2017. november 26., vasárnap

Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra hatodik szakasza - Petrikeresztúr és Kerkakutas között

Három futó kalandja a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra mentén Göcsejben. Még az év elején jártunk ezen a tájékon, de most úgy néz ki, hogy hamarosan folytatjuk utunkat, ezért gondoltam megírom ezt a bejegyzést még mielőtt nekiindulnánk a következő szakasznak!
Göcseji kéktúra
  Kora hajnali pécsi indulás után kis megszakitással elautóztunk előző szakaszunk végállomására Petrikeresztúrra. El kellett érnünk a visszafelé induló buszt Kerkakutason, ezért gyors szedelőzködés után egy fotó a buszmegállóval, majd indulás a kéken.
Petrikeresztúron
Aszfalton átfutottunk Győrfiszegre, majd a falu házait pár perc után már magunk mögött is hagytuk. Egy rozoga hídon átkeltünk a Kislengyeli-patak felett és nekivágtunk a göcseji tájnak.
Gáborért izgulunk!
Szerencsére a hideg miatt még csak itt-ott volt dagonya, de azért ez előrevetíttette, hogy mi fog ránk várni napközben, amikor felmelegedik a talaj.
Bőrhídi-dűlő szántásában
Becsvölgye települést nem megy át a kéktúra, de a hozzá tartozó "szegeket" viszont annál inkább. Az első amit érintettünk Barabásszeg. Szépen kialakított turista pihenőjénél meg is álltunk pár kép erejéig. de rajtunk kívül még senki sem volt kora reggel a faluban.
Barabásszegi turista pihenő
Végigfutottunk az egy utcás településen, majd egy íves jobbos kanyarral el is hagytuk azt. Még mindig aszfalton értük el a pár házas Vörösszeget. Innen már ismét terepen futhattunk tova.
Vörösszeg
Az elhagyatott Kereseszeg házai voltak soron ezt követően. Itt már egyre nagyobb fejfájást okozott a sár. De mi csak szaladtunk tovább.
Kereseszeg
Kereseszegen nem csak a házak elhanyagoltak, de az utak is nehezen járhatóak voltak és nem a sártól, hanem az egyre elburjánzó növényzettől. Az egykor szebb napokat megélt házak közt pillanatok alatt elhaladtunk, de nagyon szomorú látvány tárult elénk.
Elhagyatott házikó a Göcsejben
A Gödör-hegy felé már egyre jobb állapotok fogadtak, éreztük, hogy közeledünk újra egy lakott település felé.
Futunk a kéken
Kislengyel nem egy nagy település, de itt legalább újra élő házak és emberek közt éreztük magunkat.
Kislengyeli harangláb
Ez a település is még közigazgatásilag Becsvölgyéhez tartozik. Itt volt az első pecsételőhelyünk, a központi buszmegállóban könnyen meg is lett a bélyegző.
Kéktúra bélyegzőhely és buszmegálló, Kislengyel
A falu határában álló turistaháznál is lehetett volna pecsételni, de akkor le kellett volna kicsit térnünk, ezért a kényelmesebbet választottuk.
Kislengyeli bólogató
200 méter mentünk Becsvölgye felé a főúton, majd jobbra tartottunk Kustánszeg irányába. Közvetlen az út mellett megcsodáltuk a zalai tájak bólogató vasszerkezetét, az olajkutat. Szemünk láttára jött fel a fekete arany a föld mélyéből. :)
Mindig a fény felé!
Hatalmas legelők és fenyvesek határán vezetett az utunk. A lenti jelzést is egy fenyőfa gyantája tartósította.
Gyantás kék jelzés
A bejegyzés borítóképe (első képe) is ezen a szakaszon készült. Nagyon szép, dimbes-dombos göcseji táj volt erre.
Kustánszeg előtt
Kustánszegen alternatív pecsételőhely van, de csak én néztem meg közelebbről, a többiek csak futottak tovább. A vörösre festett Lesz Vigasz presszó még zárva volt, de a bélyegzőt a helyén találtam.
Lesz Vigasz Presszó, Kustánszeg
Az eddig látott településekhez képest hatalmas metropolisz Kustánszeg,  még kemping is üzemel a faluban. Természetesen februárban nem sátrazott itt senki, de nyáron ideális megállóhely kéktúrázok számára.
Nem messze a Göcsej kempingtől
A kemping után elhagytuk Kustánszeget és jött a fekete leves. A közeli fenyvesek miatt a teherautók, traktorok kijárták a földesutat és a nyomvályúk miatt nem kevés sár maradt meg az úton. Ezeket próbáltuk meg kerülgetni.
Sarazás
Szerencsére még mindig nem volt olyan meleg, hogy cuppogjunk, de érezhetően nehezebb lett a terep mint reggel volt. Drótkerítés mögött végeláthatatlan karácsonyfa erdőt láttunk, ez is a zalai táj jellegzetessége.
Kerítés mentén
A fenyvesek után egy "erdei falu" mellett futottunk el. Valamilyen tábor is volt itt, a tábla szerint.
Erdei falu
Kicsit több volt az élet itt, mint Kereseszegen. Legalább a házak rendben voltak tartva, mondjuk embereket itt sem láttunk. De ezt betudtuk, hogy vasárnap délelőtt volt és február.
Erdei falu házai
Nemcsak fenyőfákat vágnak ki a a zalai erdőkben. A lenti képen látható ennek a szomorú bizonyítéka. :(
Irtás mentén
A kéktúra mentén hosszú szakaszon láttuk ezeket a GG táblákat, amik a Göcsej Galopp túra jelzései. Hogy miért rakták duplán azt nem tudom?
Göcsej galopp
A Keresztúri-patak környéke jó vizenyős volt, de még én is megúsztam száraz lábbal. Ismerve magamat ez nagy csoda.
Kecske-part
Felkapaszkodtunk a Kerek-dombra, majd hosszan egy erdészeti aszfaltúton futhattunk, haladhattunk kicsit tempósabban.
Gáborok szemből
és hátulról!
Aztán az aszfaltnak is vége lett és bevetettük magunkat a Babos-erdőbe, szép lassan közeledtünk Zalalövő felé. Csak régi térkép volt nálunk és nagyon meglepődtünk mikor a lenti képen látható főúthoz értünk.
86-os út
Elő kellett venni a telefonokat, mert a jelzések eltűntek. Nem tudom mikor adták át a Zalalövőt elkerülő 86-os utat, de a kéktúra jelzéseket azóta nem frissítettek. Keresgettük egy darabig, majd a töltést megkerülve felmentünk az út túloldalára, ahol aztán később már ismét megjelentek a jelek.
Újra a kéktúrán
Rövid emelkedő után már Nagyfernekág házai közt voltunk. Elfutottunk a harangláb mellett, majd célba vettük Zalalövőt.
Nagyfernekági harangláb
A térképünkön jobbra Zalalövő felé kellett volna mennünk, de a jelzések balra mutattak. Itt is változtattak az elmúlt években. De a jelek szerencsére egyértelműek voltak.
Zalalövő vége és Zalalövő jobbra?
200 méter a 7429-es úton, majd az adóvevő toronynál jobbra kell fordulni. Érdemes itt kis kitérőt tenni a Borosán-völgyi kegyhelyhez. Szépen kialakított zarándokhely, jó döntés volt, hogy nem az aszfalton, hanem erre kell megközelíteni a várost.
Szentkút
Zalalövőhöz tartozó Pörgölin városrészre értünk be, de a bélyegzőhelyet a kék kereszten jókora kitérővel kellett megközelítenünk. Gábor győzködött, hogy van egy híd valahol a Zala felett és nem kell körbe menni, de meggyőztem, hogy sajnos nem jól tudja.
Zala felett
Át kellett mennünk a Zala folyón, majd balra fordulni a vasútállomáshoz. Itt meg is álltunk egy kis pihenőre. Ettünk, ittunk és pecsételtünk.
Zalalövő vasútállomás
Visszafelé Gábor még kérdezősködött az épp erre járóktól, de hiába. Nem volt másik híd a folyón. Kis kitérő után lefotóztam a templomot, majd nyargaltam, hogy utolérjem a többieket.
Zalalövő
Pörgölinen átfutottunk, majd jött a Pacsa-hegy. Talán az eddigi kéktúrázás legjobb élménye volt, amikor megláttam a lenti kék szemű arcot. Annyira megtetszett, hogy örült fényképezésbe kezdtem.
Pacsa-hegyi kéktúra arc
Pacsa-hegyi emlékhely
Gondozott kertek, szőlőültetvényke közt vezet itt a kéktúra. Majd itt is volt egy kis változtatás a jelzéseken.
Régen jobbra, most egyenesen
Itt a jelek nagyon kaotikusak voltak, jobbra-balra kanyarogtunk, mert a látható csapás ellenére mindig a fák másik oldalára voltak a jelek felfestve. Volt olyan, hogy a nyílegyenes földesút mellett a fák közt kóvályogtunk az erdőben. :)
Göcseji erdőben
Itt is fát vágtak nemrégen!
Jó pár kilométeren keresztül futottunk mikor kiértünk a felsőcsödei aszfaltútra. Érdekes volt a lenti vízmű telep kék-fehér épülete.
Kéktúra "bivak"
Csöde
Pusztaszentpéter a következő pecsételőhely, de mi a felsőcsödei alternatív lehetőséget választottuk. Ugyanaz a lenyomata mint a másiknak.
Felsőcsödei pecsételés
A faluban a srácok kicsit lemaradtak és jó darabig pár száz méterrel előttük mentem. Nem mintha lényeges lenne. :)
Jönnek utánam!
Nyílegyenes út vezetett egy fűrésztelepig, majd jobbra, aztán balra tartottam és még mielőtt beértek volna Gáborék 3-4 szarvas vágott át előttem az úton. Sajnos esélyem sem volt elővenni a fényképezőgépet.
Oszkár-tanya?
Aztán Báz és később Gábor is beért, majd már együtt közeledtünk Pusztaszentpéterre.
Repedések a kék sávon
Egy kerítésnél jobbra tartottunk, majd valahol utána kellett volna a pusztaszentpéteri pecsételőhelyhez menni, de jelzést nem láttunk és mivel korábban megszereztük azt, ezért nem is nagyon erőltettük. Jól haladtunk, de azért nem akartuk húzni az időt, nehogy emiatt késsük le a buszt Kerkakutason.
Pusztaszentpéter
Egész jók voltak itt a jelek, majd hirtelen a lenti tisztáson elkavartunk. Jobbra kellett volna tartani, de mi elmentünk egyenesen. Aztán rájöttünk ha arra megyünk akkor is kiérünk kék jelzésre, de inkább megkerestük a jeleket és nem rövidítettük le a távot.
Tisztás
A Pankar-erdőben is volt sár rendesen, de itt még nem érdekelt, illetve lassan pont, hogy kellett volna, mert már csak pár óra volt a busz indulásáig és ilyen cipőnek nem nagyon örült volna a buszsofőr.
Sárhelyzet
Kerkakutas előtt egy nagy szántóföld szélén vezetett a kék sáv és nem takarta semmi a kilátást a szlovén hegyek felé. Fantasztikus volt!
Szlovén hegyek
Távolba nézés
Halastó Kerkakutas határában
Végül bőven a busz előtt megérkeztünk a faluba, még a cipőnket is le tudtuk pucolni mire gyülekezett a "tömeg" a megállóban. Vasárnap révén sokan voltak rajtunk kívül is utasok.
Kerkakutasi templom
Lentiben 0 percünk volt az átszállásra, de minden flottul ment és szerencsésen visszaértünk Petrikeresztúrra az autónkhoz. Innen már csak pár óra utazás várt ránk Pécsre.
Kerkakutasi buszmegállóban
50 km lett a vége. Hamarosan folytatás


Kövess a Facebookon!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...