2016. július 22., péntek

Dolomitok túra - Monte Piana Trail

  A hosszú utazás és az előző napi Pragser Wildsee túra után kissé nehezen ébredtünk hajnali fél ötkor. Otthon ilyenkor már világos van, de itt a hegyek között még félhomályban botorkáltam. Lefekvés előtt még este összekészítettem a reggeli cuccokat, hogy azzal se menjen az idő, na meg, hogy a hálótársamat se ébresszem fel. Gondolkoztam a meghiúsult Strudeköpfe-n, de időben az sokkal több lett volna, ezért végül a Monte Piana-ra esett a választásom. Csak egy fénymásolt térképszelvényem volt, de bíztam az olaszokban, hogy jól ki lesz táblázva, jelezve az út.
Hajnal a Lago d' Antorno-nál

Bőven elmúlt öt óra mire sikerült elindulnunk. A kempingtől az Auronzó házhoz vezető műúton kezdtük meg az emelkedőt. Nem is akárhogyan, baromi meredek volt az aszfaltút. Pár kanyar után aztán megérkeztünk az Antorno tóhoz. Itt vettem elő legelőször a fényképezőgépem, de tudván, hogy erre még fogunk járni nem sok időt fordítottam a fotózásra.
Monte Piana balra
A tó északi végénél tértünk le egy időre az aszfaltról, még jóval a fizetős út kapui előtt a 122-es jelzésű ösvényre. Az emelkedő is lankásabb lett, szép fenyőerdőben suhantunk tovább. Szerintem csupán pár percig örülhettünk a terepnek, mert hamarosan ismét vékony aszfaltcsíkon koptattuk futócipőinket.
Felvezető út
De ez már egy másik, a Rifugio Magg. Angelo Bosi-hoz vezető szűk kis szerpentines út volt. Aztán felfedeztük, hogy a kanyarokat le lehet rövidíteni és keskeny meredek csapásokon sétáltunk felfelé.
Napkelte a Cinnékkel!
A köd jobbra-balra vándorolt felettünk, alattunk és köztünk. Majd egyszer csak hirtelen jobbra megpillantottam a Lavaredo tornyokat és mellette a feljövő napot.
Rifugio Magg Bosi
Kis idő múlva pedig már a 2205 méter magasan fekvő turistaház előtt állva csodáltuk a feltűnő, majd újra ködbe bújó csipkés hegycsúcsokat.
Hősök kápolnája
A kemping mellől Jeep-ekkel hozzák fel ide a kényelmes turistákat, hogy megnézzék az első világháborús emlékmúzeumot. Egy tanösvény keretében lehet ezt végigjárni, aminek az első állomásait egy via ferráta útvonalon lehet csak megtekinteni.
Kilátás a kápolnától?
Ezért mi inkább maradtunk a jól bevált 122-es jelölésű ösvényen, amin kényelmesen futva lehet felérni a Piana platójára. 1915 és 1917 között véres háború folyt itt az osztrák-magyar monarchia és az olasz hadsereg között. Eközben több mint 14000 ember lelte itt halálát.
Első világháborús "Skoda" ágyú
Sok ösvény, csapás van itt, ezért kicsit nehezen találtuk meg a helyes utat, de ez is kellett ahhoz, hogy meglegyen az első fekete havasi kosbor találatom. Később aztán sok helyen láttam, de itt legelőször.
Fekete havasi kosbor (Nigritella nigra)
Itt már el nem tettem volna a fényképezőgépem, folyton a kezemben volt és ehhez hasonló képek garmadáját lőttem.
Köd felett a Lavaredo tornyok
Nem sokkal később újabb meglepetésszerű orchidea került a látómezőmbe. Ekkor még fogalmam sem volt mi ez, de abban első látásra biztos voltam, hogy valamilyen eddig még számomra ismeretlen orchidea volt. Itthon aztán halvány bibircsvirágnak azonosítottam be.
Halvány bibircsvirág (pseudorchis albida)
Rengeteg encián és egyéb virág között aztán Ábris kiugrasztott egy madárkát. A hangjáról és a külleméről valamilyen fajdnak azonosította, de már nem emlékszem a pontos névre.
Valamilyen fajd!
Próbáltunk hozzá közelebb férkőzni és közben két mormotára lettünk figyelmesek, ahogy egy szikláról kémlelik a tájat.
Mormoták kémlelnek!
Nemsokára letértünk a jelzett útról és olasz világháborús, labirintus szerű járatokban folytattuk túránkat.
Háborús labirintus folyosó!
A teljes tanösvény nem jártuk be, csak az olasz lőállások mentén tettünk egy kis sétát a lenti képen, térképen látszanak a pontok ha esetleg valaki tervezi a felkeresését.
Monte Piana emlékmúzeum térképe

A 2324 méter magas Monte Piana csúcsot értük el és tőle északra van az alacsonyabb 2305 méteres Monte Piano, ahol az osztrákok rendezkedtek be az első világháborúban.
Piramide Carducci
A ködben kis barakk és emlékművek tűntek fel, majd ha nehezen is de kiszúrtuk a csúcsot jelző keresztet.
Ködből előbújó Toblachi-kereszt (Croce di Dobbiaco)!
Itt aztán kicsit vártunk, hogy tisztuljon az ég és lássunk is valamit, közben Ábris lenézett a via ferráta út kiszállási részéhez én meg a gopro és a fényképezőgépemmel váltakozva dokumentáltam.
Monte Piana
Castrati-szakadék

A 6A jelzésű ösvény jön itt fel, a klasszikus Dürrensee-től induló Pioneer via ferráta innen északabbra éri el a platót.
Piana plató
Vártunk-vártunk, kicsit ki is tisztult, de tejesen nem akart. Azért így is látszottak a Cristallo, a Cadini csoport sziklatornyai, vagy épp a Tre Cime Di Lavaredo meredeken letörő északi fala és a szomszédos Paternkofel csúcs. Gyorsan telt az idő és nekünk jelenésünk volt odalent, ezért el kellett búcsúznunk a Monte Piana-tól.
Indulás lefelé
Lefelé már kevesebb fotószünetet tartottunk, Ábris diktálta a tempót én meg siettem utána. A háznál azért megálltam kis időre. Egy-két meredek lefelét bevállaltam, majd kettéváltunk, mert a cipőm nem igazán szerette ezeket a csapásokat! Főleg lefelé, ezért a gyorsabb, de hosszabb aszfaltot választottam.
Havasi iszalag (Clematis alpina)
Közben rengeteg rododendron és mindenféle vadvirág csábított megállásra. Ilyen volt a fenti havasi iszalag, amiből már eddig is sokat láttam, de mégis lefotóztam.
Lisztes kankalin (Primula farinosa)
Kankalinból csak pár lisztest láttam. Nyár közepére a többi már levirágzott.
Lago d' Antorno
Nem beszéltünk meg semmit, hogy hol és mikor fogunk találkozni, ezért nagy mázli volt, hogy még az Antorno tó előtt összefutottunk.
Fapallók a nádas felett
Felfelé még nem, de ekkor már fényképeztem dögivel. Nyugatról megkerültük a tavat, már a fények is sokkal jobbak voltak mint hajnalban.
Cinnék az Antorno tó felett
Déli végéből már a Cinnék is előbújtak! Pár száz méter lejtővolt hátra, itt megint ketté váltunk, mert nekem folyamatosan meg kellett állnom fotószünetet tartani.
Cristallo csoport
Visszaértünk a parkolóba
Nyolc előtt pár perccel értünk le a kempinghez.Én először nem is az autóhoz, hanem ezekhez a gyapjúsásokhoz mentem. Már este kinéztem magamnak a helyet, de most volt egy kis időm körülnézni itt.
Gyapjúsásos mező 
Fürdés most elmaradt, de nem is izzadtunk annyira meg a futásban. Nekem könnyebb dolgom volt, csak átöltöztem az lakóautóban, Ábriséknak még a sátrat is össze kellett szedniük.
Alta Badia kemping
Tetszett a futás, de azért ha legközelebb erre járok megnézem az osztrák oldalt is. Nem készültem fel eléggé a helyből! :( 1 óra 30 perc a nettó idő, de 2 óra 40 perc a bruttó, azaz több mint egy órát fényképezgettem és gyönyörködtem a természetben. Bocsi Ábris!
Folytatásban a Lavaredo túránkról fogok beszámolni, de az még a jövő zenéje!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...