Szűk egy hónapja volt a mecseki mátrix (a bejegyzés még mindig készül), azóta is folyamatosan futok, de most a héten ez hatványozottan igaz volt. Pár mondatban összefoglalom a hetem.
Hétfőnként nem szoktam futni,mert általában vasárnap megyek és akkor a hétfő az pihenőnap. Most kivételesen vasárnap csak egy órácskát tudtam elszabadulni, ezért hétfőn hajnalban elmentem futni. Remete-rét felé mentem, majd onnan fel a Tubesre és vissza a városba. Közben ötlöttem ki, hogy mi lenne ha csinálnék egy hetet, amikor minden nap futok. Mikor a ház előtt leállítottam a telefon 16 kilométert mutatott, ezért azt találtam ki, hogy hétfőtől vasárnapig legalább 15 km-et kocogok.
Kedden amúgy is szoktam menni, gondolkoztam, hogy a kedd hajnalival elmegyek, de végül nem sikerült időben felkelnem, ezért csak később mentem és nem is teljesen arra amerre a többiek. Meg lett közben az idei első kardos madársisak is, a Tubesre is felmentem, végül a ház előtt mégiscsak 14,6 km-et mutatott a telo. Mentem is még egy kört a Pálosokig meg vissza.
Szerdán már nem kellett korán kelnem, mert a szokásos szerda esti kórházkörre indultam a srácokkal. előtte egy Tettye utca emelkedővel és egy havihegyi tiszteletkörrel melegítettem. Mentünk egy tempós kört, megbeszéltük a következő kéktúránkat, majd a Búza-téren elköszöntem tőlük, hogy még egy kis kitérő után érjek haza. A megtett táv 20 kilométer fölé kúszott, ez volt a leghosszabb futás a héten.
Még este lecseteltem Ábrissal a csütörtök hajnali futást. Nagyon nehezen tudtam felébredni, köszönhetően annak, hogy kb 4,5-5 órát aludtam, de mivel meg volt beszélve a találka, ezért nem húzhattam az időt. Kiléptem a kapun és sorban megszólaltak a riasztók az utcán. Nem is indultam el egyből, nehogy az ablakon kinézőknek gyanús legyek! Rajtam kívül senki sem volt az utcán. mikor hazaértem akkor derült ki, hogy áramszünet volt, emiatt szólaltak meg a szirénák. Mutattam Ábrisnak egy-két orchideát, beszélgettünk egy jót, közben még a Tubesre is felfutottunk. Héten már harmadjára voltam 600 méter felett. Szemerkélt az eső, de végül csak meg lett csütörtökön is a 15 km.
Péntek hajnalban, de már világosban negyedjére is nekifutottam a Tubesnek a héten. Tettyétől az MMT-s útvonalat futottam, itt-ott a rendesen felázott talajon csúszkáltam, de megúsztam esés nélkül a futást. Fényképezőgépem a Mandulásban feladta a szolgálatot, azóta sem működik :( . Múlt héten beázott, aztán eddig tudtam használni, de most már három napja hiába nyomom az exponálógombot. Végül 17,7 km-t sikerült futnom reggel. Már pár hete érzem a bal külső térdhajlítómat, de a sorozatterhelés miatt egyre jobban fájt.
Szombat reggel már Tiszakécskén ébredtünk, jó későn feküdtünk le, ezért az indulás is nehéz volt reggel. Végül aztán háromnegyed hatkor csak sikerült összeszednem magam. A Tisza-partnak indultam, de a szabad strand után már akkora volt a gaz a gáton, hogy inkább letértem róla és a város felé vettem az irányt. Összevissza keresztbe kasul bejártam a várost, Ókécskétől a Holt-Tisza parton át egészen a vasútállomásig. Végül 1:40 alatt 18 km-t sikerült teljesítenem.
Vasárnap reggel úgy voltam vele, hogy hagyom az egészet, már indulás előtt fájt a lábam. Ébredés után másfél óra is eltelt mikor aztán eldöntöttem, hogy mégiscsak megcsinálom és nem hagyom félbe amit elkezdtem. Jövő héten lesz a tiszakécskei félmaraton, az első hét kilométert annak a pályáján futottam, majd a többit a Tisza-parton fel-le ingáztam. Fájt a térdem, aztán a forgóm, végül aztán csak sikerült megcsinálnom a 15-öt, ami aztán 18 lett. De nagyon nem esett jól!
Most pihenek pár napot, mert a hétvégén ismét hosszabbra indulunk a srácokkal. Folytatjuk a Dél-Dunántúli kéktúrát, Terveink szerint Simonfáról fogunk hazafutni Pécsre.
Végül egy kis statisztika:
Végül egy kis statisztika:
- 7 nap 7 futás
- 121,2 km
- 12 óra 5 perc nettó idő
- 2559 méter szintkülönbség
Megjegyzések
Megjegyzés küldése