Ködben az Orfűi tavak körül

  Aki rendszeresen olvas az talán tudja, hogy idén fejembe vettem, hogy megcsinálom a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség Mecsek turistája túramozgalmát. Lassan szorít az idő, ezért november végén ismét felkerestem két pontot. 
Hermann Ottó-tó vashídja, gátja

  Már jó ideje terveztem, hogy felkeresem Magyarhertelendet és a Hermann Ottó-tavat, az is megfordult a fejemben, hogy kerékpárral megyek ki, de aztán ahogy tolódott a túra és egyre hidegebb lett már elvetettem ezt a lehetőséget. számolgattam a kilométereket is, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy itthonról túl sok lenne. Leginkább az időhiány miatt, nem a távolság miatt. így végül kimentem autóval az Orfűi elágazásig. 
  Szombaton még jó idő volt, de vasárnapra esőt jósoltak a meteorológusok, sajnos igazuk is lett. Öt körül indultam Pécsről, folyamatosan szemerkélt az eső, sőt sok helyen sűrű köd nehezítette az utamat. De ekkor már tántoríthatatlan voltam. Fényképezés miatt arra is figyelnem kellett, hogy ne érje ki túl korán, mert sötétben nem sok mindenre mentem volna. 

Még az autóban ülve indítottam el a telefonon a stravat, hogy addig se ázzak, fázzak. Fél hat körül vágtam neki a futásnak, eredetileg először akartam a Hermann Ottó-tóhoz menni, de a sötét miatt változtattam és Hertelendet vettem célba. Ha tehetem terepen futok, de most esőben, ködben fejlámpával nem akartam vacakolni, inkább aszfaltra mentem. 

Furcsa érzés volt, úgy futni, hogy húztam az időt, mert ha napkelte előtt odaérek akkor nem tudok fotózni. Lementem a faluig a szerpentinen, majd a Malommúzeum felé kerültem a kis tavat, Mecsekrákosnál rámentem a Pécsi-tavat megkerülő sétányra, majd azon haladtam egészen a tekeresi gátig. Egy autóval és 2-2 horgásszal találkoztam egész idáig. 
Fenyesi-forrás
5,9 kilinél jártam és a tábla szerint még 5 km ide Magyarhertelend. Hat óra múlt pár perccel, reméltem, hogy fél hét körülre ott leszek és talán már látni is fogok valamit. Még egy autó, majd egy busz elhúzott mellettem, majd kb. fél óra alatt ott is voltam a faluban. Sajnos a köd miatt még elég rosszak voltak a fényviszonyok. A Fenyesi-forrásból megtöltöttem félig üres kulacsomat, majd a faluközpontjánál álltam meg újra. 
Napszentély kilátó Magyarhertelend felett
Itt már láttam a sárga kereszt és a zöld háromszög jelzéseket. A sárga színű jelzés jó nagy kerülővel kapaszkodik fel a település feletti Napszentély kilátóhoz, míg a zöld jelzés, ami az új térképeken sárga, pedig egy rövidebb úton. Bár időm még lett volna, de mégis a rövidebbet választottam. Könnyű nm túl meredek ösvényen futottam fel a magaslatra. Itt-ott sár nehezítette az előrejutást. 
Szomorú állapotok!
Sajnos a Napszentély kilátót pár hónappal ezelőtt lezárták, mert még nyáron egy villám csapott belé és megrongálódott a szerkezete. Így most nem tudtam rá felmenni, de vigasztalt a tény, hogy amúgy sem láttam volna semmit a ködtől.
Távolodva a kilátótól!
Miután letudtam a kötelező kört, jöhetett a Hermann Ottó-tó. A sárga kereszt mentén kacskaringóztam, hullámvasutaztam át az Orfűi tórendszer második legnagyobb tavához. Szégyellem, már több mint 12 éve Pécsen élek, de most voltam itt először. A tekeresi gáton túl eddig sosem jutottunk, illetve a másik oldalon is csak Kovácsszénájáig.
Erdőirtás szélét jelző kerítés! :(
Hermann Ottó-tó partján
Már a tóparton futottam, amikor kitértem a Horgász-forráshoz, majd a Füstös-lik melletti sziklafalhoz. Mindkettő nagyon tetszett, de leginkább a gát  vashídja és az azon átzubogó víz apró kis vízesései. A köd, pedig még fokozta a táj szépségét. Olyan sejtelmes volt az egész. Biztos szép verőfényes napsütésben is, de nekem most így talán még annál is jobban.bejött.
Horgász-forrás
A gát!
Az 1971-ben mesterségesen elgátolt 28,2 ha-os Hermann Ottó-tó nyugati oldalán futottam Tekeres felé, sok helyen meg-meg álltam és lementem a nádashoz fényképezgetni. Nagy meglepetésemre egy virágzó Szártalan kankalin is az utamba tévedt. Itt vezet a Tekeresi-, Csermaaljai tanösvény is. A tó és környezete helyi védettséget élvező terület amolyan hal és madár-rezervátum.
Szártalan kankalin vagy guggonülő kankalin (Primula vulgaris)
Ködbe vesző Hermann Ottó-tó
Természetvédelmi terület "Hermann Ottó" tó halrezervátum
Nehéz szívvel de eltávolodtam a tótól, de annál nagyobb lelkesedéssel tértem be Tekeresre. Ez is újdonság volt számomra! Merőben más jellegű épületek fogadtak, mint amik Orfűre jellemzőek. A pár évtizedes nyaralók helyett lovas címerekkel ellátott parasztházak,  templom ejtett ámulatba.
Tekeresi falukép
Hermann Ottó szobra, Tekeres
A Pécsi-tó gátjánál felmentem Hermann Ottó szobrához, majd innen aszfalton kocogtam végig a tó mellett. Az aquapark után megkerestem a Zipernowsky-forrást a kék kör mentén, majd szép komótosan felmentem az abaligeti út irányába. Mielőtt még kiértem volna az útra balra fordultam a kék kereszt jelzést követtem. Nem sokkal utána már a tisztáson nehezen lehetett követni a jeleket, majd azok bevezettek egy sűrű bokros területre. Macséta kellett volna ide. Volt itt akác, szederinda, csipkebokor ... minden ami a turisták "ellenségei". Nagy nehezen átküzdöttem magam rajta, majd a Balázs kilátó alatt értem ki belőle.
Pécsi-tó 
Stég!
Zipernowsky-forrás
Mielőtt még az autóm felé vettem volna az irányt felugrottam a Gubacsos kulcsosházhoz. Úgy tudom jelenleg nem funkcionál, de ha már erre jártam megnéztem. Pár kép aztán siettem, hogy még időben hazaérjek.
Gubacsos kulcsosház
Magányos fa!
Kilenc előtt pár perccel lehetett mikor leállítottam a mérést, 23,9 kilométer lett a vége, ha érdekel az útvonalam a lenti térképen megnézhetitek. Nagyon örülök, hogy megismerhettem szűkebb környezetem ezen szegletét. Ígérem ezután sűrűbben kilátogatok erre!
Orfű?
Ha nem akarsz lemaradni semmiről, akkor kövesd a Facebook oldalamat!

Megjegyzések

Booking.com