2012. december 3., hétfő

Nomád Adventure a Kamniki-Alpokban

Egy októberi hétköznap kitaláltuk, menjünk el egy közös céges hétvégi kirándulásra. Az első kitűzött hétvégét a borús időjárás miatt lefújtuk, de az október 23-ai hosszú hétvégén már nem volt semmi akadály. Kivéve talán azt, hogy ez nekünk nem volt hosszú hétvége. Rövid tanakodás után a  Kamniki Alpok lett kinézve, majd egy negyedik túratárs kiválasztása után, gyorsan eljött a szombat egy óra, amikor is útra keltünk. A cél a Logarska völgy végében található parkoló volt, kb 5 óra alatt értünk ki Pécsről. Hazai mellékutakon, majd Szlovéniában, amíg lehetett pályán. Már sötét volt mikor megérkeztünk és a terveink szerint még várt ránk egy rövid séta az Okreselj ház fölötti részig. Felhúztuk bakancsainkat, összepakoltuk cuccainkat, bekapcsoltuk fejlámpáinkat és nekiindultunk az erdőnek. Hamarosan a Slap Rinka vízeséshez értünk, látni ugyan nem láttuk és az jelzést is csak sokadik nekifutásra találtuk meg. Fahídon kereszteztük a Savinja folyót utána pedig meredeken kapaszkodtunk fel a vízesés feletti részekre, néhol a Szlovák-Paradicsomhoz hasonlatos falépcsők-létrák segítségével. Pár perc múlva már a Savinja forrásánál töltöttük fel kulacsainkat, majd egy fenyvesben kerültük el a menedékházat és az a melletti alpinista házat. Egy tisztás elhagyása után pedig már az éjszakai szállásunkat keresgéltük. A sziklás-köves terepen ez nem is volt olyan könnyű feladat. A turistaösvénytől pár méterre találtunk pár négyzetméter vízszintesnek látszó, de valójában nem vízszintes területet. Letelepedtünk, vacsoráztunk, majd bebújtunk a hálózsákjainkba. 
  Ötkor ébredtünk, összeszedelőzködtünk és elindultunk a Török folyosó felé. Lámpáink fényében botorkálva kapaszkodtunk egyre feljebb. Az ösvény már a törpefenyők fölött szerpentinezett a fentebb említett kuloár felé. Pirkadatra a ferráta beszállásához értünk, de a nagyobb hátizsákok miatt inkább a törmeléklejtőn való feljutást választottuk. Hamarosan rájöttünk, hogy a sóderben sem egyszerűbb a
A török-folyosó
 feljutás, találtunk egy részt ahonnan a biztosított sziklákra át tudtunk mászni. Egyikőnk a nagy zsák miatt a visszafordulás mellett döntött, így hárman folytattuk tovább a túrat. Rövid ferráta szakasz után újra a kövek között botorkálva jutottunk fel a 2114 méter magasra a Turski Zleb folyosó tetejére. Reggeli és egy kis tanakodás után folytattuk tovább utunkat a Skutára.
Menetidők a Turski Zlebtől azaz Török-folyosótól
A Rinkák és a Grintovec Bivakházhoz vezető letérő után már kicsit nehezebb terep fogadott minket. Előbb egy meredek sziklafalon kellett traverzálni, ahol vasszegek álltak ki a falból lépések gyanánt, majd mikor megkezdtük a csúcstámadást ugyanilyen vasakba kapaszkodva tudtunk feljebb jutni. Ezeken a klettersteigszett csak nehezék volt a derekunkon. Később persze hasznát is vettük.
Skuta
Rajtunk kívül egy ketten mászták a Skutát, csodálkoztunk is, hogy ilyen verőfényes vasárnap délelőtt ennyien vannak a hegyekben. A meredek részeken a nagy hátizsák tolta előre a fejemen a sisakot, bosszús voltam magamra a sok felesleges cuccért, ha meg már elhoztam, nyugodtan elrejthettem volna, valamelyik szikla alatt. Egy rövid, de annál szebb éles gerincre értünk fel, majd egy kuloár leküzdése után már karnyújtásnyira voltunk a csúcstól.
A Skuta oldalában
 Fölérve ledobtuk hátizsákjainkat és vagy fél órát pihegtünk, ebédeltünk... a 2532 méter magas Skután. A környező hegyek panorámájával nehezen tudtam betelni, rengeteg fotót készítettem a Triglávról, de messze a Magas-Tauern hófedte hegyei is látszódtak.
A Triglav a Skutáról
Csúcskönyv, csúcsfotó és csúcscsoki után rábeszéltem a többieket, hogy egy másik útvonalon menjünk le a hegyről, így egy kicsit ugyan hosszabb volt, de legalább elmondhattuk, hogy kereszteztük a Skutát. Egy rövid könnyebb szakasz után, meredek néhol biztosozott, néhol kevésbé, de végig kitett nehezen járható részeken ereszkedtünk alább. A vízkészleteink fogytán voltak, ezért nagyon megörültünk egy sziklára festett Voda felíratnak, de sajnos egy barlang mélyén lehetett a forrás, amit nem tudtunk megközelíteni.
A Grintovec Bivakház
Hatalmas mészkősziklákat kerülgetve rövid idő alatt elértünk a Grintovec bivakházhoz. A 2100 méter magasan található menedéket pár éve újíthatta fel a Szlovén Hegymászó Szövetség. Pár négyzetméter alapterületű három szintes házikóban 8-10 hegymászó is meghúzhatja magát. Amíg a többiek a házban elbújtak a nap elől, addig én kifeküdtem és gyönyörködtem a csodás kilátásban.
Két OneDoor a Kamniki-Alpok kőrengetegében
 Fél egy lehetett mikor tovább indultunk, egy rövid ferráta és pár száz méter szint különbség leküzdése után háromra a Török-folyosóhoz értünk. Itt megittuk az összes vizünket, lehetett vagy két deci és nekivágtunk az utolsó szakasznak. A kuloárba az ereszkedést most a ferrátán kezdtük, de a végén a sóderben fejeztük be. A csapat teljesen szétesett mire a parkolóhoz értünk, mindenki a saját tempójában cammogott le a hegyről. Én betértem az Okreselj turistaházba vizet kérni, a többiek a Savinja forrásánál csillapították a szomjukat.
Slap Rinka
A Slap Rinkához érve már visszatért belém az életkedv, készítettem is gyorsan pár fotót. A 90 méteres vízesés mellé építettek a sziklafalra egy kilátót, ami büféként is üzemel, 15 perc ide a parkoló, a kényelmes turisták csak idáig jönnek fel, pedig az igazi kaland csak itt kezdődik. Hat körül utolsóként én is leértem az autóhoz.
 A hazaút még tartogatott némi izgalmat, a köd miatt néhol pár méter volt a látótávolság, de még így is hat óra alatt Pécsen voltunk.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...