2014. november 28., péntek

Top 10 baranyai úticél

  Világörökségi helyszín, történelmi helyek, várak, termálfürdők, borvidékek, hegyek, folyók, barlangok, zarándokhelyek és sorolhatnám még az érdekesebbnél érdekesebb látnivalókat! Élnek itt magyarok, svábok, horvátok, de megfordultak itt a rómaiak, törökök, labancok. Mindegyik nép hátrahagyta a maga kultúráját, építészetét szerte a vidéken. Ez a sokszínűség mind a mai napig jellemzi Baranyát! Idestova tíz éve élek Pécsett, nagyon megszerettem a várost, a Mecseket, de sajnos a megyét még nem ismertem meg eléggé. Ennek ellenére vállalkozok, hogy felállítsak egy újabb listát. Nem sorrendet, vagy rangsort! Csupán felsorolom a megye legismertebb, legkeresettebb nevezetességeit. Biztosan lehetne még találni érdekes helyeket a környéken, például az Ormánságban, vagy a Mecsekben, de azt gondolom a felsoroltak felkeresése is megér pár hosszú hétvégét akár hosszabb időt is az ide látogatóknak! 
  • Pécs (belváros, Zsolnay-negyed, Tettye, Misina, Tubes ... )
    Mediterrán Pécs
  • Siklósi vár és a termálfürdő
    Siklósi vár
  • Villányi borvidék (Szársomlyó, villányi, villánykövesdi és palkonyai pincesor)
    Palkonyai körtemplom a szőlők felett
  • Harkányi gyógyfürdő
    Harkányi gyógyfürdő (Forrás: www.itthon.hu)
  • Szigetvári vár és a Magyar-Török Barátság park
    Szigetvári vár (Forrás: www.wikipedia.hu)
  • Mohácsi történeti emlékhely és a busójárás
    Mohácsi busójárás (Forrás: www.wikipedia.hu)
  • Óbánya-Kisújbánya
    Óbányai falukép
  • Abaliget-Orfű
    Pécsi-tó, Orfű
  • Dráva-part
    Magyar ladik a Dráván
  • Máriagyűdi kegytemplom
    Máriagyűdi kegytemplom

2014. november 24., hétfő

Kilátók és emlékhelyek a Mecsek nyugati végein

  Már egy ideje tervezem ezt a futást, de eddig sosem volt rá időm. Most is csak részben sikerült a tervezett túra. Hetvehelyig el szerettem volna menni, de így is későn értem haza. Az Erdő házától még kettő kilométer lett volna oda és kettő vissza, az már nem fért bele. Pedig a Gábor-kilátót végre szerettem volna megnézni. Ez az egy Mecseki kilátó hiányzik még egy bejegyzéshez. Bár földrajzi értelemben már a Zselichez tartozik, mert a műút túloldalán van. Futás közben már kigondoltam, hogy mi legyen a címe a bejegyzésnek, a "Kilátótúra a nyugati végeken"-t akartam, de mivel kimaradt Hetvehely, de megnéztem a Magyarok kunyhóját és a Cinke-tanyát ezért megváltoztattam.
Novemberi hangulat
  Kimentem autóval Remete.rétig, mert úgy éreztem, hogy plusz tíz kilométer sok lett volna. Bár így is több lett mint kalkuláltam. Negyed hétkor még sötétben parkoltam le a kerékpárút mögött, majd a kéken fejlámpa hiányában még sötétben indultam felfelé a Rózsa-hegyre. Majd onnan a Vörös-hegyre és már világosban értem a Patacsi-mezőre. Ahonnan megkezdődött a kapaszkodás a Jakab-hegyre. Az Avar gyűrű után már lankásabb terepen értem el a Pálos kolostor romjait.
Pálos kolostor romjai között
Sokszor voltam már itt fent, de még sosem mentem fel a kilátóba. Most bár siettem de erőt vettem magamon és a vaslétrán felmásztam a szűk kis torony tetejére. A távolban a Misina-Tubes gerinc, valamint mögötte a Kelet-Mecsek magaslatai is kirajzolódtak. Nyugatra és délre a fáktól nem lehet látni semmit, északra pedig a kolostor romok felett felhős volt az ég.
Misina-Tubes gerinc a Jakab-hegyről
Ha erre járok akkor kihagyhatatlan a Mecsek legszebb kilátója a Zsongorkő. Új festést kapott a kékről leágazó tanösvény, így talán akinek nem ismerős a környék az is könnyebben megtalálja a Mecsek gyöngyszemét, sokunk kedvenc helyét!
Útbaigazító jelzés
Leérve a kilátóhoz pont elkaptam mikor átbukott a Nap a Jakab-hegy keleti felén. Így már szép élénk színben tündökölt a kilátó kőzetét alkotó vörös homokkő. Vaskorlátját már 1892-ben kiépítették.
Zsongorkő, Jakab-hegy
A hányattatott sorsú István-kilátót is meglátogattam. Az 592 méter magasan a földvár nyugati felén ugyancsak 1892-ben felhúzott kilátót, még 1975-ben felújították, mára viszont már az enyészeté. Jó tíz évvel ezelőtt még meg volt az oldalán a felvezető lépcső, de már akkor is életveszélyes volt, most már az sincs. A jó fekvésű tornyot meg kéne magasítani, mert a környező fák túlnőtték.
István-kilátó romjai
Abban bízom, hogy a Mecseket is elérik a mostani trendek és talán felújítják vagy netán egy újat építenek a helyén. A  Babás-szerköveket fájó szívvel de most kihagytam, helyette a kéken leszaladtam a petőczpusztai műútra. Útközben kétszer álltam meg, egyszer az  i.e. 8-7 századból ránk maradt halomsíroknál, majd a Pálos-kútnál. Az aszfaltúra leérve a piros jelzést követve Viganvárig nem volt gond, majd ott kicsit elkavartam, de még időben észrevettem és csak 500-600 métert mentem rossz irányba.
Sás-völgy
A piros négyzeten ereszkedtem a Sás-völgybe, a cél Hetvehely lett volna, de csak az Erdő házáig jutottam. A 2010-ben átadott és idén ökoközponttá átalakított épületegyüttes üde színfoltja a Mecsek vendégházainak. Van itt minden mi egy erdei iskolához kell. Tanösvény, madármegfigyelő torony, környezettudatos gondolkodásra nevelés... és mindez gyönyörű környezetben és csodaszép infrastruktúrával.
Erdő háza, Sás-völgy
A hét méter magas kilátót két élő fa köré építették, a fák lombkoronaszintjén nem volt időm sokat időzni,de biztosan sok állat tanulmányozható innen.
Madármegfigyelő torony
Törtem az agyam, hogy még mennyek-e tovább, de már elmúlt fél kilenc ezért visszafordultam. Jó darabig a már ismertetett úton kocogtam hazafelé, majd maradtam a piroson és nem mentem rá a kékre, a Jakab-hegyre. Helyette annak északi oldalában néhol jó nagy sárfoltokba merülve igyekeztem szaporázni a lépteimet. Petőcz körül megtaláltam a már keresett Szártalan kankalint.
Szártalan kankalin (Primula vulgaris)
Novemberben kicsit korai, megtréfálta őt is a természet. Mikor a piros a zöld jelzéssel találkozott letértem, hogy megnézzem a Magyarok kunyhója helyén található kopjafát és pihenőhelyet. 1918 és 1920 között a szerb megszállás idején itt húzódott az ideiglenes határ és a magyar határőrök itt melegedtek a kunyhóban.
Magyarok kunyhója
A nemzeti színű jelzést hamarosan elhagytam, majd a piros helyett is a kékre letérve értem vissza a Patacsi.mezőre. Innen már csak a Cinke-tanya fel tettem egy kitérőt. Ez is egy újdonság volt számomra, eddig valamiért mindig kimaradt. Talán mert le kell térni a kékről, hogy megtalálja az ember! Pedig érdemes felkeresni.
Emlékkő, Cinke-tanya
Az emlékkövet a Mecsek egyesület 2004-ben helyezte el az egykori Cinke-tanya helyén. Négy barát neve áll a kövön: Baranyai Aurél, Csokonay Sándor, Millner Jenő és Millner Pál. Ebben a cikkben bővebben olvashattok a négy jó barátról! Innen már egyenes út vezetett a Remete-rétre, végül a harminc kilométere lett a túra, a lábam egész jól bírta, mikor ezeket a sorokat írom addigra azért megfájdult a térdem, de futás közben semmi panaszom nem volt.

2014. november 21., péntek

10 legfelkapottabb úticél az Alpokban

  Már az elején leszögezem, hogy teljesen szubjektív a lista, de talán ezek azok a helyek, amelyeket a legtöbb és legnagyobb aktív pihenéssel foglalkozó utazási irodák is a palettájukra tűznek. Persze vannak azért kivételek! A legelső és talán a legnagyobb a baraka.hu is szervez túrákat Ausztria és Olaszország vasalt útjaira. Az eupolisz.hu is főleg ezekben utazik! Az ikaland.hu, az utazom.com és a trekwolf.hu a ferráták mellett már a igazi hegymászó túrákat is szerveznek az Alpok 3000-4000-es magaslataira. Rengeteg egyesület és kisebb utazási iroda mellett például a turatars.com-on keresztül is könnyedén felkereshetjük valamelyik helyszínt. Bár most a téli túrák, mászások ideje következik, de jövőre biztos sok magyar kiránduló, hegymászó fogja felkeresni a lenti tíz hely valamelyikét! A Dachstein, az Ortler, a Wildspizte vagy egy-két svájci 4000-es is felkerülhetett volna ide, de az olasz Garda-tóhoz vagy éppen a szlovéniai Kamniki-Alpokba is sok hazánkfia ellátogat! Valahol meg kellett húzni a hátárt, ezért most ők kimaradtak.
  • Rax, Ausztria: Klettersteig, mászás és kirándulás
    Rax felvonó alsó állomása, Höllental
  • Schneeberg, Ausztria: Kirándulás
    Schneebergbahn
  • Hohe Wand, Ausztria: Klettersteig, mászás
    Sky walk kilátó, Hohe Wand
  • Triglav, Szlovénia: Klettersteig, magashegyi túrázás
    Triglav a Kamniki-Alpokból
  • Grossglockner, Ausztria: Magashegyi túrázás
    Grossglockner a Dolomitokból
  • Grossvenediger, Ausztria: Magashegyi túrázás
    Grossvenediger (forrás: www.wikipedia.hu)
  • Tre Cime di Lavaredo, Dél-Tirol - Olaszország: Via ferráta, magashegyi túra
    Három nővér a Dolomitokban
  • Tofane di Rozes, Dél-Tirol - Olaszország: Via ferráta
    Tofane di Rozes
  • Monte Rosa, Svájc - Olaszország: Magashegyi túrázás
    Monte Rosa csoport (forrás: www.wikipedia.hu)
  • Mont Blanc, Franciaország - Olaszország: Magashegyi túrázás
    Mont Blanc (forrás: www.wikipedia.hu)

2014. november 16., vasárnap

Misztikus Mecsek

  A hetet pihenéssel töltöttem, nyolc nap után mentem újra a Mecsekbe! Már nagyon hiányzott! A szokásos hajnali indulás helyett most sikerült délután kimennem az erdőbe. Fél három körüli indultam és a Tettyén át kapaszkodtam fel a Dömörkapuhoz, hogy onnan tovább emelkedjek a Misina felé.
Kis-rét felé
Lent az avarban
A Mecsek Maratonos kört szerettem volna menni, ezért a Kis-rét felé kerültem egyet és a Misina és a Tubesek közötti parkolóhoz értem ki. Végig párás, ködös volt az erdő. Nagyon szeretek ilyen időben futni és fényképezni is!
Misina-Tubes gerincen
Az őszi színek és a fehér háttér igazán sokszor késztetett megállásra egy-egy rövid fotószünet erejéig. Múlt héten már láttam a növényhatározós csoportban Illatos hunyorokat és Szártalan kankalint is.
Novemberi Illatos hunyor
Hunyort én is találtam többet, kankalinhoz sajnos nem volt szerencsém, bár még nincs is itt az idejük. Talán jobb is hogy még nem indultak be! Aztán ki tudja lesz-e egyáltalán tél az idén? A Kis-Tubesig alig találkoztam kirándulóval később aztán már többekkel összefutottam, a János.kilátó körül, de leginkább a mandulásban volt nagy a mozgás! A Kis-Tubesnél már láttam a kék eget és abban bíztam talán a János kilátó teteje kilóg a felhők fölött. Sietem is át, de sajna ugyanaz a látvány fogadott ott is.
Kilátás a Tubes tetejéről
János-kilátó
Vártam pár percet, hátha kitisztul, de aztán jobbnak láttam tovább indulni mielőtt még rám sötétedne. Itt tértem le a hajnali fejlámpás futások útvonaláról, a sárgán és nem a piros háromszögön mentem le a Lapisra. Mégpedig azért mert a Biokom felújította a bemutató táblákat a Tubes körül és itt még volt egy, amelyiket meg szerettem volna nézni.
Pocsolya
Innen nem mentem tovább a Remete-rétig, hanem a Bányász-úton lecammogtam a Mandulásba, majd haza. Az állatkertnél van egy hely, ahol sok a Télizöld meténg, azt még megnéztem, találtam is egy virágzót! Már sötét volt, de azért egy vakus képet csináltam róla.
Novemberi Télizöld meténg
Március és május között van a virágzási ideje! Fél öt után sikerült leérnem, a térdem nem fáj, de vádlim még nem az igazi! :-(

2014. november 12., szerda

Marokkó 4. rész Marrakech-ből a Toubkal-ra

  Kissé elmaradtam a marokkói élményekkel, de most jön a folytatás, előzményekről itt olvashattok. Az esti séta után én a földszinti szobában húztam meg magam, de páran az emeleten, sőt a tetőn is aludtak. Szokás ez erre, olcsóbb mintha fedél lenne a fejed felett és a klíma is kedvezett hozzá. Nem volt még az az elviselhetetlen hőség, csapadék pedig nulla ilyenkor.
Djema el-Fna 
Egész nap a városban bolyongtunk, legelőször a Djema el-Fna térre mentünk, délelőtt sokkal nyugodtabb mint éjszaka. A Toubkal kávézó első emeleti teraszáról pedig igazán jól belátható az egész placc. Kávéztunk, kóláztunk miközben kattogtak a fényképezőgépek. Rajtunk kívül számos turista választotta ezt a formáját a tér megismerésének. A fenti képen látható kerek napernyők alatt kígyóbűvölők, búvészek várták a delikvenseket a tér közepén, a szélén pedig kézművestermékeket és különféle helyi csemegéket árultak. Frissen facsart narancslétől kezdve a piramis formájú fűszertornyokon át az aszalt gyümölcsökön keresztül az ínycsiklandozó süteményekig mindent megtalálni itt ami szemnek és szájnak ingere.
Toubkal kávézó, Marrakech
Lementünk a térre kicsit közelebbről is szemügyre venni a kígyókat. olvastam illetve hallottam hogyan működik a dolog, de mégis beleestünk a csapdába. Akkor kellemetlenül érintett, de így utólag már csak egy kellemes emlék. Több hibát is elkövettem az első, hogy túl közelre mentem hozzájuk a második, pedig, hogy nem volt nálam apró pénz. Az a trükkjük, hogy a nem kevésbé figyelő nézelődő nyakába rakják az állatokat, ekkor már nem tudsz visszakozni. Először Tomi esett áldozatul ,majd miután lefotóztam, nekem is nyakamba raktak nem is egyet hanem mindjárt kettőt. Aztán addig nem veszik le rólad a kígyókat, amíg a baksist ki nem fizetted! Nem volt nálam csak papírpénz és ha emlékeim nem csalnak, akkor pár ezer forintnak megfelelő dirhammal nyúltak le. Nem egy nagy pénz, de akkor elég minimál pénzből jártuk az országot. A szállásaink 500 forint alatt voltak mindenhol, itt Marrakech-ben is! 10 év telt el azóta, biztos sokat emelkedtek az árak azóta.
Árnyékba bújó kígyóbűvölők
A Koutoubia mecset minaretje a főtér szomszédságában messziről kimagaslik a házak közül. A 77 méter magas tornyú mecsetet a 12.-ik évszázadban építették, az Almohád-építészet egyik remekműve. 1985-óta a világörökség része a város medinája, ebbe beletartozik a mecset, de a Djema el-Fna és a szukok is. Az ország 8 világöröksége közül hetet felkerestünk, csak El-Jadida maradt ki. Magába a mecsetbe nem mentünk be, nem is vagyok benne biztos, hogy keresztény emberként bemehettünk volna-e? Vannak helyek ahová csak hithű mohamedánok tehetik be a lábukat. Pálmafák és virágok tarkította gyönyörű park öleli körbe a mecsetet.
Koutoubia mecset
Tamással és Bazsival egész nap a városban bolyongtunk, Marrakech óvárosa nem annyira vészes mint Fez-é, így nem kerestünk idegenvezetőt. Bár így biztosan kimaradt sok látnivaló, de tartalmas séta végére kellőképpen elfáradtunk. Kissé úgy éreztem, hogy modernebb a város Fezhez képest. Sok robogós cikázott a szűk utcákban és sajnos már "kínai" termékekhez is hozzá lehetett jutni. Nagy terek, zöld parkok és hatalmas városkapuk, a távolban pedig a hófedte Magas-Atlasz 4000 métert meghaladó csúcsai. Ez mind Marrakech!
Városfal, Marrakech
A fő szállító eszköz még mindig a szamár a sikátorokban. Ezüstművesek, szőnyegárusok mellett híresek a város papucs készítői. A tarka lábbelik beborították az egész üzlet falát! A bazáron belül külön negyedek alakultak ki, ahol a tradicionális mesterségek elkülönülve megtalálhatók. Ebédelni visszamentünk a szállásunkra, majd még délután is a szukok mélyén nézelődtünk. Az alapvető élelmiszereket (vizet, kenyeret) már a másnapi túrára is megvásároltuk.
Szuk, Marrakech
Bab Agnaou kapu, Marrakech
Estefelé mikor újra beindult az élet visszatértünk a főtérre. Ezúttal nem vacsoráztunk, nem lett volna jó elrontani a gyomrunkat a hegy előtt. Pedig jól néztek ki a csigák, kolbászok, tazsinok... Meglestük a hennásokat, komikusokat, bűvészeket, zenészeket vagy csak alkalmi szerencsevadászokat, hogyan próbálnak megélni a nagy tömeg nyújtotta lehetőségekből. Egészen ránk sötétedett mire visszakászálódtunk a panziónkba. A tetőről még lehetett hallani az éjszakai élet zajait és látni a mecsetek és a szállodák fényeit, de mi lepihentünk mert másnap megerőltető nehéz nap várt ránk!
Horgászat a Djema el-Fna téren
Fájó szívvel búcsúztunk a várostól, de már nagyon vártuk, hogy végre kirándulhassunk egyet az Atlaszban. A Rif-atlaszi túránk meghiúsult, ezért is furdalt a kíváncsiság, vajon hogy fogjuk bírni a húzósnak ígérkező hegyi túrát? Elbúcsúztunk szállásadónktól, majd nekiindultunk a Magas-Atlasznak. Kb. 75 kilométerre van Marrakech-től Asni, azt olvastuk, hogy eddig aszfaltozott az út, majd innen még 15 kilométer Imlil, ahová már nehezebb feljutni. A Barakások, teherautó platóján mentek innen, abban az időben. 2004-ben mikor itt jártunk nem mondom, hogy jó volt az út, de a Transittal nyolcan sok cuccal sem volt gondunk. A faluba beérve a rendszámunk láttán már sorban jöttek az önkéntes túravezetők és teherhordók. Mindenkit leráztunk, még a hegymászó boltokat sem látogattuk meg, hanem a falutól nyugatra a völgy oldalába vezető úton felautóztunk Around felé. Majd az egy panziónál megalkudtunk a helyiekkel. A kisbuszunk parkolhatott az udvaron és csak másnapra kértünk szállás!
Imlil
Dél lett mire mindenki összecsomagolta a zsákját. Egy napi élelmet és a felszereléseket kellett felvinnünk a 3200-es táborunkig. A Neltner ház alatti placcot néztük ki magunknak, így sátrat, hálózsákot, matracot is fel kellett vinnünk. 1800-ról indultunk, a lenti képen látható úton. Aroundot megkerülve levezetett a földes út a völgybe, majd később meg is szűnt.
Távolban a hófedte csúcsok
A széles katlan aljában felhalmozódott kőtörmeléken nehezen haladtunk felfelé.  Távolban a hófedte csúcsok már vizionálták, hogy nem lesz könnyű dolgunk a csúcsmászás alkalmával. Nyáron a szárazság és a nagy meleg a gond, március vége felé mikor mi itt jártunk erre nem panaszkodhattunk, viszont hágóvassal és jégcsákánnyal nem készültünk. Nekem még melegebb hálózsákom sem volt, vászonnadrággal,kamáslival és 3 az 1-ben kabáttal voltam felszerelkezve.
Toubkal trekking
Az ösvény hamarosan a völgy túloldalába folytatódott, majd egy mellékvölgyet elhagyva értük el Sidi Chamharound pár házból álló települését.2000 méter felett az utolsó hely volt, ahol még Coca colát és palackozott ásványvizet lehetett kapni, innen már csak a menedékháznál volt rá lehetőség.
Magas-Atlasz
Felfelé menet rajtunk kívül kevesen közlekedtek a hegyen, csak pár teherhordó csapattal, szamarakkal futottunk össze. Az út nem volt különösen technikás, inkább fárasztó volt a hossza és a nehéz zsák miatt!
Szamárfutár
3000 méter körül megjelentek az első hófoltok, melyek a turistaház alatt már szinte összefüggő tömeget alkottak. Jól ki volt taposva a csapás és csak 30-40 centi lehetett, így nem okozott gondot a haladásban. Helyi idő szerint 6 körül értük el a Neltner komplexumot. A ház alatt már sok sátor sorakozott, de azért találtunk még három helyet a mieinknek is. Már fentebb említettem, hogy egy nyári hálózsákkal, valamint egy vékony polifoammal vágtam neki a túrának. Az éjszaka nem volt valami kellemes, én aludtam középen a sátorban, egy melegítőt is aláhúztam a nadrágnak, úgy feküdtem be a hálózsákba, de még így is majd megfagytam éjjel. Vízhez a ház oldalában kifolyó slagon keresztül jutottunk. 
Távolban a Neltner menedékház
Egyik társunk még Marrakech-ben rántottát reggelizett, nem kellett volna?! Már felfelé jövet rosszul volt, de reggelre úgy döntött, hogy nem jön tovább, megvár minket táborban. Heten indultunk neki a csúcstámadásnak. Egy spanyol csapat ment előttünk, ők jól fel voltak szerelve hágóvassal, jégcsákánnyal. A menedékház felett volt egy kissé meredekebb rész, ahol a nyomukban oldalazva könnyedén felértünk egy lankás völgybe. Innen ismét egy könnyű szakasz következett, de a néhol térdig érő hó miatt és a magasság miatt lassan haladtunk. A völgy végében kimásztunk egy gerincre, majd onnan egyre kevesebb lett a hó és a végül kövekben botorkálva értük el Marokkó legmagasabb pontját, a Jbel Toubkal-t. 
A Neltner feletti völgyben
Kissé szétszakadt a társaság, ezért sokat voltunk a csúcson, az egyik társam nehezen küzdött meg a magassággal, de végül felért és elkészítettük a nemzeti zászlós csúcsfotónkat. Egyetemi focicsapatunk a Szcsecsinszk Bulldozers sárga mezét is felhúztuk a közös kép kedvéért. Tomi anyukája kéthetes, isteni finom püspökkenyere koronázta meg a napot! Azért a spanyolok chorizo kolbásza is jól esett. Tamásnak még képeslap írásra is volt ereje és ideje odafent. 
Csúcsfotó
Ha emlékeim nem csalnak pár óra alatt fent voltunk a 4167 méter magas csúcson, ami igazából egy nagy lapos kőbánya. Lefelé menet a már ismertetett úton mentünk. Pillanatok alatt leértünk, a meredekebb részeken már annyira bátrak voltunk, hogy popsin csúszva közlekedtünk. Egy órakor már a sátor körül ebédeltünk, majd összepakoltunk és immár nyolcan folytattuk tovább az lejtmenetet. 
Panoráma a Jebel Toubkal-ról
Visszatértünk 3200-re
Neltner komplexum
Az előző napi útvonalon bandukoltunk lefelé, kellőképpen fáradtan, de nagy élményekkel a puttonyban! Estére értünk le a panzióhoz, ahol az autónkat hagytuk. Most már nyugodtan ehettünk a helyi specialitásokból, nem kellett tartani a hasmenéstől! Túl voltunk a túránk egyik fénypontján! Én tazsint ettem, de emlékszem Rezi kuszkuszt, másnap ittuk is a levét ennek! Még Marrakech-ben a Metroban vásároltunk pár doboz sört és egy üveg whisky-t. Kellemesen telt az este az elfogyasztásuk után! Végül egy térképrészlet, amelyen a Toubkal túránk nyomon követhető!
Jebel Toubkal térképe
A folytatásban az Atlanti-óceán partvidéke és az Anti-Atlasz térsége következik, Tan-Tan plage, Legzira beach, Tafraoute ...