2015. május 25., hétfő

Jakab-hegyre és vissza

  Szombati Kinizsi 100 előtt még szerettem volna egy hosszabbat menni, ki is néztem magamnak egy kb 30 kilométeres kört, hétfőre már rossz időt mondtak, ezért vasárnap kora reggelre esett a választásom. Megtöltöttem az ivópalackomat, beraktam a zsákba mindent amire szükségem lehet és ötkor elindultam. A Pécsi-sík volt az első úti célom. Tanakodtam, hogy vigyek két cipőt, mert az első 10 km aszfalt és aztán váltsak terepesre, de mivel alig fért be a zsákba a fényképezőgépem a cipő mellé, ezért itthon maradt a váltó cipő. Próbáltam óvatosan futni, vigyázni a talpára, hogy ne kopjon el. A belváros felett még illuminált fiatalok jöttek velem szemben, aztán, ahogy haladtam Szigeti város felé már egyre kevesebb emberrel találkoztam. Patacs után kimentem a hatosra és az utolsó másfél kilométert amellett haladtam. Itt sem volt nagy a forgalom és az út mellett van egy jó nagy sáv, ahol már nincs leaszfaltozva, így a cipőmre is tudtam vigyázni. Pompás sisakoskosbor miatt mentem és nem is kellett sokáig keresnem gyorsan meg lett.
Pompás sisakoskosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans)
Két szép példány
Ugyanott ahol tavaly is fotóztam, most is több tő virágzik már. Vannak már egészen nagyok, de olyan is akad, aminek még kell pár  nap, hogy a teljes pompáját elérje.
Szibériai nőszirmok közt egy fiatal pompás kosbor
Szibériai nőszirom még rengeteg látható, de mocsári már alig és nyári tőzikével is csak egy helyen találkoztam. Azok viszont szépek voltak.
Nyári tőzike (Leucojum aestivum)
Pillanatok alatt teljesen eláztam a cipőmben állt a víz, de tudtam mire lehet számítani! Én akartam ide jönni! Az amúgy is vizenyős terület, a napokban rengeteg vizet kapott, ezért alap volt a bokáig süppedés.
Ebben bóklásztam fél órát!
Felhők mögé búvó Jakab-hegy
Röpültek a percek és már fél hetet mutatott az órám mikor átmentem a síneken és Cserkút felé fordultam. A Cserkúti csárdától megy fel a piros háromszög jelzés a falúba, de én nem mentem vissza addig, helyette egy másik úton kapaszkodtam fel a Jakab-hegy déli lejtőire települt apró kis falvacskába.
Árpádkori templom, Cserkút
Pár kép az Árpádkori templomról és már mentem is tovább felfelé a Jakab-hegyre. A piros négyzet, a kék háromszög és a mecseki zöldút jelzése egy darabig együtt vezet, majd Cserkút végét jelző táblánál a kék háromszög leválik és elindul a Jakab-hegyre.
Színkavalkád
Én is erre kanyarodtam és bele bele sétálva igyekeztem a felfelé. A Szedres ház és a Mézeskalács házikó után bementem az erdőbe.
Már lentről láttam, hogy a hegy felhők mögé bújik, csak néha-néha látszott ki mögüle. Panorámában ezért nem is reménykedtem. Nem is volt, ahogy egyre feljebb értem bementem a ködbe és a Zsongor-kőnél is csak az alattam lévő fákig láttam.
Ködös Zsongor-kő
Hallottam Cserkút és Kővágószőlős zajait, de esélyem sem volt, hogy lássam őket. Viszont az erdő csodaszép volt, így ködösen. A medvehagymák már sárgultak, a madarak pedig folyamatosan csiripeltek! A kék sáv jelzésen mentem Remete-rétre, szeretem a kőbabákat és még az Avargyűrű előtt láttam egyet ami nagyon tetszett!
Kőbaba
Lehetett vagy másfél méter magas és nagyon szép egyforma kövekből lett kirakva, precíz remek munka! Patacsi mezőnél szépek az új padok, a pihenőhely.
Megújult Patacsi-mező
Később fehér madársisakokat figyeltem meg az ösvény mentén. Majd a Vörös-hegynél kitértem a Cinke-tanya felé.
Cinke-tanya
Télen mikor erre jártam még csak készült az erdei pihenőhely, mára már várja a megfáradt turistákat. Azt kell mondjam nagyon szép lett! A tábla, az esőbeálló, apadok és a tűzrakóhelyek mind-mind a mai kor igényeinek megfelelőek! Érdemes letérni a kéktúráról, vagy érdemes ide túrát szervezni, mert megéri.
Kék sáv
A kék sáv nyiladékában megjelentek a nagyezerjófű bokrai, egyiknél videóztam is egyet, ahogy egy méh virágport gyűjtöget.

Remete-réttől a Mandulás felé futottam haza, itt-ott letértem az ösvényről, hogy kétlevelű sarkvirágot találjak.
Remete-rét
Már egy ideje keresem, de eddig nem jártam sikerrel. Azt kell tudni róla,hogy két egymást követő évben ugyanott nem nyílik, vagy legalábbis nagyon kicsi az esélye! Van hogy évekig lappang a földben és várja, a megfelelő körülményeket.
Közeli kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)
Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)
Nem ritka, sok felé előfordul, de szerencse és sok-sok türelem kell hozzá. Ahol tavaly láttam ott most nem volt, de szerencsére a sok fáradozásom beért és egy bokor alatt megpillantottam. Még nem virágzik teljesen, de majd nyomon követem, ahogy növekszik. A májusi sok eső miatt a majomkosborok és a bíboros kosborok is már szinte teljesen elvirágoztak és a bangóknak, valamint a gérbicsnek sem tett jót a rengeteg csapadék. Teljesen bebarnultak, alig találni fotózható szép példányokat. Újdonság volt még a Mandulásban egy Madárfészek kosbor.
Madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis)
Egy barátom találta és tegnap én is megnéztem. Az exkempingen át nyílegyenesen hazafutottam. A Nikénél már sütött a Nap és a Tenkesig is el lehetett látni. Kb 30 kilométer lett, vagy ötször leállt a lépésszámláló, ezért nem tudom pontosan! :( Öt óra és nagyon sok fénykép! 

2015. május 21., csütörtök

Ziller-völgyi Alpok: 6. Leereszkedés és hazaút

  Régóta húzódik a  történet, ezért gondoltam összegyűjtöm az előzményeket ide mielőtt még az utolsó nap eseményeire térnénk:
  1. Megérkezés
  2. Dél-tiroli kalamajka
  3. Gigalitz
  4. Greizer hüttéből az Olpererhüttébe
  5. Friesenbergsee és a Petersköpfl
  Hakival felkeltünk hajnalban napkeltés képeket készíteni a Friesenberghaus teraszáról. Hüvös volt odakint, sapkában, kesztyűben majd odafagytunk. Jó korán kimentünk, ezért sokat vártunk míg kivilágosodott. a felhők jöttek-mentek de szerencsére a szemközti hegyek (Hochfeiler, ) jól látszottak. Amikor már teljesen átfagytunk bementünk melegedni a házba.
Friesenberghausi panoráma
Zillertali-Alpok vonulatai
Ekkor már a többiek is ébredeztek, összeszedtük hát cuccainkat. A teraszon reggeliztem, nem kapkodtunk, mert mára már csak egy rövid két órás séta várt ránk. Mialatt mi készülődtünk jöttek mentek a csapatok. Főleg indultak, de érkezett egy magyar csapat is lentről a víztározótól. A Hoher Rifflert nézték ki maguknak, nem tudom aztán sikerült-e nekik? A hüttelakók nagy része az Olpererhütte felé vette az irányt, de sokan követtek minket lefelé a Schlegeis Stausee parkolójához. A zenész csapat is erre jött, véget ért a túrájuk elindultak hazafelé.
Friesenbergsee
Már indulófélben voltunk, amikor még lementem a tengerszem partjára. Ezúttal arra az oldalára, ahol tegnap még nem jártam. A látvány magával ragadó volt és olyan érzésem volt mintha ezt már láttam volna valahol! Ha emlékeim nem csalnak egy Deuter katalógusban szerepel a  hely. A képen a távolban a hófedte, sziklás hegycsúcsok, középen túrázok kelnek át a hídon, alatta pedig a Friesenbergsee és annak vízében tükröződnek az előbb leírtak. Olyan szerencsés voltam, hogy pont jártak arra kirándulók, de persze az én képem nem lett annyira profi, mint a Deuter fotósainak. Gyorsan visszaszaladtam és riasztottam a többieket is, hogy ezt meg kell néznetek. Így még egyszer lementem a partra.
Eastern Walking tour 2014
Készült csapatfotó és fotószünetes, zászlós kép is! Mire mindannyian kiéltük fotós vágyainkat már a Friesenberghaus lakóinak nagy része elhagyta a házat. Egy szlovén csapat, aki elsőre elindult az Olpererhütte felé, követett csak minket lefelé. Végig egy széles gleccser vájta U alakú völgyben vezetett az utunk. Igazi alpesi hangulata volt a tájnak, zöld legelőkön tehenek legelésztek és a távolban szürkésfehér hegyek magasodtak.
Lefelé menet
A Friesenbergsee vízét levezető patak egy nagy tereplépcsőn átbukva jó pár méteres vízesésben esett alább. Később beértünk egy kétfős hölgy csapatot, akik épp egy hídon keltek át ami keresztezi a patakot. A háztól még látszó víztározó menet közben eltűnt, folyamatosan visszafelé néztem a hegyekre. Sajnáltam, hogy nem sikerült felmennünk a Riffler-re. De annyira tetszett a hely, hogy tudom én még ide vissza fogok jönni! Ha nem is egy-két éven belül, de egyszer biztosan. Közben beérünk a törpefenyves régióba, elhagytuk azt a gerincet, ami kitakarta a tározót. Egy kerítéssel elzárt részen vezetett át az ösvény. Gondolom ide terelik be éjszakára az állatokat? Egyre több turistával és helyi emberkével futottunk össze. Volt aki igazi bőrnadrágban, "népviseletben" volt, hosszú fa "túrabottal" a kezében.
Friesenbergalm
Hamarosan egy nagy mezőre értünk ki, apró kis házacska jelezte, hogy megérkeztünk a Friesenbergalm-hoz. Lápos, vizenyős részen vezetett át az 532-es jelzésű túraútvonal, fapallók segítségének köszönhetően nem cuppantunk bokáig a sárba.
Schlegeis Stausee a magasból
Újra előkerült a Schlegeis Stausee, innen látszott csak igazán a monumentális gátja. 731 méter széles és legmagasabb pontján 131 méter magas a gát. 2000 méteren lehettünk, amikor elhagytuk a nagy tisztást, rövid törpefenyves rész következett, de észre sem vettük és már lent voltunk a fenyőerdők között.
Hatalmas víztározó a Ziller-völgyi Alpokban
A fenyvesekben kissé lemaradtam, mert itt-ott még feltűnt a tó illetve egy-két légyölő galóca késztetett megállásra. Innen már pár perc séta volt a parkoló.
Bringások a gáton
Az autónál próbáltuk magunkat rendbe hozni, átöltözni ... Egy csoport kép után még sétáltunk egyet, mert szépen látszott a víztározó és távolban a Schlegeis gleccser! Két nappal ezelőtt semmit sem láttunk belőle, de most gyönyörűen látszott a gleccser karéj, de sajnos a mögötte lévő 3000 méter feletti csúcsok most is felhőben voltak.
Felhők alatt a visszahúzódó gleccser
A gátra is felmentünk egy pillanatra, majd búcsút intettünk a Ziller-völgyi Alpoknak és a Schlegeis alpenstrasse-n visszaindultunk Mayrhofen-be. Az első szupermarketnél megálltunk vettünk magunkhoz szénhidrátot, otthonra egy kevés ajándékot, aztán irány Magyarország. Egy pillanatra megálltunk a Krimml-vízesés felett egy parkolóban, de csak pár kép erejéig. Délután ránk szakadt az ég, de ez minket már nem zavart, mert közeledtünk kis hazánk felé.Szombathelyig utaztunk, ott finom vacsorával fogadtak, majd másnap vonatra szálltunk és Pécsre zakatoltunk.
Krimml-vízesések
  Nagyon nagy élmény volt ez a hat nap, sok impulzus ért! Abban bízom, hogy valamikor még, remélhetőleg mihamarabb visszajutok a csoportba. A Berliner höhenweg, a Hoher Rifler vagy épp a Schönbichter Horn visszavár! Köszönöm az Eastern Walking csapatának, hogy befogadtak és remélem még lesz alkalmam velük tartani!

2015. május 20., szerda

Kórházkör

  Semmi különös nem történt ma, csupán futottam Gáborékkal egy kórházkört. Háztól házig 1 óra 8 perc volt. A 12 kilométeres táv pedig azt jelenti, hogy bőven 6 perc/km alatt mentünk! Jó volt végre csak futni és nem mással foglalkozni. Az elmúlt napok nem igazán a mozgásról szóltak, sokkal inkább a keresgélésről. Végig lógott az eső lába, de csak villámlott, megúsztuk az esőt. Még most sem ért ide! A napokban sok csapadék lesz, ezért nem tudom hogy merre fogok tudni menni, de ha lesz egy kis ablak akkor még a héten jó lenne egy hosszabbat menni, hogy aztán jövő héten rápihenjek a Kinizsi 100-ra. Egyre többször jön szóba, mit vigyünk? Hogyan menjünk? ... Most ennyi hamarosan újra jelentkezem!

Schneeberg és a Hohe Wand

  Ausztriai nyaralásunk egyik napján kerestük fel a Schneeberg lábánál elterülő Puchberg am Schneeberget. Kaiserbrunn-i sátrunktól egy óra autóútra van a hangulatos kis település. A Schneebergbahn innen indul és az 1800 méter magas Hochschneeberg a végállomása. A 42 perc alatt felzakatoló Szalamandra vasutat még Ferenc József avatta fel. Sajnos a szűkös költségvetésünk nem engedte meg, hogy kipróbáljuk a fogaskerekűt, de a település központjában azért tettünk egy kis sétát. A pályaudvar melletti szabadidőparkban sétálva gyönyörködtünk a felettünk magasodó 2000 méter feletti Klosterwappen és Kaiserstein csúcsaiban. 
Szalamandrás játszótér Puchberg am Schneeberg-ben
A gyerekek persze megtalálták a park szuper játszóterét és ki sem lehetett őket onnan robbantani. Amíg ők ott játszadoztak kerültem egyet a csónakázó tó körül és a vasútállomásra is bekukkantottam.
Puchbergből a Schneeberg
Kézfürdő
Puchberg-ben pihen a szalamandra vasút
Következő célpontunk a Sonnleiten melletti Sebastian vízesés volt. Pár kilométer autózás után a kitáblázott parkolóban leraktuk a kocsinkat és rövid sétával megközelítettük a környék legnagyobb zuhatagához. Pont jókor értünk ide, a nap megsütötte a sziklákat ideális körülményeket teremtve ezzel a fotózáshoz. Séta közben még erdei ujjaskosborhoz is volt szerencsénk!
Sebastian vízesés, Sonnleiten
Erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii)
Délutáni programként a Hohe Wand platóját szemeltük ki, de még mielőtt oda indultunk volna ismét megálltunk a Puchberg-i játszótéren. Amíg mi a gyerekekkel játszóztunk a feleségem a közeli Billa áruházban ebédrevalót vásárolt. Rövid ebédszünet után már indultunk is Maiersdorf felé, hogy aztán onnan felkapaszkodjunk a sziklák tetejére.
Hohe Wand sziklái
Rengeteg mászóútvonal, klettersteig visz fel a platóra, mi a kényelmesebb autós utazást választottuk. Szombat, vasárnap és ünnepnap fizetős az út (2 euró/autó), hétköznap nem. A szerpentinek leküzdése után beértünk a fenyvesek közé. Első utunk a Sky walk kilátóhoz vezetett. Kisfiam elaludt az autóban, ezért csak a lányommal sétáltunk ki a lélegzetelállító kilátóhoz. Sok képet láttam róla, régóta terveztem, hogy eljövök ide, de a valóságban sokkal szebb mint a neten! Mielőtt lemenne az ember a vasszerkezetre egy becsületkasszánál honorálhatja a kilátást az építtetőknek. 6-15 évig 1 euró, felnőtteknek 1,80 euró.
Kilátás a Hohe Wandról

Sky walk kilátó, Hohe wand
Következő állomásunk a Hohe Wand Naturpark volt, itt csekély belépő ellenében (felnőtt 1,80 euró, gyerek 6-15-ig 1 euró) egy tanösvényen sétáltunk végig. Volt itt minden gyerekeknek játszótér, akadálypálya, állatsimogató, felnőtteknek kilátó és alpesi virágoskert! A virágoskertben természetesen a havasi gyopár tetszett legjobban. A gyerekeket pedig a csúszó drótkötélpályának tudtak nehezen búcsút inteni.
Havasi gyopár (Leontopodium nivale)
Kilátó
Schneebergblick
Alpin und Heimatmuseum, Hohe Wand Naturpark
Drótkötélpálya
Estére értünk vissza kaiserbrunn-i sátrunkhoz, vacsora után senkit sem kellett altatni, pillanatok alatt álomba szenderedtünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom a környéket, rengeteg élmény várja a kicsiket és a nagyokat egyaránt! 

2015. május 19., kedd

Nagyárpádi keresgélés

  Tegnapi kudarc után nem adtam fel és egy másik terület átfésülésére vállalkoztam ma reggel. Erre is látták korábban ujjaskosborokat, ezért bíztam benne, hogy ma reggel szerencsével járok. De sajnos csak fél sikerrel jártam. A leveleket már megtaláltam, de virágzásig még várni kell pár hetet! Legalábbis ebben reménykedem! 
Harmatos reggel
Miután derékig áztam a lápban. felmentem a Nagyárpád alatti dombokra és megcsodáltam Pécsett és a Mecseket. Lentről még csak a Misina a Tubes és Kelet-Mecsek magaslatai látszódtak, de ahogy feljebb kapaszkodtam előtűnt a Belváros, Tettye, Gyárváros a hőerőmű tornyaival és nyugaton a Jakab-hegy, előtte pedig kertváros panelrengetege is. 
Pécsi panoráma
Két éve járok erre a területre, mindig nagyon szeretek ide kijönni, de öröm nézni, hogy azóta turistatáblák terén, hogy fejlődik a környék. Akkor még csak a Magyar zarándok út festései voltak imitt-amott fellelhetőek, mára a Baranya zöldút és a határokon átnyúló úgynevezett Cross-border kerékpáros út is erre vezet. A tábla szerint Eszék kerékpáron innen 88 km.
Cross-border bike route
  Másfél óra alatt 5 kilométert "futottam" és sétáltam a lápban. Sok szép virággal találkoztam, de igazán egyik sem olyan különleges, ezért most róluk nem rakok fel képet!

2015. május 18., hétfő

Malomvölgyi futás

  Ma reggel egy újabb orchidea faj reményében keltem útra. Hasonló érdeklődésű, szellemiségű blog írójával, a https://turanaplo.wordpress.com/-al beszéltem meg egy találkozót a Malomvölgyi-tó péterpusztai parkolójában. Gondolkoztam, hogy futva vagy kocsival menjek ki, de aztán az szűkös időkeret miatt a kényelmesebb autós verziót választottam. Oda-vissza 18 kilométeres távba hétig nem fértem volna bele!
Malomvölgyi-tó
Korábban érkeztem, ezért még a futás előtt lementem a tó partjára, még napkelte előtt fotóztam párat, nagyon jól nézet ki ahogy a pára szál a tó felett. Majd még egy épülő útszakaszt is megnéztem, ami lehet az M60-as autópálya lesz, de erről nem találtam semmilyen információt a neten. 
Épülő út a Malomvölgyi-tó felett
Meg jött Szabolcs, megbeszéltük, hogy előbb futunk aztán jöhet a virág. Nem mentünk sokat csak egy kis kört, közben beszélgettünk erről-arról, kb. három és fél kilométer volt.
Malomvölgyi kis kör
  Ezután szerettük volna megkeresni a hússzínű ujjaskosbort, de sajnos ott ahol pár éve még volt most egy darabot sem találtunk. A területet teljesen ellepte a nád és méteres gazon átgázolva próbáltunk a nyomukra bukkanni. Sajnos mindhiába!

2015. május 17., vasárnap

Vasárnapi orchideás kör

  Ma reggel a hét zárásaként egy hosszabb futást terveztem, de aztán annyira rabul ejtettek az orchideák, hogy csak 15 km lett belőle. Felmentem a Kis-Tubesig aztán vissza, semmi extra mostanában sokat járom ezt az utat. Bár mindig kicsit variálok, hogy ne legyen unalmas. Most is több helyen letértem a jelzett utakról, hátha az utamba akad egy kétlevelű sarkvirág. Sajnos az nem sikerült, de ma is találtam egy új fajt, pontosabban hibridet!
  Legelőször a vitézvirágokhoz mentem, útközben pár fehér madársisakot is láttam, de az elmúlt napok esőzései miatt nem voltak jó állapotban. A vitézek is megsínylették, soknak letörött a szára és csak egy két nagyobbat találtam ami jól fotózható volt. A többinek csak az alján voltak kinyílva a virágok a teteje piramisszerűen összeszűkült. Három halvány rózsaszínűt is találtam.
Tornyos sisakoskosbor (Anacamptis pyramidalis)
Innen a tavaly felfedezett Kardos madársisakhoz mentem, idén is ugyanott előjött. Körülötte rengeteg gyöngyvirágot is láttam. Furcsa pénteken futottam össze velük először a Mecsekben, most meg újra találkoztunk.
Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia)
Kevés bíboros élőhelyet ismerek, ezért nagyon megörültem mikor megláttam, de közelebb érve vettem észre, hogy ez nem is az igazából, hanem egy majom és egy bíboros kosbor hibridje. Eddig csak a Villányi-hegységben láttam.
Majomkosbor és bíboros kosbor hibridje (Orchis purpurea x simia)
A szarvas bangók általam ismert minden élőhelyét megnéztem ma reggel. A körülményekhez képest jól vannak, sajnos sok a barna már!
Szarvas bangó (Ophrys scolopax)
A tarka kosborok közül már csak egy van fotogén állapotban. A többi szirmai már nagyon hiányosak, elhervadtak.
Tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata)
Sok szép majomkosbort láttam, de mind közül nekem legjobban a hófehér tetszik. Május 11 a virágzásuk átlagos középnapja, de azért még sok szépet lehet találni. 
Albinó majomkosbor (Orchis simia)
Majomkosbor (Orchis simia)
Az ibolyás gérbicseknél azt figyeltem meg, hogy mire a legfelső virágjai is kinyílnak, addigra az alsók már barnák lesznek. Amúgy jó évük van sokat látok az erdőben, több helyen, ujjakon is találtam idén.
Ibolyás gérbics (Limodorum abortivum)
Tavaly a Mecsekben nem találtam bíborost, idén már három helyen is találkoztunk, sajnos mindenhol csak egy tővel, nem úgy mint a Villányi-hegységben, ahol egymás mellett sorakoztak a virágok. 
Bíboros kosbor (Orchis purpurea)
Végére hagytam a fehér madársisakot, amit közel a városhoz, szinte a Pécs végét jelző tábla mellett találtam. Ma csak két helyen futottunk össze, ezért kép csak pár született.
Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)
Végére hagytam két kényes témát, az egyik a szemét kérdés! Hétvégén volt a Teszedd akció, gondolkoztam, hogy valamilyen formában részt vegyek, aztán úgy alakult, hogy nem sikerült! De a Dömörkapunál láttam sokan dolgozhattak a hétvégén. Remélem a kukások is hamarosan odaérnek(tek)!
Teszedd akció
A másik az erdőirtás kérdése, már többször írtam róla, de nem tudok mellette elmenni, nagyon csúnya a táj és itt jó darabig ezt kell majd nézni. Sajnos! :(
Tarvágás a Mecsekben