2015. január 24., szombat

Balázs Dénes első afrikai útjának könyvei

  Az elmúlt hónapokban a család, a munka és a futás melletti kevés szabadidőmben olvasgattam. Két könyvet is sikerült kiolvasnom, így már csak négy útikönyve maradt Balázs Dénesnek, amit nem olvastam. A két könyv egy folytatásos teleregény, az első afrikai utazásáról. 14 hónapos útjuk során autóval átkeltek a Szaharán, valamint földön, vízen, levegőben bejárták az Egyenlítő afrikai országait. De ne szaladjunk ennyire előre! Két magyar és egy lengyel társával 1967-ben Tuniszből Tunézia fővárosából indították a Magyar-Lengyel Afrika-expedíciót! A Kölcsönautóval a Szaharában című könyv taglalja az expedíciót. Úgynevezett piszteken lehet átkelni a Szaharán, ezek valójában sivatagi ösvények, karavánutak. Ők a legkeletebbit választották, Tunézia, Líbia, Csád érintésével érkeztek meg Bangui-ba, a Közép Afrikai Köztársaság fővárosába. Kölcsönautójuk a lengyel "starachowicei autógyár Star 66 típusú, hat kerék meghajtású, ágyú vontatására tervezett terepjáró kamion" volt. Aszfalton negyven, de terepen akár 80 liter benzin volt a fogyasztása a lengyel autógyártás csodájának! De cserébe gond nélkül keltek át a sivatagon. Közel 4000 kilométeres útra elképzelhetjük, hogy hány liter üzemanyagra volt szükségük. Pláne ha belekalkuláljuk azt is, hogy a Szaharában nincs minden településen benzinkút. Emellett az expedíció költségvetése sem volt túlságosan eleresztve, főleg miután kiderült, hogy a Földközi-tengeren való átkompozás elvitte az egész útra tervezett kiadások felét?! De Balázs Dénes és társai minden helyzetben feltalálták magukat! Pedig volt gondjuk bőven, kezdve a vízumoktól az időjáráson át a betegségekig. Folytonos pénzszűke miatt állandóan az autóban aludtak, valamint mindenhol magyar vagy lengyel hazánkfiait kerestek. Képesek voltak órákig a telefonkönyvet bújni, hogy egy magyar vagy lengyel névre leljenek. Akik aztán készségesen kisegítették a kalandos vándorokat. De a helyi lakosok is sokszor segítő kezet nyújtottak, persze voltak ellenséges alakok is. Volt olyan is hogy pár hétig börtönbe kerültek, mert kémeknek hitték őket. 
A könyvek
Bangui-ban 180 fokos fordulatot vett az utazásuk, eredeti terveik szerint Kongón át Kelet-Afrika országainak bejárása volt. De a polgárháborús viszonyok és az útonállók miatt, valamint a vízum hiánya miatt nyugatra Kamerun felé vették az irányt. Douala kameruni kikötővárosban aztán két társuk és az autójuk visszaindult Európába. Míg Csekő Árpi barátjával Gabon, Kamerun és Nigéria őserdeivel, vulkánjaival ismerkedtek meg, de a WODECO olajfúrótornyokon is vendégeskedtek. Itt kezdődik a Cikkcakkban az egyenlítőn. A könyv első fejezeteiben a fent említett három országgal ismerkedhetünk meg. Megfordultak a fangóknál, itt majdnem egy végzetes m'biri szertartás részesei lettek. Végül nem rajta végezték el a szelleműzést, csak szemlélője volt a ceremóniának. Pedig nem sokon múlt, de a szakáll levágásába nem ment bele a szerző. Gabonban eltűntek a csomagjaik (később előkerültek), majd nagy szerencse révén pénzhez jutottak és repülővel áttették székhelyüket Kampala-ba, Uganda fővárosába. Maradék pénzükből vásároltak egy kiszuperált Volkswagen kisbuszt, amivel bejárták Tanzánia és Kenya nemzeti parkjait.Voltak Gorilla lesen, de látták Afrika mind az öt nagy vadját! Teleki Sámuel nyomában felsétáltak a Kenya-vulkánra. Majd 5000 méter magasra kapaszkodtak fel, hófedte csúcsok és jeges gleccserek között vezetett utuk. A könyv végére Szomáliát érték el, az akkor sem túl barátságos ország volt közös utazásuk végpontja. Mivel nem kaptak szárazföldi vízumot Etiópiába, eladták autójukat és hazafelé indultak. Árpi Jemenen és Etiópián át, míg Balázs Dénes Etiópiában és Szudánban megszakítva repülőútját tért haza. 
Az útvonaluk (Forrás: Balázs Dénes: Életem - utazásaim c. könyve)
  Mai szemmel, internet, Google térkép... nézve is igen kalandos utazás kivitelezése most sem lenne könnyebb! Sajnos Afrika ezen országai ötven év távlatában sem változtak sokat. Felkészülni talán könnyebb, de a helyi viszonyok mindig módosítják a terveket! Betegségek, törzsi harcok miatt mind a mai napig nem ajánlott úti célok ezek. Persze vannak kivételek az országok között, de a teljes út bejárása során ma is sok akadályba ütköznénk! 

2015. január 23., péntek

"Tavaszváró" körút a Mecseken

  Pár napja tudom, hogy pénteken nem dolgozom, terveztem is egy jó kis futást délelőttre. Amikor megláttam az időjárás előrejelzést, akkor kicsit megijedtem, de aztán úgy voltam vele, hogy egy kis eső nem állíthat meg! Most legalább volt egy kis időm szétnézni, mert az elmúlt hetekben jobbára éjjel, vagy hajnalban, de mindig sötétben voltam fent az erdőben. A bejegyzés címe lehet pont nem a legaktuálisabb, mert a hétvégére visszatér a tél, de egyre több virág bújik elő és gondoltam megnézem, hogy mi a helyzet a Mecsekben!
Illatos hunyor (Helleborus odorus)
Reggel elvittem a Mildát az iskolába, majd felmentem a Tettye térre, leparkoltam és elindultam felfelé a Dömörkapunak. Ekkor már esett az eső, de engem már nem lehetett visszafordítani. A Lenkei-pihenőnél találkoztam az egyetlen kirándulóval, utána senkivel sem futottam össze. Az első fotószünetet is itt tartottam, télizöld meténgek még nem virágoznak, viszont jó pár májvirág már bontja szirmait. Pár képet készítettem, de egyik sem lett jó, gondoltam, majd lefelé még lesz időm próbálkozni. Következő megállóm a Flóra-pihenő volt, megnéztem, hogy a leánykökörcsinek előbújtak-e már?
Kilátás a Flóra-pihenőtől
Nem találtam egyet sem, de még a sápadt kosbor tőlevelei sem látszottak! A türkizkék Karolina tó viszont most is jól mutatott. A Dömörkaputól elindultam felfelé a sárgán, majd a sárga kereszt felé kitértem.
Szártalan kankalin (Primula acaulis)

Illatos hunyorokból, Szártalan kankalinokból nincs hiány, de már a kikeleti hóvirágok elkezdtek utat törni maguknak az avar alól. Szó szerint, néhol a barna leveleket átszúrva növekednek. Láttam még virágzó Foltos árvacsalánt és bogyós Szúrós-, és Lónyelvű csodabogyót.
Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum)

Foltos árvacsalán (Lamium purpureum)
A Kis-Tubesi kilátóból semmit sem lehetett látni, gondoltam itt is megnézem a csillagvirágokat. A hóvirággal együtt szoktak virágozni, de ehhez sem volt szerencsém. Pedig ahol kerestem ott tömegesen fordulnak elő. Március-április az ideje, de gondoltam egy próbát megér! A Tubesre felérve, ugyanaz a helyzet fogadott mint a kis testvérén. A szomszédos katonai torony is alig-alig látszott. Az eső itt már havas esőbe csapott át. A Tubes és a Lapis között tömegesen bújnak elő a hóvirágok, nem is tudtam megállni, hogy ne hasaljak neki.
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
A hasalásról jutott eszembe, hogy menet közben kétszer is sikerült elcsúsznom. Szerencsére nem a hasamra, hanem a popsimra estem, de a tenyeremet jól beütöttem. A Lapistól a Bányász úton indultam lefelé, majd a tubesi nyiladék után egy jelzetlen csapáson értem le a Mandulásba. Azzal a céllal jöttem ide, hogy ránézzek a Majomkosborokra és a Szarvas bangókra.
Szarvas bangó (Ophrys scolopax) levelei
Majomkosborok leveleit nem találtam, viszont két tavalyi élőhelyen is láttam a bangók leveleit. Remélem nem lesz bajuk májusig és idén is olyan szépek lesznek mint 2014-ben. Már nagyon várom a kosborokat, orchideákat! A Mandulástól a Kardos úton, Fellbach séta úton értem le a Tettyére.
Ilonka pihenő
Útközben pár kép erejéig megálltam az Ilonka pihenőnél, majd még a májvirágokat is megnéztem újra. Két és fél órás köröm során jól eláztam, de megérte ismét  tíz felett mentem, a héten már harmadszor és ha úgy alakul, ahogy tervezem akkor még vasárnap megyek egy hosszabbat! Lehet hóesésben! :-)
Nemes májvirág (Hepatica nobilis)

2015. január 21., szerda

10 kihagyhatatlan pécsi látnivaló

  Nem vagyok tűke pécsi, de már több mint tíz éve élek a városban és büszkén állíthatom, hogy Magyarország egyik, hanem a legszebb városa Pécs! Összeszedtem tíz általam leginkább ajánlott úti célt a városban. Ha valaki erre jár Dél-Dunántúlon és csak rövid ideje van, akkor ezeket a helyeket mindenképpen keresse fel! A pécsi látnivalók nagy része közvetlen a belvárosban található, ezek gyalogosan is könnyen megközelíthetőek. A Tettye, Havihegy, Zsolnay-negyed hármas még a városhatáron belül van, míg a Tv-toronyhoz egészen a Misina-tetőig kell autóznunk. Sokan sokféleképpen nevezik a várost, "Balkán kapuja", "Mediterrán város" ..., ami biztos, hogy sokféle nép él vagy élt a városban és mind-mind itt hagyta számunkra az emlékeit. Kezdve a rómaiaktól, a törökökön át a horvátokig. 1800-as évek közepe óta itt készülnek a világhírű Zsolnay porcelánok, 2000-ben az UNESCO beválogatta a belváros alatti ókeresztény sírkamrákat a világörökségek listájára. Sorolhatnám még a nevezetességek és látnivalók tömkelegét, de nézzük mi az a tíz, ami bekerült a listába:
  1. Széchenyi-tér és a Gázi Kászim pasa dzsámija: A város főtere és annak központi látványossága a török korból ránk maradt dzsámi. 2010-es Európa Kulturális Fővárosa (továbbiakban EKF) programsorozatra teljesen átépített tér belváros szíve, innen indulhatunk az alábbi nevezetességek felkeresésére!
    Zsolnay-kút oroszlánjától a Széchenyi-tér

    Széchenyi-tér
      
    Mediterrán Pécs

    Gázi Kászim pasa dzsámija éjjel
  2. Lakatfal: A Janus Pannonius utcában találjuk a Szerelmesek lakatjait. A mendemonda szerint 1971 óta gyűlnek itt a lakatok. A legelső kerítés annyira betelt, hogy a mellette lévő másikra is elkezdték felrakni a lakatokat. Majd 2010-ben az elsőt átépítetek, ami után 2013-ra ujabb ezuttal különálló szoborként funkcionálót hoztak létre a Sétatér sarkában. Óda még fér bőven!
    Régi lakatfal a Janus Pannonius utcában

    Felújított lakatfal a Janus Pannonius utcában
      
    Legújabb lakatfal a Sétatéren
  3. Székesegyház: Pontosabban Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, de nevezik vártemplomnak, vagy bazilikának is. A neoromán stílusban épült székesegyház 1990-ben II. János Pál pápa látogatásakor "basilica minor" rangot kapott (hazánkban 17 ilyen templom található). Az előtte elterülő tér koncertek, vásárok kedvelt helyszíne.
    Pécsi székesegyház

    Pécsi székesegyház
  4. Cella Septichora: A 2000 óta világörökségi védettséget élvező Ókeresztény sírkamrák bemutatóhelye. A látogató központon kívül az Ókeresztény Mauzóleum tekinthető még meg a Szent István tér sarkában, valamint az Apáca utcai síremlékek. Pontosabb információ a honlapjukon.
    Cella Septichora
    Az üveg alatt találhatóak az ókeresztény sírkamrák

  5. Barbakán és a Nyugati várfalsétány:Az Esze Tamás utca és a Szent István tér felől is megközelíthető területet kilátása és hangulata végett érdemes felkeresni. A várfal tetejéről alattunk terül el a város és felettünk a Mecsekoldal. A kert hűs fái alatti padokon pihenhetünk vagy akár piknikezhetünk is. A belvárost körülölelő várfal egyetlen megmaradt bástyája is megér egy rövid sétát. A tetejére felkapaszkodva ugyancsak szép a város!
    Barbakán
      
    Kilátás a várfalról
  6. Kálvária-domb: A belvárostól északra elterülő dombon található Kálvária csak bizonyos napokon látogatható, de ennek ellenére érdemes más napokon is felkeresni. Az igazán hangulatos sétány és a Nyolc Boldogság kilátóterasz miatt.
    Pécsi Kálvária

    Nyolc boldogság terasza a Kálvária dombon
  7. Zsolnay Kulturális Negyed: A 2010-es EKF projekt legnagyobb volumenű beruházása volt. A ma is termelő Zsolnay porcelán manufaktúra gyárépületei lettek átalakítva koncert termekké, múzeumokká, bábszínházzá ... Minden évben fesztiválok várják az ide látogatókat! Infók a  www.zsolnaynegyed.hu/ weboldalon.
    Bóbita bábszínház
        
    Zsolnay-negyed

    Éjszaka a Zsolnay-negyedben
  8. Tettye tér: Különös mikroklímájú hely rengeteg látnivalóval. Pintérkert, Tettyei mésztufa barlang, romok, kilátók ... Gyerekeknek játszótér, felnőtteknek Tűke borház, Tettye étterem, Semiramis kávézó!
    Tettye tér a magasból
         
    Hajnal a Tettye és a Havihegy felett

    Tettye téri kilátás
  9. Havihegyi sétány: Az EKF évére megújuló és az autós forgalom elől elzárt gyalogos sétány! A fehérre meszelt Havihegyi kápolna szinte az egész városból jól látható. Alattunk a város, távolban a Villányi-hegység, de szép időben még a horvátországi Papuk is látszódik innen.
    Havihegyi sétány
    Kilátás a városra
    Havihegyi sétány
  10. Tv-torony: Hazánk legmagasabb épülete! 197 méter magas a Misina-tetőn magasodó adótorony. A 72 méter magas étterem felett 80 méter magasságban van a kilátó szintje! Lélegzetelállító panoráma van innen, tiszta időben egész Dél-Dunántúl belátható! Badacsonytól a Bajáig, a Tolna megyei Úzdi Tv-toronytól a Papukig!
    Tv-torony a városból
    Pécsi Tv-torony

2015. január 20., kedd

Keddi ködös hajnali fejlámpás futás

  Ismét kedd, ismét fejlámpás futás a Mecsekben! Ma reggel hatan gyűltünk össze, hogy tegyünk egy szokásos kört a hajnali erdőben. Ötkor találkoztunk a Tettye étterem előtt a parkolóban, már ekkor kissé ködös volt a város, de hamarosan, ahogy feljebb értünk, az orrunkig is alig láttunk. Hónak már nyoma sincs, viszont sár az van dögivel. Az enyhe és csapadékos időjárásnak köszönhetően a turistautak nagy része csúszós, saras. A Dömörkaputól felfelé az ösvényt is nehéz volt követni a sűrű ködben, arra meg hogy hová lép az ember a legkevésbé tudott odafigyelni. Ennek köszönhetően a legnagyobb pocsolyákba is sikerült belelépdelnem. A sípálya körül volt talán a legnagyobb dagonya. Most hogy megrendeltem az Eneloop aksikat, (de még nem érkeztek meg) a régi elemek is jól bírták a kiképzést, nem baj legalább lesz tartalék is. Ködben sokszor csak zavart a szétszóródó fény, de anélkül meg nem lehetett volna haladni. Most sokat mentem elől, meg is látszódik a tempón, 6-os, 6:20-as kilométerekkel mentünk fel a Tubesre, lefelé már előrementek a többiek és 5:20-as, 5:40-es km-el értünk le a Remete.rétre. A sűrű ködben a Tubes-Lapis közti részen én nem mertem döngetni a sziklák között, de a Lapistól már jobb volt ott már jobban is haladtam. A Mandulás felé jobbak lettek a látási viszonyok és kényelmes beszélgetős tempóval leértünk a városba. Útközben még Ábris is becsatlakozott, aki lekéste az ötös indulás és hatkor indult el velünk szembe a Tettyéről. Valamint még egy srác jött egyedül szembe velünk fejlámpával futva a Mandulásban. Háromnegyed hatkor értem haza, zuhany, öltözködés, reggeli, majd irány az iskola, óvoda! Kép most sincs, majd ha már kitavaszodik és hamarabb világosodik, akkor leszek gondban! Futás és a fotózás közül kell dönteni! Ezekbe a hajnaliakba nem fér bele, hogy megálljak virágokat, vagy napfelkeltét fotózgatni. Nehéz döntés lesz!

2015. január 18., vasárnap

Magyar kikerics túra

  Egész heti jónak mondható idő után mára beborult az ég és szakadt az eső reggel mikor kikeltem az ágyból. Törtem a fejem, néztem az időjárás előrejelzéseket, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy elindulok, megnézem milyen az idő odalent délen. A Magyar kikerics virágzása már javában elkezdődött, ezért biztos voltam benne, hogy találok, csak hát az idő nem épp a legideálisabb volt egy fotóstúrára. Egész végig esett az eső míg leértem a Szársomlyóig, de felkészültem, beöltöztem egyedül a fényképezőgépet feltettem az esőtől. Annak ugyanis nincs semmilyen védőöltözete. Tavaly is ugyanilyen időben fotóztam a virágot, úgy látszik ez már hagyomány lesz, pedig milyen jó is lett volna ragyogó napsütésben is látni őket. A borongós, egyfolytában szemerkélő idő miatt csak rövid túrát tettem, de azt hiszem megérte kijönnöm! Talán legközelebb (jövőre) szerencsésebb leszek!
Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)
Magyar kikerics (Colchicum hungaricum)

2015. január 16., péntek

Hoka Rapa Nui teszt

  Nyolc hónapja vásároltam a címben említett cipőt, azóta beletettem majd 1400 kilométert, ezalatt körülbelül 200 órát volt a lábamon. Sokak szerint nem túl szép cipő, de szerintem nem vészes és különben is nem a külső számít! Nekem előtte két pár Montrail cipőm volt, azokkal sem volt gondom, de a Hoka azért más kategória! :-)
Hoka Rapa Nui gyári állapotban (forrás: www.nomadsport.eu)
Magát a céget 2010-ben alapították, tehát nem egy öreg márka a piacon, viszont merőben új irányzatot hoztak be a futócipő gyártásba, emiatt nagyon gyorsan, nagyon nagy népszerűségre tettek szert. Két francia terepfutó bizonyos Jean-Luc Diard és Nicolas Mermoud ötlete alapján a terepfutók "védelme" érdekében találta ki ezt a maximalista irányzatot. Azóta gyártanak terep és aszfalt futócipőket is, leginkább két területre ajánlják a lábbeliket. Az egyik azok tábora akik maraton feletti távokra specializálódtak, ultra távok terepen és aszfalton egyaránt, 24 órás futások .... A másik kör, pedig azon futok, akik egy kis túlsúllyal kocognak, nekik jobban oda kell figyelni az ízületekre. A vastag talp, a nagyobb csillapítás emiatt hasznos számukra! A meglepő külső ellenére, aki kézbe fogja a cipőt nagy meglepetés éri. A nagy bumfordi alak igazán könnyű cipellőt takar.
  Mielőtt még továbbhaladnánk azt azért elöljáróban le kell szögeznem, hogy én nem vagyok jó gazdája a cipőknek. Nem vigyázok rájuk, nincs váltás cipőn, addig nyúzom őket, amíg csak lehet és a végén lecserélem. Sosem volt tisztítva, lemosva ... a cipőm! A sarat a végén lerázom róla, ha beázik akkor meg a folyosón megszárítom. Két naponta használatban van nincs rá módom és lehetőségem, hogy sokat foglalkozzak vele. Ezért messzemenő következtetéseket nem lehet leszűrni, az én amúgy nem is túl objektív, mindinkább szubjektív véleményemből!
Első bevetésen a Szúadó-völgyben

Tapasztalatok:
  • Talp: A csillapítása még mindig ugyanolyan mint új korában. Nem látszik rajta semmilyen összeesés, sérülés... Viszont a mintázattal más a tapasztalatom. Bár hozzáteszem terepre készült a cipő és mostanában (szeptember óta) heti 10-20 km megyek városban is benne. Ezért semmilyen szemrehányást nem teszek a kopásért a gyártóra.  A külső sarokrészen és elől a Hoka logós mintázat tükörsimaságúra kopott.
    A talp 1400 km után
     A a többi részen is kopott a mintázat ott azért még pár milliméteresek a redők. Amíg el nem koptattam addig nagyon jól tartott, emlékszem legelső futásom során, tavasszal a Szúadó-völgybe mentem ki és a nagy dagonyázás közepette alig-alig csúsztam meg. Most télen viszont már állandó problémám a csúszkálás. Ilyen állapotában már sáros,vizes terepre nem használható! De persze használom, mert ugye nincs másik! :-)
    Kicsit ronda, kicsit saras, de szeretem!
  • Felsőrész: Legelőször a talp és a felsőrész összeragasztásáról írnák. Sajnos nekem elengedte a ragasztás, a jobb lábas kívül is belül is, a balos csak belül. Úgy tudom ilyen jellegű probléma nagyon kevés volt a Hokákkal. Nem is értem! Ősz elején vettem észre a bajt, de a folyamatos használat miatt, nem vittem el cipészhez és hogy őszinte legyek semmiféle hátrányt nem érzek a viselésében emiatt! Nedves időben a víz így is úgy is utat talál a vékony szöveten keresztül, attól pedig nem kell tartanom, hogy egyszer csak leesik a talpa!!  
    Elengedett ragasztás
    A felső részen látható négy sáv, nem csak a dizájnt szolgálja, hanem megerősíti a szövetet, jobban tartja a lábat és ellenállóbbá teszi azt. Magáról a szövetről jót is rosszat is hallottam, de én csak pozitívumokat tudok róla írni. Még mindig nem lyukadt, ki, ahol hajlik ott már kezd elvékonyodni, de még tart. Nagyon jól szellőzik, olyan mintha semmi sem lenne az ember lábán! Nem vízálló, de nem is várja el tőle senki, (nem is úgy árulják) viszont nagyon gyorsan megszárad, ha elázik. Többször futottam benne esőben, sőt két hete a Dombay-maratont is ebben teljesítettem. Semmilyen hátrányom nem volt ebből kifolyólag!
    Felsőrész 200 óra használat után
    Gyárilag gyors fűző van benne, de adnak hozzá rendes fűzőket is, ha valami gond lenne azokkal! Csak jókat mondhatok a gyors fűzőről, könnyen állítható, nem lazul, egyszerűen zseniális! Pedig erről is hallottam hideget-meleget! Két rávarrt gumi alá bebújtatva a logó fűző rögzíthető, de pillanatok alatt hozzá is férhető.
  • Belsőrész és a talpbetét: Valahogy olyan a sarkam, hogy minden cipőt kikoptatok hátul! A Hokát ott eddig még nem sikerült! Viszont a jobb belső részen sikerült egy pár centis lyukat csinálnom. Alább látszik az egyetlen belső kopás helye.
    Belső kopás
    A talpbetét is még a gyári van benne, nem csúszkál, ellenben kényelmes! Miért cserélném ki!
Pozitívum:
  • kényelem
  • csillapítás
  • szellőzés
  • gyors száradás
  •  fűzőrendszer
Negatívum:
  • magas ár
  • ragasztások
"Hoka életérzés" (forrás: http://www.hokaoneone.eu/)

Összességében meg vagyok elégedve a cipővel, vannak kisebb bajai, ami kellő odafigyeléssel orvosolhatóak, illetve elviselhetőek a nélkül is. Már tervezem milyen legyen a következő! Valószínű tavasszal veszek egy másik terepest, amit már csak terepen fogok használni és a Rapa Nuit városban még jó sokáig fogom használni. A Stinson-on vagy a Mafate speed-en gondolkozom, de lehet megvárom a 2015 tavaszi modelleket, mert lesznek újdonságok úgy olvastam. A Rapa Nui talpmintázata is 2 mm-el vastagszik és Vibram talpat kap idén!
Havas futás után

2015. január 15., csütörtök

Szerda esti 20 kilométer

  Szerda esténként  Gáborékkal szoktunk futni egy városi kört. Egy kör tíz kilométer, általában ennyi elég is szokott lenni, de ma rádupláztunk! Érzem magamon, hogy egyre jobban bírom, egyre gyorsabb vagyok. Emlékszem még a legelső futásunknál a második kör felénél úgy begörcsölt a combom, hogy percekig kellett nyújtanom a buszmegállóban, mire újra el tudtunk indulni. Aszfalton kevés szinttel már bőven hat alatt tudok menni, most például a húsz kilométeren öt és feles kilométer átlag jött ki! Pedig volt benne pár száz méter színt is. 
  Az útvonalunkat elneveztük kórházkörnek. Ágoston téren találkozunk, Losonc, azt követően pedig a Zerge utcán futunk fel a Havi-hegyre, itt teszünk egy tiszteletkört a templom körüli sétányon, majd a kereszt alatt a fapallókon érünk le a Tettye-térre. Innen a város felett a Magaslati, Surányi és az Angster úton szaladunk egészen a Bálicsi útig. Azon lemegyünk a Sörgyárig, ott nyugatra fordulunk és még kimegyünk az Ifjúság útja és a Kürt utca keresztezésénél található buszfordulóig. Itt teszünk egy tiszteletkört a buszmegállóban és visszafordulunk, a Sörgyárnál viszont tovább megyünk az Alkotmány, Kodály Zoltán, Aradi vértanúk és Kálvária úton, míg vissza nem jutunk az Ágoston térre.