2018. szeptember 11., kedd

FN1834 - Zillertal

  Augusztus 20-án hétfőn még Eszéken a Copacabana-n strandoltam, 26-án vasárnap pedig hóesésben túráztam a Ziller-völgyi Alpokban Ausztriában.
FN1834

08.20. Hétfő

  Átugrottunk Eszékre a Copacabana strandra, utána meg sétáltunk egyet a belvárosban. A belépő akárcsak az állatkertbe olcsó, de csak készpénzben, kunában lehet fizetni.
Pénzváltó keresés közben
Dráva-part
Strand
Medence
OS
Belső tér
Gyalogos híd a Dráva felett
Picasso szobor


08.21. Kedd

  Hajnali futás a Flóra-pihenőhöz, aztán virág, bogár és bogyó fotózás következett. Majd miután jól elcsesztem az időt már csak egy kis kör fért bele az időmbe. Lefelé benéztem a volt Mandulás kempingbe. Nem volt túl szívderítő. Pedig milyen jó helyen van és milyen tuti kempinget lehetne ittt működtetni. :(

Beporzás és gyűjtögetés
Ágas homokliliom
Pécsbánya felé
Kövirózsák
Napfürdő
Csipkebogyó
Pirítógyökér termése (mérgező!)
Galagonya
Mandulás kemping 2018
Mecsekoldali panoráma


08.22. Szerda

  Napközben munka utána kocsi átvétel, majd 8 óra után indulás Pestre. Mohácson megálltam átadtam Viktornak a cuccait,  aztán elmúlt 11 mire Bandiékhoz értem Budapestre.

08.23. Csütörtök
  Hajnali ébresztő. Nem sokat aludtam,mert este még izlandi képeket nézegettünk, beszélgettünk... Fél hat előtt már a Népligetben voltam. Jöttek az utasok, bepakoltunk aztán indulás. Gábor és Ibolya még felszállt Győr mellett az Arrabona pihenőnél. Innen már teljes létszámban utaztunk Ausztriába.
Körülbelül két óránként megálltunk jó negyed óra pihenőre, az egyik a Mondsee partján volt. Pont ide jött Viktor a Helianos Salzkammergut túrára. Ginzling előtt az alagutnál vártunk vagy negyed órát, plusz a Schlegeis mautstrasse-nél is kifogtuk a pirosat. Négy óra elmúlt mire a Schlegeis Stausee víztározó parkolójához értünk.
Mondsee
Mondsee panoráma
Schlegeis Stausee és a Schlegeis kees
Kipakoltunk, átöltöztünk, ittunk egy jégert, aztán felvettük nehéz hátizsákjainkat és megindultunk fel a Friesenberghaus-hoz. Az idő nem volt túl barátságos. Sötét felhők, szitáló eső és dörgés, villámlás kísérte utunkat.
Legtöbben lefelé jöttek a hegyről! :)
1800 méterről indult a túránk előbb fenyőfák, majd törpefenyők szegélyezték a turistautat. A megduzzadt patakok felett fapallókon segítették az előrejutásunkat. Zsolt órája mutatta a magasságot, így folyamatosan tájékoztatott bennünket, hogy mennyi van még vissza a 2498 méteren magasodó esti menedékünkig.
Átkelés
Az alhavasi legelők kerítését elhagyva elmaradoztak a törpefenyők, majd hamarosan a távolban feltűnt a Friesenberghaus. 2-2,5 óra menetidőt inkább többnek számoltam, mert a nagy és nehéz hátizsákok, valamit a 10 órás út miatt mindenki fáradt volt.
Szemben fent a Hoher Riffler és alatta a Friesenberghaus
Ilyeneken mentünk át.
Visszatekintés
Nagyobb eső nélkül megúsztuk és végül két és fél óra elég volt, hogy mindannyian megérkezzünk a szállásunkra. Gyors elfoglaltuk a matraclágerünket. Négy éve ugyanebben a szobában aludtam.  Második emelet 17-es szoba.
Már csak pár lépés!
Friesenberghaus, 2498 m
Vacsora, majd este még megbeszéltük a másnapi terveket, amit próbáltunk a várható időjáráshoz hangolni. Ami sajnos nem volt nagyon biztató!

08.24. Péntek

  Este mindent bekészítettem az ágyam mellé, a futós ruhámban aludtam, hogy minél kisebb zajt csapjak hajnalban. Pár perccel öt előtt már a ház előtt álltam és tanakodtam merre menjek. Köröm sötét volt, de mindez nem zavart és leginkább a Riffler izgatta a fantáziámat, ezért elhatároztam, hogy 6 óráig "futok" felfelé, aztán megfordulok, mert akkor még elérem a 7 órára megbeszélt reggelit.

A meredek, néhol nagyon technikás sziklás ösvényeken csak nagyon keveset tudtam felfelé futni, inkább csak erőltetett gyaloglásnak nevezném, amit műveltem. De éreztem, hogy jól haladok. Petersköpfl előtti nyereg pillanatok alatt meg lett, majd a Friesenbergscharte elágazó is csak pár percembe került. innen már nem volt választás csak a Hoher Riffler.

Fejlámpám fényével folyamatosan a sziklákon kerestem a jeleket, végére egész jól belejöttem, ahogy haladtam egyre nehezebb, néhol csak négykézláb járható részek következtek. Majd felértem egy kis platóra, ahol kőbabákat építettek az erre járt hegymászók. Háromnegyed hat volt ekkor, még nem fordultam meg, erőt vettem magamon és még tovább kapaszkodtam.

Viszont nem sokáig tartott a lendület, mert közben keleten a felhők alatt már kezdett vörösödni az ég. Több sem kellett elővettem a fényképezőgépem és a Riffler helyett (ami valószínű nem lett volna meg 6-ig) inkább nekiálltam fotózni a tájat.
Távolban már
Hoher Riffler utolsó kilométere(i)
Schlegeis stausee és a Friesenbergsee felülnézetből
Friesenberghaus és tava
Apró kőbaba
Pillanatok alatt kivilágosodott és most már láttam is, hogy honnan jöttem, illetve honnan jöttünk tegnap délután és ma hajnalban. Fantasztikus volt a látvány, legszívesebben leültem volna és órákig csak gyönyörködtem volna a hegyekben. De sajnos mennem kellett, mert várt a csapat.
Balra lent a Petersköpfl platója
Napfelkelte fényeiben fürdőző Riffler
A Petersköpfl előtti nyeregben aztán ha lehet fokozni, akkor még az eddigieknél is fantasztikusabb látványban volt részem. A nap fénysugarai utat törtek a felhők közt és a lenti csodában volt részem.
Fébysugarak
Turistaút?
Zillertaler-Alpok
Az utolsó szakaszon már könnyedén futottam és még hét óra előtt lent voltam a háznál.
Friesenbergsee


Gyors reggeli és háromnegyed nyolckor már indultunk is túrázni. Kora délutánra, kb. kettőre jósolták, hogy megérkezik az eső, ezért volt a sietség. Fél óra a Petersköpfl és két és fél óra a Hoher Riffler a háztól.
Friesenberghaus teraszán
Újra úton
Élére állított palák jelzik a helyes irányt.
A csúcstámadásra Kriszta, Ibolya és Gábor vállalkozott, a többiek a gyülekező felhők miatt csak a Petersköpfl-ig jöttek. Ezért előbb mi is felkapaszkodtunk a sok száz kőbaba közé. Itt még jó volt az idő, de a Riffler körül már vészjósló felhők voltak.
Petersköpfl kőbabái közt
Hoher Riffler
Csapatkép
Hopp
Érdekes kőbaba
Elindultunk le, majd oda fel!
Steinman-ok gleccserrel
A nyeregben szétváltunk és négyen felfelé, négyen pedig lefelé mentünk. Éva maradt a babákkal. Ibolya és Gábor körülbelül fél óráig jött velünk, de az egyre nehezebb terep és a reggeli közjáték (Gábor bakancsát valószínű elcserélte valaki, mert egy ugyanolyan, de fél mérettel kisebb maradt a szárítóhelységben mire reggel odaértünk) miatt visszafordultak.
Zillertali panorama
Kék ablakok a felhőkben
Nehéz terep
Újabb ablak
Látási viszonyok
Körülbelül 3000 méteren jártunk, amikor már csak pár méter volt a látótávolság. Rajtunk kívül páran még mentek felfelé, de legtöbb csapat már ellenkező irányból jött. Egyik férfitől rákérdeztünk, mennyire lehetünk még a csúcstól Mivel háromnegyed órát mondott és még a délutáni eső előtt vissza akartunk érni, ezért a visszafordulás mellett döntöttünk. Minimális látótávolság miatt sem solt értelme tovább menni. Utólag könnyű okosnak lenni, lehet belefértünk volna még az eső előtt, de ott ez tűnt a legokosabb megoldásnak.
Már lefelé
Egyre többet látunk
Távolságok a Friesenberghaus-tól
Lefelé kényelmesen, beszélgetve másfél óra alatt visszaértünk a házhoz. Ibolya és Gábor ekkor még nem volt itt, de nem sokkal később előkerültek. Tettek egy kis kitérőt, ezért előztük be őket. :)

Délután még épp az eső előtt lesétáltunk a Friesenbergsee partjára és ha már ott voltunk lőttünk pár képet. Még mindig csodaszép ez a tó.
Túraút a vízparthoz
Gyapjúsás
A tó északi oldalán felhalmozódó különböző méretű hordalék
Homokos part
Ösvény a Friesenbergscharte felé
Fekete-fehér
Friesenbergsee és a ház
A déli part a mélyebb
Friesenberghaus
Délutánt a hüttében töltöttük. Az idő rossz volt, de a hangulat jó. Mindig volt valami, amit kerestünk és ez sok esetben Gábor révén komikus jelenetekkel párosult. :) A zuhanyzás úgy működik itt, hogy a hideg víz ingyenes, a meleg víz, pedig fizetős. 15 liter egy zseton, ami 5 euró. Ha bedobod a zsetont, akkor egy kijelző mutatja, hogy hány liter van még vissza. Szinte verseny volt, hogy ki milyen kevés liter vízből tud megfürdeni. 2-3 liter is elég volt, azaz a 15 literből 2-3-4 fő is lezuhanyzott.

08.25. Szombat

Most is korán indultunk, mert délutánra már nem esőt, hanem havazást olvastunk az előrejelzésekben és a hüttében is ezt mondták. A mai program az Olpererhütte meglátogatása, jó időben kissé fölé sétáltunk volna, de most csak a ház volt a cél. Két óra oda, két óra vissza. A csoport félt a Friesenberghaus-al szemben magasodó cikcakktól, de mindenkit megnyugtattam, hogy csak innen tűnik olyan meredeknek ott már nem lesz gond.

Friesenbergsee vízét levezető patak feletti hídon kelünk át.
A cikcakk
Hegyoldalban
Gábor és sziklák
Nem is volt. Mikor felértünk megkérdezték, hogy ennyi volt? Ennyi. Innen még másfél óra hullámzás következett, de leginkább lefelé mentünk. Lábunk alatt a sziklák közt folyó víz morajlását hallottuk, de vizet nem láttunk. A kritikus pontokon óvatosan átmentünk,majd következett a nap fénypontja.
A nap fénypontja
Kitisztult itt-ott és előbújtak a távolban a 3000 méter magas csipkés hegycsúcsok. Fantasztikus volt, 10-15 percig látszódott, mondhatnánk, hogy jókor voltunk jó helyen. Bár jobb lett volna ha teljes panorámában gyönyörködhettünk.
Csipkés hegygerinc
Csináltunk egy csoportképet, mert nem tudhattuk, hogy lesz-e még egyszer ilyen lehetőségünk.
Helian csapat a Ziller-völgyi Alpokban
Páfrány
Függőhíd
Szívecske az Olpererhütte felett
Négy éve hasonló időben jártam itt, akkor sem láttam semmit a lenti panorámából. Talán majd harmadik nekifutásra ez is sikerül. Az Olpererhüttében ettünk egy-egy almás rétest vagy császármorzsát, ittunk teát, sört ..., majd indulnunk kellett vissza, hogy még a havazás megelőzve visszatérjünk a Friesenberghaus-ba.
Amit kellene látni!
Olpererhütte
Ebéd a hüttében
Visszafelé ugyanazon az úton mentünk, már ismerős szikla peremeken, függőhídon és vízmosásokon átkelve két óra alatt biztonságban megérkeztünk még a rossz idő megérkezése előtt.
Csaba
Fűggőhíd
Kényelmes ösvény
Vízcseppek
Kimagasló jelzés
Libasorban hazafelé
Kőbaba itt is


Délután újabb kalamajka borzolta a kedvünket (Éva fényképezőgépe tűnt el, de csodával határos módon elő is került), majd mikor megoldódott a probléma elfogyasztottuk utolsó vacsoránkat, elintéztük Gábor bakancsának biztosítását. Közben pedig tényleg elkezdett havazni, a hüttében meghallgattuk az előrejelzést és eltettük magunkat holnapra.
Már havazik

Kaiserschmarrn, Friesenberghaus

Ablak

08.26. Vasárnap

  Reggelre 20-25 cm hó leesett. Rajtunk és a személyzeten kívül csak páran aludtak a házban, ezért hiába vártuk, hogy letapossák előttünk az utat. Kicsit vártunk, de aztán nem volt értelme tovább maradni. Összeszedtünk/megkerestünk minden cuccunkat. Gábor a cserebakancsát teljesen körbe tekerte nylon zsákkal, végül még egy zoknit is húzott rá, ami kb 100 méter után már le is esett róla.
Reggeli hóhelyzet
Nyári tél a Friesenberghaus-nál
Havas Friesenbergsee
Hófehér táj
Csináltam egy képet a csapatról teljes menetfelszerelésben, majd előre álltam és törtem a havat, kerestem az utat. Itt-ott nehezen lett meg, mert teljesen betakarta a hó a jelzéseket, de a telefon GPS-ének köszönhetően tudtuk követni az ösvényt.
Téli túra
Elindultunk
Sorban
Lefelé
Hídon
Újabb Helian csapatkép
Augusztusi hó
Téli túra
Semmi gond nem volt egészen a törpefenyőkig. Itt egy 10-15 fős marhacsorda teljesen elállta az utat. Annyira, hogy pont nem fértünk el mellettük és nem is igazán mertünk, mert mi van ha megrúgnak vagy felöklelnek valakit.
Akadály
A lenti képen látható kapu miatt torlódtak fel. Nem volt mit tenni, lementünk a turistaútról és a törpefenyőben kerültük ki őket, végén még a drótkerítésen is át kellett lépnünk. Pár száz méterrel odébb is hasonló helyzetbe kerültünk, de itt már rutinosan kerültük őket.
Szarvasmarhák elállták az utunkat.
"Legelésző" marhák
Újabb híd
Már látszik a víztározó
Sokadik híd
Utolsó csapatkép
Schlegeis gát
Közel három óra alatt értünk le az autónkhoz. Éva fényképezőgépe is meg lett a Dominikus hüttében adták le. Az utak szerencsére nem voltak havasak, jegesek, ezért gyors öltözködés és pakolás után elindultunk hazafelé.


Hosszú fárasztó volt a hazaút, mert még aznap hazáig vezettem Pécsre.

Összegzés

  Futás kevés volt, de nagyon jót túráztunk a Zillertal-ban. Jó csapat, szép hely és felejthetelen élmények.