teknő mint a Pietrele, meredek leszakadásokkal a gerincek alatt és lankás, széles völgytalpakkal, amiben rengeteg törmelék gyűlt össze. Ezek között talál utat magának a Stanisoara patak, ami a teknő vízgyűjtőiről lecsordogáló vizet gyűjti össze. Sajnos vagy nem sajnos annyi víz esett a napokban, hogy a patak mellett mindenhol ömlött le a víz, a turistautakon mindenen át.
Utolsó tengerszem
Egy részen több méter szélesre duzzadt a patak és az utunkat állta, nem volt mit tenni át kellett gázolnunk rajta. Itt-ott bokáig ért a víz.
Gyerünk Ákos!
Nemsokára beértünk a törpefenyves részre,  itt néhol messziről lehetett látni a karókat, de az ösvény is csak egy irányba vezetett, köröskörül sűrű, áthatolhatatlan fenyves.
Törpefenyvesben
Eddig is kisebb-nagyobb zugokon esett alább mellettünk a patak, de mikor beértünk a fenyőerdők közé rengeteg többlépcsős vízesésben gyönyörködhettünk. Szorított az idő, ezért csak pár fotót tudtam készíteni, de ide még visszajövünk, az tuti.
Vízesés
és újra
Retyezát NP tábla a fenyvesben.
Parcul National Retezat
Itt is mint a másik völgyben meseszép mohás erdőkön át vezetett az utunk, ahol persze a víz is az turistautat választotta.
Fenyvesben
A Pietrele komplexumnál pihentünk egyet, itt már elég fáradt volt a társaság, már több mint 5 órája meneteltünk és még előttünk állt másfél óra gyaloglás.
Pietrele menedékház táblái
A térképünk itt még jelzett egy ösvényt, ami a dózerút mellett haladt, mi ki is próbáltuk, de ez már egy használaton kívüli útvonal. Benőtte az erdő, néhol elég nehezen járható volt. Fél három felé értünk a Carnic menedékház parkolójában hagyott kocsinkhoz, ahonnan még több órás autóút várt ránk Szegedig.
Carnic menedékház
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...