2014. szeptember 24., szerda

Ziller-völgyi Alpok: 2. Dél-tiroli kalamajka

 A téli szállás bár nem volt fűtve, de sokan voltunk ezért gyorsan felmelegítettük. Egy idősebb hölgyekből álló csapat jól elszórakoztatott minket. Valamilyen szakácskönyvfélét olvasgattak a fejlámpa fénye mellett és közben hatalmasakat nevettek. Berliner Hüttéből keltek át a Zillertaler Runden nem is értem, hogyan volt még erejük este 10 felé ilyenekre! Szerencsére én kellőképpen fáradt voltam, hogy ne zavarjanak.
 Hétfői tervünk között szerepelt a Tribach Sattel-en való átkelés Dél-Tirolba, ha a viszonyok engedik akkor a Westliche Floitenspitze megmászása, majd leereszkedés a Schwarzensteinhüttébe. Mára még jó időt ígért a hüttenwirt, viszont keddre már mondta, hogy megérkezik egy hidegfront, ami csapadékot és rossz látási viszonyokat hozz magával. Ebben bízva már hét előtt megreggeliztünk, összepakoltuk felszereléseinket és nekiindultunk a gleccsernek. Két út indul felfelé a gleccserkaréjnak, az egyik a Grosses Löffler-re, a másik pedig a Schwarzenstein-re vezet. Mi a nyugatinak vágtunk neki, amire 4-5 óra színt időt írtak a csúcsig. De még mielőbb tovább lépnénk újabb virágokat kell bemutatnom. 
Szürke kőtörőfű (Saxifraga bryoides)
Nagyvirágú zergevirág  (Doronicum grandiflorum)
Elvirágzott havasi magcsákók
Távolban a Greizer Hütte
Útban a gleccser felé
Szép időben, jó társaságban gyorsan telik az idő, kb. egy óra alatt felértünk a gleccser kezdetéhez. Itt mindannyian felhúztuk a beülőinket, hágóvasainkat, majd egy kötélpartiba rendeződtünk. A túrabotokat a jégcsákány váltotta és hamarosan azon kaptam magam, hogy életemben először a Floitenkees gleccseren sétálok felfelé a nyeregbe.
Gleccserről a völgy és a hütte
 Eddig le-le maradtam fényképezni, de mivel össze voltunk kötve, ezért most már csak akkor tudtam megállni fotózni, ha mindannyian megpihentünk. A völgyben csodaszép idő volt, viszont délről felhők kezdték el betakarni a felettünk magasodó csúcsokat és az úticélunkat a Tribach Sattel nyerget.
Támadnak a felhők
Ködbe veszve
Ekkor volt az első újratervezése a napnak, úgy gondoltuk nincs értelme ilyen időben felmenni a Floiten spitze-re, inkább menjünk át a menedékházba, rakjuk le a zsákokat délután pedig bízva a jobb időben, kis csomagokkal felmegyünk a Schwarzenstein-re. Hasadékok között és volt, hogy afelett átlépve vezetett a csapás. A napokban esett friss hórétegen egész könnyen tudtuk követni a korábban erre járók nyomait, egészen addig míg be nem értünk a sűrű ködbe. Mi voltunk az elsők, akik elindultunk felfelé, mögöttünk egy hat fős csapat jött kissé lemaradva. De fentebb már csak néha láttuk őket mikor egy pillanatra kitisztult az idő. A nyeregig minden  rendben ment, itt viszont már nehezen tájékozódtunk. Két irányba láttunk nyomokat, mi a nyugatira tértünk, remélve hogy levezet a Schwarzenstein Hüttéhez. A másik kevésbé járt talán a Westliche Floiten spitze-re mehetett. Rövid időn belül kiértünk a gleccser szélére, ekkor egy két olasz turista segítségének köszönhetően megtaláltuk a házhoz tartó irányt. Hágóvasakat, beülőket levettük, innentől sziklákon haladva jutottunk el a várva várt Hüttéhez. Ekkor abban reménykedtünk, hogy megoldódtak gondjaink, de csak ekkor kezdődött a java a túrának.
Schwarzenstein Hütte

2923 méteren álló hütte táblája
A házba belépve egy idősebb hölggyel egyeztettünk legelőször. 15 euró a matracláger, de csak 4 után lehet elfoglalni. Rendben gondoltuk, akkor először főzünk magunknak ebédet a ház előtt, majd délután elfoglaljuk a szobánkat. Később jött a főnök, aki először az alpenverein igazolványokat egyesével lecsekkolta, majd mikor megtudta, hogy mi a ház mellett akarunk főzőcskézni, megjelent és elkezdett magyarázni. Kitalálta, hogy nem 15 euró a szállás, hanem 40 euró félpanzióval. Csak a matraclágerben nem aludhatunk és a gázpalackjainkat is el szerette volna kérni, hogy biztonságban elzárja! Igazi olaszos vendégszeretet! Abban biztosak voltunk, hogy itt ezek után nem maradunk, már csak azon ment a fejtörés, hogy merre tovább. Időnk még bőven volt, két lehetőség közül választhattunk, vagy megyünk tovább ás a másnapi túránkat megpróbáljuk még délután bejárni. Vagy visszamegyünk a Greizer hüttébe, a már ismert útvonalon. Az időjárási körülmények nem sokat változtak, ugyan jöttek-mentek a felhők, de a Schwarzenstein nem akart előbukkanni, ezért inkább a biztos mellett döntöttünk és visszaindultunk Ausztriába.
"Panoráma" terasz
Nagyon szép helyen van a Schwarzenstein Hütte, de sajnos mi ebből kevésre emlékszünk, a hüttenwirt viszont örök, negatív élmény marad! Nem ajánlott úticél! :-(
 A rövid sziklás rész után, újból felcsatoltuk a hágóvasainkat kicsit még gondolkoztunk, hogy elinduljunk-e a Berliner Hütte felé, de aztán győzött a józan ész elkezdtünk kapaszkodni a Tribach Sattel irányába. Az ismert terepen már gyorsabban haladtunk mint délelőtt. A nyeregből lefelé haladva ismét előbukkant a nap és mintha mi sem történt volna ragyogó napsütés fogadott a völgy túloldalán.
Gleccserhasadékok között vezetett az utunk
A gleccserről leérve már könnyű terepen délután hat körül visszaértünk a Greizer Hüttébe.
Lefelé menet
Visszatekintve
Greizer Hütte
Itt mindenki kedvesen fogadott, vasárnap többen voltak, csak a winterraumban volt helyünk, hétfő este már a hütte emeletén aludhattunk. Főzhettünk magunknak vacsorát a teraszon ... Mindent szabadott, amit az olaszoknál nem és csak 11 eurónkba került. Az este sörözéssel, perudozással és a további napok átbeszélésével telt.
Kilátás az ablakunkból
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...