2014. június 28., szombat

Visszatérés a Retyezátba - Gales-tó-Pelága-Rossz-völgy

  Egy fokkal jobb volt az éjszaka, bár többen voltunk, de fáradtabbak voltunk és legalábbis én többet pihentem mint előző éjszaka. Abban maradtunk, hogy felmegyünk a Gales-tó fölötti nyeregbe, majd onnan aki nem bírja az visszaereszkedik a Rossz-völgyben, akiben pedig van erő az feljön a Pelágára, majd visszajön az Enciánhoz.
Cabana Gentiana azaz Encián menedékház
A reggeli készülődés most is hasonló volt mint tegnap, az irány is egy darabiga, annyi különbséggel, hogy most nem a kéken mentünk a Pietrele felé, hanem a kék háromszögön levágtuk az utat. Nem a piros keresztnél, de nem is a sárgánál, hanem a piros háromszögnél tértünk rá a Gales-tóhoz vezető ösvényre.
Az első Pietrele keresztezés
Kárpáti harangrojt (Soldanella carpatica)
A Pietrele patak utáni nagy emelkedő jól megizzasztotta a csapatot, a Pietrele gerinc megkerülését követően a Gales-en is átkeltünk. Ez már egy kicsit vadregényesebb volt. Ezután jött csak az igazi kaptató, a szerpentinező ösvény végén a piros kör jelzést követve hamarosan a Fenyvesek tavánál találtuk magunkat.
Fenyvesek tava
A tengerszemek többsége a magasabb régióban van, ezért volt igazán különleges látványa az apró kis tavacskának. A kristálytiszta vízében kedvünk lett volna megmártózni, de a víz hőmérséklete már visszahátrált, valamint a Nemzeti Park szabályai is tiltják a fürdőzést a tavakban. Rövid szusszanás után kicsit nehezen találtunk rá a jelzésre, de aztán mikor meglett újra át kellett kelnünk a Galesen, most csak egy keresztbe dőlt fenyőfa volt a híd. Pár perc séta után kiértünk a fenyvesekből és a tegnapi túránk Lolája gerincen haladó szakasza tűnt fel a távolban.
Távolban a Lolája-gerinc
A törpefenyvesek közé érve egy nagy füves tisztáson újra megpihentünk, innen már láttuk mi vár ránk.
Retyezáti képeslap
Újabb számomra eddig ismeretlen virágot fedeztem fel, utólag beazonosítva a hegyi gyömbérgyökér a tippem, ha nem akkor javítsatok ki!
Hegyi gyömbérgyökér (Geum montanum)
Itt-ott már hófoltokat keresztezve haladtunk következő pihenőnkig, amit a Gales-tó partjára érve ejtettük meg. Kifeküdtünk a partjára süttettük magunkat, valamint bekaptunk pár kalóriát.
Gales-tó
1966 méter magas tó partját a rododendronok tették csak igazán látványossá. 
Havasszépe a Gales-tó partján
Keletről kerültük a tavat, majd a vissza-vissza fordulva állandóan megálltam fotózni a különös szépségű tengerszemet.
Gales-tó kicsit más perspektívából
Számomra az első kárpáti sáfrányra Milu hívta fel a figyelmemet. Valószínű pár héttel ezelőtt itt tömegesen lehettek, de június elejére már csak ez az egy maradt.
Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus)
Két kisebb tavat kerülve egy nagy havas részen átkelve értünk fel a választóhelyünkre a Tavacskák-nyergébe. 2270 méter magasan voltunk, innen már csak 240 méter a Pelága, csak hát a hágóból le kell mennünk 2180-ra és onnan fel a Pelága-nyeregbe, majd fel a csúcsra. Milu és Rezi nem tartott velünk, így Ákossal és Gáborral indultunk neki a hegynek.
Gyülekeznek a felhők a Pelága felett
Távolból láttuk az útvonalat, egyetlen kritikus pontja a nyeregbe felvezető havas lejtő volt, de szerencsére már jól ki volt taposva, így a nyomokban könnyen felmásztunk. Nem volt gond, hogy nincs nálunk hágóvas, jégcsákány. Ákos és Gabi nagyon gyorsan haladtak, én a folyamatos fényképezés miatt kissé lemaradtam. Dél felől sötét felhők közeledtek a Kis-Retyezát felett.
Pelágai panoráma a Bukura-tótól a Retyezát csúcsig
A csúcs alatt már dörgött, villámlott a távolban, ezért fent csak pár fotó is indulás vissza. Három éve semmit nem láttunk a sűrű ködben, most legalább a Bukura tó és tegnapi túránk célja a Retyezát is látszott.
Varful Peleaga
Pelágai panoráma a Papusa és a Pelága-tó
Gyorsan vesztettük a szinteket, kapkodtuk a lábunkat, nehogy utolérjen a vihar. Negyed óra alatt lent voltunk a Rossz-völgyi Nagy-tónál, innen ágazik le a sárga háromszög jelzés a völgybe. Erről olvastam a www.retyezat.ro weboldalon, hogy a Nemzeti Park meg akarja szüntetni és nem festi újra, nem tartja karban. Kissé féltem tőle, de az Enciánban megkérdeztem egy tegnap erre járó csapatot, akik szerint könnyen követhetők a jelzések és jól járható a völgy.
Rossz-völgy
Kárpáti sáfrányok a Pelága alatt
A tengerszemek között egy füves részen újra kárpáti sáfrányokat találtam. Majd lentebb ismét kárpáti zergevirágokba és egy nagyobb erdélyi havasszépe bokorba botlottam.
Kárpáti zergevirág (Doronicum carpaticum)
Erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi)
A Pelága már sötét felhőkbe bújt és hamarosan minket is elértek a felhők, de szerencsére akkor már a fenyőredőben sétáltunk a szállásunk felé. Az utolsó rododendronokat még a Pelágával a háttérben lefotóztam, majd a fenyvesekben már csak harangrojtokat és gólyahíreket és madársóskákat sodort elém a sors.
Rossz-völgyi zuhatag
A vizes köveken sikerült egyet esnem, de szerencsére mindenem megúszta a botlásomat. A piros kereszt leágazója is könnyen meglett, a tábla felirata a rozsdától már nehezen volt olvasható, de az irány és a fákon lévő sötétben a fejlámpa fényeit visszaverő jelzések egyértelműek voltak.
Híd a Pietrele felett
A Pietrelén való átkelés itt volt a legneccesebb, csak egy fa volt keresztbe vetve a patakon, semmi kapaszkodó. Gondoltam magamban, hogy hármónk közül, aki beleesik a vízbe az biztosan én leszek, de hála istennek megúsztam és a nagy kőemberke után pár perc múlva már az Encián ház előtt pihentük ki magunkat. A szombat estéhez képest még többen lettünk, a padokat el is foglalták, ezért bementünk vacsorázni a lenti társalgóba. Korán mentünk lefeküdni, mert hajnalban indulni szerettünk volna haza, hogy még időben Pécsre tudjak én is érni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...