2016. szeptember 14., szerda

Közép-Mecsekben

  Vasárnap ismét Gáborral futottam, most a Tettyéről indultunk és a Közép-Mecsekben terveztünk egy 25-30 kilométeres kört. Csak az Irma úton felfelé vázoltam neki, hogy mi lenne ha megnéznénk a Sárkány-szakadékot. Tetszett az ötletem, de előtte még a Tubest vettük célba.
Mecsek kilátó
Kis-Tubesi hajnal
Sárga sávon előbb a Misina-tetőre, majd a Kis-Tubesi kilátóhoz kapaszkodtunk fel. A tisztáson egy kisebb fajta sátortábor fogadott, bár így is volt akinek nem jutott fedél a feje fölé. Egy srác a tűzrakóhely mellett pihent. Csendesen lenéztünk a városra, majd mentünk is tovább.
Sátrak a Kis-Tubesen
Tubesen nem sokáig voltunk, a kilátót meglepték a méhek. A középső szintig felmentem, de aztán vissza is hátráltam. Piros háromszögön Lapis, majd sárga kereszten Büdöskút voltak a következő állomásaink.
Mecsek kulcsosház
Büdös-kúti kulcsosház
Innen már csak pár kilométer volt az Orfű határában található Sárkány-forrás. A házakig el sem kell menni, hanem a zöld kör jelzést kell követni a Sárkány-szakadék bejáratában található kis forrásig.
Mecsek forrás
Sárkány-forrás
Nem volt túl bő hozama, de pár kortyot azért tudtunk belőle inni. Jelzetlen ösvény vezet innen felfelé a szurdokban egészen a műútig.
Mecsek
Sárkány-szakadék kezdete
Néhol mohával takart sziklákra kell felmászni, néhol bedőlt fák alatt, felett kell utat találni, de összességében elmondható, hogy jól járható a Sárkány-szakadék. Vadregényes, nem futható, de látványos. Tavasszal vagy nagy víz idején azért más lehet a helyzet.
Mecsek
Sárkány-szakadék meredek réteglapjai
A közepe táján van egy jobb oldali mellékág, amit pár méter után meredek sziklák jelzik a végét.
Mecsek
Sárkány-szakadék közepén
A baloldali ágban lehet tovább haladni. Van egy kissé mászós rész, a Mecsek természetjáró kalauzban olvastam, hogy valahol létra is van a völgyben. Itt tudtam volna elképzelni, de nem láttuk. Aztán már egészen közel a műúthoz egy mesterséges akna lejáratot találtunk. Később kiderült, hogy az Achilles-víznyelőbarlang lejt aknája, omlik és nagyon veszélyes.
Mecsek barlang
Achilles-víznyelőbarlang mesterséges aknabejárata
Felkapaszkodtunk a meredek völgyoldalban, majd még visszanéztem a szakadékba egy fénykép erejéig.
Mecsek
Letekintés a Sárkány-szakadékba
Mondhatni jól belassultunk itt és még csak 12-13 km között jártunk. De ennek ellenére elindultunk visszafelé, mert szorított az idő. Büdöskút, majd remete-rét, aztán pedig végig a piros sávon a Mandulás-Dömörkapu útvonalon. Gábor itt levált mert sietnie kellett én még tettem egy kis kört a Kis-rét, Misina-tető felé, majd úgy mentem haza.
  Így végül nekem pont meg lett a 30 km. A Sárkány-szakadék már lehet a Nyugat-Mecsekhez tartozik, de végül az előző két posztom miatt ezt a címet kapta a futás. Meg amúgy is a Tettyéről indultunk. :)

2016. szeptember 12., hétfő

Nyugat-Mecsekben

  Gáborral a Gábor-kilátóhoz, adhattam volna ezt a címet is a futásnak vagy a Zselic és a Mecsek határán. De végül inkább a Nyugat-Mecsekbent választottam. 
  Szeptember eleji futásunk során már figyelnünk kellett az erdőlátogatási tilalomra. Azaz nyolcig nem lehet kimenni az erdőbe. Ezért a hét órási indulást választottuk. Kimentem autóval Gáborékhoz, majd elindultunk felfelé a Jakab-hegyre. Éger-tető környékén tértünk rá a zöld sáv jelzésű turistaútra, majd azon érkeztünk fel a hegy tetején található kolostor romokhoz. Útközben egy terepruhás fotóssal fent pedig jó néhány sátrazó fiatallal találkoztunk. Innen a kék sávra váltottunk, lenéztünk a kihagyhatatlan Zsongor-kő kilátóhoz.
Zsongorkő, Mecsek
Zsongor-kő
Majd futottunk a kéktúrán tovább Petőczaknának. A műútra kiérve ismerős emberekkel hozz össze a sors. Andrásék is futkároztak ezen a szép szeptemberi vasárnap reggelen.
Vigonvár
Petőczpuszta
Viganvárig együtt megyünk, majd ők balra fordulva elindulnak haza. Mi pedig a Sás-völgy felé vesszük az irányt.
Sás-völgy, Mecsek
Sás-völgyi erdei iskola
Leereszkedünk a völgybe, már jóval elmúlt nyolc óra, így biztonságban érezzük magunkat. Az Erdő házánál soka autó parkolt, nem tudjuk, hogy vadászok vagy csupán az erdei iskola vendégei. De nem is érdekel inkább szaladunk tovább célunk felé Hetvehelynek.
Hetvehely
Gábor kilátó, Hetvehely
A falúba beérve keressük a kilátó, egy kanyarral mielőtt ki van írva megkérdezzük a kocsmában. Innen már könnyen ment, bár a földes út Y elágazójánál a fiatal hölgy a középső ágat ajánlja, míg a kocsmában a baloldalit. Szerencsénkre a hölgyre hallgattunk.
Gábor-kilátó
Hetvehely a kilátóból
A Makovecz Imre tervezte Gábor Antal kilátót 2000-ben adták át. Sajnos nem a legjobb állapotában találtuk. Nem elég, hogy a környezete el van hanyagolva, de a kilátóra is ráférne egy kis felületkezelés, állagmegóvás.
Gábor kilátó
Gábor kilátó
A temetőnél ittunk, feltöltöttük a készleteinket, majd a Nyárás-völgy, Virágos-völgyön és a Ragadáson futottunk fel Petőcz-aknára. Ez már nagyon nem eset nekem jól. Az erős tempó és a meleg sok energiámat kiszívta. Nem mellesleg a táv is már közelített a 30 km-hez. A volt aknától nem mentünk fel másodjára a Jakab-hegyre, hanem helyette inkább a piros sávon megkerültük azt. Leereszkedtünk Éger-völgybe, majd a Fülemüle utcán és az Ürögi úton visszatértünk kiindulási állomásunkra.
  Közel negyven kilométer lett a vége és épphogy kicsúsztunk a négy órából, de mellette ezer méter szintet is teljesítettünk. Talán így érthető, hogy mért is fáradtam el a végére.

Kelet-Mecsekben

  Augusztusban három hétvégén is a Kelet-Mecsekben futottam, ezek közül az egyik alkalommal felkerestem a Mecsek turistája túramozgalom részét képező Somosi-kutat. A Zengő alatt raktam le az autót, majd Pap-réten át értem Pusztabányára, hogy aztán onnan az Iharos-kút érintésével kapaszkodtam fel a Németdöglésen át a Somosi-kúthoz.
Forrás, Mecsek
Somosi-kút a Mecsekben
A Somos északkeleti oldalában megbúvó kis forrást a táblán feltüntetett erdőmérnök Pintér János foglalta 1934-ben.
Forrás Mecsek
Somosi-kút táblája közelebbről
Somosi-kút tisztása
Nem időztem sokat a forrásnál, helyette inkább 9ndultam fel a Dobogónak. Tolna megye legmagasabb pontjára ezen futáson nem mentem fel, egy héttel előtte ezt megtettem, helyette inkább a Cigány-hegyi kilátót választottam.
Mecsek kilátó
Várvölgy a Cigány-hegyi kilátóból
A panoráma nem volt valami jó, ezért pár kép után mentem le a Miske-tetőre. Meglepődve láttam, hogy az út két oldala jó darabon villanypásztorral volt védve. Kissé odébb a sárga sáv mentén ez már megszűnt, meg is álltam bálafotózásra.
Mecsek
Miske-tető Augusztusban
Ezután kis nőszőfüvezés következett mecseki és ibolyás mellett még volt pár Norden és Tallós is, de azok most kimaradtak a repertoárból.
Mecseki nőszőfű
Mecseki nőszőfű (Epipactis mecsekensis)
Ibolyás nőszőfű
Ibolyás nőszőfű (Epipactus viridiflora)
A futás vége felé még felcammogtam, szó szerint a Zengőre, mivel az autó annak a túloldalán várt. Bár ki is kerülhettem volna, de akkor közel kétszer annyi távolságot kellett volna futnom.
Zengő, Mecsek
Zengő oldalában
Így inkább maradt a séta felfelé, majd az 'intenzív kocogás' lefelé. 
  Nem volt hosszú futás, de sikerült egy újabb pipát szerezni a túramozgalom listáján.

2016. szeptember 3., szombat

Dolomitok túra - Séta a Fanes-völgyben

  Hajnali futásunk után gyors zuhany és pakolás következett. A kemping elhagyása után északra fordultunk, átautóztunk Fiames házai között, majd az egyik kanyarban a S Uberto nevű hely parkolójában leraktuk a lakót. 2,5 méter feletti autó nem tud bentebb menni, ezért közvetlen az útkanyarulatban parkoltunk, több lakóval és kisbusszal egyetemben. 
S Uberto 
A fák között egyből a szokásos virágok tűntek fel, ujjaskosborok, bibircsvirágok amíg a szem ellát. 
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea)
Merre induljunk?
A kapu mögötti nagyobb parkolóban először elmentünk egyenesen, de rájöttem, hogy az nem a mi irányunk. Ezért pár lépést vissza sétáltunk és elindultunk lefelé az erdőben. 
Az igazi parkoló
Igazából fél napos, pár órás túrának terveztem a Fanes-vízeséseket, ezért próbáltam magam visszafogni és haladni a többiekkel. Pár fotószünet azért belefért, például ennél a fekete varjúkörömnél.
 Fekete varjúköröm (Phyteuma nigrum)
Vagy a fenyők közt feltűnő sziklaóriások mellett sem lehetett csak úgy elmenni. 
Kilátás a fenyők közül
Széles, apró kővel felszórt ösvényen kanyarogtunk le az alattunk folyó Torrente Boite-patak medrébe. 
Széles köves út
Jól nézett ki a kristálytiszta vizű patak ahogy a világos színű sziklák között törte maga előtt az utat. 
Sebes hegyi patak
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) színváltozatok
Bármennyire is siettünk, azért vannak virágok, amik mellett nem lehet csak úgy elsétálni. Ilyen volt a fenti hófehér bibircsvirág, de pár tő vörösbarna nőszőfű is ezek közé tartozott.
Vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens)
Hamarosan egy hídon átkelve kereszteztük a gyors folyású hegyi patakot. A fenyőerdőben sétálva volt egy jobbra leágazó ösvény, de itt még tovább haladtunk délnyugatnak.
Torrente Boite-patak
A Pian de Loa tisztásra érve megtöltöttük kulacsainkat, a nagy melegben mindannyiunknak jól esett a hűsítő folyadékpótlás. 
Kis házikó és itató
Ha valaki a Felső Fanes-vízeséshez is el akar túrázni, akkor itt kell átkelnie a patakon és úgy tud oda is eljutni. 
Merre tovább?
Mi ezt ott még nem tudtuk és a Belvedere feliratot követtük. Igazából ha valaki ferráta felszereléssel érkezik akkor erre is jöhet, de anélkül inkább ne próbálkozzon senki. 
Mesés ösvény
Továbbra is gyönyörű fenyvesben haladt a turistaút, Az aljnövényzet folyton lefekvésre csábított. A mély zöld színű mohaágyba legszívesebben lepihentem volna és fel sem keltem volna míg ki nem pihenem magam. 
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Természetesen a szokásos orchideák itt is előfordultak. Nagy vágyam volt a papucskosbor. Elméletileg van is itt, de szerintem későn érkeztünk. :(
Innen már csak pár lépés a kilátó!
Kis emelkedő következett, majd egyre közelebbről hallottuk az Alsó Fanes-zuhatag robaját. Végül meg is pillantottuk azt.
Alsó Fanes-vízesés
A kilátópont telibe szemben volt a vízeséssel. Lepakoltunk a padokra és asztalra és majd nekikezdtünk megörökíteni a két lépcsős zuhatagot.
Szurdok túloldalán futó ösvény és kilátópont
A szurdok szemközti oldalában is van egy kilátó, az nem lehet olyan jó mint ez, viszont onnan egészen a vízesés alá be lehet sétálni. 
Vízesés közelebbről
Az márt a Giovanni Barbara via ferrata része, ami a felső részen a víz alatt megy át. majd elindul lefelé a vízesés mellett, hogy aztán felkapaszkodjon ide ahol épp álltunk. 
Turisták a Fanes-vízesés mellett
Megbeszéltük, hogy szép-szép innen, de azért az lenne az igazi ha ott szemben lennénk a vízesés alatt. Törtük a fejünket, hogy mi legyen, mert ugye siettünk, de nagyon csábított a túloldal.
Fanes-patak
Az nem fért volna bele, hogy visszamegyünk a  Pian de Loa tisztásig és onnan fel, ezért tettünk egy kósza próbát és megkíséreltük levágni az utat. Egy vízmosásban lementünk a Fanes-patak partjára, de amikor megláttuk akkor már tudtuk, hogy ennek így nincs értelme. 
Összeszűkülő patakmeder
Gyönyörű volt a látvány, de átkelni itt most nem tudunk. Fényképeztünk párat, majd visszakapaszkodtunk az ösvényre és amilyen gyorsan csak lehetett visszatértünk a parkolóba. 
Gyors folyású Fanes-patak

Azt gondolom ha valaki erre jár akkor inkább a Ponte Felizon parkolótól induljon és ha teheti nézze meg a Felső Fanes-vízesést is. Remélem legközelebb nekünk is lesz időnk a völgy teljes bejárására.
  Két óra tizenöt perc alatt fordultunk meg, nekem tetszett a hely, de ide ennyi idő nem elég. :( Dél volt és siettünk vissza Corttina d'Ampezzoba, majd a Giau hágóba. 

2016. augusztus 31., szerda

Dolomitok túra - Futás Fiames-ben

    Előző napi Piana futásunk és Lavaredo túránk után kissé nehezen ment az ébredés, de fűtött a kíváncsiság és az éjszakai csapadék is a múlté volt már. Öt előtt keltünk, elvégeztük reggeli szükségleteinket, majd nekiindultunk. Előzőleg böngésztem a térképet a kemping bejáratánál, mert nálam csak egy fénymásolt lap volt. De bíztam benne, hogy nem lesz gond a tájékozódással. 
  Még félhomályban hagytuk el a kempinget, átmentünk a Boite patak felet, majd kereszteztük a Cortina és Fiames közti országutat. Széles erdei ösvényen fenyvesekkel körülölelve futottunk fejlámpáink fényében. A 211-es jelzést követtük, néhol egész jó volt a jelölést, de volt pár hely ahol elbizonytalanodtunk. Már jó ideje mentünk, amikor megtaláltuk a Punta Fiames irányába kanyarodó 202-es ösvényt. Innentől más jellege volt az útnak, mivel szűk egy nyomtávossá vált. Kétoldalt mohaszőnyeg, rengeteg virággal, felettünk fenyőerdő. Csak a kevés fénynek volt köszönhető, hogy nem álltam le mindenhol fényképezni. Az eleje még úgy ahogy futható, de ahogy egyre fentebb értünk, egyre meredekebb és nehezen járhatóbbá váltott át.

Első pillantás Cortina felé
Valahol a törpefenyves régióban jártunk, amikor már pihenésképpen elővettem a gépet és elkészítettem az első felvételeket. Távolban alattunk már látszottak Cortina d' Ampezzo házai és felettük a Dolomitok legmagasabb sziklatornyai már vörösen izzottak a hajnali napsugaraktól.
Tofana di Mezzo is előbújt!
A völgyünk túloldalán (ahonnan indultunk) magasodik a Tofana di Mezzo. A 3000 méter fölé magasodó csúcsrégiót már itt is megsütötte a felkelő Nap.
Croda da Lago és Cortina d' Ampezzo
A törpefenyők is elmaradoztak, majd egy hatalmas törmeléklejtőn szerpentineztünk felfelé. Ábris jól ment, de én a fotózás miatt lemaradoztam.
Arra kellene mennünk!
Gravon de Pomagnon pontnál a tábla balra jelezte az ösvényünket, de ott egy mély vízmosás állta utunkat, plusz találtunk egy csapást, ami ugyancsak balra tartott. 
Útbaigazító tábla
Ezen mentünk tovább egészen a sziklafal aljáig. Itt viszont már esélyünk sem volt balra tartani akkora szakadék volt a lábunk alatt. Két képpel lejjebb látszik ez. 
Ábris keresi az utat!
Jobbra a Terza Cengia beszállása felé elindultunk, de nagyon nehezen járhatóvá vált itt is a terep, ezért hamar mondtam Ábrisnak, hogy szerintem itt nincs értelme tovább menni. 
Szakadozott törmeléklejtő
Végül úgy döntöttünk, hogy forduljunk vissza. Féltem a lefelé futástól, mert a cipőm eléggé oda volt már és a lenti képen látszik, hogy mi várt rám félig kiszakadt cipőmben. Tényleg ilyen meredek volt!
Onnan jövünk a völgyből!
De még mielőtt tovább sietnék azért azt megemlítem, hogy milyen szép látványban volt részünk. Már nem csak Cortina, de délutáni túránk célpontjai is feltűntek a távolban. 
Délutáni túránk célpontjai
A Giau hágóból tervezett kirándulásunk során a fenti négy hegy közül, a Nuvolaut szerettük volna megmászni, a többit pedig körbesétálni. 
Egyre jobban megsüti Cortinát a nap!
A fények már leértek egészen Cortina d' Ampezzo házai köze, valamint a Tofana di Mezzo alatt is már csak a fenyvesek voltak árnyékban. Köszönhetően a hegynek, aminek az oldalában épp tartózkodtunk. 
és a Tofana di Mezzo-t is!
Az elágazóhoz leérve kicsit még hezitáltunk, bakancsban vagy jó cipőben simán neki indultam volna a kuloárnak, de így értelmetlen időpocsékolás lett volna. Főleg, hogy még aznapra sok tervünk volt, ami miatt időben kellett elhagynunk a kempinget is.
Ösvényünk
Jó darabig egy jelzetlen ösvényen traverzaltunk a törpefenyves régióban. Csodálkoztunk is, hogy ilyen szép panorámájú, jól futható ösvénynek, hogy-hogy nincs jelzése, de aztán kis idővel már meg lett az is. 
Itt voltunk legközelebb a városhoz
Jó darabig Cortina felé futottunk, de kiérve agy széles kerékpárútként is funkcionáló csapásra. Itt már Fiames fordult a széles dózerűt. 
Col Rosa
Hosszan kacskaringózva követtük a 211-es jelzést. Egy-két kilátópontnál meg-meg álltunk rövid fotószünetre. Nagyon jól futható enyhe lejtésű útnak köszönhetően jól haladtunk Fiames felé. Aminek az lett a következménye, hogy elvétettük a leágazást és a fenti kis romos házikónál kötöttünk ki. 
Fiammes-i elhagyott épület
Halottuk a patak zúgását és az autók zaját, de nem találtuk az turistautat. Végül átvágtunk a puha mohaszőnyegen a hallásunkra hagyatkozva. 
Madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis)
Szerencsésen visszataláltunk a térképre és közben még rengeteg orchideát is tudtam fotózni. Nem mintha eddig nem láttam volna ezeket, csak a fények nem voltak az igaziak eddig. 
Ujjaskosbor és békakonty állományürüsség
Volt itt kétféle békakonty, madárfészek és tojásdad, hogy az erdei ujjaskosbor millió egy színű változatáról ne is beszéljek. 
Tojásdad békekonty (Listera ovata) 
Nagy meglepetés volt közvetlen az aszfalt út szegélye mellett a lenti tűzliliom. Hajnalban sötétben még elfutottunk mellette, de most szerencsére megláttuk. Sosem láttam még természetes környezetben ezt a virágot. 
Tűzliliom (Lilium bulbiferum)
Később aztán több helyűt is előbukkant. 
Itt kell letérni a kemping felé
Ha valaki erre jár annak csak ajánlani tudom az Olympia kempinget. szuper felszereltségű, kellemes fekvésű és ami nem mellékes még nem is olyan drága. Legalábbis a helyi szállás árakhoz képest.
Olympia kemping bejárata
Háromnegyed nyolc körül már vissza is értünk a többiekhez. Fürdés, pakolás és gyors reggeli után már indultunk is a Fanes-völgybe. 
Útvonalunk!
  A fenti térképen kb bejelöltem merre mentünk, de a lenti strava linkben pontosabban látszik az útvonalunk. Bár a célunk nem sikerült, de szerintem így is jól indult a nap, sok szép dolgot láttunk és egy jót futottunk. Következőkben Fanes túra, majd kirándulás a Giau hágóból.