Közép-Tisza-vidéki kalandok

  A pünkösdi hétvégés terveim az utolsó héten meghiúsultak, de nem szomorkodtam próbáltam tartalmasan elütni a napokat. Hazautaztunk Tiszakécskére a családdal a szüleimhez. Reggeli futásokra most is magammal vittem a fényképezőgépemet és sok érdekes dolgot fedeztem fel, ami mellett sokszor csak elszalad az ember.
Tiszakécske központja
A Tiszától 200 méterre nőttem fel sokat jártam le a partra, de abban az időben jobban vonzott a grund, reggeltől-estig rúgtuk a bőrt a pályán a szomszédokkal. Vannak dolgok, amiket csak most fedeztem fel, pedig tényleg egy köpésnyire voltak tőlem. Ilyen például a Peitsik csatorna torkolata melletti védett partifecske-telep.
Védett Partifecsketelep Tiszakécskénél
A kanyargó Tisza hol rombol, hol épít. Ezen a részen épp pusztul a partfal, meredek leszakadás van itt, ami évről évre csak csúszik be a folyóba, hogy az aztán tovább szállítsa és valahol lerakja a hordalékát. Ismertem ezt a helyet a Peitsik befolyásnál gyerekkoromban ebihalakat gyűjtöttünk, sőt egyszer még tarajos gőtét is láttam, az akkor még szebb napokat megért csatornában.
Partifecskék költőhelyei közelebbről
Sajnos magukról a partifecskékről nem tudtam fotókat készíteni, mert olyan gyorsan közlekedtek, hogy az én gépemmel még videó közben is csak egy kis fekete folt látszik a felvételen. 
A partifecskék odúja
Tovább haladva a parton előbb az Európa Falu mind ezidáig egyetlen házához értem, majd a kerékpárutat követve hamarosan a Miskó István sétány-on futottam tovább, a linkben kicsit bővebben lehet olvasni ezen szakaszról. A kilátót és az általam Tisza-kanyarnak nevezett részt elhagyva az üdülőterülethez értem.Eddig nincs is igazán gát, olyan magas itt a partfal, hogy itt még sosem öntött ki a Tisza. Itt viszont átmentem a gáton és lementem az ártérbe. Már lent volt a folyó, de még nagy sárban csúszkálva értem le a szabad strandra. A fákon látszódott csak igazán, hogy pár hete itt még vagy két méterrel magasabban tetőzött a folyó.
Tiszakécskei hullámtérben árvíz után
A büfék már kiszabadultak, de még jó pár hét el fog telni míg kinyithatnak. A termálfürdőből kifolyó gőzölgő vizet elhagyva felkapaszkodtam a gátra és tovaszaladtam azon. A harmatos fűben gyorsan csüröm víz lett a cipőm, de különösképpen nem zavart csak róttam a kilométereket tovább.
A gát 
A gátról jobb kéz felé szántóföldek vannak, miközben ezeket kémleltem, egy kocsinyomra, traktornyomra lettem figyelmes, nem hagyhattam ki, nagyon megtetszett.
Kanyargós gabonaútvonal
A Tiszainokai révig most nem szaladtam el, annál jóval hamarabb egy földes útra letértem Ókécske felé. Egy kis csatorna futott párhuzamosan az utam mellett, nád, vadrózsa, bodza, bükköny és még sorolhatnám a virágokat, növényeket, melyek folyton megállásra késztettek. Majd az egyik ilyen fotószünetnél egy madárkára lettem figyelmes. Vagy 20 méterre lehetett tőlem, egy nádszálba kapaszkodott, ha jól határoztam be, akkor egy Tövisszúró Gébicshez volt szerencsém. Később egy mezei nyúl is kiugrott egy bokorból és tovaugrált, még mielőtt le tudtam volna kapni.
Tövisszúró Gébics
A háromféle színben pompázó nádas is megért pár percnyi szusszanást. Majd még mielőtt beértem volna lakott részre a csatorna partján nőszirmokra lettem figyelmes. Pár szál lila és két szál bordó volt, nagyon megörültem neki, de lehet nem is vadvirágok voltak, hanem csak a városból hozta ki a szél a magokat
Nádas
Mindenesetre percekig guggoltam felettük, minden irányból lencsevégre kaptam a csodaszép virágokat, később telis-tele voltak a virágoskertek ilyen és még ennél szebb íriszekkel.
Bordó nőszirom
Beértem Ókécskére, de gyorsan lementem a Holt-Tisza partjára. 4 részre van osztva a kécskei holtág, az egyes partján voltam, felettem a református templom harangozott, alattam pedig vadkacsa család úszkált a vízben.
Ókécskei Református templom tornya
A vadréce anyukát három kis kacsája követte a nádasba. A videó kicsit remegős, mert vagy 200 méterre lehettek tőlem a felvétel során.

Szépen rendbe hozták itt ezt a részt, mikor legutoljára erre jártam még alig lehetett megközelíteni a partot.
Landol a vadkacsa
Szép panorámás házak épültek a partoldalba, néhol egy-két kutya csaholása zavarta csak meg az idilli hangulatomat. Pipacsmezők között haladt az utam a kettes holtág és egyben Újkécske felé.
Pipacsok
De kamilla is akadt bőven utam során.
Orvosi székfű azaz Kamilla
Az egyes és kettes tó közötti útról szépen látszik a már említett református templomtorony. Míg az egyesen nem lehet horgászni, addig a kettes valóságos horgászparadicsommá alakították az elmúlt években. A legvégére hagytam a legszebb élmény, egy Bütykös hattyú család úszott el tőlem pár méterre, csak egy vékony nádsorfal választott el tőluk.
Ez volt az első napi futásom, amint lesz időm folytatom a többivel, mert volt még kaland bőven!

Megjegyzések

Booking.com