2015. március 3., kedd

Tettye-Flóra-Mandulás-Niké

  A vasárnapi hosszabb futás után - amiről már készül a bejegyzés - ma nem akartam sokat menni, de mindenképp át akartam mozgatni az izmaimat. Ezért nem mentem a hajnali fejlámpás futásra helyette ma is egyedül tettem egy rövid kört a Mecsekoldalban. Háromnegyed hatkor indultam és persze csak útközben vettem észre, hogy otthon maradt a fejlámpám. De gondoltam hat után már úgyis világos van. Indulás előtt kezdett el csöpögni az eső, de különösebben nem zavart, egész napra jó időt mondtak. Reméltem csak futó zápor! A Tettyénél mikor kinéztem a városra, csupa felhő volt az ég, keleten már a horizont sárgállott az ég alja. 
Hajnalban a Tettye felett
Erősen fújt a szél és a Misina felől sötét felhők gyülekeztek felettem. Egy pillanatra megfordult e fejemben, hogy visszafordulok még mielőtt elkap a zivatar. Aztán elhessegettem és félhomályban lámpa nélkül elindultam az Irma úton fel a Dömörkapuhoz. Mivel pont arra mentem, amerről a felhők jöttek ezért gyorsan belefutottam az esőbe. Csakhogy nem sima eső volt, hanem jégeső! De szerencsére nem dió nagyságúak estek és nem is túl sokáig. Pár perc alatt elállt. Mire a buszfordulóhoz értem már nem is esett és ki is világosodott. 
Félig takart Kelet-Mecsek
Az exvidámpark mellett kiszaladtam a Flóra-pihenőhöz. A felhők mögül a Zengő és a Hármas-hegy még pont kilátszott, valamint keletre a város és a Szársomlyó is. Megnéztem egy hét alatt mennyit változott a helyzet leánykökörcsin fronton. Azt kell mondjam sokat, a múlt heti pár tővel szemben most már rengeteg kibújt. Virágjuk még nincs, de szemmel láthatóan jó évük lesz, ha nem szól közbe a csütörtöki havazás! Miközben a virágok között sétáltam megjelent a Napocska, de csak rövid időre jött fel, mert egyből egy nagy felhő be is takarta. 
Napkelte és napnyugta
Visszaszaladtam Dömörkapuig, majd a Mandulást vettem célba. Elfutottam az épülő, szépülő Állatkert előtt, majd tovább a játszótéren át és az erdei tornapályára. Azon tettem egy kört meglestem a csillagvirágokat. Sajnos még mindig nem nyílnak! Egyre többen vannak, törik át az avart, de még csak bimbózót sem találtam. Ellenben meg vannak az első majomkosborok. Elhatároztam, hogy figyelemmel követem a fejlődésüket!
Csillagvirág levelei
Majomkosbor levelei
Persze nekik még csak a leveleik látszanak, majd április vége felé, május elején kezdenek virágozni. Már majdnem hét volt mikor elindultam hazafelé. ezúttal nem a Kikelet hotel felé mentem, hanem a volt Mandulás kempingen egyenesen át le a Niké szoborhoz. Van egy csapás, ami tényleg egyenesen megy le a Mandulástól, háromszor is keresztezve a műutat. 
Uránváros és a távolban a Papuk
Az elmúlt napok és a hajnal szürke, ködös időjárása után végre kék volt az ég. Még a horvátországi Papuk hegység is látszott a távolban. Ilyenkor bánom, hogy mennem kell dolgozni, mert nagy valószínűséggel a Badacsony is látható lett volna a Tubesről!
Niké szobor Pécs felett
Negyed nyolcra már otthon is voltam, negyed órába még egy hosszabb fotószünet is belefért a Nikénél! Laza tíz kilométer volt, csak úgy hét indítónak!

2015. február 27., péntek

Rövid február végi kör a Mecsekben

  Már régen voltam egyedül a Mecsekben, ezért elterveztem, hogy ma reggel megyek egy kört. Szétnézek mi a helyzet virág fronton. Talán az izgatottság miatt négykor kipattant a szemem és már nem tudtam visszaaludni. De nem akartam sokat sötétben menni, ezért elmolyoltam még otthon és csak fél hatkor indultam neki. Tettyéig elég volt a közvilágítás, de az erdőben már fel kapcsoltam a lámpámat. Kedden voltam a Mecsek maratonosokkal futni, akkor még fent bőven volt hó, kíváncsi voltam mi maradt belőle! Azt kell mondjam nem sok! Valahol nem is baj így február végén. Mondom én amatőr természetbúvár. Vágyom már nagyon a tavaszra és a tavaszi virágokra. 
Hóvirág születés
Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)
Három napja Dömörkapu felett még volt hó, most már semmi. A sípályán is már csak kis foltokban fehérlik. Egy hete a gyerekekkel a sárgán még szánkóztunk, most talán itt volt a legtöbb, de már nem alkalmas téli sportolásra. Misina-Tubes gerincen kedden még összefüggő hó volt, most már keresni kell. A kis-Tubesi kilátóhoz érve kapcsoltam le a fejlámpámat itt már nem volt rá szükségem. Ködös idő volt ezért a napkeltére feleslegesen vártam. Egyszer csak kivilágosodott, de nem jött fel a Nap. Hunyorok, hóvirágok mindenhol, medvehagyma itt még alig található. 
Misina-Tubes gerinc, itt volt a legtöbb hó
A János-kilátóba is felmentem, Zengő, Hármas-hegyig lehetett látni, alattam a város, de a Tenkes, Harsányi-hegy már ködbe veszett. Lementem a Rotary-ig, majd annak déli ágára fordulva kocogtam hazafelé. Egy érdekes hó alagutat találtam az ösvény mellett. Összehordhatta a szél a havat, aztán ilyen furcsán olvadt el a hó.
Hó alagut
Havas kilátás
Csillagvirág volt a fő célpont, de még nem találtam. Talán mert a helyet ahol nőnek, pár napja még hó borította. Mindennek el jön az ideje, csak győzzük kivárni. Villányi-hegységben múlt hétvégén már fotózták! A reggeli futás slusszpoénja egy téltemető volt a Tv-torony közelében. Tavaly mit össze kerestem, de nem leltem a Mecsekben, csak a botanikus kertben. Idén nem foglalkoztam vele és tessék! Bár hozzá teszem szinte biztos, hogy telepített. Kicsi az esélye, hogy egy tő felkerüljön a Misina-tetőre. 
Egyke Téltemető (Erantkis hyemalis)
Negyed nyolcra értem haza, kapkodnom kellett a lábam, mert iskola, óvoda! Tizenkét kilométer lett a vége, hétvégén még megyek egy hosszabbat akkor összejöhet a heti 100 kilométer!

2015. február 26., csütörtök

Gyors kiruccanás a Zselicbe

  Tegnap reggel ki kellett ugranom Ibafára, ezért bár nagyon kevés időm volt, de szétnéztem a környéken mi a helyzet virágok terén. Korán ébresztettem, a gyerekeket, már negyed nyolckor úton voltunk az iskolába óvodába. A reggeli dugóban csak araszolva tudtam elhagyni a várost, még tankolni is meg kellett állnom. Háromnegyed óra volt az út Ibafára. Elintéztem a dolgomat, majd még kicsit fényképezgettem a csendes faluban. Pont a Pipamúzeumot fotóztam, amikor egy kedves hölgy leszólított, hogy meg akarom-e nézni a kiállítást? Sajnos erre most nem volt időm, mert tízre vissza kellett érnem Pécsre a munkahelyemre. 
Ibafai pipamúzeum
El is búcsúztam gyorsan a településtől, a 67-es út felé menet Almamelléken megálltam az Erdei vasútnál. Csak május elsejével indul be itt az élet. Teljesen kihalt állomáson megcsodáltam a több mint száz éves keskeny nyomtávú kisvasutat.
Almamelléki vasútállomás
Almamelléki erdei kisvasút vagonjai
Az erdei vasút Sasrétig közlekedik, hétvégén és ünnepnapokon naponta kétszer teszi meg az utat. Üzemeltetője a Mecsekerdő Zrt, hasznos infók a http://www.mecsekerdo.hu/menetrend-arak.
  A főútra visszatérve még nem Szigetvár felé fordultam, hanem Kaposvárnak. Bőszénfa melletti erdőkben tavaly nagy szerencsémre megtaláltam a Kakasmandikókat. Reménykedtem hátha már szerencsém lesz. Hatalmas sár fogadott, attól is tartottam, hogy bent ragadok az autómmal. Szerencsémre ki tudtam jönni a "földes" útról. Nagyon időszűkében voltam, öt-tíz percem volt. Ezért nem tudtam istenigazából körülnézni, de ott ahol tavaly március közepén fotóztam őket, ott még nyomuk sem volt a virágoknak. Még csak a jellegzetes foltos leveleit sem láttam. Helyette rengeteg hóvirág, kisvirágú hunyor és jó pár piros csészegomba. Látványosan virított az erdőben a piros gomba!
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)
Piros csészegomba (Sarcoscypha coccinea)
Hazafelé eléggé nyomnom kellett agáz, hogy időben beérjek a melóhelyre. Kicsit késtem, de remélem büntetés nélkül megúszom. Ugyanis Bőszénfa belterületén mértek a rendőrök. Visszafelé vettem észre, akkor biztos betartottam a sebességhatárt. Odafelé is szerintem, mindig lelassítok lakott területen, csak ugye siettem és lehet csak hatvanig ment le a mutató. Az még talán belefér! Majd kiderül, hogy jön-e Vas megyéből a csekk! :(

Szerda esti félmaraton

  Szerda esti korházkör Gáborékkal, ezúttal rádupláztunk. Így összesen meg lett a félmaraton, meg egy kicsi! Az első körben még hárman voltunk, aztán a másodikban már csak ketten maradtunk. Teljes menetidő két óra hat perc, amiben volt pár perc séta és beszélgetés. Szerintem bőven két óra alatt meg volt a félmaraton. Tudom ez sokaknak nem egy nagy eredmény, de nekem ez bőven jó. Most márciusban lesz pontosan három éve, hogy elkezdtem futni! Kétszer már negyven kilométer felett is mentem és ha minden jól alakul akkor idén még pár hosszabb is fog jönni. Most mentem aludni, mert hamarosan indul a nap! :)

2015. február 25., szerda

Ziller-völgyi Alpok: 5. Friesenbergsee és a Petersköpfl

    Reggel mikor felkeltünk már ment a tanakodás, hogy legyen most tovább! Éjjel leesett hó miatt az Olpererhütténél még nem volt gond. Pár cm volt csak, de 3000 méter felett 20-30 cm friss hó esett le. Emiatt a pénteki csúcstámadás erősen kérdésessé vált. 
Olpererhütte, 2389 méter
Hiába mondanak akkorra jó időt az a hó nem fog leolvadni ennyi idő alatt. Az volt a kérdés mennyünk-e tovább vagy ereszkedjünk le és egy nappal hamarabb hazamegyünk. Összeszedtük csomagjainkat, lent az étteremben megreggeliztünk és abban maradtunk lemegyünk. Összefüggő köd volt most is semmit nem láttunk. Kicsit hamarabb elkészültem mint a többiek, kimentem a hütte köré pár fényképet készíteni még utoljára. 
Olpererhütte panorámája
A ház feletti sziklákra felvezető lépcsősor tetején egy padról lehetne gyönyörködni a Zillervölgyi-Alpok legmagasabb csúcsaiban. A zászló alatti padot meg is találtam, de a hüttéig alig lehetett lelátni, nem hogy az alattunk elterülő víztározóig és a szemközti hegyekben. Az északkeletre induló 526-os ösvényen kicsit sétáltam a Friesenberghaus felé. Gondoltam ha úgyis lemegyünk akkor kissé belesétálok megnézem milyen arra az út. 
Függőhíd az Olpererhütte mellett
Pár száz métert mehettem amikor egy vízfolyás fölé épített függőhídhoz értem. Ma reggel még nem járt senki erre, a hídon megmaradó hóban nem voltak nyomok! Interneten kutakodva már idehaza láttam, hogy milyen szép innen is a kilátás a Schlegeis Stausee-re. Sajnos ebben nekem nem volt részem. Mikor visszatértem a többiekkel újra megbeszéltük, hogy legyen. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy a szomszédos Friesenberghaushoz átmegyünk és meglátjuk milyen lesz ott a helyzet! Ha változatlan akkor onnan két óra alatt le lehet érni a parkolóba váró autónkhoz. Ha javul az idő akkor pedig megnézzük a Hoher Rifflerre felvezető csapást.
Berliner Höhenweg
A ház lakói közül sokan lementek, rajtunk kívül egy idős házaspár indult csak el a Friesenberg felé. Később a tegnap esti zenész csapat is utánunk jött! Csak nekik még korai volt a kilenc órás indulás. A döntésben nagyot nyomott, hogy pár pillanatra kitisztult az ég az Olperer felett. Két óra a hivatalos menetidő a két ház között. Az út nagy részén szép enyhe emelkedőn mentünk, egészen 2600 méteres magasságig. A Friesenberg Scharte előtt kellett leágaznunk a hütte felé. Innen még fél óra és már a ház teraszán voltunk. Ereszkedés közben egy kis hófolttal fedett szikláról tűnt fel legelőször az alattunk elterülő csodaszép tengerszem. A szürkés, ködös időben is megkapó látvány volt.
Friesenbergsee
Egy meredek ösvény kanyargott le a tó szintjére, a tó vízének feleslegét egy apró kis patak vezette le a völgybe. Fapalló vezetett át felette, valahol itt tűnt fel aznapi túránk és éjszakai szállásunk helyszíne a Friesenberghaus. Ez a kis híd még későbbi bejegyzésben visszatérek! Még mielőtt felmentem volna a házhoz lesétáltam a tengerszem partjára. Pár kép után követtem a többieket a házhoz. Kedves volt a hüttenwirt, már délben felpakolhattunk a matraclágerbe. Bebújtunk papucsainkba, a bakancsokat lent hagytuk az előszobában és felcuccoltunk a második emeletre. Két részből állt a szóba, az első felét már elfoglalta két turista, de az ablak felőli rész még teljesen üres volt. Gyorsan leosztottuk az ágyakat, előszedtük gázfőzőinket, kajánkat és lementünk a bejárat elé főzőcskézni.
Friesenberghaus
Amíg ebédeltünk megjöttek a zenész turisták az Olperehüttéből. Ekkor már sejtettük, hogy a mai esténk is jókedvű lesz. De ne szaladjunk ennyire előre! Az idő nagyon szeszélyes volt, hol sütött a nap, hol pedig az orrunkig is alig láttunk. Még dél előtt ideértünk, ezért szabad volt az egész délután! A Hoher Rifflerhez már késő volt és az időjárás alakulása sem kedvezett hozzá, ezért kinéztük magunknak a ház fölötti Petersköpfl csúcsocskát! A 2679 méter magas csúcsra háromnegyed óra a menetidő. A menedékház 2498-on van, körülbelül kétszáz méter várt ránk. A hely a Zillertal Naturpark egyik fotópontja. Több száz, de az is lehet, hogy több ezer steinmann vagyis kőember és élére állított szikla van fent a platón. Pontosan nem tudom, hogy miért pont ide és miért ilyen sokat építettek! Én is besegítettem és egy kis kőembert összeraktam gyorsan. Kicsit olyan a hangulata mintha az ember egy temetőben járna. Egy fém keresztet is találtunk. Felfelé menet azért meg-meg álltunk és visszatekintettünk a Friesenbergsee-re és a Schlegeis Stausee-ra.
Fotószünet a Friesenbergsee felett
Schlegeis Stausee
Jó darabig együtt ment a Riffler-re vezető úttal az ösvényünk, az elágazásnál jelentek meg az első kőbabák. Majd egy kicsi mászós vagy legalábbis kézzel kapaszkodós rész után értünk fel a "csúcsra". Azért raktam idézőjelbe, mert nem a klasszikus értelemben vett csúcs, hanem egy nagy fennsík a tető. Az előző éjjel lehullott hó vékony rétegben befedte a sziklákat! Szerintem vagy fél órát voltunk fent, az idő alatt rengeteg képet csináltam a kőbabákról és a távoli viíztározóról.
Petersköpfl
Petersköpfl és a Schlegeis Stausee
Ablak
Lefelé jövet a szemközti Hoher Riffler-ről egy szlovén csapat ereszkedett. Rákérdeztük mi a helyzet odafent, de nem sok jóval szolgáltak, 3000 méterig jutottak. Onnan vissza kellett fordulniuk a rossz látási és hóviszonyok miatt. Jó időben egy könnyű háromezres a Riffler, de most nem ezt az arcát mutatta.
Felhők felett, mögött a Hoher Riffler
A sziklás rész után egy kis zöld területre értünk. Felfelé még nem vettem észre, de egy nagy Pettyes tárnics mező mellett sétáltam el. A többiek mentek le a házhoz én viszont nekihasaltam és csak lőttem! Közelről, távolról, víztározóval, anélkül. Kora nyáron egy tővel találkoztam a Retyezátban, de itt rengeteg volt nem egy!
Pettyes tárnics (Gentiana punctata)

Pettyes tárnicsok
Júliusban, augusztusban virágzó tárnicsféle magashegyi rétek, legelők gyakori virága. A Friesenbergsee mellett sem tudtam csak úgy elmenni! nem lehet vele betelni! Egyszerűen gyönyőrű!
Friesenbergsee ...
 Visszaérve a házhoz a többiek bent vacsoráztak, nekem még volt maradék kajám, nem akartam hazavinni, ezért inkább kiültem a teraszra vacsizni. Jöttek, mentek a turisták lentről a völgyből, de leginkább a Gamshütte felől. A Schlegeis Stausee két óra ide, de a Gamshütté-től kilenc óra séta a Friesenberghaus. Nagyon népszerű a Berliner Höhenweg, de Peter Habeler Runde-t is sokan járják. A házban találtam egy bélyegzőt, gondolom ezzel lehet igazolni a teljesítést.
Friesenberghaus bélyegzője
Vacsi után még sötétedés előtt tettem egy kis sétát a Wesendlkar see felé, sajnos odáig nem jutottam el, csak a Breitlahner-i elágazásig mentem. Nem sokat kellett volna innen mennem, de a ködös időben nem láttam semmit és még időben vissza szerettem volna érni.
Kikövezett út
Itt is voltak Pettyes tárnicsok, harangvirágok, aggófüvek és mindenféle herefélék... de most egy Gombos varjúkörmöt fotóztam helyettük.
Gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare)
Még egyetemi évek alatt jelent meg egy cikk A Földgömb című folyóiratban a taposási erózióról. Az alábbi képen ennek egy jeles példája látható. Valószínű a vékony talajréteg és a hirtelen leeső nagy mennyiségű csapadék is rásegít, de az emberi tényező sem aláhanyagolható!
Taposási erózió
Visszaérve a Friesenberghausba, beültem a többiek közé a közösségi szobában. Mindenki beszélgetett, iszogatott... Mi perudoztunk, amikor a szomszédos asztalnál rázendítettek a zenészek! Ismét jó hangulatban telt az esténk, szünetekben osztrák vicceket meséltek a hütte lakói! Késő este lett mire bebújtunk a hálózsákjainkba! Egy rövid videó a partiról!
Hamarosan jön a nyári túra utolsó része, addig is még egy kis türelmeteket kérem!

2015. február 24., kedd

Ködös, tavaszias kedd hajnali futás

  Ma hajnalban Cilivel és Barnával hármasban tettük meg a szokásos keddi fejlámpás kört a Mecsekben. Remete-rétnél már lekapcsoltuk a lámpákat. Hat felé már világosodik. Lent sár, fent hó illetve fent is sár. Volt egy két rész ahol nagy volt a dagonya, de azért összességében még nem olyan vészes a helyzet. Tettye-Dömörkapu között már csak elvétve maradt a hóból, a felett viszont főleg a magasabb részeken még van bőven. Misina-Tubes között is olvad, de még mindig van 10-20 cm. A sípályán szintúgy. Viszont a Hóvirág-völgyben már itt a tavasz! Illatos hunyorok mellett újra előbújtak a hóvirágok és medvehagyma illata lengi be az erdőt! Sok-sok kis hajtás tör utat magának, egyenlőre még csak pár centisek, de pár hét és a fehér hó helyét zöld medvehagyma veszi át. Fejlámpa fénye mellett nem is vettem észre, de az illat után már egyértelmű volt.
Idei első medvehagyma
Lapisnál gondolkoztam, hogy leválok a többiektől és ránézek a csillagvirágokra. A hétvégén már láttam képeket a növényhatározó csoportban! De aztán a szürke, ködös idő miatt inkább eltoltam, majd a hét második felében ránézek. A leánykökörcsinekre viszont kíváncsi voltam, ezért óda elmentem. Négy-öt apró kis szőrös bimbó már van, de még annak is kell idő, hogy tömegessé váljon. 
Bimbózó leánykökörcsin
Az előrejelzések alapján megszűnnek az éjjeli fagyok és most már ha lassan is de végre itt lesz a tavasz! Lefelé még a májvirágokra is ránéztem, köszönik szépen jól vannak! Végül húsz kilométeres lett a reggeli futás! Jól indul ez a nap és a hét is!
Májvirág (Hepatica nobilis)

2015. február 22., vasárnap

Tisza-parti futás

    Vasárnap reggel ötkor ébresztet a telefonom, kinyomtam gondoltam még szundizok egy percet, aztán háromnegyed hatkor sikerült kipattannom az ágyból. WC, öltözés és negyed hatkor indulás. Nyílegyenesen le a Pollack Mihály utcán a Tisza-partra, majd aztán jobbra kanyarodtam és a Tisza mellett indultam el. Innentől két órán át nem távolodtam el a folyó száz méteres körzetétől.
Tiszainokai rév lejárata
Lefutottam az inokai révig, tőlünk ez kilenc kilométer. Végig a gáton mentem. A szabad strand felett megerősítik, átépítik a gátat. Hét előtt még csak álltak a gépek, de nyolckor mikor visszafelé futottam már dolgozott a markológép és egy teherautó is indulásra készülődött.
A gáton rengeteg őz szaladt át a frissen szántott földekről menekültek az értéri erdőbe mikor megláttak, meghallották, hogy közeledek. Az redőben pedig mindenféle énekesmadarak csiripeltek, valamint harkályok kopácsolták a fákat. A gáton 100 méterenként a földbe fektetett táblák jelzik a távolságot. Ez jól is jött, mert így tudtam kalibrálni a lépésszámlálómat.
Kilométerkő a gáton
A tiszainokai rév még nem üzemel, emlékszem nyáron itt nagy élet van a szemközti strandon. Nyár elején pedig a kérészek élik itt rövidke életüket. Egyszer már volt szerencsém a Tiszavirágzáshoz, remélem idén vagy pár éven belül megint sikerül elcsípnem. Odafelé egyhuzamban futottam, visszafelé már többször meg-meg álltam egy-egy fotószünetre.
Tisza gát Tiszakécske mellett
Az egész ártéri erdő itt a Közép-Tiszai tájvédelmi körzet része. Növényvilágilag nem túl gazdag, pontosabban én még nem találtam itt egyetlen védett növényt sem, de az állatvilág annál inkább gazdag. Gondolom a védelem a kérészek miatt is van! Felmentem a kilátóba is, amikor erre járok ezt nem hagyom ki! A partra szoktam még lemenni, szeretem a stégeket, ladikokat fotózni a Tisza vízén.
Tavaszi Tisza-part
Ahová viszont az elmúlt években nem néztem be az a Tisza-parti Liget és a focipálya. Gyerekkoromban fociztam és rengeteg időt töltöttem itt el. 1997-98-as szezon volt a tiszakécskei labdarúgás fénykora. Ekkor a mennyei bajnokság első osztályában játszott a csapat. Az Újpest és a Fradi vendégszerepelt a bajnokságra éppen csak elkészült stadionban. 8-10 ezren is kilátogattak a nagyobb csapatok meccseire, most egy fordulóban alig mennek többen ki az összes első osztályú csapat meccsére. Pedig Tiszakécske egész lakossága 11 000 fő, a környék összes településéről ingáztak ide a "fanatikusok"! Elég lehangoló képet fest most a pálya. A kék-sárga székek eltűntek, csak a szürke beton maradt, az is omladozik, repedezik!
Tiszakécskei stadion 2015 február
Úgy hallottam, hogy az önkormányzat tervezi a főlelátó rendbetételét, alatta elkészülhetnek az öltözök, büfék ... Új életet lehelnének a helyi fociba. A vendéglelátót állítólag elbontják, de vannak tervek annak helyére is! Remélem nem csak nagy szavak, hanem valóban meg is valósulnak! A csapat jelenleg a megyei bajnokság első osztályának nyolcadik helyén áll. Hajrá fiúk, újra régi fényében tündököljön a kécskei futball!