Schneealpe-i kalandozás

  A túránk harmadik napja elég borongósan indult. Hat körül már fent voltunk, gyülekeztek felettünk a felhők, ezért gyorsan összeszedtük a sátrunkat, hogy mihamarabb odébb tudjunk állni. Az időjárás előrejelzések még délelőttre jó időt ígértek, de ebben a reggeli zivatar után már nem bíztunk, ezért a Rax-ra tervezett túrát elnapoltuk.

Kaiserbrunn-i fürdőszoba

Helyette beültünk az autóba, megnéztük hátha kicsit keletebbre még van valami keresnivalónk. A Rax-ot délről megkerültük, majd Kapellen után a Schneealpe-ra szerettünk volna felmenni, de első ránézésre az is felhősnek tűnt. Mentünk még egy kört, Semmering felé néztünk el, de ott sem volt jobb az idő, egy kicsit tanakodtunk, aztán úgy döntöttünk mégis nekivágunk a Schneealpe-nak.

Schneealpe-i parkoló

Visszaautóztunk, majd a Schneelapestrasse-n elindultunk felfelé. Nem Kapellen-nél kanyarodtunk fel, hanem még Neuberg előtt volt egy út jobbra amire rátérve pár kilométer után egy alpesi házcsoporthoz értünk. Tipikus muskátlis, fagerendás csinos házikók voltak. Az út itt egy kissé összeszűkül és egy sorompó is található. Amikor mi ideértünk fel volt húzva, de nem hajtottunk át alatta, hanem bementünk a közeli épületbe, ahol talán 5 euró/autó díj ellenében használhattuk az alpesi panorámautat. Egy darabig jó minőségű aszfaltozott út vezet fel a hegyre, majd apró kavicsossá, murvássá vált át ahogy emelkedik fel a hegyre. Szerencsére kicsi volt a forgalom, mert néhol egy autó is csak nehezen fért volna el az úton. Kb 700 méter tengerszint feletti magasságból hirtelen 1350 méterre értünk fel, a Kohlebner parkoló igazából csak egy szerpentin kiszélesedő része. Az út innen még vezet tovább a fennsíkra, de oda csak engedéllyel lehet felmenni. A tájékoztató tábla szerint másfél óra innen a Windberg csúcsa. Egy esőkabát, egy literes kulacs és a fényképezőgépem csak amit magammal vittem. A fenti kép jobb szélén is látszanak azok a csodás erdei derécék, amik az út mentén sorakoztak.

Schneealpe-i kilátás

Jó darabig a Schneealpe strasse-n vezetett a túrajelzés is. Egy kisebb kilátóponthoz érve északra meredek sziklafalak tetején feltűnt a Schneealpenhaus. A Windbergre menet nem esik útba, de visszafelé arra szerettünk volna lejönni a hegyről.

Távolban a Schneealpenhaus

Előző nap a Schneeberg-en már sokféle tárnicsfélére bukkantam, de mára is jutott egy újabb fajta, mégpedig a Pannon tárnics! Magyar tudós fedezte fel, ekkor még nagyobb volt Magyarország, de mára már csak a határainkon kívül lelhető fel. A német neve Ungarischer enzian. Gyönyörű nagy virágai könnyen felismerhetőek mivel nem kékek mint a legtöbb enciánféle, hanem lila pöttyös.

Pannon tárnics (Gentiana Pannonica)

Pár kanyar után balra az út felett feltűnt egy kis fa házikó, a Kutatschhütte. Az 1700 méter magasan található ház egész évben nyitva van, az üzemeltetését az Osztrák Alpin Egyesület (OEAV) látja el. Egyéb infót ebben a linkben megtaláltok.

Kutatschhütte

A házat elérve már fent is voltunk a Schneealpe platóján. A murvás, köves út egészen idáig feljön lentről. Olyan érzésem volt a tegnapi nap után, hogy a Schneeberg-et a turistáknak alakítottak ki az osztrákok, a Schneealpe-ot meg gazdálkodásra. A fennsíkra felérve több menedékház mellett nagy csordákban legelésztek a szarvasmarhák. Rajtunk kívül két páros mozgott a hegyen, valószínű a délutánra várható időjárás is távol tartotta a kirándulókat.

Windberg, Schneealpe

A Michlbauer Schuthütte-t megkerültük, majd a déli oldaláról értük el a csoport legmagasabb pontját a Windberg csúcsot. Majd három méteres csúcskereszten kovácsolt vas Havasi gyopár díszlet. Ennek nyomán örült keresésbe kezdtünk, de a csúcs közelben nem leltünk egyet sem.

A Windberg tetején

Az 1903 méteres csúcsról visszatekintettünk délre a fennsíkra, szemben egy kisebb magaslaton látszódott a Schneealpenhaus, oda még mindenféleképpen el szerettünk volna jutni a vihar előtt.

Schneealpe-fennsík

Északra is kitekintettünk, erre széles völgyet vájt magának a Kleinboden patak, ami később a Mürz folyóba torkollik. Erről az oldalról is két ösvény vezet fel a Windberg-re, az egyik a völgyben, másik pedig a nyugati gerincen át.

Windberg északi oldala

Havasi gyopárra nem leltünk, de ahogy ereszkedtünk lefelé, azért pár szép virágot láttunk. Többnyire olyanokat találtam, amelyeket előző nap a Schneeberg-en is láttam. Havasi vagy kék sisakvirág, majd egy méter magasra megnövő szárán ujjnyi nagyságú sötétkék színű virágok díszlettek. Apró termetű ördögszemek és fehér májvirágok bújtak meg a dús legelőben. A kisebb nagyobb foltokban elterülő törpefenyvesben pedig a már fentebb említett erdei deréce is ki-ki kukucskált a törpefenyők közül.

Heukuppe a Schneealpe-ról

A Schneealpe-tól keletre található Rax legmagasabb csúcsa a 2007 méteres Heukuppe még tisztán látható volt, de nyugatról már közeledtek a zivatarfelhők. Leértünk a platóra, ahol több kisebb nagyobb menedékház, magánház között vezetett át a túraútvonal. A Michlbauer ház teraszán az előbb még jó páran söröztek, mostanra már csak hárman maradtak.

Michlbauer Schutzhütte

A háznál rákérdeztünk, hogy találunk-e a környéken valamerre Havasi gyopárt, a válasz igen volt. Mégpedig a szomszédos Schneealpenhaus-hoz küldtek minket,ez kapóra is jött, úgyis oda készültünk. A legelőn átkelve közelítettük meg a házat, a turistaút is erre vezetett.

Legelésző szarvasmarhák

Miközben bandukoltunk előbb egy tavaszi tárnicsot fedeztem fel a fűben, majd egy hatalmas Pannon tárnics került újra az utunkba. A 20-30 centi magasra megnőtt virágot nem volt nehéz észrevenni, mert kimagaslott a környezetéből. Lehasaltunk és örült fényképezésbe kezdtünk, jobbról-balról alulról-fölülről, ahonnan értük lekaptuk.

Pannon tárnics a Schneealpe platón

A kis magaslatra kellett már csak felsétálnunk és már ott is álltunk a Schneealpenhaus előtt, a ház kutyája már messziről kiszúrt minket és loholva szaladt felénk. Szerencsére nagyon barátságos kedves kutyus volt. A Havasi gyopárt nagyon könnyen megtaláltuk a terasz alatt volt közvetlen az ösvény mellett.

Havasi gyopár a Schneealpenhaus előtt

Havasi gyopár (Leontopodium nivale) közelebbről

A Havasi gyopár mellett még egy érdekes kis virágot fedeztem fel. Apró kis kék virága volt, de nem enciánféle, hanem Havasi nefelejcs.

Havasi nefelejcs (Myosotis alpestris)

A turistaház lépcsője mellett egy virágcserépben is volt Havasi gyopár, de az már szinte el volt száradva. Érdekes, hogy a természetben még csak most virágzik augusztus-szeptemberben és a cserepes virágra meg május-június volt írva.

Cserepes Havasi gyopár

Az 1928-ban épített ház a Schneealpe legmagasabban (1788 m) található hütte-je. Május elejétől október végéig várja a megfáradt turistákat, 60 fő a befogadóképessége és a téli időszakban egy szobát tartanak fel a
bajbajutottaknak, ez az úgynevezett téli szállás, hatan férnek be ebbe a szobába.

Schneealpenhaus

Egyre csúnyább volt az idő, a házigazda már takarta le az autóját a jég ellen, azt mondta még egy óra és ideér a vihar. A tájékoztató tábla szerint egy óra járásnyira volt a parkoló, ahol az kocsinkat hagytuk. Nyugatra tartottunk és pont onnan jöttek a sötét felhők. Nagyon gyorsan jöttek a felhők, majd a távolban villámokat is láttunk, na meg persze elkezdett dörögni az ég.

Közeledő vihar a Schneealpe-n

A Kutatschhüttéhez 10 perc alatt értünk le, néhol már szaladtunk, hogy még időben az autónál legyünk. Közben azért pár kép erejéig meg-meg álltam. A menedékház után már fölénk ért a felhő, lecsökkent a látótávolság, teljesen besötétedett és nem telt el pár perc mikor már méretes jegek estek a nyakunkba. Körülbelül 15 perc alatt értünk le a parkolóba, amire 1 óra menetidőt írtak. Jó is hogy odaértünk, mert ha még pár percet az esőben kellett volna menetelni, akkor bőrig ázunk és jól kupán is vert volna minket a jégeső. Így meg szegény autó kapott, de rendesen.

Vihar a Schneealpestrasse-n

Elindultunk lefelé, csak úgy kopogott felettünk a Suzuki teteje, attól tartottunk,hogy betöri a szélvédőt a jég, de szerencsére megúsztuk a dolgot. Lejöttünk a hegyről, majd irány Szombathely, itt kiraktak a srácok és hazavonatoztam Pécsre.
  Nagyon szép három napot töltöttem a Bécsi-Alpokban, Magyarországhoz legközelebb eső hegcsoportjaiban. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy felkeresse ezeket a helyeket.