2016. november 25., péntek

Hajnalban futni jó!

  Hajnalban minden más! Sokszor nehezen kelek fel, de miután már elindulok, akkor már minden percét élvezem annak, amit a természetben tölthetek! Ezt csak az tudja akit ért már napkelte a város feletti kilátok valamelyikén vagy látta, hallotta a vadállatokat megbújni a sötét erdőben.
Egyedül a város felett!



  Összefüggéstelen álomból ébreszt az órám 4 óra 30 perckor. Felülök az ágyban és azon gondolkozom, hogy még visszafekszem egy kicsit. De nem mozdul a testem semelyik irányba, a szemem csukódik, de tartom magam és nem dőlök vissza az ágyba. Óráknak tűnő másodpercek telnek el, mígnem erőt veszek magomon és felállok. Benézek a gyerekekre, szerencsére nem ébredtek fel, alszanak mint a bunda. Lemegyek a mosdóba, majd kimegyek a teraszra és összeszedem a futócuccaimat. Az idő enyhe, kissé párás, de mezítláb sem fázom odakint. A cipőm még saras a keddi futás után, ezért zokniban megyek ki. Kiszedem a kavicsokat a talpából, majd belebújok. Közben lekapcsolódik a lámpa, de van rajtam fejlámpa, úgyhogy sebaj! Beizzítom a Strava-t, még jeleket keres, addig átmozgatom elgémberedett testemet. 
 
  Kilépek az utcára és mintha egycsapásra megváltozna minden. A lábaim beindulnak és már szaladok is felfelé a hegyre. Pár percre lakom az erdőtől, most pont a legmeredekebb utat választom, a lendület kitart egy darabig, majd mikor érzem, hogy a pulzusom az egekben van inkább visszaveszek és sétálok a legmeredekebb szakaszon. A Francia-emlékműtől már lankásabb az út, ezért ismét kocogóm. Pár lépés után pedig már bent vagyok az erdőben.

  Gyors elhagyom a házakat, a Mandulás játszónál keresztezem az aszfaltozott utat, aztán meg sem állok a Remete-rétig. Pontosabban egyszer igen. A sötét erdőben egy világító szempár nézz felém. Lassítok, farkasszemet nézünk, a lámpám fénye sem zavarja. Valószínű róka lehet, mert még akkor sem ugrik odébb mikor kettőt tapsolok! Végül feladom, ő nyer és tovább futok! Odébb csak hallom, de látni nem látom, ahogy egy őz keresztbe fut előttem. Az erdei torna pálya után óvatosabbra fogom, mert sok a szikla, a gyökér az avar alatt és féltem a bokámat. Kiérek a rétre még korom sötét van, gyors megfordulok és már megyek is vissza. Mandulásnak gyorsabban haladok, sorban keresztezem a három völgyet, majd beérek a tornapályára, ahol kicsit gyorsabb tempóra váltok. Azt terveztem, hogy hatra visszaérek, ami kis híján sikerül is, mert 6 óra 3 percet mutat a telefonom.
Pécs, ahogy én szeretem!
  Még egy óráig ráérek, ezért elindulok felfelé a sárga háromszög jelzés mentén. Csetlek, botlok a sötétben, ha sokára is de megpillantom a Tv-torony fényeit, majd onnan már ismerősebb terepen futok fel a Kis-Tubesi kilátóhoz. Terveim között szerepelt még a Tubes is, de annyira magával ragadnak a város fényei és a felhők közti rózsaszín csík, hogy leragadok itt. Percekig csak fényképezgetek és gyönyörködöm. Azt sem tudom, hogyan és honnan csináljam, de minduntalan újabb és újabb ötleteim támadnak. Kilátóra, padokra teszem le a gépem és hosszú záridővel operálok. Kis kijelzőn tetszenek a képek, de majd a monitoron mi lesz az csak később derül ki?! Mikor ismét a telefonomra nézek már fél hét van. Így a Tubes már biztosan kimarad, inkább megiramodok lefelé és kinézek a Flóra-pihenőhöz. A Rotary-ig még felkapcsolom a lámpám (itt zakóztam nagyot februárban) de aztán lekapcsolom már látok anélkül is. A madáretetőknél két mókus ugrál az avarban, úgy tűnik mintha ügyet sem vetnének rám. Sajnos most mégsem érek rá, inkább nyargalok tovább
Ébred a város.
  Dömörkaputól pillanatok alatt kiérek a Flórához. Legelőször a kilátóra megyek fel, panoráma sajnos alig van. A Zengő és a Hármas-hegy is épphogy látszik. Pár kép után lemegyek a Bertalan-sziklához. A kedvenc padom sajnos eltűnt! :( De egy fadarabra azért leülök pihenni. Sok időt itt sem töltök, mert hétre szeretnék hazaérni. Dömörkapunál a buszmegállóban pár fő énekel! Nem értem mit, pedig hangosak, megállni nem akarok, pedig furdal a kíváncsiság, hogy hét előtt miért is van ilyen jó kedvük? Az Irma úton egy kutya sétáltató jön még velem szembe, de más senki! Ezért is szeretek hajnalban futni! Tettye-téren már jönnek az autók, a megállóban várják az emberek a buszt. Másoknak is elindul a nap, miután hazaérek rám is ez vár. :(
Bertalan-sziklánál
  Ez egy átlagos hajnali futásom volt, ha több időm van, akkor még több minden fér bele! Persze én sem mindig szeretek fejlámpával egyedül a sötét erdőben futni. De úgy gondolom ez megér annyit, hogy még időben felérjek a Tubesre és ott várjam meg, amíg feljön a Nap. Próbáld ki Te is, hidd el egész nap jobb kedved lesz tőle és alig várod, hogy legközelebb újra mehess! 

A futás részletei a Strava szerint!

Ha tetszik a blogom lájkold a facebook oldalam, itt extra tartalmakat is találhatsz!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...