2019. március 28., csütörtök

Zágráb és Medvednica

  Márciusi ünnepi hosszú hétvégén kiugrottunk megnézni milyen Horvátország fővárosa Zágráb. Tengerparti nyaralások során többször elmentünk a város mellett, de még sosem néztünk szét déli szomszédunk legnépesebb városában. 

  A Zágrábi, Plitvicei utazást jó ideje terveztük, de csak pár nappal március 15 előtt vált valósággá. Szállásunkat ennek megfelelően csak az indulás előtt napon foglaltuk le, nekünk fontos szempont volt, hogy közel legyünk a belvároshoz és legyen parkolási lehetőségünk, mivel Zágráb központi részét szerettük volna bejárni. Kis segítség a szállás kereséshez, ha linken keresztül foglalsz támogatod a blog működését. Előre is köszönöm.

Péntek kora reggel felkeltünk, összepakoltunk és indultunk a horvát határ felé. Barcsnak szokásosan a hatoson körülbelül egy óra alatt kényelmesen beléptünk Horvátországba. Nem Kutina felé mentünk, hanem Verőce előtt lekanyarodtunk Szentgyörgyvár (Durdevac) felé. Belóvár elkerülő környékén elkezdett rakoncátlankodni a Tino, ezért eredeti terv helyett azt találtuk ki, hogy első nap nem megyünk Plitvicére. Helyette megnézzük délelőtt Zágráb állatkertjét.

Vrbovec-ben megálltunk egy Lidl-nél, kicsit pihent az autó, mi meg vettünk harapnivalót. Innen már csak 40 km Zágráb központja, de az elővárosai miatt már korábban úgy éreztük mintha megérkeztünk volna. Közel 800 000 lakossal rendelkezik régi magyar nevén Gréc, de vonzáskörzetével együtt több mint egy millióan, azaz az ország negyede itt él.
Zoo Zagreb
A Maksimir park és a szemközti ugyanilyen nevű futball stadion mellett található az állatkert. Elsőre azonban még elautóztunk mellette, mint utólag kiderült jobban jártunk volna ha nem így teszünk. Nagyjából tudtam merre van a szállásunk, de azért jól jött a telefonos navigáció. Délelőtt még nem lehetett elfoglalni, de elmentünk és megnéztük a környéket. Majd visszafelé már nem lehetett balra kanyarodni a Maksimirska cesta-ról, a gps szerint egy jobbra, majd két balrával viszont már meg is oldódhatott volna a gondunk. Viszont útlezárások miatt ez nem volt lehetséges. Szerencsére a panelek közt le tudtam parkolni és pár perc sétával meg is érkeztünk a célpontunkhoz.
Állatok 1.
Eszéken már hozzászoktunk, hogy nagyon baráti a belépő díj, itt sem volt ez máshogy. 30 kuna a felnőtt és 20 kuna a gyerek belépő. Bankkártyával kifizettük, majd elfoglaltuk az állatkertet. Hasznos információ lehet még aki ide utazik, hogy ha jól láttam akkor közvetlen a bejárat előtt sem kell parkolójegyet váltani. 
Állatok 2.
Nem részletezem, hogy mennyi féle állatot láttunk, legyen annyi elég, hogy a vörös pandától az oroszlánokig és a fókáktól a Komodói varánuszig mindenféle megtalálható itt. Pár kép fentebb. 3-4 óra alatt kényelmesen bejárható, játszóterek, fagyizók és étterem segíti az elfáradt gyerkőcöket. A kígyókat bemutató teremben, pedig egy szomorú, de nagyon lényegre törő és a gyerekeknek nagyon szemléltető szobát rendeztek be a horvát National Geographic munkatársai a nagyon aktuális hulladék kérdésről. 
NG kiállítás
Három lehetett amikor elhagytuk az állatkertet, az apartmanunk ekkor még mindig nem tudtuk elfoglalni. Sms-ben ekkor már kommunikáltunk Márióval a tulajdonossal. Fél hat lett megbeszélve. Újra a város felé vettük az irányt, ám most elvétettem egy kanyart és olyan utcába keveredtünk, ahová nem lett volna szabad. Viszont jött mögöttünk a villamos, ezért esélyem sem volt megfordulni. Követtem hát az előttem haladó furgont. Utólag tudom merre jártunk, két rendőr mellett is elmentünk, de szerencsémre egyik sem állított félre. :( Ez a kis kalamajka után zötykölődtünk a délutáni dugóban, míg végre sikerült egy Konzum-ot találni, ahol megvettük a vacsoránkat. 

A szállásunktól nem messze volt a privát parkoló, ahová már navigációval könnyedén odataláltunk. Márió kinyitotta a zárat, beparkoltunk, majd átcuccoltunk hozzá és levitt minket az apartmanhoz. Elmagyarázott mindent, majd magunkra hagyott. Egy régi építésű polgári lakás lett átalakítva a mai kor igényeire. Egy háló, egy nappali, jól felszerelt konyha és tiszta fürdőszoba. Központi elhelyezkedés, wifi és 100 csatornás tv. Talán csak egy hátránya volt az apartmannak, hogy egy forgalmas út mentén volt. Este még nem is annyira, de kora reggel nagyon felhallatszott a villamosok és a kocsik zaja.
Liliomfa
Szombaton emiatt korán ébredtünk, leugrottunk a szomszédos Konzumba reggeliért, majd még a reggeli órákban elindultunk felfedezni a várost. Kiléptünk a lépcsőházból, átsétáltunk egy úton és már a Ribnjak parkban játszottak a gyerekek. Pár kutyasétáltató és egy-két futón kívül csak mi voltunka zöldülő parkban. Miközben kerestük az átjárót a katedrálishoz egy szép liliomfát láttunk, de rövidítést nem találtunk.
Katedrális
Végül az Európa-téren (Trg Europe) át közelítettük meg a Zágrábi katedrálist. Távolról is nagynak tűnt, de alatta állva látszódott csak igazán a monumentális mérete. Déli tornya felújítás alatt áll, de az állványzat fóliája pont olyan, mintha ez eredeti tornyot látnánk. Következő célpontunk a Dolac market volt, Zágráb központi piaca. Jellegzetes piros napernyőit fényképeken, légi fotókon már láttam, ezért egyből tudtam mikor megláttam, hogy jó helyen járunk.
Dolac market
Először csak a teret és halpiacot jártuk körbe, majd a Jelasics-tér felé a virágárusokat, amikor észrevettük, hogy van egy alagsori része, ahol még ugyanennyi árus kínálja a portékáit. Mondjuk itt már inkább kereskedők, pékségek, hentesek ... árulnak, nem úgy mint fent, ahol jobbára termelők. Bár most szerintem ott is sok kereskedő volt, mivel még kevés a friss zöldség, gyümölcs és a narancs, eper ... inkább még import termék, mintsem helyi. De azért sok aszalt gyümölcs és olajbogyó is kapható volt.

A Jelasics-téren is kirakodó vásár volt, itt kézműves termékeket kínáltak megvételre az árusok. Játékok, pékáruk, levendula, olíva olaj és minden mi szemszájnak ingere megtalálható volt. Közvetlen Josip Jelasics lovas szoba alatt álltunk, élveztük a nyüzsgő városi sokadalmat. Jöttek, mentek a villamosok, húzták a nótát az utcazenészek ...
Jelasics-tér
Beugrottam a Tourist Information-ba, míg a többiek a Müller.ben vásároltak, majd az Ilica-n folytattuk sétánkat. Kelet-nyugati fekvésű sétáló utca Zágráb korzója. Mindkét oldalán űzletek és csak villamosok járnak az utcában, autóval nem lehet ide behajtani. A Felsővárosba szerettem volna még szétnézni, ezért nagyon megörültem mikor az egyik kis utcában megláttam a Lotrscak tornyot ás alatta a siklót.
Lotrscak torony és a Furnicular
A Funicular-nak nevezett fogaskerekű a Európa legrövidebb, mindössze 66 méter hosszú ilyen jellegű tömegközlekedési siklóvasútja. 1890-ben épült és 28 embert tud egyszerre szállítani. 5 kuna egységesen a jegyár, 10 percenként közlekedik, a menetideje pedig 64 másodperc. :)
Tunel Gric
Pont lekéstük a járatot és benéztünk az Art Park játszóterére, volt itt egy alagút, amibe csak benéztem, nem volt kiírva semmi, ezért nem akartam tovább menni. Tunel Gric volt, lehet megnézhettük volna. :( Damján már nagyon éhes volt, ezért elhalasztottuk a siklózást.

Az Ilica-n és attól délre fekvő utcákban keresgéltünk, átsétáltunk egy szép téren (Cvjetni trg) érintettük a Zrinjevac-teret, majd a Jurisiceva utcán betértünk egy gyorsétterembe. Biztos van már ilyen itthon is, de én még nem találkoztam vele, csak egy kassza van és előtte 12 terminál. A terminálok segítségével magad tudod kiválasztani a kért kaját, majd a végén kártyával fizetsz, aztán hátul kiadják a csomagod/tálcád. Nagyon gyorsan és könnyen ment minden.
Európa-tér
Ebéd után vettünk garnélát még a Dolac-on, tésztát és fokhagymát a Konzum-ban a vacsorához. :) Innen aztán visszabandukoltunk a szállásunkra sziesztázni. Amíg a többiek pihentek éa délutánra kaptam pár óra szabadidőt, hogy felfussak a Medvednica-ra.

Neten tervezgettem és délelőtt kértem infót, illetve szerettem volna térképet a turista irodában. Térkép nem volt, infóval viszont segítettek, amit részben tudtam is használni. Jelasics-tértől a 14-es villamossal Mihaljevac-ig, onnan pedig a 15-ös villamossal Dolje végállomásig. Át az alagúton, majd két óra a Bikceviceva Trail-en a Medvednica csúcsa.
Oda fentre megyek.
Ezt én annyiban módosítottam, hogy villamos helyett végig futottam. Az első hat kilométert a városban tettem meg, addig semmi gond nem volt a tájékozódással. Az alagút is simán meg lett. Nagyon furcsa vlt, hogy az egyik oldalán még házak, a másik végén meg már az erdő. Csak gyalogosok közlekednek benne. Mondjuk a túloldalán nagy építkezés folyik.
Alagút Medvednicára
Az irodában említették, hogy itt van a Medvednica Natur Park fogadóépülete, majd jöhet a horvát hegymászóról elnevezett útvonal. Az épületet nem találtam és mível nem volt térképem, elindultam a felfestett jelzések után. Ha jól emlékszem a 17-es volt. Jöttek sokan velem szembe, ez meg is nyugtatott, hogy jó irányba megyek. Egy helyen még ki is volt írva, hogy Sljeme.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
Már az út eleje tele volt kakasmandikóval és itt még berki szellőrózsa is volt. Természetesen egyből meg is álltam fotózni. Lassan kocogtam, ahol meredekebb volt ott gyorsan sétáltam, folyamatosan jöttek, ezért nem is gondoltam rá, hogy nem a tervezett útvonalon vagyok. Később már a 14-esen a sípályákhoz vezető hegyi szerpentin út mellett futottam. Egyszer kereszteztem és egyszer érintettem is azt. Egy esőbeállóban aztán már találtam térképet, de akkor csak azt néztem, hogy hol van a csúcs és már nem kell sokat futnom.
Turistajelzés a Medvednicán
Mikor már azt hittem fent vagyok, akkor egy elhagyatott étteremnél voltam, de volt egy tábla, ami szerint még mindig 20 perc a csúcs. Itt már volt egy sípálya, amin nagyon meglepődtem, hogy még van rajta hó, a végében pedig már sáfrányok virágoztak. A Sljeme-re vezető úton, pedig tavaszi tőzikék is virágoztak. A 'csúcs' nekem kicsit csalódás volt, mert sífelvonók, büfék és a tv-torony közt semmit nem találtam, ami arra utalt volna, hogy megérkeztem.
Sljeme sípálya
Illír sáfrány (Crocus tommasinianus),
Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) és
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)
Nem is időztem sokat itt. Lefelé a Medvedgrad várát akartam útba ejteni. Lefotóztam a lentebb látott térképet, ezért itt már nem vakon futottam. Ha előre fel akartok készülni akkor keressétek fel a Horvát Hegymászó szövetség(HGSS) honlapján online elérhető és nagyítható Medvednica térképet. sajnos én csak utólag találtam rá.
Sljeme tv-torony
Kakasmandikók
Szóval a várig már tudatosan haladtam, előbb az 52-es, majd az 1-es és a végén a 12-es jelöléseken. A számok nem folyamatosan vannak felfestve, csak elágazásokban és bizonyos időközönként, ezért a tájékozódáshoz kell, egy kis térkép és terepi gyakorlat. De nekem is sikerült, szóval nem agysebészet.
Medvedgrad felé az 1-esen
Megunhatatlan Kakasmandikó
Útközben rengeteg kakasmandikó és májvirág, ami furcsa volt a Mecsekhez képest viszont, hogy medvehagymát és illatos hunyort sehol nem láttam. A várat felújítják, de amúgy is későn értem óda, ekkor már nem lehetett bemenni. Azért körbe jártam, volt gy hely, ahol be lehetett volna mászni a kerítés mellett, de inkább csak felmentem a fal oldalába, hátha látok onnan valamit. sajnos Zágrábra nem volt rálátásom, helyette nyugatra szép hegyvonulatok rajzolódtak ki.
Medvedgrad
Nyugati panoráma
A 12-esen lekocogtam Sestine-ba, majd már aszfalton Mihaljevac-ig, ahonnan már ismerős utcán értem a szállásra. 3 óra 45 perc alatt kukkantottam bele a Zágrábiak házi hegyébe. Az útvonalam részleteit lenti térképen láthatjátok. A Bikceviceva Trail sajnos nem jött össze, de legalább ha legközelebb erre járok, akkor már könnyebben fogom tudni megtalálni.


Mire visszaértem már készült a finom vacsora, lefürödtem és már asztalnál is ültünk a családdal. Isteni fokhagymás, tejszínes tengeri herkentyűs tészta volt a menü.
Vacsoránk
Vasárnap délelőtt el kellett hagynunk a szállást és kicsit tartottam az autótól, hogy hazafelé hogy bírja, ezért nem terveztünk nagyobb programot már. Hajnalban én még futottam egy kört a Felsővárosban, csak hogy legyen képen és némi helyismeretem onnan is. Megnéztem a Szent Márk templomot, a Strossmayer promenádról lekukkantottam a városra és körbejártam az ébredező Dolac piacot, Jelasics-teret.
Felsővárosi panoráma
Lotrscak torony
Szent Márk templom
Hazafelé beugrottunk az IKEA-ba, kicsit körülnéztünk, meg persze ebédeltünk húsgolyókat. A horvátok párolt kelbimbókat is adnak hozzá a szokásos barna mártás és vörös áfonya lekvár mellé.

Minél hamarabb át akartam érni a határon, ezért Kaproncát, Nagyatádot vettük célba. Útközben elautóztunk Kalnik mellett, nagyon megálltam volna, de majd legközelebb megnézzük a várat és a sziklamászó iskolát. Végül különösebb gond nélkül hazaértünk.

Tengerpart felé utazóban is érdemes benézni Zágrábba, de legjobb szerintem ha pár napot szántok a városra.

Kihagyhatatlan:
  • Jelasics-tér és az Ilica utca forgataga
  • Dolac piac
  • Kirándulás a Medvednicaban
  • Állatkert
Negatív:
  • Forgalom
Ha kedvet kaptál, akkor itt kereshetsz, foglalhatsz szállást Zágrábban!
Booking.com