Volt egy ötlet, amit aztán megvalósítottunk. Az eredmény pedig minden álmomat felülmúlta. Szervezőként nagyon nagy élmény, futóként pedig nagy csalódás volt számomra a Tubes (Ultra) Trail.
 |
| Hajnali csapatkép! (Fotó: Kiss Csaba) |
Pár óra alatt 20-30 résztvevő és 50-60 érdeklődő lett az eseményen. Ezután is szép lassan szaporodtak a bátor jelentkezők. Később kikerült a terepfutas.hu eseménynaptárába és a futonaptar.info-ra is. A napokban a futás után vettem észre, hogy még a 2017-es teljesítménytúra évkönyvben is benne vagyunk!
Az esemény előtt két héttel indult csak be igazán a henger. A Mecsek Maraton Teamnek és tagjainak a megosztásainak köszönhetően napok alatt 50 regisztrációból 100 lett. Végül április elsején éjjel 116-nál álltunk meg. Betudható volt ez az MMT felajánlásának is, ami szerint minden résztvevő szilikon karkötőt és egyedi hűtőmágnest kap a célban. Valamint mögénk állt a Squeezy Nutrition Magyarország is. Géleket és izót ajánlott fel a futóknak.
Éjszaka későn feküdtem, aztán korán keltem, hogy időben ott legyek a Semiramisnál. Természetesen annak rendje és módja szerint otthon hagytam a Squeezy molinóját. Így miután kiraktam pár cuccot a kávézó elé uzsgyi haza a reklámtábláért. Így kb. háromnegyed hatra értem vissza. ekkor már páran gyülekeztek a rajtban.
 |
| Rajtban (Fotó: Erdész Gyula) |
Kiraktuk az asztalt, padot, majd a molinók és a Tubes (Ultra) Trail állvány után beizzítottam a gépet. Közben szépen sorban érkeztek a hatkor indulni akaró futok. Mindenkivel aláírattunk egy szándék nyilatkozatot, ez alapján Rebi felvitte, hogy ki az aki 6:10-kor elindult. De még indulás előtt összeálltunk egy csapatképre. Kissé hűvös volt, de a hangulatot ez nem befolyásolta. Miután mindenki elindult, még beszéltem pár szót Rebivel, majd futottam a többiek után.
És akkor itt már elkövettem az első hibát. az volt a tervem, hogy egész nap futok és majd meglátom abba mennyi kilométer, kör fér. Ennek ellenére úgy megindultam felfelé és annyira vitt az adrenalin, hogy nem foglalkoztam azzal, hogy egy ilyen erős kezdés megbosszulhatja magát. Szerintem vagy 5 perc hátránnyal indultam, de még Dömörkapu előtt utolértem a sor végét.
 |
| Az elején (Fotó: Kiss Csaba) |
Próbáltam nem elfutni mindenki mellett, hanem rákérdezni a futókra ismerik-e a pályát, tudok-e segíteni valamiben. De pár mondat után futottam tovább és így jó tempóban értem fel a Tubesre. Ott pont Domival és Kilian-nal voltam. Ja nem is írtam, hogy beszéltem pár fotóssal akik fényképezték, ahogy körözünk a Mecsekben.
 |
| Domival és Kiliannal (Fotó: Hackler János) |
Kiss Csaba Dömörkapu előtt, majd Lapis és Tubes között is lekapott, ahogy futok. De Hakival is találkoztam a Tubes gerincen. Lefelé is jól ment, itt megint egyedül szaladtam. Mandulásban leellenőriztem, hogy tényleg megnyitották a kutat. Ezer hála érte Ferinek! Majd 1 óra 20 perces kör után értem vissza Tettyére.
 |
| Lejtmenet (Fotó: Kiss Csaba) |
Ettem egy csokit, vettem magamhoz izót, beszéltem pár mondatot Rebivel és Katival a váltótársával, majd mentem a második körre. Itt már lassabb voltam, de még nem volt gond. A felfeléket is végig futottam. Hakival a hátsó csalitosban futottam össze, míg Csabival Tubes után.
 |
| Hátsó csalitosban (Fotó: Hackler János) |
Vittem magammal a fotóstáskámat, de csak egy szelfi erejéig vettem elő a gépet, csakúgy mint az első körben. 1:30-as lett a második Tubes kör. Lefelé már éreztem, hogy nem lesz ez így jó, túl erős az eleje és nem fogom bírni. Semiramisnál ki is bontottam egy sós mogyorót és bekaptam egy magnézium tablettát. Plusz elraktam a zsebembe egy paradicsomos gélt.
 |
| Túl a csúcson (Fotó: Kiss Csaba) |
Az első körben elhagytam Gáborékat, de a második végén már majdnem utolértek. amikor én elindultam akkor értek pont le ők is. Báz még mondta is, hogy várjam meg, de megbeszéltem vele, hogy úgyis utolér, mert lassítanom kell. Kilenc óra múlt pár perccel, de egyre melegebb kezdett lenni. Pólóban, rövidnadrágban is melegem volt, pedig 3 órával ez előtt még majd meg fagytam.
 |
| Szártalan kankalinok közt a sípályán (Fotó: Hackler János) |
Dömörkapuig úgy ahogy bírtam futni, de utána egyre sűrűbben bele-bele sétáltam. Haki a sípályánál fotózott, majd hamarosan utolért Báz. Misina nyeregben beelőztük a HOTE turistacsapatát, majd a Rotary környékén mondtam, hogy nekem sétálnom kell, menjen csak nyugodtan.
Tubesre mikor harmadjára felértem már nem voltam túl jól, pedig bevettem még egy mg-ot és a sós paradicsomos Squeezy gélt is leerőszakoltam. Gyors szelfi után még Anna is lekapott. Aztán jött a fekete leves.
 |
| János kilátó alatt (Fotó: Kóró Anna) |
A Bányász-úton lefelé akkorát estem mint az ólajtó. Nagyon csalóka ez a részt, sokszor futom és mindig óvatosan megyek itt, de így is előfordult már, hogy elestem. Most sem volt ez másképp, egy kiálló gyökérbe belerúgtam és már dőltem is előre. Éreztem, hogy ezen már nem tudok segíteni és amennyire tudtam próbáltam tompítani az esést.
Jobb oldalra lejt a hegyoldal én pont arra bukfencezve csúsztam le az ösvényről, majd egy vékony fa törzse állított meg. Közben mindkét combom begörcsölt és ott feküdtem a turistaúttól pár méterre a földön. Feszítettem kicsit a combom, majd a fába kapaszkodva felhúztam magam. Nem látta senki a szenvedésemet és szerencsére pár horzsolással megúsztam az esetet. A jobb mutatóujjam vérzett csak jobban a kelleténél.
Pár perc alatt összeszedtem magam, kisit sétáltam, majd újra kocogni kezdtem. Mandulásban ittam, aztán szép lassan leereszkedtem. ez a kör már a jól számoltam 1:45 lett. sajnos a strava nem mindig mért pontosan és azért sem tudom a köridőket, mert nem tette bele a Tettye12k szegmensbe a futást.
Paliék hoztak pogácsát ebből és a sós mogyiból is betankoltam, beszélgettem a pontban lévőkkel. Jó sok idő elment, ekkor már szinte biztos voltam benne, hogy amit elterveztem azt nem fogom tudni megcsinálni, de még nem akartam 3 kör után kiállni. Pihentem, nyújtottam sokat hátha jobb lesz a lábam.
Kláriék is ott voltak már, várták a gyerekekkel Gábort én meg még mielőtt leért volna nekivágtam a negyediknek. Sétáltam itt-ott kocogtam, de inkább csak a gyaloglás ment már csak felfelé. Megbeszéltem magamban, hogy Dömörkapu előtt megiszom a kulacsomban lévő izót aztán megtöltöm azt. Annak rendje és módja szerint megittam, majd elsétáltam a kút mellett.
Persze mikor ezt észrevettem már nem akartam visszafordulni. Az ethicsport-os gél nem esett valami jól víz nélkül, de ha nehezen is de lecsúszott a torkomon. Nedi a kirándulókkal 10-kor indult én kb egy órával utánuk. De hiába próbáltam nem tudtam őket utolérni. :)
Úgy emlékszem 50 percembe került mire leküzdöttem a 6 km-es felfelét a Tubesig. Fotóssal már nem találkoztam. Lehet jobb is! Innen aztán még óvatosabban próbáltam szedni a lábam, nehogy úgy járjak mint az előző körben. De a görcsök csak nem akartak elmúlni, időről időre előjöttek! Egyik futó, akivel folyton kerülgettük egymást még a maradék vízét is fel akarta ajánlani, de nem fogadtam el, mondván innen már nincs messze a Mandulás.
Pedig onnan még vagy 2,5 km volt. Nagyon lassan haladtam, de végül csak odaértem a kúthoz. Közben jöttek-mentek a túrázok én meg próbáltam leplezni, hogy mennyire le vagyok készülve! :) Jó pár futó is utolért, biccentettünk egymásnak, majd futottak el mellettem. Én meg csak néztem őket és irigykedtem, de jó lenne ha én is így bírnám még.
Ittam vagy fél liter vizet, plusz teletöltöttem a kulacsot. Innen megint kicsit jobb lett, talán csak egyszer kellett megállni, mert húzta a lábam a görcs. A Lenkei-pihenőnél egy quad-os benzingőze nem esett valami jól, de az nem zavart annyira, mint a tény hogy ennyire elfáradtam 48 km alatt.
Mikor beérkeztem gondolkoztam, hogy most mi legyen, de nem akartam ilyen könnyen feladni. De nem is éreztem magamban az erőt, hogy amit terveztem azt megcsináljam. Két órás volt a negyedik, de igazán már sétálni sem volt kedvem. Végül úgy döntöttem, hogy még egyet megcsinálok, aztán abbahagyom.
Egyre kevesebben voltunk akik futottunk, a többség már letudta a maga távját, de azért az utolsó Tubes Trailen is találkoztam futóval. Alig-alig futottam a felfelét, de legalább a vízre és a kajálásra oda tudtam figyelni. Hasonló volt ez is mint az előző kör, kicsit talán úgy éreztem mintha gyorsabb lennék, de aztán végül ez is olyan két óra körüli lett.
 |
| 5 kör után a célban (Fotó: Kurucz Gábor) |
Háromnegyed háromkor mondtam azt, hogy ebből elég volt és befejezem, Öt kör, kb 60 kilométer lett, a végére a strava is bebolondult és mikor a Tettyén leállítottam valahol az állatkert alatt állt meg a jel! :) Itt meg tudjátok nézni, ki hány kört futott, a köridők nem pontosak, mert bruttó idők vannak a táblázatban. Összesen 218 lefutott Tubes Trail és hozzávetőlegesen 2700 km/ 91500 m szint! 129 résztvevő, ebből 9 ultra táv teljesítés! Elsőre nem is rossz! :)
 |
| Tubes (Ultra) Trail központjában (fotó: Kurucz Gábor) |
Sok mindent elrontottam, kezdve a márciusi sok futáson át a nem kellő rápihenésen keresztül a frissítésig. De nem akarom a kifogásokat sorolni, inkább örülök annak, hogy ilyen sokan eljöttetek, jól éreztétek magatokat ... Köszönöm a sok-sok segítséget, megosztást, ajánlást ... Nem akarok most itt neveket sorolni, nehogy kimaradjon valaki. Úgy érzem ennek kell, hogy legyen folytatása! Ha rajtam múlik lesz is, de erről majd úgyis foglak Titeket tájékoztatni! :)
Ha nem akarsz lemaradni a folytatásról akkor kövesd oldalamat a Facebook-on!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése