2016. február 19., péntek

Sérülés utáni próbálkozások

  Egy hete pénteken futottam a szokásos körömet a Mecseken, amikor egy óvatlan pillanatban megbotlottam és egy hatalmasat pereceltem. Előfordul ilyen mindenkivel aki fut, sajnos velem is elég sűrűn, de most ez a szokásosnál is nagyobbra sikerült. Bal lábammal belerúgtam egy sziklába és már nem tudtam korrigálni a jobbal. Lefelé  jöttem a Kis-Tubestől a sárga sávon és olyan tigrisbukfencszerűen estem előre. Jobb oldalamat ütöttem be leginkább (térdem, combom, hátam, könyököm...), de legjobban mégis a bal térdem fájt. 
Tettyhely

Természetesen tök egyedül voltam, még szerencse, hogy haza tudtam vánszorogni. Itthon aztán eléggé megijedtem mikor megláttam a térdemet. Jó centis seb és duzzanat. Hajlítani alig tudtam! Mikor léptem akkor a térdkalácsom olyan volt mintha kijárna a helyéről. Egymás mellé rakva a jobb és a bal lábam szembetűnő volt a különbség. Ráállni tudtam, orvoshoz meg nem volt lehetőségem elmenni. Borogattam és kenegettem Flexagil krémmel. Szombatra már alábbhagyott a duzzanat és napról napra jobban tudtam hajlítani a térdem, illetve egyre később kezdett fájni. Hétfőn már ment felfelé rendesen váltott lábbal a lépcsőzés, kb szerdára már lefelé is. Féltem, illetve még mindig félek, hogy az elmúlt fél év munkája ment a levesbe egy pillanat alatt. Ezért szerdán este már kimentem Tüskésrétre és a rekortán pályán kocogtam öt kört. Meglepően jól ment öt nappal az eset után. Természetesen nagyon lassan és óvatosan futottam, de baromira örültem, hogy újra a srácok között lehetek. 
Újra terepen
Már-már elvonási tüneteim voltak. Rég volt olyan hétvége és olyan öt nap is, hogy egyáltalán nem voltam futni! Ma reggelre még jobban éreztem magam és még jobban hívott a természet. Kiraktam a lurkókat és felautóztam a Misina alá. Vissza akartam menni a tetthelyre és futni egy Rotary-kört. Így is tettem, csak közben annyira belelkesültem, hogy még a Tubesre is felkocogtam. Ködös szürke időben semmit sem lehetett látni, de engem ez sem zavart, mert legalább ott lehettem. Egy hét alatt ugyan nem sok minden változott, de egyre több a medvehagyma és kibújtak az első csillagvirágok is. 
Ködös erdő
Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis)
Medvehagymás, hóvirágos erdő
Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis)
A hóvirágok, májvirágok, hunyorok és kankalinok még továbbra is színesítik az erdőt. Nem sok volt ez a mai és nem is valami gyors, de most nem ez a lényeg, bízom benne, hogy pár hét múlva már a régi egészségben és formában várom a tavaszi kihívásokat. Mert tervek azok vannak bőven idénre, nem lenne jó elhalasztani őket!
  Végezetül annyit, hogy nem hiszek a babonákban, de múlt hét péntek reggel a futás elején átszaladt előttem egy fekete macska a Magaslati úton! ...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...