2013. december 27., péntek

Karácsonyi futások

  A decemberi hajtásban nagyon kevés időm volt kimenni futni, de végre eljött a karácsony és megajándékozott a Jézuska egy kis szabadidővel, na azért nem olyan sokkal, mert ma már dolgozom. De azért nem panaszkodom két reggel is ki tudtam menni egy kicsit mozogni az erdőbe, meg a Tisza partra.
  25-én reggel háromnegyed hatkor ébresztett az óra. Gyors öltözködés, majd új útvonalon, a Szőlő utcán egyenesen felgyötörtem magam a Francia emlékműhöz. Szó szerint, aki ismeri Pécsett az tudja, hogy az egyik legmeredekebb út ami felvisz a Mecsekre. 
Hajnali Pécs
Innen már az erdőben futva mentem tovább a Manduláshoz a fejlámpám fényét követve. A piros háromszögre, majd pedig a piros kereszt mentén értem fel a Tubesre. A János kilátóban vártam a napkeltét, fél nyolc előtt jött fel a Nap, de már hét felé fent voltam. Öt kilométer az új lakástól.
A napkeltére várva a Tubesen
A rádiót hallgattam az egyik fülemben és a hírekben ködös, csúszós utakat mondtak Baranyára. Bár volt egy kis köd, de az messze nem olyan mint pár hete, amikor csak a magasabb csúcsok látszódtak ki a sűrű tejfölből. 
Karácsonyi napkelte
Mikor már fent volt a napkorong elindultam hazafelé, nem a legrövidebb úton, hanem kitéretem a Kis-Tubes felé is. A sárgán a gerincen haladtam, mikor apró kis virágokat vettem észre az ösvény mentén. Illatos hunyor volt, normál esetben kora tavasszal virágzik, de gondolom az elmúlt hetek hideg időjárása utáni felmelegedést már a tavasz közeledtének érezhették és virágzásnak indult egy-egy tő.
Decemberi Illatos hunyor
A Kis-Tubesi kilátóhoz érve a Nap már magasan járt és megkerülte a Tv-tornyot is mire ide értem. A János kilátóból nézve még balra , innen nézve pedig már jobbra volt a Tv-toronytól. 
Kis-Tubesi fények
Rövid fotószünet után megnéztem még a madáretetőket, majd elindultam lefelé a sárga háromszögön. Az állatkert mellett újabb meglepetés fogadott. A normál esetben márciustól májusig virágzó Télizöld meténgek is virágba borultak. 
Télizöld meténg
Innen már gyorsan leértem a Kikelethez, onnan meg csak vissza kellett fognom magam nehogy lecsússzak a meredek Szőlő utcán. Fél kilenc felé már otthon is voltam, zuhanyzás, öltözés, majd irány Tiszakécske. 
  Egész délutáni nassolgatás, falatozás után másnap reggel is 5:45-kor csörgött a vekker. A cél a kécskei adventi színek és a szokásos holtág, Tisza-part kör. A városháza előtti téren állt ezúttal a Mindenki karácsonyfája és az azt körülvevő fákat is hófehér fények díszítették.
Kécskei advent
Mielőtt feljött a nap már a Szarvasi átjárónál voltam és a Egyes holtágat fotóztam. Szokásos fények fogadtak, de bármikor erre járok meg kell álljak, egyik kedvenc helyem a környéken. Karácsony második napján egyetlen horgásszal sem találkoztam, pedig máskor ilyenkor már tele a part pecásokkal. 
Pirkadat
Játszottam egy kicsit a záridővel, majd nem vártam meg a fél nyolcat, hanem még visszamentem a főtérre, hogy mielőtt lekapcsolják az adventi fényeket még pár fotót tudjak készíteni. 
Kécskei katolikus templom
Negyed nyolc felé lekapcsolták a világítást és én is odébb tettem a sátorfámat. A Miskó István sétányra és a Tisza partra futottam. Még időben leértem a partra, hogy elkapjam a napkeltét. Majd a parton hazafutottam, ahol sajnos még mindig meg van az egy hónappal ezelőtt felfedezett szemét kupac. Remélem mire legközelebb jövök már eltüntetik!
Tisza-parti napfelkelte

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...