2016. július 18., hétfő

Dolomitok túra - Pragser Wildsee

  2005 őszén voltam először a Dolomitokban, azóta vissza vágyok! Szerencsére most úgy alakult, hogy végre újra az Észak Olaszországi sziklák között koptathattam a bakancsaimat. Már jó fél éve elkezdtem szervezni a túrát, ahogy közeledett az időpont úgy jöttek újabb és újabb lehetőségek, végül a fő látnivalók bent maradtak, de egy-két alternatív program is bekerült. Ilyen volt a Pragser Wildsee körtúra. Eredetileg a Strudelköpfe volt kinézve, de néztem és nagyon nehézkes lett volna felmenni a Platzwiese parkolóig, mert 10 és 16 óra közt csak buszokkal lehet. 10 előtt nem tudtunk kiérni, 16 után meg már késő lett volna belevágni a túrába. De nem csüggedtem, mert a neten talált képek, leírások alapján egész jó kis túrának tűnt a Seekofel alatti apró kis tengerszem. Az 1494 méter magasan fekvő tengerszem 31 hektár vízfelületű, átlagban 17 méter mély és a legmélyebb pontján 36 méteres. Itt Dél-Tirolban mindennek két neve van, nincs ezzel másként a tó is olaszul Lago di Braies, németül Pragser Wildsee. Terence Hill-el a főszerepben itt forgatták az Alpesi őrjárat című 12 részes tv-sorozatot. Erről egy táblával meg is emlékeznek a helyiek a kultikus csónakkölcsönző mólón.
Lago di Braies

Természetes keletkezésű, egy földcsuszamlás gátolta el a völgy lefolyását és e felett gyülemlett fel víztömeg. Dolomitok 2009-ben felkerült az UNESCO világörökségek listájára és természetesen ez a terület is védett helyszín. 
  Hosszú és fárasztó volt az utazás, Pécsről fél háromkor indultunk, majd fél hat után átültünk András lakóautójába és célba vettük Dél-Tirolt. Ausztrián keresztül mentünk egy rövid megszakítással egészen Spittal am Drau-ig autópályán haladtunk. Itt letértünk róla és Lienz felé tartottunk. A város előtt még a hóba burkolózó Grossglockner is látszott. Toblach vagy olaszul Dobbiaco-nál léptünk be talján földre. Itt balra tartva közelíthettük volna meg a Lavaredo tornyokat vagy épp Cortina d' Amprezzo-t, de az úti célunkhoz még pár kilométert nyugatra kellett hajtanunk. Hamarosan nagy tábla hirdette, hogy itt kell délre fordulnunk, innen megkezdtük a kapaszkodást felfelé, jól megpakolt autónk nehezen gyűrte a kilométereket, de végül négy óra előtt pár perccel megérkeztünk a parkolóba.
A felső parkoló
Olvastam, hogy kettő is van és érdemes a fentit választani, mert olcsóbb és közelebb van a tóhoz. Nem tudom a másik mennyibe került volna, de a fentiért 10 eurót kértek, ami egész napra nem sok, de pár órára kicsit borsosnak találtam. Épp felújítások voltak a környéken, jó nagy felfordulást okozva ezzel a közlekedésben. Eléggé tele volt a parkoló és a nagy lakóval nem volt könnyű alkalmas helyet találnunk. De aztán megoldottuk a helyzetet, összeszedtük cuccainkat, majd elindultunk, hogy megmozgassuk elgémberedett testünket és megcsodáljuk a tavacskát.
Első pillantás

A mólóval és a Seekofel-el
A Hotel Lago di Braies épülete mellett elsétáltunk és már fel is tűnt a fenséges víztükör, valamint a felette magasodó Seekofel. Egy kis patak vezeti le a feles vizet, azon átkeltünk, majd pár perc múlva már a képekről jól ismert fából ácsolt mólón voltunk.
A móló

Alpesi őrjárat Terence Hill-el

"Klasszikus kép"
Ha jól értelmeztem a kiírást csak a csónakbérlők mehetnénk fel rá, de természetesen mi ki nem hagyhattuk volna. Itt láttam a Terence Hill-es képet, amiről megtudtam, hogy itt forgatták a filmsorozatot. Próbáltam pár klasszikus képet készíteni a tóról, így sikerült. Majd keletnek kezdtük meg a körtúránkat. Ismét átmentünk egy hídon, majd vízparton fotózkodó fürdőruhás sellő modellben gyönyörködtünk!
Pihenőhely
Késő délutáni időpont ellenére sokan sétáltak a tó körül. Keleti oldalt egy sziklafalra kapaszkodik fel az ösvény, jobbról egy fakorlát biztosítja a sétálók épségét. Kissé olyan mintha a tó felett sétálnánk, legalábbis a perspektíva!
Sétány
Visszatekintve
Itt már az első orchideák is előkerültek! Erdei ujjaskosbor és illatos vagy szúnyoglábú bibircsvirágok mellett még tojásdad békakontyok is voltak.
Tojásdad békekonty (Listera ovata)
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Rövid szerpentinezés után ismét lent voltunk a kristálytiszta vizű tengerszem partján. 
Északra nézve
Félúton jártunk, amikor egy elágazóhoz értünk. Balra letérve a Seekofelhüttéhez, majd a hasonló nevű csúcsra lehetne menni, de most sajnos arra nem volt időnk és lehetőségünk.
Itt indul az ösvény a Seekofel-re
Innen még 2 óra 50 perc a ház és 4 óra a Seekofel. Talán legközelebb egy egész napos túra keretein belül az is meg lesz.
Tükröződés
Törmelékes, apró kavicsos részen sokan mentek bele a vízbe vagy napoztak a parton. Én inkább a vízben tükröződő sziklafalra koncentráltam.
Déli rész
Kicsit odébb még jobb, füves part várta a pihenni vágyókat. De a pihenés helyett inkább az ösvény melletti virágokra összpontosítottam.
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)
Egymás után találtuk a szebbnél szebb példányokat. Mint például ezt a színhiányos bibircsvirágot, de agy nőszőfű is lencsevégre akadt, mégpedig ha jól azonosítottam be, akkor egy kislevelű.
Kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla)
A Hotel előtt még egy kis kápolna lassított le, a többiek itt már a büfé előtt vártak rám! 
Hotel előtti kápolna
De azért még egy utolsó kép erejéig visszafordultam, mert nagyon nehezen tudtam elbúcsúzni ettől a fantasztikus helytől.
Utolsó kép
Az ajándék árusnál is találtam érdekességeket, a sok térkép és útikönyv mellett még havasi gyopár, encián és rododendron magokat is árultak! Mindössze 2 euró/csomag árért! Aki ingert érez, hogy kiásson, letépjen egy vadvirágot, annak ajánlom, hogy inkább ezzel próbálkozzon!
Alpesi virágmagok
Kényelmesen sok-sok fotószünettel hat órára értünk körbe, azaz két óra alatt. Összesen négy kilométer a túra, ha valaki siet, bár itt miért, az egy óra alatt is meg tudja csinálni.
Hotel Pragser Wildsee
Rövid pakolás után elindultunk az esti szálláshelyünk felé. Vissza mentünk Dobbiaco-ig, majd ott délre fordultunk Cortina d' Amprezzo felé. Nem sokáig tartott a lendület, mert ismét megálljt parancsoltam. A településről kiérve a hasonló nevű tó mellett a Lago di Dobbiaco-nál álltunk le.
Kerékpáros számláló
Természetesen itt is csak fizetős parkoló volt! Fél óra 50 cent és hétig fizetős! Ennyit bedobtunk sokkal több időnk úgysem volt most rá. A parkolótól pár méterre érdekes számlálót láttunk, azt jelezte kis, hogy mennyien mentek el itt ma és az évben kerékpárral. 590 volt, de mire visszaértünk, kb. 15 perc már 600 fölött volt a számláló. Eddig is láttam, hogy sokan kerékpároznak a környéken, de az most még jobban megerősített ebben.
Toblacher See
Ezt a tavat is körbe lehet sétálni, de mi most csak az északi végéig mentünk, hogy megnézzük a kempinget, kissé drágának találtuk, majd visszatértünk autónkhoz. Sokkal nyugisabb, nem annyira felkapottnak tűnt mint a Pragser Wildsee, bár lehet ha pár órával korábban érünk ide akkor nem ezt mondanám.
Lago di Dobbiaco
Körülbelül hat kilométert mehettünk amikor is balra feltűnt a hegy amiért valójában jöttünk. Természetesen én már előre tudtam, hogy itt lesz a következő megállónk, ezért meg is álltunk a parkolóban. Ha jól emlékszem ez nem volt fizetős! Legalábbis mi nem fizettünk.
Tre Cime di Lavaredo
Az neve a helynek, hogy Drei-Zinnen-Blick vagy Vista Tre Cime! A 102-es turistaúton innen lehet felkapaszkodni a sziklák alatti turistaházhoz. Egy kis fából ácsolt alagútszerűségből pedig pont látni a Rienz-völgy felett magasodó tornyokat.
Drei Zinnen Blick
A lenti tábla tanúsága szerint több mint 3 óra a ház, de a Monte Piana-t is közel ennyi idő elérni, ahogyan az ellenkező irányban található  Strudelköpfe-t. Mind a három tervben volt, de elárulom, sajnos az utolsó nem jött össze!
Ösvények
András odébb állt a Dürrensee melletti parkolóba, amíg mi a többiekkel átsétáltunk. Szerencsére itt is telis-tele volt az erdő orchideákkal.
Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)
Sok-sok sarkvirág, ujjaskosbor és bibircsvirág. Két fehéret választottam ki ezek közül. 
Hófehér erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Amikor kiérünk az erdőből, a Lago di Landro partjáról már láttuk a Cristallo csoport égbe törő szikláit. Több mint 1700 méter szintkülönbség volt a szemünk előtt.
Lago di Landro és a Cristallo csoport
Fél nyolc felé járt az idő, de még nem volt szállásunk, így sürgettek a többiek, hogy menni kellene. A tó utáni elágazónál Misurina felé tartottunk, majd hamarosan megérkeztünk az Alta Badia kempinghez.
Misurina balra
A Misurina tóig el sem kellett mennünk, előtte balra letérhettünk a kempinghez. Keresgéltem a neten, de nem találtam semmi infót a kempingről, ezért megosztom, hátha érdekel valakit. Hogy melyik oszlop meddig aktuális azt nem tudom, mert ott helyben sem tudtuk elolvasni rendesen.
Alta Badia camping árai 2016
Van itt egy nagy parkoló, ami napközben fizetős (8-20 között, 1,50 euró/óra), de éjszakára mi használtuk. Rajtunk kívül más lakósok is így tettek. A kempingben WC-n és zuhanyzón kívül más úgysem volt. Na jó wi-fi is van. A portán csengetni kell ha akarsz valamit, én konkrétan ki be jártam senki nem foglalkozott velem. Ábrissal megbeszéltük a hajnali futást, majd vacsoráztunk, ittunk egy sört és eltettük magunkat másnapra.
  Folytatásban, a Monte Piana futásunk, majd a Lavaredo túránk következik! Remélem kitartok addig! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...