Könyvajánló - Reinhold Messner: Az én utam egy határhódító számvetése

  Idén szeretnék a kvízek után egy másik állandó rovatot a blogon, mégpedig a könyveknek. De nem szeretnék nagyon elrugaszkodni a blog eredeti tartalmától, ezért ezekben is hasonló futással, utazással, hegymászással és virágokkal kapcsolatos könyvek lesznek terítéken. Legelőször a címben említett Messner könyvről foglaltam össze a gondolataimat!
Reinhold Messner: Az én utam
  A szerzőt lehet szeretni és lehet utálni, de azt nem lehet vitatni, hogy a "modern" kori hegymászás ikonikus alakja. Több olyan teljesítmény fűződik a nevéhez, amit mind a mai napig nem csinált utána senki illetve ő vagy ők voltak az elsők a világon. Például Peter Habeler-rel párban 1978-ban ők voltak akik elsőként mászták meg a Mount Everestet mesterséges oxigén nélkül. 
Reinhold Messner (Forrás: By Lesekreis - Own work, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=44287678)
  2012-ben a Geographia Kiadó nyomán megjelent könyv Reinhold Messner 2006-ban kiadott Mein Weg című művének a fordítása. 

Rövid bevezetés után Messner gyerekkori éveiről valamint a hegyekkel való ismerkedéséről olvashatunk. 5 éves korában már a 3000 méter feletti Saß Rigass mászta apjával. Dél-Tirolban a Villnöss völgyben nőtt fel, a hegyek és a természet ezáltal gyerekkorától végig kíséri életét. Iskolás korában sem érdekelte más, egyfolytában a sziklamászáson és az alpinizmuson járt az esze. Ha Günther testvérével éppen nem valamelyik sziklafalon mászott, akkor bújta a szakirodalmat. 

Messner a mászóstílusában ragaszkodik a mesterséges (szögek, nittek) biztosító eszközök használata ellen. Ennek egy fejezetben hangot is ad. Ugyanezen az állásponton van a tömeges kereskedelmi expedíciókkal valamint az oxigén palack segítségével magas hegyeket mászókkal is. Rengeteg első mászás, első téli mászás fűződik a nevéhez az Alpokban, de főleg a Dolomitokban.

Később rátér a könyv a 8000-es hegyek hódítására. Az 1970-es Nanga Parbat mászással kezdődött minden, Sajnos ezen mászás közben testvérét Günther eltemette egy lavina. A mászótárasak mind a mai napig kételkednek ebben, mivel csak ők ketten voltak ekkor a hegyen. 35 évvel később kerültek elő a fivérének földi maradványai. Ami alapján elcsitulnak a hegymászók aggályai.

Több napig étlen-szomjan kereste testvérét, elfagyások miatt hét lábujja is odaveszett. Sokkos állapotban a Diamir-völgyben lakó helyiek segítségével menekült meg. Egy évre rá kereső expedíciót szervezett, de mint fentebb írtam, csak 2005-ben találnak rá testvére nyomaira.
Mount Everest
Ezután sikeres mászásokról olvashatunk, előbb a Hidden Peak, majd a Mount Everest következett Peter Habeler társaságában alpinista stílusban. Majd a K2 után 1980-ban már szólóban az északi oldalról éri el a Csomolungmát. Erről a gondolat Kiadó Világjárók sorozatában is olvashatunk A cél: a Mount Everest címmel.

Nekem ezek a fejezetek tetszettek a legjobban, aztán a könyv középső részében sok oldalon keresztül már nem történeteket mesél a szerző, hanem mindenféle spirituális és lelki dolgokat. Valódi énem keresése fejezet engem nem bilincselt le, de persze voltak részek amik megfogtak.Például a riportokban, amikben elég kemény kérdéseket szegeztek Messner-nek, de mindvégig állta a sarat! 

Aztán Yeti történet és a Messner Mountain Museum kialakítása újra odaszegezett a könyv fölé. Az utolsó előtti fejezetben évekre lebontva minden jelentősebb expedíciója és mászása fel van sorolva 2009-ig. Szép kis lista nem mondom! Legvégén pedig az eddig megjelent könyvei vannak felsorolva a szerzőnek.
Hátsó borító
Kedvenc idézetek:

"Először is: az életemet csak saját magamnak élem. Ez a fajta egoizmus nem csupán jog, hanem kötelesség. Ha eltekintünk a hegyi mentő karriertől, semmi egyéb indíték nincs a hegymászásban, csak az egoizmus."

"A valódi csúcspont viszont - és ez a határon járás minden formájára igaz - nem a hegy tetejének vagy bármilyen egyéb célnak az elérése, hanem hogy az emberidegen világból visszatérek az emberek közé. Az emberek közé való visszatérés a kulcsa minden kalandnak."

"Már hosszú évekkel ezelőtt kitaláltam magamnak három abszolút egyszerű szabályt, utazásaim ábécéjét: A, mint "no artificial oxygene" azaz mesterséges oxigén nélkül történjen a mászás, akármilyen magasra is tartok. B, mint "no bolts", tehát sziklamászásnál nem használok nitteket, azaz fúrt szögeket. Hiszen ha ilyen eszközöket vetek be, minden sziklafalon fel tudok menni, anélkül hogy bármikor is megakadnék - ebben az esetben megszűnik a lehetetlenség. Ha azonban nem létezik lehetetlen, akkor nincs esélyem arra se, hogy próbára tegyem a határaimat, megtapasztaljam a korlátaimat. Végül pedig C, "no communication", azaz semmiféle kommunikáció kifelé. Ha az Északi-sarkról felhívom a családomat Dél-Tirolban, és közölhetem velük, hogy minden a legnagyobb rendben van, akkor az egész utazás inkább nyaralásnak minősül, nem pedig határon járásnak.Tudatosan lemondok tehát a modern műholdas kommunikációról. Emellett még néhány egyszerű érték fontos nekem: nem hagyok hátra nyomokat, és oda megyek ahová a többiek közül nem sokan."

"Egyértelmű, hogy a jeti iránt érzett kíváncsiságunk abból ered, hogy tudni akarjuk, honnan származunk. Darwin óta köztudott, miként zajlott le a folyamat, de az emberek egyszerűen nem hiszik el. Így még mindig reménykednek abban, hogy egyszer csak valahol felbukkan a jeti, ez az emberszabású lény."

"Az évszázadok során felépítettünk magunknak egy olyan civilizációt, amelyben kellemes élnünk. Azonban ez mindig más kárára történik, a növények, állatok, és általában véve a természet kárára. Hogy mindezt meddig csinálhatjuk még, az majd kiderül. Kétkedő vagyok azzal kapcsolatban, hogy az ember még sokáig életben marad, mivel amit művelünk, az kollektív öngyilkosság."

"Teljesítmény - milyen szemszögből? Meg kell tanulnunk a teljesítményt viszonylagossá tenni. A teljesítmény nekem nem annyira fontos. Jobban érdekelnek az olyan fogalmak, mint a kudarcból szerzett tapasztalat és a saját utunk keresése. Akkor is sikeres vagyok, ha nem érek fel a csúcsra. A lényeg, hogy újra visszatérek. Azt kérdem én, ki tudja pontosan megmondani, mi az a siker? A kudarcok gyakran építően emberileg. És mi ez, ha nem siker?"

Szerző: Reinhold Messner
Cím: Az én utam egy határhódító számvetése (Mein Weg)
Fordító: Kántor Tamás
Kiadó: Geographia Kiadó, a National Geographic Society magyarországi kiadója
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 336 oldal
Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
Súlya: 386 gramm
ISBN száma: 978-615-5105-32-6
Fellelhető: Antikváriumokban

Értékelés: 9/10

Csak azért nem 10/10, mert egyes nézeteivel nem értek egyet a szerzőnek. De jó szívvel ajánlom minden mászónak vagy akik egy kicsit is érdeklődnek a hegymászás iránt.

Ha tetszett az írás, lájkold facebook oldalamat, hogy ne maradj le a következő könyvről sem!



Megjegyzések

Booking.com