Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkám révén kiutazhattam Bajorországba és egy fantasztikus hétvégét tölthettem ott el a Hanwag (Fenix) jóvoltából. A történet két hete kezdődött, amikor is a főnökömtől megtudtam, hogy lehetőségem van kijutni a világ legjobb túrabakancs gyártójához, a Hanwag-hoz. Csütörtök reggeli indulás után, pesti átszállással az esti órákban érkeztünk Vierkirchen-be a gyártó főhadiszállására. A 900 kilométeres utazás kicsit megviselte a társaságot, de nem sok időnk volt pihenni, mert már vittek is minket egy étterembe, ahol fejedelmi vacsora és kortyolgatás közben ismerkedett egymással a csapat. Rajtunk magyarokon kívül Szlovákia és Csehország outdoor üzletei képviseltették magukat.
2011-ben ünnepelte alapításának 90.-ik évfordulóját a Hanwag, ennek tiszteletére Németország legmagasabb pontja (Zugspitze) mellett a Jubileumsgrat-ra felrepítettek egy biwakházat a DAV (Német Alpin Szövetség) segítségével. Az előre összeszerelt piros-fehér menedékszállást egy helikopter helyezte el a gerinc egy szélvédett helyére.
Ezután egy rövid ismertető keretében megismerkedhettünk a legújabb Hanwag lábbelikkel, majd a kezünkbe is vehettük a 2013-as újdonságokat. Nemsokára lesétáltunk a gyárba és megtekintettük, hogyan is készülnek a bakik. A raktárban kezdtük, ahol gurigában álltak a Gore-tex membránok és a különböző színű bőrök. A bőrök vastagsága minimum 2 mm és helyi, előre leszerződött bajor termelőktől kapják. A nagyon vastag bőröket és a Yakbőrt szerzik csak be külföldi országokból. A kísérőnk mesélte, hogy egy bakancs előállítása 100-150 részegységből áll típustól függően (Alaszka GTX például 130). Legelőször a felsőrészt varrják össze, majd következik a talp összeállítása, ezt követően a sarok merevítése a kaptafa behelyezésével. Végül a két rész összeillesztése, a gumírozás, ellenőrzés, impregnálás és a csomagolás következik. Minden egyes folyamatot megmutattak, benézhettünk a Gore-tex teszt szobába, ahol szúrópróba szerűen ellenőrzik a bakik vízállóságát. Az eladott cipők darabszámában jóval elmarad a két konkurens (Meindl,Lowa) márkától, de ezt mint megtudtam nem is bánják, mert nem szeretnék ha a mennyiség a minőség rovására menne. A szakmai dolgok lezárása után ebéd, majd irány a Bajor-Elő-Alpok.
Az Isar folyó partján elterülő Lenggries városkáig autóztunk. A Brauneck felvonó negyed óra alatt 700 méterről 1550 méterig röpített minket. A 4 fős kabinok percenként indulnak 8:15-től délután 5 óráig, a retúrjegy 18 Euró volt. A végállomáson étterem és panoráma terasz fogadott. Pár perces sétával elérhető a Brauneck 1556 méteres csúcsa. Valamint pár órás kirándulással több gyönyörű helyet fedezhetünk fel, de rengetegen jönnek siklóernyővel a hátukon, valamint a közelben sziklamászó iskola is várja az alpinistákat. Körülbelül 2 órás erőltetett túrát spóroltunk meg a kötélpálya segítségével. 20 perc kényelmes sétát követően pedig megérkeztünk a Stie-Alm turistaházhoz. Ami nem is csak turistaház, mivel télen-nyáron nyitva álló turistacentrum, sípályával, kis kápolnával, gazdasággal és mi egymással. Késő délután érkeztünk a szálláshelyünkre, ezért aznapra már szabad programot kaptunk. Bepakoltunk a szobánkba, majd volt még egy kis időnk a vacsora előtt kicsit felderítettem a környéket. Már ide fele jövet kiszúrtam a hütte előtt egy kis sziklát, aminek a tetején egy kereszt feszített. A kereszt alatt egy kőszáli kecske szobrát találtam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiQ8JT4bVrf2-mOShda4IA_vlusqfGJ20-7O5Ibpf5QmxvUR7Z7vGN5K5GKIKOkga6pBAvxB3eZO7sk_-I5ktoKv9gudo4FxodK3zIVZPK9ae_pR-7iqrUbNDNq_KrLjvZNxN1KJO9qzUx/s1600/hanwag+346.jpg) |
A kőszáli kecskés csúcs |
A nap már lenyugvófélben volt és csodaszép kilátás tárult elém a tőlem délre elnyúló Karwendel és Wetterstein csoportokra. Messze távolban feltűnt a Hohe-Tauern csoport is a Grossglocknerrel és egészen nyugatra pedig a Zugspitze. Vacsora, sörözés, majd alvás következett.
Ébredés után svédasztalos reggeli fogadott minket, ezt követően 9 felé indult útnak a csapat. A Benediktenwand volt a mai cél, majd onnan egy másik útvonalon vissza a Stie-Almhoz. A háztól egy meredek kaptatón indultunk, aminek a teteje a sípálya felvonójának is a végállomása volt. Innen már kevés emelkedővel, a Latschenkopf oldalában értük el a Probstalmsattel csomópontot. Több lehetőség közül választhattunk, északra a Latschenkopf fél óra sétával érhető el. Délnyugatnak pedig két útvonalon érhető el a Benediktenwand, mi az Achselköpfe-n keresztülit választottuk, a másik út kikerüli és közvetlen a csúcsra megy. Másfél óra menetidő szerepelt a táblán, a csapat jobbára együtt mozgott, de az látszott, hogy nekünk ez tovább fog tartani.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGIcOczuEf3acvdmeP537dpBY2N9qmybBLYgbSKrphovjDhkqEmnGGZDc1S7EBOkq8eXuZfY3Idw_P-NeE1dAqqw8ULCwlOjK2CIuC_47Qh8mfEvW_CZ90_sxgMkM4s-F5HmxR0NmZ4_Sm/s1600/hanwag+609.jpg) |
Fenix csapat, szemben az Achselköpfe, mellette a Benediktenwand! |
Több kisebb megálló után, a csapat megállás nélkül ment át az Achselköpfe csúcson. Kereszt nem jelölte, csak egy-két uzsonnázó bajor család gondolkoztatott el azon, hogy hol járhatunk. Egy gerincen mentünk fel s le, majd hamarosan a Rotöhrlsattel elágazóhoz érkeztünk, ahonnan le lehetett volna térni a Tutzinger-hüttéhez, vagy vissza Brauneck felé. Mi természetesen mentünk tovább a Benediktenwand irányába.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsz9PCb90b-e01GM3wfzVCQ8H_9nxsapwq6VUjzrwIwbRKMDLU5kCK-j4FvvLKu-MxFEVN3PR5vQlyrrhGoyCXxW4w0wxWCOJcM9xQOkwt65Z-AcFw83mEroMmGBFE6EUZ0o3QUcWiswr9/s1600/hanwag+713.jpg) |
Achselköpfe |
Egy rövid drótkötéllel biztosított szakasz leküzdése után hamarosan feltűnt a cél, csak közben még a gerincen le kellett menni egy keveset, hogy aztán újra fel tudjunk mászni a csoport legmagasabb pontjára az 1801 méter magas Benediktenwandra. Három és fél órája voltunk úton, de innen már csak pár perc volt a nap fénypontja.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfeI0PAHdKCDlADRwVIjjlNH_tb6RgM1r8pbAzjq8YnJEDjwIrGpuK6OpxzIndi_-I9nCC75eKc0SwLM7ms1JBRyZ0A_bbjPXTrnBWxKrLxKYGS1qkPtDz5kVN9IuDNepIDPaHuMnKlZwD/s1600/hanwag+830.jpg) |
Benediktenwand |
Gyönyörű időben értünk fel, a tegnapi panoráma kiegészült Bajorországgal, halványan a München-ig el lehetett látni. A csúcs alatt egy kis menedékház található a tetején pedig egy hatalmas több méter magas kereszt alatt tudtunk megpihenni. Körülbelül fél órát töltöttünk fent, rengeteg turista társaságában, csúcscsoki, csúcsfotó és pihenés.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipSOnbCYC3efN0F5yjFaxvhpuiZjYsc0pKokrcRnJ0AaWw5weGihfKpWlHLteH_zTrQ39VaolJcD2aq-vFmXk22F-wEewgezcZElqHEUZvMdVNky_9dMRThaD6n7PNqwkn145FyUtFK7PC/s1600/hanwag+840.jpg) |
Tömeg a csúcson! |
Családok gyerekekkel, házi kedvencekkel jöttek-mentek. A déli oldala lankásabb a hegynek innen jönnek fel a turistautak, míg az északi fala egy több száz méteres letörés, melyen sok sziklamászó útvonal vezet a Benediktenwandra. Az északi fal alatt található a Tutzinger-hütte, ahová dél után pár perccel el is indultunk.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFUlJybcfP7TYlcCjjd1KqNUteDdKD0bOYBa5wjPYpk8y0dc22-d5tFjBkDxMOGr1SecYlpEzRY3nALq5Mcx0a9tIzGfcL94NHw4nrTCa1g3hCRk8sktJlC-6Jjq0IatkTQ7I0Wp8MAlem/s1600/hanwag+1035.jpg) |
Tutzinger hütte |
Nyugatról kerülve egy óra alatt leértünk a házhoz. Itt ebédeltünk, ki mit akart. Én egy Bergsteiger essen-t választottam, fogalmam sem volt mi ez, de a neve alapján ki próbáltam. Párolt savanyú káposzta és mellé kettő darab húsos-tésztagombóc, elég laktató energiabomba volt. De nagyon finom volt a császármorzsa és a helyi keverésű limonádés-búzasör is. A panoráma terasz tele emberekkel, sokukat már a csúcsról megismertük, remek szombat délutáni program. Ebéd után nekiindultunk, mert még várt ránk pár óra séta.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFHroUPb_hNedywDN2KdVSI_vij-sCswyJBCgGU6dngVJHRsDGXh8eJpWFePsEm9P5-wd3veSUYAD8jOGoZM8P5CvwiCx0HqzxaKV-TuuG55lu0DK4Lp9fNYM24KNr3SzZ8f036O3uGpiV/s1600/hanwag+1023.jpg) |
Bergsteiger Essen a Tutzinger Hüttében |
A háztól a Benediktenwand oldalában egy lankás emelkedő végén egy kisebb mellékgerincre vezetett az út. Ezen a szakaszon kicsit talán felelőtlenül előre mentem, egy cseh srác jött velem egy darabig, de aztán ő bevárta a többieket. Amíg látó távolságban voltak haladtam tovább, de aztán felértem a Rotöhrlsattel nyeregbe, ahonnan már nem láttam őket, a Stie-Almhoz vezető utat tudtam, ezért gondoltam csak nem lesz olyan nagy baj, ha előre megyek. A következő ereszkedés, majd emelkedés már a Probstalm nyeregben ért véget. A másfél órásnak jelzett távot, egy óra alatt abszolváltam.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZco0bA1cNIcaBN7DbYrMk_8nLHh7Ln0f3UYUQHlKJPQraImETdJIAtPz1ydW0oEcNcIzcM-_z4TJ5MwAFZ4IZZ6ndPIejkPBI75Xcn4Xt9IMaTOn3r2-DbSCy6GJVS_QBhVO82uz5eKih/s640/Hanwag+1060.jpg) |
Latschenkopf és mellette a Vorderes Kirchstein! |
Az ösvény a Via Alpina hosszútávúgyalogtúrának a része, több ága van ez a lila, ami az allgau-i Obertsdorftól a Júliai Alpok tetejéig azaz a Triglav-ig húzódik. A többiek még sehol sem voltak, ezért felszaladtam a Latscenkopf-ra. Előttem egy srác a törmeléklejtős, szűk törpefenyőkkel benőtt ösvényen a hátán vitte a kerékpárját, gondolom feltekert, vagy felvonózott és a csúcsról legurult. Ha már ott volt meg is kértem csináljon rólam egy csúcsfotót, rajta kivül még egy idősebb úriemberrel találkoztam, pedig az idő még mindig jó volt és a felvonó ide csak pár kilométer. A fél óra alatt oda-vissza megjártam a hegyet, majd még egy kicsit várnom kellett mire a többiek is megérkeztek.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJtNaHGV_5IdEJ1Vcg-vCxgam1iT889YSZcbX1Ds05-oyPwRz8aQTsqnxl4Wm50Ix2kEEi2IxmKEhXh3Ck19Bmf-HLO6QMkJvfRSLMR3veVHqxJMHKbvNO7YgEDNzXLBSG5T0MsMFwyuKU/s640/Hanwag+1096.jpg) |
Vorderes Kirchstein és a Brauneck! |
Öt órakor már a hütte teraszán pihentünk és kortyolgattuk a jól megérdemelt weissbier-ünket.
Másnap korán keltem, mert még hazaindulás előtt akartam egyet futni a közelben. Még este felhúztam a futós ruhámat, hogy reggel gyorsan ki tudjak osonni, úgy hogy a többieket nem ébresztem fel. Keletnek indultam a felvonóhoz, majd felmentem a Brauneck-re, ahol már többen várták, hogy feljöjjön a Nap. Pár fénykép után elindultam a fenti képen látható gerincen vezető csapáson a Vorderes Kirchstein-re. A mecseki futásaim után először kocogtam 1000 méter fölött, az egy órás edzés minden pillanatát élveztem. A terep jóval nehezebb mint egy középhegységi futáson, bár füvesnek látszik a képeken, de a rengeteg szikla és nem utolsó sorban a nagy szintkülönbségek miatt minden lépésre nagyon kellett figyelnem.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEVpf6yr0F2AOp3x-nrucTHTUjrtD2q8XWzOGTMPo4hSeq6P2GMrYUjpcnDlQUdhDvWMnZPCmM_yeyPDJkfshJxY5epRkDWLJ8kUZA93MfFVKNOrAGnI3hiq-xQkKDsb50a1ewNugDL2Sm/s1600/hanwag+1199.jpg) |
Hajnali terep! |
Átugrottam még a már tegnap meglátogatott Latschenkopf-ra, majd leereszkedtem a Stie-Almhoz. Fürdés, pakolás és reggeli után elindultunk hazafelé. Előbb a felvonóhoz sétáltunk, onnan gyorsan lekabinoztunk a parkolóhoz. Vasárnap reggel tömegével jöttek fel az emberek babkocsival, siklóernyővel, idősek és fiatalok. Mi meg elbúcsúztunk a hegytől, meg a Fenixtől is, mert várt még ránk pár száz kilométer. Az út zökkenőmentes volt, este kilencre Pécsre is értünk. Az írás elérhető a
www.onedoor.hu weboldal kalandok rovatában is.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaVRNv9bdhKFueEqctwZOWUtSZovrBfgEfdutCszkgqKWG81yRtl4IskpNYjY3KMzsvIS5Z1PA9xKj7QEFREmDz640533iQaoAaG0VMLsNaW5W7J1aTsk74pg5M6D1OpNHj8g1he1WDEIg/s1600/hanwag+028.jpg) |
Stie-Alm |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése