Tiszakécskei 3/4-ed maraton

  Sokszor összeállnak a fejemben a következő futások, most is így volt. Már napokkal előtte tervezgettem, hogy vasárnap jó lenne egy hosszabbat futni. Google Earth-ben berajzoltam a leendő útvonalat, Tiszakécskén vagyunk ezért elneveztem Tiszakécske maratonnak. Persze terepen sokszor másképp alakulnak a dolgok, mint azt előre kigondoltam. Most is így alakult. Legfőbb gond a már hetek óta tartó vádlifájásaim voltak. De szerencsére két kört mentem volna és a hosszabbal kezdtem, aminek a végén ki tudtam szállni. Így nem lett meg a 42 195 méter. Csak körülbelül 30 500 lett, de ha tovább megyek lehet még rosszabb lesz a lábam, ezért nem akartam erőltetni.

Tiszakécske maraton

A nagyobb körön Tiszakécskéről indultam hajnali hatkor, pontosabban új idő szerint ötkor. Egy órát mentem sötétben. Kis városi kitérő után a kerékpárúton kiszaladtam Kerekdombra. A Holt-Tisza partján még a horgászok sem ültek ki pecázni. Majd a felújított fürdő mellett lekanyarodtam és elindultam az élő Tisza felé. Már majdnem kiértem a faluból, mikor tőlem száz méterre egy kutya állta az utamat. Jobb a békesség gondoltam és visszafordultam, de hogy ne kelljen teljesen feladnom a tervemet ezért az első lehetőségnél lekanyarodtam egy másik útra, ami levezetett a gáthoz. Nagy fóliasátrak és tanyák között is ugattak a kutyák, de szerencsére elkerültek azok. Egyik bokorból fácán repült fel mellőlem, majd nyuszik és őzek iszkoltak előlem. A földes úton két lehetőségem volt, vagy mentem a sárban, ami pár lépés után vastagon rátapadt a cipőm talpára, vagy a fűben, ami még harmatos volt és pillanatok alatt átáztatta. A gátra felérve a nyuszik eltűntek, viszont öt-hat fős őzcsapatok a szántóföldekről a gáton át menekültek az ártéri erdők sűrűjébe. Ekkor már egyre jobban fájt a lábam, sűrűn megálltam nyújtani, de sajnos csak ideig óráig hatott aztán újból megfájdult. De az órát nézve még így is jó tempóban tudtam haladni. Hat perc/kilométerrel futottam. Miután kivilágosodott a fényképezőgép is csak ritkán került elő, így az sem lassított. A tiszainokai révnél frissítettem legelőször három deci kólát vittem magammal és egy harmad tábla milka csokit. Egy decit ittam és pár kockát ettem majd indultam tovább. A Tisza nagy ívben kanyarodik itt, majd beér az üdülőterületre. A szabad strandra fél nyolc körül értem le. A gát felújítása, magasítása miatt egy rövid részen vissza kellett fordulnom, mert nem akartam bokáig süppedni a vizes homokba. Innen az eredeti terv szerint Ókécske felé kellet volna mennem, de már éreztem, hogy a rövidebb bögi kör nem fog menni, ezért inkább a Miskó István sétány felé elindultam haza. A sétányon már futókkal nordic walkingozokkal is találkoztam. A kilátó, majd az Európa falu érintésével a Peitsik-csatornáig kocogtam, majd onnan át a Szolnoki útra. A kerékpárúton már csak pár kilométer és otthon is voltam. A három óra öt perces futás végén 6,07 perc/ kilométerrel a táv háromnegyedét teljesítettem, közben pedig 2700 kalóriát égettem el. 

  A bögi körben lementem volna még a Kincsempartra, majd a gáton tovább a folyásiránnyal szemben felfelé Tiszabög északi határáig, onnan pedig vissza Tiszakécskére. Így lett volna meg körülbelül a maratoni táv. Futás közben sokat gondolkoztam, hogy milyen jó lenne egy ilyen verseny vagy teljesítménytúra összehozása. Tiszakécske összes nevezetességének a bemutatása a résztvevőknek. A kerekdombi kört le lehetne röviditeni az inokai révtől Ókécske felé, így egy félmaraton is kivitelezhető. Valamint egy csak a városban kanyargó minimaraton a gyerekeknek, családoknak! Akár a termálfürdő(k) támogatásával, ahogy a Pécs-Harkányon is csinálják.