2015. március 27., péntek

Reggel a Flóra-pihenőnél

  Szerda után még a szombati Tenkes előtt mindenképpen akartam egy rövidet futni, ezért felkeltem hajnalban és mentem egy laza kört. Tényleg laza volt inkább csak kocogtam és fotóztam közben. Hová máshová is mehettem volna mint a Flóra-pihenőhöz.
Leánykökörcsin sokadalom
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Virágzik a leánykökörcsin ilyenkor nagyon szeretek felmenni és magányosan a virágok között szöszmötölni. Most viszont mikor fél hatkor odaértem már nem voltam egyedül! Ketten már megelőztek és mint kiderült egy kedves facebook-os ismerősöm is köztük volt. Eddig személyesen még nem találkoztunk, de az interneten keresztül közös szenvedélyünk a virágok révén már jó ideje tartjuk a kapcsolatot.
Napkelte a Flóra-pihenőnél
Jót beszélgettünk, majd mindketten nekihasaltunk és kerestük a lehetőségeket. Jók voltak a fények, a virágok pedig nagy mennyiségben vannak idén.
Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Meglettek az első tavaszi héricsek is. Ugyan a korai óra miatt még összecsukódva, de majd legközelebb talán szerencsém lesz hozzájuk is. Talán már holnap a Villányi-hegységben. Volt egy pár négyzetméteres terület, ahol pedig epergyöngyike burjánzottak.
Fürtös gyöngyike (Muscari racemosum)
Hazafelé pedig az Irma útról letérve az ösvény mentén tömegesen nyílott az erdei galambvirág. Folyamatosan újabbnál újabb élőhelyeket találok. Tavaly még csak egy helyen akadtam rájuk, most már több területen láttam idén. Valószínű így lesz ez évről évre! Mindig lát újat az ember, folyamatosan tanul! A Francia-emlékműtől látszott reggel a Papuk, de aztán jöttek a felhők és elromlott a panoráma. Kevés csapadék is esett, de bízom benne, hogy a Tenkes környékét elkerülte és még el is fogja egy napig!

2015. március 25., szerda

Utó Gábor napi futás

  Semmi extra nem volt ma, csupán mentünk egy szokásos kört a városban. 8:30-kor kellett volna találkoznunk az Ágoston téren a hotel előtt, pár percet késtem, mert általában nincsenek ott a srácok még félkor ezért én is csak félkor indultam otthonról gondoltam akkor talán egyszerre érünk oda. Most megelőztek. Tegnap volt Gábor nap, ezért ma futás végén egy-egy kupica pálinkával ünnepeltük a fiúk neve napját! Jó tempóban kb 50 perc alatt lefutottuk a kórházkörünket. Útközben megbeszéltük az elmúlt hét, hetek eseményeit, valamint a szombati Tenkes maraton részleteit. Na meg persze a futócipőkről is esett szó! Ennyi, lehet pénteken még megyek egy rövidet, de csak óvatosan, hogy aztán szombaton bírjam a negyven kilit a Tenkes körül. Csináltam egy térképet, hogy bemutassam az útvonalunkat, hátha más is kedvet kap hozzá! Ez az a bizonyos kórházkor! A 9 kilométeres körben kb. 140 méter szint van fel és le is. 

Top 10 marokkói úticél

  Az ezerarcú Marokkó, a legnyugatibb Kelet és még sorolhatnám a jelzőket! Marokkót látni kell! Egy hónap alatt sok mindent lát az ember az országból, de ha nincs ennyi időnk akkor az alábbi tíz helyek valamelyikét mindenképpen keressük fel! Van közte kulturális, gasztronómiális és természeti látnivaló is bőven. A kirándulni, túrázni kedvelők és a tengerparton henyélők is megtalálhatják a nekik kedves helyeket.
  1.  Djemaa el Fna: Marrakech főtere, napközben is nagy az élet, de napnyugta után indul csak be igazán. Kígyóbűvölők, hennások este pedig a lacikonyhások lepik el a teret. Minden napszakban, minden évszakban érdemes felkeresni a nyüzsgő királyi várost, Marrakech-t.
    Djemaa el Fna, Marrakech
  2. Fes medinája: Marokkó harmadik legnagyobb városa. Óvárosa a világörökség része. Szűk sikátorai, medreszei, minaretjei és nem utolsó sorban a bőrcserzői messze földön híresek.
    Fes óvárosa
  3. Ait Benhaddou:  Talán az ország leghíresebb kasbah-ja. Világörökség része. Nem egy kirakat város, még ma is élnek emberek az agyagból tapasztott házakban.
    Ait Benhaddou
  4. Erg Chebbi homokdűnéi: A sivatag és a Szahara itt közelíthető meg legkönnyebben. Merzouga-ig kell lejutnunk autóval, onnan pedig gyalog, a "kényelmesebbek" pedig teveháton tehetnek kirándulást a homokdűnék közé.
    Erg Chebbi
  5. Jebel Toubkal túra: Marokkó és az Atlasz-hegység legmagasabb pontja a túránk célpontja. Imlilből két nap alatt elérhető a 4167 méter magas csúcs. Nyáron egy kényelmes túra, egyedül a forróság és a víz jelenthet problémát. Télen háromezer méter fölött már akad hó bőven. Talán a legideálisabb időpontok tavasszal és ősszel várják a túrázókat.
    Magyar csapat Marokkó tetején
  6. Gránitsziklák Tafraoute mellett: Geográfusok mekkája. Hatalmas gránitsziklák, ingókövek, kőgombák hívják a földtudományok iránt érdeklődőket. Sajnos az elmúlt években sok változáson ment át a hely és ezeket a csodaszép vörös sziklákat mindenféle színűre befestve próbálják a helyiek ide csábítani a turistákat. Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim, de talán lehet még találni eredeti formájában meghagyottakat is.
    Gránitsziklák Tafraoute mellett
  7. Legzira beach: Sidi Ifnitől északra található kis ékszerdoboz az Atlanti-óceán partján. Hatalmas homokos tengerpart felett vörös abráziós sziklák teszik igazán különlegessé a helyet. A hullámok több millió év alatt több úgynevezett abráziós kapukat vájtak a leszakadó sziklafalba.
    Legzira beach
  8. II. Hasszán mecset, Casablanca: Az ország legnagyobb városa, na nem ezért jöjjünk el ide, hanem mert az arab világ második legnagyobb mecsetje megér egy kiruccanást az Atlanti-óceán partjára. 1993-ban átadott mecset 13 évig épült és 25 000 hívó fér el benne. 210 méteres minaretje pedig a világon a legmagasabb ilyen jellegű tornya.
    II. Hasszán mecset, Casablanca
  9. Cascade d'Ouzoud: Három lépcsős 110 méter magas vízesés 150 kilométerre Marrakech-től keletre. A vízesés tetejétől egészen az aljáig lesétálhatunk. Apró kis hidak, pallók teszik még érdekesebbé és izgalmasabbá a sétát.
    Cascade d' Ouzoud
  10. Dades-szurdok: Az Atlasz-hegységben eredő Dades folyó mélyítette szurdokvölgyet a változatos formavilága miatt ajánlom a Marokkóba tévedő turistáknak. Hol összeszűkül, hol kiszélesedik. Néhol a sziklafalba vájva szerpentinezik az út felfelé, de olyan is akadt, hogy a széles hordalékát lerakó patakmederben kanyarog.
    Dades-szurdok

Medvehagymás, kökörcsines kedd reggel

  Négy húszkor ébresztő, készülődés után irány a Tettye. Hatan gyűltünk össze ötkor a Tettye-téren. Dömörkapu, Kis-rét, Misina és Tubes útvonalon a többiekkel tartottam. Ott elköszöntem tőlük, mentek tovább a Remete-rét felé én meg felmentem a kilátóba.
Tubesen a csapat
Pont jött fel a Nap, de a ködös időben a Zengőig sem lehetett ellátni. Nem is időztem soká a Tubesen, a sárgán lementem a Rotaryra. De ezúttal nem a csillagvirágok felé, hanem az északi ágra. Most van a medvehagymák szezonja, telistele van az erdő alja a zöld, fokhagyma illatú csódával. Csak az ösvények maradtak ki a szórásból.
Medvehagymák a Rotary körsétány mentén
Virágzásig még van pár hét, de érdemes most felmenni szedni pár szállal a reggelihez, vacsorához... Pár hete már láttam bókoló fogasírt a Meleg-mányi-völgyben, de most már a Tubes oldalában is beindultak.
Farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) levelei
Dömörkapu felé menet a sípályánál már megjelentek a farkasölő sisakvirág levelei, valamint kicsit lentebb már a keleti zergevirág levelei. A zergevirág hamarosan nyílhat, a sisakvirágra még nyárig várni kell.
Keleti zergevirág (Doronicum orientale) levelei
A vidámpark előtti parkolóban már két autó is volt, ekkor már gondoltam, hogy vannak a leánykökörcsinnél, aztán mire leértem már hárman hasaltak a virágok körül. Később még egy úr érkezett! Nagy volt a forgalom a Flóránál. A túl korai órában csak kevés virágot találtam nyílva ezért inkább elszaladtam a tömeg elől.
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Tavaszi héricseket nézegettem, de ők még váratnak magukra. Keltikékből viszont már van bőven! Leginkább odvas, de akad ujjas is. Ahol nem nyomja el a medvehagyma ott nagyon jól lehet érezni az illatukat.
Odvas keltikék (Corydalis cava)
Hét elmúlt már mikor elindultam lefelé az Írma úton a Tettyének. Sok-sok májvirág mellett már nyílnak a meténgek és a galambvirágok is. Csak rájuk kevesebb figyelem fordul. Remélem a leánykökörcsinek is megússzák a szezont. De sajnos sok a kíváncsi turisták, fotósok áldozatává fog esni. Hét húszra értem haza, laza tizenhat kilométer után, aminek az eleje jó tempós volt, a vége viszont már kevésbé!

2015. március 22., vasárnap

Kakasmandikó túra

  A kislányomék osztálykirándulásra Sasrétre mennek, ezért gondoltuk felderítjük a terepet. Szuadó után még kihasználtuk a napos délutánt és kiautóztunk a Zselic szívébe. Ők busszal és az almamelléki kisvasúttal fognak utazni, de a menetrend szerint csak április végétől közlekedik a kisvasút, ezért mi autóval mentünk be egészen a Kikerics erdei iskoláig. ha már erre jártunk nem hagyhattam ki az éppen virágzó kakasmandikókat sem. 
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Nagyon szeretem a Zselicet, szép dimbes-dombos lankáit mindig megcsodálom. Csak sajnos nagyon keveset jutok ki ide. Hatvan kilométerre van Pécstől, egy órán belül kényelmesen elérhető. Szigetvárig a hatoson, onnan pedig Kaposvár felé a hatvanhetesen kocsikáztunk egészen a Terecseny utáni elágazásig. a tábla szerint innen még öt kilométer az sasréti vadászház és az a melletti erdei iskola. A sorompó nyitva volt hát elindultunk! Jó darabig Somogy és Baranya megye határán vezetett az utunk, majd visszamentünk Baranyába. Az első meglepetés akkor fogadott amikor megérkeztünk a Sasrétre. Ott állt a kisvasút a megállóban, páran még ültek is rajta. Vagy a jó idő miatt már a hétvégén is közlekedett, vagy valakik lefoglalták! Ezt már nem fogom megtudni. 
Kikerics erdei iskola, Sasrét
A másik meglepetés akkor fogadott amikor leparkoltunk az erdei iskola előtt. A kocsiból kiszállva rengeteg csillagvirág fogadott az árokparton. A Mecsekben ezeket keresgélni kell itt meg töménytelen mennyiségben ott van a lábunk alatt. Szétnéztünk a hát körül, majd elindultunk egy rövid sétára a almamelléki ősbükkösben kialakított tanösvényen. 
Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
Rengeteg tavaszi virág nyílott a hatalmas, 200 éves fák között. A csillagvirágok, hóvirágok és keltikék mellett, bogláros és berki szellőrózsát is megfigyelhettünk. A medvehagymák között sárga tyúktaréj és erdei galambvirág is akadt bőven. 
Sárga tyúktaréj (Gagea lutea)
Erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides)
A Biedermann család építette vadászkastély előtt is megálltunk egy percre. Megcsodáltuk a 20. század elején épült, ma vendégházként üzemelő épületet. 
Sasréti vadászkastély
Innen meg sem álltunk a bőszénfai Nemzedékek parkjáig. Itt kiszállt a család és amíg én a mandikókat fotóztam, ők játszottak a szuper játszótéren. Húsz percet mondtam, de aztán mikor megláttam őket és elkezdtem fotózgatni, úgy elrepült az idő, hogy egy óra múlva értem vissza Bőszénfára. 
Közeli kakasmandikó
Kakaska
Nagy egyedszámban vannak idén a virágok, tavaly már voltam itt akkor szerintem sokkal kevesebb volt. Népiesen tavaszi ciklámennek is nevezik ezt a kora tavaszi szépséget. 
Kakasmandikó dömping
Természetesen hazánkban védett, egy tő eszmei értéke 50 000.- forint. Magyarországon igencsak ritka liliomféle a Zselicen kívül az Őrségben a Vendvidéken és Dél-Zalában fordul elő nagyobb területeken. 
Bókoló kakasmandikó
Ezen kívül kisebb foltokban a Somló-hegyen és a Tornai-karszton találhatjuk meg. Csodálkoztam, hogy ebben a ragyogó időben rajtam kívül senki sincs a területen. A sár is felszáradt a héten, fények is voltak, szóval minden adott volt! Aztán mikor indultam megjelent egy kamerás csapat, valamiféle oktatási filmet forgattak, amiben szerepelni fog a virág is. Keresztbe kasul bolyongtam az erdőben, szebbnél-szebb kakasmandikókat találva. Nehezen tudtam őket otthagyni, csak amikor megláttam, hogy mennyi az idő, akkor intettem búcsút nekik. 
Nemzedékek parkja, Bőszénfa
  Az apró kis zselici településnek nagyon jó játszója van, így nem hiányoztam a gyerekeknek. Nem mellesleg van itt Szarvasfarm, Meseszálló. A lurkók igazán jól érezhetik itt magukat a Zselicben, főleg ha még a Katica tanyára is ellátogatnánk. Megbeszéltük, hogy ezután sűrűbben jövünk erre! hazafelé Szigetvár előtt még beiktattunk egy pár perces megállót a Magyar-Török Barátság Parknál. 1994-ben létrehozott park közelében áll I. Szulejmán szultán sátra az 1566-os Sziget vári ostrom során. Zrínyi Miklós 2 500 fős serege védte a várat, a szultán 60 000 katonájával szemben. A csatát végül hősies küzdelemben elvesztették Zrínyiék, de ezt már a török uralkodó nem élhette meg, pár nappal a végső csata előtt elhalálozott. 
Zrínyi Miklós és I. Szulejmán szultán szobra

Szuadó 17

  Régóta terveztem a Szuadó teljesítménytúrát. A hosszúra szerettem volna menni, de úgy alakult, hogy csak a rövid fért bele az időmbe. Amúgy is terveztem futást szombatra így adta magát a lehetőség. Hét harminctól lehetett indulni a rövid távon, ezért már hétkor megérkeztem az Éger-völgyi Teca mama kisvendéglőhöz. Szerencsésen találtam parkolóhelyet, később már nehezebb lett volna! A nevezés nagyon gördülékenyen pikk-pakk ment. Rákérdeztem a szervezőknél, hogyan nyitnak a pontok. Hat km/órával számolták, ennél azért gyorsabban tudok menni, nem baj úgyis terveztem, hogy megnézem a Fekete kökörcsineket, így legalább az is belefér. Amíg várakoztam, hogy elindulhassak, folyamatosan jöttek az ismerős arcok. Leginkább a 40-esre mentek, de voltak páran akik mint én megelégedtek a 17-el is. 
  7:25-kor indítottam a lépésszámlálómat, de pont ekkor toppant be András és Kálmán, váltottam még velük pár szót így fél nyolckor csaptam a lovak közé is nekiindultam a távnak. A lendület nem sokáig tartott, mert a nemrég kikotort Éger-völgyi tónál rögtön megálltam fényképezni. Pár kép aztán futás tovább. Az első patak átkelés még megúsztam száraz lábbal, de aztán az amúgy száraz turistaút helyenként mocsárrá változott és ezeket már nem mindenhol tudtam kikerülni. A zöld jelzésen több túratársammal kapaszkodtunk fel a Mohosi-kis-kútig. Itt volt az első ellenőrzőpont, majd két kilométer táv és száztíz méter szintkülönbség után. Pecsét aztán ismét csak meredek felfelé következett. Égertetőnél már lankásabb volt a terep, de annál nagyobb sárfoltokat kellett kerülgetni. Több ízben az erdőbe kellett letérni, mert az ösvényt bokáig érő víz és cuppogós sár fedte. Párszor sikerült is megmerülnöm benne. Szép lassan, de biztosan emelkedtem a zöld jelzésen a Jakab-hegy déli oldalában. A piros háromszög elágazásánál letértem a zöldről és a panoráma-úton futottam tovább. 
Panoráma út mentén
Szép fenyveseken, tölgyeseken vezetett át az utam, mígnem elértem a cserkúti elágazást. Már csak pár száz méter választott el a második ponttól, de erősebb volt az indíttatás, hogy megnézzem az éppen nyíló Fekete kökörcsineket. Pár kilométeres kitérővel lementem a kék háromszögön, hogy meglessem a bókoló virágocskákat.
Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans)
Tavaly már megismertem a területet, ezért gondoltam könnyedén megtalálom a virágokat. Sajnos nem így lett, mert ott ahol 2014-ben fotóztam nem találtam, de szerencsémre addig keresgéltem, amíg rábukkantam két tő kökörcsinre. Tényleg csak egy-két fotót készült, mert nem voltak még az igaziak, meg amúgy is sietnem kellett.
Cserkút feletti vidám házak
A Szedres ház és a Mézeskalács házikó is megért egy fotószünetet. Messze a távolban láttam a Babás-szerköveket, ahová tartottam. Nagyon távolinak, elérhetetlennek tűntek innen lentről. Aztán ahogy haladtam, egyre csak közeledtem és végül egy óra húsz perccel az indulás után megérkeztem a következő ellenőrzőpontra.
Babás-szerkövek
Ismerős ponttőr és egy kisebb tömeg fogadott a vörös sziklákon. Nem sokat időztem, mert be kellett hoznom a kitérő miatti csuszást. A kék kereszten, majd az ugyanilyen színű háromszögön a Sasfészek mellett elhaladva érem fel a Jakab-hegy platójára. 800 méter távon 160 méter szintet leküzdve pillanatok alatt a Zsongor-kőnél találtam magam.
Zsongor-kő és alatta Kővágószőlős
A Remete-barlangnál megbújt a pontőr, gyors pecsét, de ha már itt vagyok nem hagyhatom ki a kilátót sem. Rajtam kívül csak egy pár jött ide ki megcsodálni a Mecsek legszebb természetes kilátóját. Mindenki sietett az útjára?! Pedig kár emellett elmenni. Innen a kék jelzést kellett csak követnem egészen a Vörös-hegyig.
Kéktúra a medvehagymák között
Medvehagyma tenger és májvirág bokrok miatt lassítottam a tempómon. Két Mecsek maratonos srác utol is ért, majd lehagyott. A pálos kolostor romjait érintve kapkodtam a lábam lefelé. Sorban előztem azokat a túrázókat, akiket már a Babás-szerkövek előtt egyszer lehagytam, de a kitérőm miatt utolértek. A Szuadó-nyeregig együtt megy a két táv, itt viszont a 40-es leereszkedik Orfűre a Szuadó-völgyön keresztül. Nekem a rövidebben viszont nem lefelé, hanem felfelé kellet mennem a Vörös-hegyre. Innentől a két futó sráccal előzgettük egymás, hol én, hol ők mentek elől. az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ők elkavartak és csak azért tudtam elébük kerülni.
Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides)
Persze én meg pár fotószünetet iktattam be, például mert megláttam az idei első Bogláros szellőrózsámat. A cél előtti utolsó negyedik ellenőrzőpont a Vörös-hegyen volt, pont a zöld háromszögi letérőnél. Még egy csokit kaptam, immár a másodikat, legalább nem veszekednek a gyerekek! A zöld háromszögön pedig elindultam lefelé az Éger-völgybe.
Dr. Horvát Adolf Olivér emlékkő
Jó kétszáz méter után értem el a Dr. Horvát Adolf Olivér emlékkövet. Már régóta terveztem, hogy felkeresem az emlékhelyét, amelyet a Mecsek egyesület emelt a híres botanikus, a mecseki flóra kutatójának a tiszteletére. Hamarosan az Orfű-Pécs kerékpárúthoz lyukadtam ki, majd a Dél-dunántúli piros túra szentkúti bélyegzőhelye következett. Innen a piroson, egy darabig aszfalton futottam. Pont jött egy terepjáró három erdésszel a fedélzetén, kedvesek voltak, mert a kocsinak felemelt sorompót nem csukták le az orrom előtt, hanem megvárták még én is elfutok alatta! Majd a pöfékelő autó elhajtott mellettem az emelkedőn, ez már nem esett annyira jól!
Aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) a patak parton
Pillanatok alatt lent találtam magam az Éger-völgyben. A patak parton hatalmas Aranyos veselke bokrok virítottak. Szerencsémre ezen a szakaszon hidak vannak a meder felett, ezért már csak egy dagonyázó részt kellett kikerülnöm.
Mecsek Maraton Team
A Mecsek maratonosok itt előztek meg végleg. Ezen a részen újabb csillagvirágos területeket találtam, a héten már fotóztam őket, ezért nem hasaltam neki.
Éger-völgyi tó
A szép türkizkék színű tónál viszont még megtorpantam egy kissé. Tíz óra után tíz perccel értem vissza a Teca mama kisvendéglőjéhez. 
Teca mama kisvendéglő
  Két óra negyven perc volt a bruttó menetidő, az eredetileg 16,3 kilométeres távból nekem sikerült 20,8-at csinálnom. A 650 méter színtből meg kb. 850-et. A célban megkaptam az oklevelemet, kitűzőmet, majd a jól megérdemelt virslik elfogyasztása után indultam haza. Szép időben, szuper szervezés mellett, ragyogóan telt a délelőttöm. Innen is köszönök mindent a szervezőknek!

2015. március 19., csütörtök

Csütörtök reggeli terepfutás a Mecsekben

  Szerda esti futás úgy alakult, hogy most kimaradt, ezért inkább a városi sötétben futás helyett hajnali félig sötétben futást választottam. Este a fejlámpám is előkerült, így nem volt akadálya az ötös indulásnak. Hétre kellett hazaérnem ezért két órám volt, hogy menjek egy jót a Mecsekben. Már unom a szokásos kört, ezért variáltam rajta. Tettyétől a Dömörkapuig még nem, de onnan nem felfelé mentem tovább, hanem a piroson a Kis-rét felé. Ezezn a részen nyári hőségben is van egy szakasz ahol mindig áll a víz. Még sötétben kerülgettem a tócsákat, már van egy kijárt csapás a turistaút felett, de most ott is csupa sár volt minden. Megúsztam esés nélkül, két éve itt télen csúsztam egy nagyot, akkor a vizes rész le volt fagyva én meg nagy lendülettel szaladtam neki. A Hideg-völgy felé már eddig is volt egy irtásos rész, de most tavasszal még nagyobb fakitermelést végeztek ezen a részen. Biztos átgondolt és előre tervezett volt, de mégis szomorú látni ekkora erdőségek hogyan tűnnek el egyik napról a másikra. Gondolom most lettek vágásérettek, de remélem az utánpótlás is hamarosan megjelenik. Csak azok míg megnőnek kell pár tíz év és akkor még lehet keveset mondtam. Kis-rét után emelkedő, majd hosszú árkos, gödrös, saras lejtő a piros négyzet Sötét-völgyi elágazásig. Gondolkoztam, hogy felmegyek a Kantavári-romokhoz. De aztán elhessegettem, túl sötét volt még. Igazán jó képeket nem tudtam volna csinálni. A Kantavári-forráshoz viszont már lementem. Sok víz volt a patakban, a forrásból is csak úgy zúdult ki. Van egy másik foglalt forrás kicsit fentebb a patak oldalában egy rövid kis völgyben. Nem tudom a nevét, de nagyon jól mutatott a medvehagymák között zubogó vízzel. Innen a sárga körön, zöld kereszten  a Lapis felé folytattam körömet. Medvehagymák, hóvirágok és rengeteg Szártalan kankalin között egy apró kis építményre bukkantam a fák között. Ezt sem tudom mi lehet, de talán a volt kantavári kőbányához köthető. A zöld kereszt turistaút elment északkeletre, majd a völgyből kiérve a sárga körön délre fordultam. Sűrű vékonyka fák között vezetett az utam. Ezek biztos új telepítések! :) A sárga kereszt jelzéshez érve megszűnik a kör és északkeletre fordulva futottam a Lapis irányába. Ha balra fordulok akkor a Misina alá érek, amerre szoktunk futni keddenként. Az ösvény kiér az erdőből és fejmagasságig érő dzsumbujban halad. Hátrafordulva a Tv-torony magasodik fölém. 
Tv-torony "hátulról"
Hamarosan ismét beértem az erdőbe, egy vadlest és rengeteg dagonyát hátam mögött hagyva értem a műútra. Innen pár száz méter lenne Lapis, de ellenkező irányba indultam az Mecsekháti úton. Kétszáz méter után a zöld kereszten átvágtam a Remete-réti aszfaltútra és azon mentem fel Lapisra. Rövid betonos szakasz után ismét terepen a parkolóba jutottam. Szépen megsütötte a feljövő Nap az Erdész-emlékművet.
Erdész-emlékmű, Lapis
Készítettem is egy képet az 1956-ban lerombolt lapisi erdészház helyén 1996-ban a Honfoglalás 1100. évfordulójára épült emlékműről. Az emlékmű a Mecseket alkotó hét kőzetből áll. Mégpedig a Gránit, Szürke mészkő, Rózsakristályos mészkő, Zöldkristályos mészkő, Vörös homokkő, Andezit, Fonolit. Már szorított az idő, de még felmentem a Tubesre. 
János-kilátó, Tubes
Jó panorámában reménykedtem, de sajna csalódnom kellett. A Villányi-hegység is csak halványan látszott a horizonton. 
Kis-Tubesi panoráma
Átszaladtam a Kis-Tubesre ott is született pár kép, majd még mielőtt haza indultam volna rákukkantottam a csillagvirágokra. Milyen jól tettem, talán most van a legtöbb, pár négyzetkilométeres területen rengeteg virágzik.
Duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis)
"Vadjácint"
Csillagvirágok
A fényképezésbe annyira belemerültem, hogy észre sem vettem hogy elszaladt az idő. Hét óra volt mikor elindultam innen haza, húsz perc alatt lent is voltam a házunk előtt. Még egy percre a madáretetőknél is megálltam, mert négy-öt mókus a madarak eleségét dézsmálta. Mikor megláttak felfutottak a fákra és onnan várták mikor megyek odébb. 
Mókus figyel a fán
Piros háromszögön le a Mandulásba, majd nyílegyenesen át a volt kempingen a Nikéhez és onnan le a Pálosokhoz. Tizenhat kilométer lett a vége, két óra tíz perc menetidő alatt, sok fotóval.