2019. március 6., szerda

Mecsek LeFaGySZ 2019

  Ikonikus februári teljesítménytúra, melyet hét évente rendezik a Mecsekben. Ezért mindenképpen meg akartam csinálni. Ha kíváncsi vagy a részletekre akkor olvasd tovább a bejegyzést.
Mecsek LeFaGySZ 2019
  Aki nem hallott még róla, annak dióhéjban a túráról. Minden évben más helyszínen (Pilis, Börzsöny, Mátra, Zemplén, Bükk, Mecsek és Karancs) rendezik meg, mindig február tájékán, hóban, fagyban és nehéz szintes terepen. Szerencsére a hó most elmaradt, helyette elég hűvös volt a reggel, de nem baj, mert így legalább nem volt sár.

Szóval az évszakhoz képest tökéletes időt fogtunk ki. Andrással terveztem futni a túrát, vele utaztam ki Óbányára. A rajtban sok ismerős arc, de amikor hétkor elindultunk kevés futó volt még. Páran közülük már az elején megléptek, a faluban még Anita csatlakozott hozzánk. Mielőtt beértünk volna az Óbányai-völgybe, a kék sáv jelzésről jobbra fordultunk és megkezdtük az első emelkedőnket.
Kissé megviselt Stinson-om
Itt még volt egy-két túrázó, akit lehagytunk, de utána már elmaradoztak. Gyorsan átértünk a Farkas-árokba, még a Vadvirág-forrásnál sem álltunk le, pedig kevés jó fotóm van róla. Szép a felette látható gyűrűdéssel fotózva a völgy. Most siettem a többiek után, ezért nem álltam meg. A Szószék aljáig erőltetetten sétáltunk, futni nem igazán tudtunk. Aztán jelzésváltás és megindultunk lefelé.
Reggeli fények az erdőben
Itt már jobban haladtunk. Mielőtt jött volna a következő emelkedő, elővettük papírjainkat és lyukasztottunk az ellenőrzőponton. Itt még kicsomagoltam a bugyiból, később már csak kihúztam a lap szélét, a végén meg már ki sem csomagoltam, hanem bugyistól lyukasztottam. :)

Kelet-Mecsek ezen részén még sosem jártam, ezért oda kellett figyelni, hogy el ne tévesszük a jelzésváltásokat. De a térkép alapján könnyen megtaláltuk az újabb kaptatót. Eközben ért utol Péter, akit akkor még nem ismertem, de jó pár kilométeren együtt szaladtunk és közben rájöttem, hogy ki is ő. :) Ha még nem hallottatok róla, akkor érdemes ezt a cikket végigolvasnotok. Elképesztő történeteket mesélt és mindezt nagyon szerényen.

Szószék és Dobogó közé felérve ismét lehetett kicsit kocogni. Majd a Somos-kúti jelzésváltást, majdnem benéztük, de még pont időben észrevettük, hogy élesen jobbra kell tartanunk, átkelve pár nagy farönkön. Innen megint haladós szakasz jött a Vár-völgyig. Majd újra fel és újra le a Sín-gödörbe, aztán fel és megint le a Hidasi-völgybe. Csurgónál volt az ellenőrzőpont, itt már előkerült a gép, nem csak nekem a többiek is fotóztak egyet-kettőt.
Csurgó
Fantasztikusan néztek ki a zöld mohából logó jégcsapok. A túra fénypontja volt. Kicsit odébb a Hidasi-forrásban megtöltöttem a kézi kulacsaimat. 21 km felett jártunk és a frissítést eddig nem vittem túlzásba. Az előző fel-le, fel-le-t lemásoltuk, csak kicsit odébb a Szederindás-forrást érintve. Mikor újra beereszkedtünk a Várvölgybe, akkor egy bedőlt fa átlépésénél éreztem először, hogy hoppá valami nincs rendben. Begörcsölt a combom, gyors bekaptam két sótablettát és kicsit lenyújtottam. Jobban lettem, majd hamarosan az ellenőrzőponthoz értünk, gyors lyukasztás, aztán mikor mentem a többiek után beakadt a jobb lábam egy ágba és mint a lassított felvételeken beleborultam a patakba. A cipőm orra kiszakadt és saras lett a könyököm, de ennyivel megúsztam.
Cigány-hegyi e.p.
A Pásztor-forráshoz lankásan emelkedő aszfalt útra fordultunk. A többiek szép lassan futottak, de nekem nem ment, újabb sótabletta és víz kellett, hogy pár perc után újra rendben legyek. Sétát és laza kocogást váltogatva még látótávolságon belül mentem Anitáéktól. Pásztor-forrásnál újra feltöltöttem a kulacsokat és a Cigány-hegyig összeszedtem magam. Utolértem a csapatot és lefelé újra tudtam velük tartani a lépést.
Miske-tető
Miske-tető mint mindig most is nagyon szép volt, majd a sárga sávon gyorsan le értunk Püspökszentlászlóra. A falu előtt csekkpont, itt vált szét a "rövidebb" táv, ők mentek a Zengőre, mi pedig be a településre. Hármas-hegy előtt még vissza kellett kanyarodnunk Pusztabányára. Itt újabb holtpontom volt, ekkor már előkerült a zsákomból a kóla és egy szendvics is. András megvárt, de a többiek megléptek.
Úttorlasz Pusztabányán
Csengő-hegy, aztán az utolsó előtti nagy emelkedő (Hármas-hegy) előtt bedobtam két só tablettát, hogy ne legyen gondom. De felfelé elég jól bírtam és újra együtt volt a 4 fős társaság. A hegyről le egy szalagozott csapást jelöltek ki a szervezők. Itt már Anita is látta, hogy valami nincs rendben velem, de makacs voltam és nem fogadtam el a segítségét. :)
Hármas-hegy
Jelzetlenen lefelé
Amikor leértünk a földes útra, megint lemaradtam, de a Zengő emelkedőnél újra felzárkóztam. Hiába a tavalyi Mátra 115 óta, nem futottam 30 kilométernél hosszabbat és a tempó és a rossz frissítésem is előrejelezte, hogy gondjaim lesznek. A Mecsek legmagasabb pontjáról lefelé aztán már teljesen leszakadtam.
Zengő
Pécsváradi e.p.
Itt már nem is hajtottam magam, beletörődtem, hogy gyenge vagyok. Megettem a maradék szendvicsem, sós mogyoróm és a Pécsvárad utáni emelkedő előtt, pedig az utolsó már kissé elázott só tabit is lenyeltem. Mentem, ahogy bírtam, itt-ott még belekocogtam, de a lefelék és a felfelék sem estek már jól. Szerencse, hogy itt már csak kisebb szinteket kellett megmászni Réka-kunyhó és Szamár-pihenő, valamint az Ötös-úti-kunyhó közt. Onnan meg már csak legurultam a Döngölt-árkon át Óbányára.
Komlós-kanyar házikója
Illatos hunyor
Végül nyolc óra tizenhét perc alatt értem be a célba hat perccel a többiek után. Nagyon szép, de nagyon nehéz útvonal, remek idő, jó csapat, csak nekem kellett volna felnőnöm a feladathoz. Sebaj, legalább még időben kaptam a pofont, hogy ez kevés lesz nyárra.

Köszönöm a lehetőséget. (Fotó: LeFaGySZ)
Itt már tudtam örülni. (Fotó: LeFaGySZ)

A túra részletei, teljesítői és fotói.