2013. május 29., szerda

Emlékezés Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászóra!

  Már több mint egy hete várjuk, hogy valami csoda történjen, de mára már tudjuk hiába reménykedünk. Nem is szeretnék a miértekkel foglalkozni, inkább a szépre és a jóra emlékezzünk. 
Nyugodjatok békében!

Erőss Zsolt a 2002-es sikeres Everest mászása után A földgömb magazin július/augusztus-i számában írt az élményeiről. Ennek utolsó bekezdéseit szeretném ide bemásolni:
  "A Déli-csúcstól még a mászás is csodálatossá válik: szép csipkés gerinc, a meredeken felszökő sziklafal, a Hillary-lépcső leküzdése is csak örömmel tölt el. Már ekkor gondolok azokra, akikről tudom, hogy nagyon drukkolnak nekem. Hát itt vagyok végre a hírből oly nagyon ismert terepen, és úgy tűnik, nincs mi utamat állná a csúcsig. Azért az egymást követő kiemelkedések a csúcsgerincen eléggé fárasztóak, de megpillantom végre a végcélt és délelőtt tízre el is érem.
  Rádió-idő, jó volt a csúcsról bejelentkezni. Előkeresem a pehelykabát alatt is kásássá fagyott teámat, egy kis szőlőcukrot eszem, majd sort kerítek a ritka pillanat megörökítésére: kitűzöm a magyar zászlót a legmagasabb pontra, filmezek, fotózok. Úgy érzem, velem van mindenki, aki aggódott értem és akiket elvesztettem a hegyekben." (forrás: Erőss Zsolt, A földgömb 2002/4)
  Kiss Pétertől  nem találtam ilyen cikkeket, de helyette megosztom veletek a picasás fotógalériáját, melyben látszik milyen lenyűgöző helyekre jutott el fiatal kora ellenére. Sokan csak álmodozunk az Alpok négyezreseiről, neki kevesebb mint 3 év elég volt, hogy megmássza mind a 82-őt. De lehetne még sorolni a Dolomitokban, a Tátraban tett turnéit. Emellett barlangászott és futott, nem is akárhogyan.

“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.” (Kurt Diemberger)
Bárhogy is volt, bármi is történt, nyugodjatok békében!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...