2014. június 25., szerda

Visszatérés a Retyezátba - Lolája-Retyezát-Bukura körtúra

   Nem aludtunk a legjobban, ezért már korán helyi idő szerint hat felé kidobott az ágy minket, itthon ekkor még csak öt óra van. Reggeli fürdő a jéghideg patakvízben, guggolás a pottyantós felett, gyors reggeli, kávé és tea, majd szedelődzködés és indulás. 
Pietrele patak kisebb zujataga
Először visszaereszkedtünk a Pietrele házhoz. Egy darabig a tegnapi úton, majd a kék jelzést követve húsz perc sem telt el és már a ház előtti tisztáson voltunk. Átkeltünk a Stanisoarán, jó reggelt kívántunk a turistaház teraszán éppen reggeliző csapatnak, ezután nekiindultunk a gerincre vezető ösvénynek. 
Pietrele turistaház
A kisebb faházakat elhagyva egyre-egyre meredekebben kapaszkodtunk felfelé. Hol erdőben, hol hatalmas zöldes színű sziklákon lépegetve meg-meg állva értünk fel az 1780 méter magas Ciurila-nyeregbe. A fenyvesek közötti kisebb sziklafoltokon újabb keresztes viperába botlottam, ezúttal egyszínű feketébe, kicsit morcosabb is volt mint a tegnapi.
Fekete keresztes vipera (Vipera berus)
A törpefenyvesek közé érve már a keleti panorámában is gyönyörködhettünk. A Stanisoara csúcs és mögötte a Pietrele gerince is jól kivehető volt, a kettő közötti völgyben van a házunk, ahonnan majd egy óra volt ide a menetidő.
Stanisoara és a Pietrele gerincek
A törpefenyves régióban megtaláltam ez első pompás tárnicsaimat is, nagyon megörültem neki, csak azt sajnáltam, hogy egy bokor teljesen beárnyékolta. Nemsokára az első rododendronok is feltűntek. A más néven erdélyi havasszépének is nevezett rózsaszín virágok még nem érték el teljes pompájukat, csak foltokban virágoztak. Pár hét múlva már tömegesek lesznek és beborítják az egész hegyoldalt.
Erdélyi havasszépe (Rhododendron kotschyi)
A május végi arany pimpó is virágzik, hazánkban nem fordul elő, de itt az alhavasi legelők gyakori virága.
Arany pimpó (potentilla aurea)
A Lolája-gerincén hullámvasutaztunk fel, s le, kereszteztük a Stanisoara völgyből és a Rausor háztól felkapaszkodó kék kereszt jelzést, de mi csak a sárgát követve haladtunk tovább. A velünk párhuzamosan, tőlünk keletre futó Stanisoara völgy is egyre többet mutatott magából. Jól kivehető volt a teknő alakú felső része, valamint a moréna sánc utáni V alakú völgyképződés. A felső részét a pleisztocén kori gleccserek formálták, míg az alsó részét az olvadékvizek mélyítették illetve mélyítik még ma is ki. Távolban a Stanisoara völgy legnagyobb tengerszeme a hasonló nevű Stanisoara-tó és mögötte a Retyezát-nyereg valamint a Bukura 1. es csúcs is feltűnt. 
Stanisoara völgy
A Lolája csúcsoktól nyugatra a lefejezett célpontunk is elbukkant. De még mielőtt felértünk volna egy nagy csokor pompás tárnics hevert az ösvényen. Eddig tartottam a lépést a többiekkel, de itt muszáj volt lehasalnom pár kép erejéig. 
Pompás tárnics (Gentiana clusii)
Pompás tárnics a Retyezátban
Majd következett az újabb meglepetés a pettyes tárnics, ő csak egyedül volt, de nagyon megörültem neki.
Pettyes tárnics (Gentiana punctata )
Szerencsére Rezest sikerült utolérnem de a többiek már messze jártak tőlünk. Egy sziklás nyeregbe érve ő vette észre az alattunk megbúvó zergét. 
Zerge (Rupicapra rupicapra)
A lentebb tömeges fehér zászpa és kárpáti harangrojt egyre kevesebb lett, átvették helyüket az apró kankalinok, a törpe hangák, a rododendronok és a havasi kökörcsin
Apró kankalin (Primula minima)
Havasi kökörcsin (Pulsatilla alba)
Retyezát csúcsrégiója
A Lolája csúcsokon szinte megállás nélkül átrobogtunk. Nyugatra alattunk előbukkant a Retyezát-tengerszem, majd a már nem is oly messze megláttuk a csúcstábla alatt pihenő társainkat. Az utolsó sziklás kaptatót legyúrva mi is a 2482 méter magas a hegycsoport nevét is viselő orom tetején gyönyörködtünk a 360 fokos körpanorámában.
Varful Retezat
Északra a Hátszegi medence és az onnan felkapaszkodó völgyek, délre-délkeletre pedig a Bukura csúcsok a Pelága és a Papusa itt-ott még havas tömbje uralta a látképet. A négy órás menetidőt majdnem sikerült tartanunk, ha nem állok meg olyan sokat fotózni akkor még nekem is összejött volna, de így egy fél órát ráhúztam. Csúcs csoki, csúcs pálinka, pár fotó, majd ereszkedés a Retyezát-nyeregbe. 
Lefelé a Retyezátról, szemközt balról jobbra Papusa, Pelága és a Bukura csúcsok
Retyezát-nyereg
Három éve itt mentünk le a Stanisoara völgybe, most mentünk tovább a gerincen a Bukura felé. Akkor a nagy köd miatt az is kimaradt. De most nem , most jók voltak a viszonyok. Az itt-ott nehezen járható sziklás-havas részeken ugyan belassulunk, de a csúcsra vezető jelzést most könnyen megtaláljuk és már fent is vagyunk a Bukurán. A felhők jöttek, s mentek, hol a Pelága, hol a Retyezát körül tornyosultak, de hál istennek mindig elkerültek.
Pelaga tömbje és a Bukura-tó
A lefejezett Retyezát a Bukura 1. csúcsáról
Az eredeti terv szerint innen a Kapu-tó irányába lementünk volna Bukura-tó partjára, de megbeszéljük, hogy ugyan mindenkinek fogytán van a vize, de jobb lenne a Bukura-nyereg felé menni és minél gyorsabban hazaérni. A karnyújtásnyira lévő nyeregbe menet havasi kökörcsinek és rododendronok kényszerítettek fotószünetre. Az egyik ilyennél pár méterre tőlem egy mormotára lettem figyelmes.
Havasi kökörcsin a Bukura-tó felett
Többször hallottuk őket, amint fütyörésznek egymásnak, de most egy egészen közel volt hozzám. Kihasalt egy sziklára és ott süttette magát a napon.
Sütkérező mormota (Marmota marmota)
Kevesebb min fél óra alatt leértünk az elágazáshoz, fájó szívvel, de most nem mentünk le a Bukura-tó partjára. Helyette elindultunk a Pietrele völgybe a szállásunk felé. A hágó felső szakaszát összefüggő hómező borította. A meredekebb részeken a sziklákba kapaszkodva ereszkedtünk majd később rámentünk a hóra. Könnyen járható volt, nem volt kemény, szinte jobb volt rajta haladni, mintha az ösvényen mennénk, egyedül ahol közel volt egy-egy szikla ott kellett vigyázni, mert ott könnyen beszakadt alattunk a hó.
Alattunk a Bukura-nyereg
Lentebb ismét havasi kökörcsinekre botlottunk, ez a nagy csokor mellet sem tudtam elmenni.
Havasi kökörcsinek a Pietrele-völgyben
A Pietrele-tóhoz érve, míg a többiek lepihentek én a tükröződő Custura Bucurei-t és a Bukura-nyerget fotózgattam.
Pietrele-tó
A Pietrele völgyben van egy vándorkő, amit Tamás-sziklának kereszteltek el, a történetét sajnos nem tudom, de van egy szomorú apropója, hogy itt megálltunk pár percre. 2012 januárjában tragikus körülmények között Etiópiában elvesztettem egyik barátomat, tanáromat Fábián Tamást. A fejtetőre állított szikla északi oldalán egy emléktáblával emlékeztek rá barátai. A szerencsétlenség óta nem jártam itt és sajnos arról sincsenek információim, hogy kik és mikor helyezték ki a táblát. Tavaly láttam róla először képeket és már akkor el akartam ide jönni, de most rá egy évre végre sikerült. A táblában tükröződnek a hegyek, ahol Tamás igazán jól érezte magát, még 2003-ban egy két hetes erdélyi kirándulás alkalmával mondta nekem Tomi, hogy a Kárpátok legszebb és számára legkedvesebb hegysége a Retyezát. Közösen sajnos nem volt lehetőségünk ide eljönni, de bizton állítom, hogy számomra is a legek között van eme csodás hegycsoport.
Tamás-szikla
Im memoriam Fábián Tamás
  Tovább haladva a völgyben egy zergevirágot találtam, talán kárpáti, de még nincs pontosan beazonosítva.

Valamelyik zergevirág (Doronicum carpaticum vagy  Doronicum columnae)
Az olvadékvizek mindenhol utat találnak maguknak, legfőképp a Pietrele medrében, de itt-ott a turistautakon is bokáig érő vízben kellett gázolnunk. A patak keresztezését szerencsére komfortos hídon átkelve tudtuk megoldani.
Híd a Pietrele felett
A törpefenyvesekből a fenyőerdők közé beérve hamarosan megpillantottuk az Encián menedékházat, így a szomjunkat is tudtuk végre oldani. Sörrel, vízzel ki mint akarta.
Pietrele zubogói
Körülbelül tíz óra menetidő alatt teljesítettük a fentebb vázolt kört. Esti program a vacsora főzés, majd pihenő, annyi változás történt a tegnapi éjszakánkhoz képest, hogy elment a srác a sarokból, helyette viszont jött egy 15-20 fős román társaság, akik késő estig söröztek a ház előtt. Addigra mire ők feljöttek mi már az igazak álmát aludtuk. Fárasztó hosszú nap volt a mai, a többiekben a másnapi túra rövidítése is felvetődött, én próbáltam őket győzködni, hogy majd másnap meglátjuk! 
Folyt köv.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...