2015. április 17., péntek

Indul a mecseki orchidea szezon

  Sokat vártam az idei első orchideára, de ma végre találkoztam vele. Már szerdán tudtam, hogy kipattant az első sápadt kosbor a Flóránál, de csak péntek reggel tudtam felmenni megnézni. Az éjszakám nem volt a legkönnyebb, ezért hiába húztam fel az órát, háromnegyed ötre, csak fél hatkor sikerült kibújnom az ágyból. Utána viszont nem sokáig lacafacáztam, csak úgy robogtam fel a Mecsekoldalba. A szerda esti liftezést még éreztem a lábamban, nem úgy ment az Irma úton az emelkedő ahogy szerettem volna, de nem sétáltam bele egyben felfutottam a kilátóig. Még nem volt fent a nap, de már világosban mentem a heteken, sőt már hónapokon át megfigyelt kosborhoz. De mikor odaértem földbe gyökerezett a lábam. Nem találtam sehol a virágot. Néztem jobbra, néztem balra, pedig biztos voltam benne, hogy itt kellene lennie! Egészen a tőlevelek megjelenése óta nyomon követtem a fejlődését ezért biztos voltam a helyben, aztán közelebb hajolva megláttam, hogy valakik kiáshatták a növényt! Nem értem ki és miért csinálta, mert a ezeknek a virágoknak itt a helyük, nem beszélve arról, hogy nagyon érzékenyek a kosborok a talaj kémhatására és minden esetben valamelyik közeli növénnyel élnek szimbiózisban. Amit ugye otthon a kertben nehezen tudjuk előállítani! Hazánkban elég ritkának mondható, a 2011-es orchidea atlasz ezres nagyságrendűre becsüli. Védett növény, eszmei értéke 10 000.- Ft. 
Sápadt kosbor Orchis pallens)
Ekkor nagyon elszomorodtam, dühös voltam, nem is értettem miért jut eszébe valakinek ilyet csinálni? De nem adtam fel szétnéztem a környéken és makacsságomnak hála öt szép sápadt kosbor kosbort is találtam. Három egészen közel volt egymáshoz, kettő pedig magányosan emelkedett ki az aljnövényzet sűrűjéből. 
Kiásott sápadt kosbor
Az egyik még csak éppen elkezdett virágozni, csak két-három lepellevél bújt elő, a többi még szégyenlős volt és bezárta szirmait. Mielőtt még tovább álltam volna kicsit szétnéztem a sziklagyepen van-e valami újdonság. 
Sápadt kosbor
A leánykökörcsinek már teljesen levirágoztak, a tavaszi héricsekből viszont még van bőven. A területen most a farkas kutyatej az úr, hatalmas tömegekben sárgállik tőle a gyep. Lassan bezárul az erdők lombkoronája. Egy hete még alig lehetett pár levelet látni a fákon, mára összefüggően zöldell a Mecsek! Ezzel a geofiton növények is visszaszorulnak és átadják helyüket a kevesebb fénnyel is megelégedő virágoknak. 
Tavaszi hajnal a Flóra-pihenőnél
Közben feljött a Nap és aranysárgára színezte az ég alját. Mialatt majomkosborok után kutattam egy drótkerítésbe ütköztem. Az alábbi képen látszik, hogy egy ösvényt teljesen lezártak a kerítéssel. Ezen a részen pedig értékes védett és fokozottan védett növények is előfordulnak. Tavaly még majomkosborokat, vitézvirágokat ... fotóztam ott, idéntől erre már nem lesz lehetőségem. Szomorú és igazán nem is értem, hogy az amúgy a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet részeként nyilvántartott területet hogyan sajátíthatják ki?!
Elkerített ösvény a Flóra-pihenőnél
A Dömörkapuhoz visszaérve rengeteg új növénnyel találkoztam, ilyen volt például az hagymás fogasír, az indás ínfű vagy épp a tavaszi lednek. De már kúsznak a fákra, bokrokra a pirítógyökerek is. Jellegzetes szív alakú leveleiről könnyen felismerhető, hazánkban igen ritka, de a Mecsekben tömegesen előforduló védett növényt. 
Keleti zergevirág (Doronicum orientale)
 Viszont amire a sápadt kosborok után még kíváncsi voltam, azok a zergevirágok. Mecsekit és magyart nem láttam viszont a keletiből már nagyon sok virágzik, illetve nagyon sok fog a napokban beindulni. A Mecsek Egyesület címernövénye nagyon impozáns. Magas akár fél méterre is megnövő szárán egyfészkű sárga virágzata van. 
Keleti zergevirág (Doronicum orientale)
Egy óra húsz perces futásom igen tartalmas volt, bár nem sokat futottam (7 km), de legalább meg lett az idei első kosbor és zergevirág is. Tavaly is a sápadt volt az első, aztán jöttek sorban a többiek. Remélem idén is legalább, hanem több orchideaféle akad a lencsém végére. Már most nem tudom, hogy mikor és hogyan kellene mennem a pókbangókhoz és az agárkosborokhoz, de ígérem ha felkeresem őket, akkor azt megosztom veletek is! 

2015. április 16., csütörtök

Szerdai alapozó edzés

  Múlt heti liftezést ismételtük meg tegnap este Gáborral, az út feléig Báz is csatlakozott hozzánk. Most egy plusz emelkedőt a Bartók Béla utcát is beleraktuk és még lefelé a Mecsek utcát is megnéztük. A végén még két kört mentem, hogy biztosan meg legyen a 20 kilométer. A lépésszámláló szerint 20,7 lett, a www.gpsies.com mérése alapján meg 22,08 lett. Eléggé összevissza vannak ezek az adatok. A gpsies 626 méter szintet ír, Gábor pedig a runkeeper-rel több mint 700-at mért! Nem is ez a lényeg, hanem az hogy tegnap este is egy jót futottunk. 2 óra 10 perc volt az egész, egyre jobban bírom! Remélem lesz eredménye is a liftezésnek!
Szerda esti kavargás



2015. április 15., szerda

Kilátóról kilátóra a Kelet-Mecsekben

  Vasárnapi hosszabb futásomat a Kelet.Mecsekbe terveztem. Kora reggel kimentem Pécsvárad mellé a Dombay-tó partjára és onnan indítottam a túrát. Fejben összeállítottam az útvonalat, szerencsére most sietnem sem kellett, ráértem egész délelőtt. Tenkes maraton után ezúttal hátizsákkal és bő két liter folyadékkal az ivótartályomban vágtam neki a futásnak. Csak három literes puttonyom van, ezért már az elején ide-oda mozgott a víz a zsákban. Elején még zavart aztán kénytelen voltam megszokni. Az első három kilométerben a tavalyi Dombay-maraton útvonalán futottam. A tótól a zöld kereszt, majd az ugyanilyen jelölésű, de piros színű festést kellett követnem. Amikor felértem a Zengő oldali elágazáshoz, akkor megfordult a fejemben, hogy felmegyek most és amikor visszafelé jövök akkor is! De aztán elhessegettem, gondoltam elég lesz az egyszer is. Így inkább elindultam lefelé, idővel a sárga lefordult Pécsvárad felé, de én a piros keresztet követtem.
Vadászház a Komlós-kanyarban
Hamarosan leértem a Pécsvárad és Pusztabánya közötti erdészeti útra. A Komlós-kanyarba. Nagyon szeretem ezt a helyet, ez az apró kis házacska mellett sosem tudok csak úgy elmenni. Most is az első hosszabb fotószünetemet itt tartottam. Rövid szakaszon az aszfalton futottam, majd letértem a Réka-kunyhó felé, de mivel ott már rengetegszer jártam, ezért gondoltam most megnézem a térképen csak Antalképnek jelölt helyet.
Antalkép
Az én régi térképemen még egy jelöletlen utat kellet keresnem, de mára itt vezet a Skóciai Szent Margit zarándokút. Fél kilométer megtétele után meg lett a térképemen jelzett zöld kereszt turistajelzés, majd még onnan harminc méterre megtaláltam a fára szegelt Antalképet. Tudtam, hogy itt van valahol a Szép Ilonka kilátó, de az én 2003-as turistaatlaszom még azt sem jelölte. A vicces az egészben, hogy már évek óta le van zárva mert életveszélyes! Sajnos nem sokáig lehetett látogatható. A zöld kereszten ereszkedtem a Réka-völgybe. Folyamatosan kerestem a kilátót, de emellett még a jelölést is nagyon kellett figyelnem mert elég ritkás volt és kétszer is elmentem rossz irányba.
Lezárt Szép Ilonka kilátó
Most még hogy nincs lombkoronájuk a fáknak sikeresen kiszúrtam a fa kilátót és egy erdészeti úton, ami a már fentebb ismertetett zarándokút volt sikeresen meg is tudtam közelíteni. Jelentem a Szép Ilonka kilátó továbbra is le van zárva, a kilátó tetején hiányzik néhol a fa. A lépcsőfokok épek, de nem tanácsos felmenni rá, mert könnyen lepottyanhat az ember. Innen egyenesen lefutottam a völgybe, pont a zöld kereszthez ért ki a zarándokút is. Sikeresen átkeltem a megduzzadt patakon, majd rövid vízszintes szakasz után újra elindultam felfelé. Erdő, irtás és újra erdő következett. Mielőtt még a gerincre felértem volna visszanézve megkerestem a szemközti oldalban a nemrég felkeresett kilátót.
Ötös úti kunyhó
A hegygerincen végigfutó zöld sáv jelzés keresztezése az Ötös úti-kunyhónál történt. A szép kis tisztás idilli piknikezőhely! De én nem időztem soká mert rohamosan telt az idő így is. A Döngölt-árkon indultam le Óbányára. Emlékeim szerint még sosem voltam erre!
Döngölt-árok
De most nagyon beleszerettem ebbe a csodaszép völgybe. A focipályához leérve nem a falu felé vettem az irányt, hanem a zöld háromszögön felcammogtam a Belátó kilátóhoz. 2012 őszén már egyszer voltam itt, de azóta sajnos nem. Most egy kis kitérővel utamba ejtettem. Óbánya főutcájába lehet innen belátni. Pár kép után lefelé már jóval gyorsabban ismét a focipályánál találtam magam.
Óbánya főutcája a Belátó kilátóból
A falut a vadak ellen védő villanypásztor kikerülése után már bent is voltam Óbányán. Még csak ébredezett a település, leellenőriztem a bélyegzőhelyeket. Na jó a kocsmába nem mentem be. A kéktúrázókat már QR-kód is várja a faliújságon. Sok szép épület folyamatos megállásra kényszerített. Egyik ilyen volt az Illatosház.
Illatosház verandája
Az első pisztrángos tó vize le volt engedve, a másodikban viszont csak úgy ugrándoztak a halak. A házakat lassan lassan magam mögött hagytam és beértem a völgybe. Párszor átmentem a patakon, volt rész mikor a mederben vezetett az út, de szerencsémre nem volt sok víz ezért száraz lábbal tudtam végigfutni. Sok-sok apró vízesésnél álltam meg fotózni, mígnem a Csepegő-sziklához nem értem.
Óbányai-völgyben
Itt már tovább tartott a fotószünet, nem beszélve a közeli ferde-vízesésről. Utána következett a Péceli kereszt, majd a Bodzás-forrás után hamarosan Kisújbánya határában találtam magam. A házak közé beérve még kétszer keresztezte az út a medret, de innen már csak 500 méter volt a falu központja és a Klumpás tanya. Épp harangoztak mikor a Szent Márton római katolikus templomot fényképeztem.
Szent Márton templom, Kisújbánya
Leellenőriztem a kéktúrás bélyegzőhelyet, majd indultam is fel a Cigány-hegyre. A faluból kivezető emelkedőbe és a kilátóhoz vezető ösvénybe is belesétáltam. Utoljára a Dombay-maratonnál voltam it fent, akkor zordabb volt az időjárás, most viszont hetedhét ágra sütött a nap! A panoráma nem volt olyan jó, de a Mecsek környező csúcsai azért szépen látszottak, sőt még a Tenkes is látszott.
Misina és a Tubes a Cigány-hegyi kilátóból
Keletről nyugatra a Zengő, Hármas-hegy, a Misina és a Tubes is jól látható innen. Talán a Mecsek legszebb körpanorámája fogadja az ide felkapaszkodókat. Innen már visszafelé futottam a Dombay-tónak. Miske-tetőn át mentem. ősszel tele van a rét őszi kikericcsel, most tavasszal a zöld levelei látszanak csak, majd szeptemberben hozza virágait a növényke.
Kisújbányai temető
Sokszor voltam erre, de még eddig sosem vettem észre, hogy a fák között megbújik Kisújbánya temetője. Most is teljesen véletlenszerűen bukkantam rá. Eszembe is jutott Fábián Tamás mondata: "Nem lehet kétszer ugyanott sem ugyanazt látni, más az időjárás mások a fények, mások az útitársak...mindig tanul újat az ember és állandó felfedezés az élet." Hányszor de hányszor voltam itt de még sosem vettem észre a sírokat. A sárga jelzésen a Hárs-tető érintésével értem le a Diós-kúthoz. A kedvenc völgyembe leereszkedtem, majd pár kép után még a bánáti bazsarózsákra is ránéztem mielőtt nekiiramodtam volna a Zengőnek.
Bimbózó bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)
Sok bimbósat láttam, de még virágzót azt egyet sem. A sárga sáv jelzésen egy óvodás csapatot elhagytam, majd a meredek részre fordulva már alábbhagyott a lendület és komótos sétába váltottam. A Zengőt három irányból lehet megközelíteni, mind közül ez a legmeredekebb. legnehezebb. A csúcson nagy tömeg fogadott, most vasárnap fogadta a Papukos csoport a horvát barátaikat. A kilátó alatt ismerős arcok fogadtak, teával, medvehagymás pogácsával és mákos süteménnyel kínáltak.
Tömeg a Zengőn
Biztos látszott rajtam, hogy nem vagyok már a toppon. Rövid beszélgetés után tovább álltam, mert már 11 óra felé járt az idő és még nem zárult be a kör. A sárga sávról letértem a piros keresztre, de még mielőtt a Dombay-tóhoz értem volna kicsit szétnéztem mi a helyzet virágfronton a Zengő déli oldalában.
Tavaszi hérics (Adonis vernalis) csokor
 A tavaszi héricsek eddig idén még elkerültek, de most rengeteget láttam és egyik szebb volt mint a másik! Hatalmas bokrokban és tömegesen sárgálltak amerre csak néztem. Kosborok még nincsenek, vagy legalábbis hiába kerestem őket.
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

 Ha végén egyenesen lemegyek az autóhoz akkor 32 kilométer lett volna, de a virágok keresése közben még ráhúztam 6 kilit. A szép tavaszi időben rengetegen sétáltak, piknikeztek a Dombay-tó partján. Szerintem egy Alfa Romeo-s találkozót is elcsíptem. 20-30 olasz autó sorakozott az út mentén! 5 óra 40 percig tartott a fotósfutásom, hogy mennyi képet készítettem ez alatt azt le se merem írni! Görcs nélkül megúsztam, a vizem is pont elég volt! Kissé zavart a zsák, de meg lehet szokni!
Dombay-tó

2015. április 14., kedd

Fülöpházi homokbuckák

  Még egyetemi éveim alatt egy terepgyakorlat keretein belül jártam a Fülöpházi homokbuckáknál. Mindig erre, az 52-es főúton járunk haza Tiszakécskére, ezért kézenfekvő volt, hogy egyszer megálljunk és megkeressük az Alföld eme régen látott különlegességet.
Fülöpházi homokbucka
Kicsit közelebbről
A terület jellemző tavaszi virága a báránypirosító! A rövid sétánk során még hozzá is szerencsénk volt.
Homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria)

2015. április 10., péntek

Rövid futás a Flóra-pihenőhöz

  Hatkor már világosban indultam rövid kis mecseki futásomra. Hétre haza kellett érnem, ezért nem is terveztem semmi extrát, csak gondoltam felmegyek a Flóra-pihenőhöz megnézem a virágokat, majd visszakocogok. Tettyénél felkanyarodtam az Írma-útra és szép komótosan elindultam a Dömörkapuhoz. A parkolóban már volt egy autó, gondoltam most is megelőztek! Egy fiatal pár volt a kilátóban, de én meg sem álltam ott, hanem mentem a sziklagyepre megsasolni mi a helyzet sápadt kosbor téren. Tavaly április 4.-én már fotóztam őket, most 10-én még mindig csak a leveleit látni. Bár zergevirágot is már márciusban találtam, most meg azok sincsenek még sehol! Viszont az első tavaszi ledneket és répás holdviolát már megtaláltam.
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Kicsit még szöszmötöltem a leánykökörcsinek között, akadt még épp virágzó is. A felkelő Nap pont megsütötte, ezért nem tudtam csak úgy elmenni mellette. El is ment itt az időm, de még nem hazafelé indultam, hanem a Kis-rét felé. 
Letarolt erdő a Kis-rét felé
A zöld kereszt elágazásáig, onnan pedig fel a Misina felé az említett ösvényen. A Tv-toronyig már nem volt időm felmenni, inkább ezen a jelzésen lefutottam a kisvasutat keresztezve a Szaniszló-pihenőig. 
Mecseki kisvasút
Innen a turistajelzés nélküli Szaniszló úton pedig le a Balázs-pihenőhöz. Csináltam ugyan pár képet a városról, de itt már igazán nem volt időm, mert sietnem kellett haza. Hétre ugyan nem voltam otthon, de csak pár percet késtem a betervezett időhöz képest. Gyors zuhany aztán irány az ovi és az iskola! Laza 8 kilométert mentem ma reggel! A hétvégén jó lenne egy hosszabbat is futni! De azt még nem látom, hogy merre lesz?

2015. április 9., csütörtök

Szerda esti liftezés

  Még a múlt héten említette Cili, hogy van egy jó útvonala a városban. Jó szintgyűjtögető! Meg is kértem ossza meg velünk, hogy ne keljen mindig ugyanazon a már kívülről fújt kórházkörön futnunk. Fel is vetettem a többieknek, aztán ma ki is próbáltuk. Ezúttal ketten mentünk Gáborral, a szokásos helyen, a szokásos időpontban találkoztunk. De nem a szokásos irányba indultunk. A továbbiakban nagyjából összefoglalom merre is jártunk! Tehát az Ágoston térről elindultunk felfelé az Ady Endre, majd a Wass Albert utcán. Egészen a Havihegyi út elágazásáig, ott balra fordultunk a már említett útra, elkocogtunk a Zsigmond utcáig. Azon fel a Bagolyvárig, majd le a Zerge utcán a Hegyalja utcáig. Itt élesen jobbra kanyarodva, ismét meredek emelkedő következett, mégpedig a Gyopár utca. A Havihegyi templomhoz értünk ki. A sétányon végighaladtunk, majd a fahídon meg sem álltunk a Tettye-térig. Innen pedig a hasonló nevű utcán lementünk a Kálvária útig. Itt kezdődött a neheze, mégpedig fel a Szőlő utcán egészen a Hotel Kikeletig. Ott visszafordultunk, leereszkedtünk a Magaslati útra. A Pálosoktól az István utcán keresztül pedig le a Kálvária-dombra. A Hunyadi úton meg sem álltunk a Mecsek-kapuig. Onnan csak a Surányiig mentünk le, ott jobbra fordultunk és kifutottunk az Angsteren az MTA székházig. A Jurisicson vissza majdnem a Barbakán körforgalomig, de onnan ismét felfelé vettük az irányt a Székely Bertalan úton. Addig mentünk felfelé mígnem ismét a Surányin nem találtuk magunkat. A Pálosoktól újfent az István utcán kocogtunk le, a Kálvária úton, pedig tovább az Ágoston térre. Innen az utolsó, de talán a legmeredekebb emelkedő következett, a Felsőhavi utca. A Havihegyi úton elkísértem Gábort a Zerge utca keresztezéséig, itt szétváltunk és mindenki ment hazafelé. 
Útvonalunk
Nem teljesen tudtuk követni Cili útját, de így is jó kis szívatós futás volt ez a mai! 17,5 kilométeren több mint 650 méter szintet kellett megfutnunk. A Hunyadi és a Szőlő utca volt a két leghosszabb, de a legnehezebb a végére maradt, a Felsőhavi utca. Nekem 1 óra 46 perc volt háztól házig, ez 6,02 perc/km-es átlag. azt gondolom ennyi emelkedővel az nem is olyan rossz! Jó volt, szerintem kéne többször hasonlókat mennünk, hogy legyen erőnk a betervezett hosszabb futásokra. 

2015. április 8., szerda

Közép-Mecsek völgyeiben

  Ezúttal kedd reggel nem csatlakoztam a Mecsek maratonosokhoz, helyette inkább elnéztem Közép-Mecsek két lélegzetelállító völgyébe. Spórolnom kellet az idővel, ezért kiautóztam a Lapishoz, hogy aztán onnan még félhomályban elfussak az árpádtetői úton a Kereszt-kunyhóig. Legalább egy órányi futást takarítottam meg, így legalább több időm volt a völgyekben fotózgatni. A műútról a piros kereszt jelzést követve indultam el lefelé a Meleg-mányi-völgybe. Az Anyák-kútja előtti lejtőről leérve hirtelen meggondoltam magam és nem folytattam tovább a már jól ismert útvonalam, hanem letértem a kék körre, hogy felkeressem a hegység nevét is adó forrást, a Mecsek-forrást! 
Mecsek-forrás
Igazából a jelzés elmegy a forrás felett, de még szerencse, hogy ránéztem előtte és nem futottam el mellette, hanem letértem a jelzésről és lementem a forráshoz. Talán megérdemelne egy pont ide vezető turistautat is. Egy erdészúton visszamentem a piros keresztre, majd még mielőtt a Petnyák-völgy felé indultam volna visszaszaladtam a Meleg-mányi mésztufa-lépcsőkhöz.
Melegmányi-vízesés
Egy hónappal ezelőtt voltam erre, akkor rengeteg volt a víz. Mindenhonnan hömpölygött lefelé, most csak a keleti felén csordogált a víz. De azért ilyenkor is érdemes felkeresni a Meleg-mányi-völgyet! A Petnyák felé futva medvehagymák közt megbújva megláttam az idei első kónya vicsorgómat is. Pikkelyes farontónak is nevezik népiesen, mert a fák gyökerein élősködve fejlődik.
Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria)
A völgy oldali telis tele voltak medvehagymával és bókoló fogasírral. Az Ágnes-vízesés környéke is csak úgy zöldellt a kora tavaszi csemegétől.
Ágnes-vízesés tavasszal
Itt már a zöld turistajelzést követtem és hamarosan a Nagy.mély-völgyi elágazáshoz értem. Egy hónappal ezelőtt itt nem tudtam bemenni a Kánya-forrás felé, de most hála istennek kevesebb volt a víz és a meder oldalában száraz lábbal lehetett haladni.
Útelágazás
A szokványos virágok mellett egy újabb fajjal bővült a virág gyűjteményem. Nem igazán ritkaság, de eddig még elkerültük egymást. Ő pedig az erdei madársóska. Amikor virágzik, akkor már mérgező a levele, ellenben előtte állítólag nagyon jó szomjoltó! Csak ki az aki ki meri próbálni?
Erdei madársóska (Oxalis acetosella)
Nagyon szép volt a Nagy.mély-völgy, nem csak a medvehagymáktól, hanem a sziklákon felgyülemlő moháktól is zöldben pompázott.
Nagy-mély-völgyben
Nem annyira összefüggő, de azért itt is vannak mésztufa-lépcsők. Mégpedig nagyon szépek ezek is.
Nagy-mély-völgyi mésztufalépcsők
A Kánya-forrásnál a már lezárult 2015-ös Szerelmi kalandtúra idézete felejtődött kint. Eddig nem tudtam, hogy van ilyen, de felkeresve a honlapjukat tetszik az ötlet.
2015-ös szerelmi kalandtúra idézete
Innen igazi színkavalkádon futottam vissza a kocsihoz. A piros után a kéken, majd végül a zöldön fejeztem be a napi futást. 12 kilométer két óra alatt, kb. 400 fotóval a végén!
Medvehagymák a piros jelzés mentén
Hazafelé megnéztem mi a helyzet orchidea fronton. Már nagyon várom a sápadt kosborokat. Ők az elsők akik a Mecsekben virágba borulnak. De sajnos még várni kell rájuk. Azt mondják napokon belül jó idő lesz, talán akkor ők is beindulnak. A Villányi-hegységből már láttam agárkosbor fotót, de az sajnos itt közvetlen közelben nincs! De valószínű még a Mecsekben azok sem virágoznak. A majomkosborok és a szarvas bangók is jól néznek ki, nekik még van idejük május elejéig.
Sápadt kosbor, majomkosbor és a szarvas bangó április elején