Fábián Tamás emlékére

  A hetekben egy szőrnyű tragédia híre rázta meg a honi földrajzos társadalmat. Etiópiai utazása során elhunyt Tanárunk, Társunk, Barátunk Fábián Tamás. A körülményekre itt most nem szeretnék kitérni, beszámolt róla a média, sok ilyen-olyan híresztelés látott napvilágot. Aki ismerte tudja, hogy milyen ember volt Ő, sosem kereste a bajt, mindig mindenkivel emberséges volt. Miért pont vele?
Pár idézetet összegyűjtöttem tőle, hogy megmutassam annak, aki nem ismerte milyen is volt Tamás:
Bárhol járok a világon, nekem a szülővárosom a legszebb hely! 
Nem lehet kétszer ugyanott sem ugyanazt látni, más az időjárás, mások a fények, mások az útitársak... mindig tanul újat az ember és állandó felfedezés az élet.
Valahol életforma, szükségszerűség és kényszer. Még kevésszer volt, de ha hosszabb időt kéne hagyni utazás nélkül, akkor biztos más munkahelyet választanék.
Szerintem két alapvető pillére van az utazásnak, s mindenkinek magának kell eldöntenie mit választ. Én kis baráti társaságokkal szeretek utazni, és az idő-pénz kettőse határozza meg az útitervet. Van úgy hogy kevésbé számít a pénz, gyorsabban haladsz, többet látsz, máskor meg épp ráérősebben, aprólékosabban szemlélődve és olcsóbban közlekedsz. Mindig az adott szituáció dönti el mit választok.
 Én úgy gondolom, magyarként, elsősorban saját hazánkat érdemes megismerni alaposan, aztán érdemes Európában körülnézni, s később távolabb. Csak ekkor tudja értékelni az ember, hogy mit is kap az élettől, mert ezek olyan dolgok amik megmaradnak, ezeket nem tudja senki elvenni.
 A tárgyi emlékeknél fontosabbak a tapasztalatok, a szokások, viselkedésformák, s itthon ezek átadása a területre készülőknek.
 Az ember vérében van a felfedezni vágyás, az új megismerése. Az utazás is egyik módja ennek, hogy önmagunk számára megtegyük ezt.
  Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy megismerhettem és több utazására el is kísérhettem, életre szóló élményeket szereztem mellette, amit már senki nem tud elvenni tőlem.  Amikor értesültem a történtekről pár órán keresztül nem fogtam fel, hogy mi történt. Később tudatosult bennem, majd elkezdett járni az agyam, hogy merre jártunk, miket láttunk és hogy hogyan tudnék igazán emlékezni Rá. Több ötlet fölvetődőt, a barátaink körében is rengeteg kezdeményezés körvonalazódik. Erdély-Marokkó-Franciaország, a sok-sok terepgyakorlat és tanulmányút, vetítések, órák az ásványok, a bulik mind-mind kedves emlék, de most inkább utolsó közös kirándulásunkat szeretném veletek megosztani, amelyet a napokban újra végigjártam. 

  Tamás egyik bonyhádi vetítése után, megbeszéltük, hogy másnap kirándulunk egyet a Mecsekben . A májust írtunk és a cél az volt, hogy megnézzük, lefotózzuk a híres-hírhedt Bánáti bazsarózsát. Európa szerte ritka növénynek a Kelet-Mecsek igen gazdag lelőhelye. Reggeli zóbákpusztai találkozónk után ezt az útvonalat jártuk be.
A túra útvonala
  Gyopár kulcsosházat elhagyva, bevetettük magunkat a sűrű erdőbe.
Mecseki rengeteg
A kék négyzet turistajelzést követve, rövid sétával elértük a Hosszúhetény és Püspökszentlászló közötti műutat, innen   besétáltunk a pontosan 32 telket számláló faluba.
Püspökszentlászló
 A település telis-tele van szépen helyreállított parasztházakkal. A zsáktelepülés végében megtekintettük a kastélyt és az udvarában kialakított arborétumban is tettünk egy sétát. 
Püspökszentlászlói kastély
Innen a sárga jelzésen elindultunk megkeresni a bazsarózsákat. Meredeken kapaszkodtunk egy csodaszép völgyön fel a pécsváradi útig. 
Kedvenc völgy
Az út szélén rengeteg virág tűnt fel, leraktuk a zsákjainkat, majd uccu neki bevetettük magunkat a szebbnél szebb virágok közé.
Tomi és a Bánáti bazsarózsák
Bánáti bazsarózsák
Bazsarózsa
Miután lencsevégre kaptuk a rózsákat nekivágtunk a Zengőnek. Északról a sárga jelzésen támadtuk a hegyet. Előbb lankásan, majd egyre meredekebben haladtunk  felfelé. Gyorsan fent is voltunk 682 méter magasan, a Mecsek legmagasabb pontján. Nem sokat tudtunk időzni fent, mert le kellett érnünk Hosszuheténybe a buszhoz. 
Zengő kilátója
Kapkodtuk a lábunkat lefelé, a végén még szaladtunk is nehogy elmenjen a busz az orrunk előtt.

Köszönöm a sok-sok együtt átélt túrát, utazást és emléket, sosem feledlek!


Megjegyzések

Booking.com