2017. január 21., szombat

Vojak futás - Tengerpartról 1400 méterig!

  2004 nyarán már jártam itt az Ucka-hegység határolta Kvarner-öböl nyugati szegélyén. Akkor még nem futottam, ezért gyalogosan próbálkoztam a Vojak megmászásával. Sajnos nem jött össze, ezért 2016 nyarán nagyon örültem, amikor kiderült ismét Medveján nyaral a család!
Kilátó a Vojak-on
  Szűk egy hetet töltöttünk Horvátországban, előbb Senj mellett az Ulica kempingben pihentünk, búvárkodtunk, majd áttettük a székhelyünket Medvejába. 12 év alatt sok minden változott a parton, de az autóskemping a régi maradt. Az első napok az "akklimatizációval" teltek! Strandolás mellett egy Lungomare futás fért bele az időmbe. Medvejától egészen Opatijáig értem el, ott aztán bőrig áztam, ezért gyors vissza is fordultam. 
Opatija jelképe

Fények

Medveja

Nemzeti ünnepünk napját néztem ki magamnak a Vojak futásra. Már este mindent előkészítettem a sátor előterébe, a hálózsákba is futócuccba feküdtem be, hogy reggel azzal se húzzam az időt, illetve a család többi tagját se ébresszem fel ezzel. 
Autocamp Medveja
Négy óra tizenhárom perckor indítottam el a stravat, megkerültem a kempinget, majd megindultam fel a völgyben. Az út eleje a kemping kerítése mellett ment, majd, mikor az véget ért akkor egy makadám úton folytattam a kapaszkodást. Elhagytam az utolsó házakat és egy sziklás single track ösvényen kezdtem csak igazán emelkedni. 

Fejlámpám fénye mellett vissza-vissza tekintgettem a tengerre, volt pár kilátópont is útközben, de fotózgatás helyett inkább siettem ahogy tudtam. 8 kilométeren közel 1400 méter szint várt rám, ezért inkább tartalékoltam az erőmet. 

Három kilométernél értem el Lovranska Draga házait. A buszmegállóban egy hölgy állt, hirtelen nem láttam a jelzést, ezért inkább rákérdeztem. Kezével mutatta az irányt, majd már láttam is a falra festett turistajelet. 
Ucka Trail jelzés
Az apró kis hegyi település házai között futottam tovább, a helyi bowling pálya mellett hagytam el Lovranska Dragat. Kissé ritkásak voltak a jelzések, de találtam egy trail táblát, gondoltam az is jó lesz nekem. Utólag láttam, hogy ez már a szeptemberi Ucka Trail-re lehetett kirakva. Pár kanyar után aztán a normális jelzések is előkerültek.
Erdei Ciklámen (Cyclamen purpurascens)
Itt már bőven világos volt, de siettem ezért nem vettem elő a fényképezőgépemet, pedig itt-ott szépen csillogott az Adriai-tenger. Valamint erdei ciklámenek is lapultak az aljnövényzetben a sok harangvirág közt.
Dvor Lazi
Nagyon szép ösvényen haladtam, a fenyőerdő széle ki volt rakva kövekkel, mintha fel lennének osztva a területek, de mint kiderült így védekeznek az erdőtűzek ellen. Később egy kis tisztásra kiérve, pedig úgy éreztem magam, mint Jancsi és Juliska a mesében. Egy csodaszép kis erdei házikó előtt találtam magam, csak a boszorkány hiányzott! Na meg ez kőből és nem mézeskalácsból volt. Térképen és a képeken visszakeresve Dvor Lazi volt a helynek a neve, egy privát házikó az erdőben.
Kőkerítések!
Varázslatos hely  volt, minden rendben, minden a helyén, még káposztát is termeltek a kertben. Itt már elővettem a fényképezőt. A Grnjac-i elágazásnál jobbra tartva egész közel volt a csúcs, de most csak a Vojak lebegett a szemem előtt, ezért nem tértem ki a 850 méteres csúcsra.
Szártalan bábakalács (Carlina acaulis)
Sűrű fenyőerdők és vizes tisztások váltakoztak. A nyári záporok áztatta vizenyős részeken egy-két szártalan bábakalácsot is megfigyelhettem. Sajnos teljesen virágzót nem láttam. Ezeken a részeken néha-néha eszembe jutott, hogy az Ucka-hegységben vannak medvék. De próbáltam "hangosan" minél nagyobb zajjal futni és bíztam benne, hogy elkerülnek engem.

A következő táblán már csak 1 óra 15 percet írtak a Vojakig. 6 óra 40 perc volt ekkor, így bíztam benne, hogy futva 7:30-ra felérek. Aztán kisvártatva mikor megláttam, hogy milyen meredek rész következik, akkor elmúlt az önbizalmam.

Görcsölés határán voltam, ittam, ettem egy keveset, de csak sétálni tudtam! Azt is nehezen, ez a rész tényleg baromi meredek volt! Visszanézve a térképen 4-500 méteren közel 200 méter szintet kellett emelkedni. Aztán szerencsére csak vége lett ennek a szakasznak is. Az ösvény keresztezte a kilátóhoz, meteorológiai állomáshoz vezető makadám utat, majd egy szép nyeregben találtam magam.
Vojak oldalában
Jobbra felettem magasodott a Vojak, szinte karnyújtásnyira, szemben velem pedig az Isztriai-félsziget néhol felhőbe takaródzó tája. Balra pedig a Cres sziget és a Kvarner öböl is látszott. Ránéztem a telefonomra és még csak 7 óra 10 perc volt, akár még a 7:30-as csúcs is meg lehet gondoltam magamban és már indultam is felfelé.
Vojak csúcsán
Füves, sziklás réten kacskaringózott íz ösvény, de a sok levágásnak köszönhetően akár egyenesen is lehetett "futni". Mikor már egész közel voltam a kilátóhoz akkor egy négyfős társaságot vettem észre a csúcs alatt. Megelőztek! Angolul köszöntünk egymásnak, majd én felmentem a kilátóhoz. Később mikor ott fényképezgettem akkor derült csak ki a beszélgetésükből, hogy a négyből hárman magyarok voltak! Kicsi a világ!
Siklóernyős starthely és a meteorológiai állomás
Egészen pazar volt a kilátás! Ha valaki erre nyaral annak kihagyhatatlan célpontként ajánlom a helyet! A kényelmesebbek jó darabig, szinte a tetejéig autóval is fel tudnak jönni! De úgy az igazi, ha megszenvedünk ezért a felemelő látványért.
Kvarner-öböl
Rijeka fölött magasodó Risnjak-hegységtől a Velebiteken át a Krk sziget, a Cres sziget határolta Kvarner-öböl terült el alattam. Másik oldalt pedig Isztria és távolban már Szlovénia hegyei látszottak. Szép időben még a Triglav vagy épp a Kamniki-Alpok magaslatai a Grintovec és a Skuta is látszik. Sajnos ebben most nem volt részem.
Vidikovic kilátó a Vojak-on
7 óra 24 percre értem fel és annyira magával ragadott a hely, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy már háromnegyed nyolc van. A Strava szegmens alapján 2 óra 2 perc alatt értem fel, ami bruttó időben 2 óra 10 perc körül lehetett. Lefelé reméltem kevesebb idő is elég lesz, ezért, ha már itt vagyok kitaláltam, hogy megnézem a nyereg másik oldalán található  Suhi vrh nevű csúcsot.
Suhi vrh csúcs bélyegző

Suhi vrh
Kis kitérő és a beszerzett térkép alapján van egy jelzetlen csapás, amin visszafelé tudok egy keveset rövidíteni!? Leereszkedtem a már ismert úton, majd a jelzések alapján könnyen felfutottam a szomszédos csúcsra. Itt nem volt kilátó, csak egy bélyegzőhely emlékeztetett rá, hogy felértem a magaslatra.
Kilátás a Suhi vrh-ről
Kilátás is csak keletre volt. De ennek ellenére úgy érzem megérte ide kinéznem. Visszafelé természetesen nem találtam a jelzetlen csapást, így egészen a táblás nyeregig kellett visszafutnom. Már 8 óra 22 volt mire ideértem, ezért kapkodnom kellett a lábam lefelé.
Vojak csúcstömbje
Kevesebb fotószünetet tartottam és próbáltam sietni lefelé. A meredek részen azért lefelé is belassultam, de azért próbáltam iparkodni. Az erdei ciklámenek itt-ott azért megállítottak, na meg a tenger felé is kinéztem Lovramska Draga felett.
Kilátópont

Lovranska Draga házai közt
48 percbe telt mire leértem a településre. De mielőtt még tovább siettem volna Medvejába a Setnica Slap nevű helyett meg szerettem volna nézni. A falútól pár száz méterre található vízesésre a térképemben és a helyi kiadványokban bukkantam rá. Nagyon felcsigázott, ezért gondoltam megér pár perc csúszást egy ilyen látvány.
Setnica Slap információs tábla
Meg sem fordult a fejemben, pedig amúgy logikus, hogy augusztusban ez a vidék eléggé száraz. Amikor közeledtem a völgyben és a mederben egy csepp víz sem volt, akkor már sejtettem, hogy lyukra futottam, de azért elmentem megnéztem, hogy hol kellene lennie a Setnica vízesésnek.
Setnica patak mentén
Setnica slap nyáron
Talán egyszer majd tavasszal nagyobb szerencsével járok! Körülbelül 20 percet vesztettem ezzel a kitérővel, így fél tízkor iramodtam vissza a kempingbe.
Medveja feletti panoráma

Újabb kilátópont
Egyre több túrázó jött velem szembe, hajnalban itt még sötétben mentem, ezért pár képet azért lőttem a tengerről, majd 10 volt mikor beértem a Medvejára. Ekkor már nem kerültem, hanem egyenesen egy kapun bementem a kempingbe.
Már a kempingben
  12 évvel ezelőtt nem sikerült most viszont simán meg lett a Vojak. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, de a nap további részében már a tengerparton süttetem a hasamat. Azért két gyerek mellett ez nem teljesen igaz!
Relax

Medveja beach

Távolban Rijeka és a Risnjak-hegység

Rákocska

Sül a csevapcsicsa!
Sok környékbéli túra és hasznos információk itt: http://mbjelan.bloger.index.hr/








Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...