2014. november 9., vasárnap

Mecsek 1000

  Már egy ideje terveztem, hogy elmegyek egyik mecseki teljesítménytúrára, de valahogy mindig úgy alakult, hogy inkább csak elmentem futni egyet magamban. Most szerencsére összejött és két társammal már a hét elején elkezdtük szervezni a hétvégét. Az 1800-ra akartunk menni, de aztán megbeszéltük, hogy elég lesz a rövidebb táv is. Negyed nyolckor indultunk Heténybe. Fél héttől-hétig lehetett indulni a hosszabb távon, majd héttől az 1000-en, ezért nehezen találtunk parkolóhelyet a suli mellett. De a nevezésnél szerencsére nem kellett sorban állnunk, pár perc alatt kész is voltunk. 7:55 volt a rajtidő. Lepakoltunk az autóba, majd nyolc után pár perccel nekivágtunk. Áttanulmányoztuk a kapott térképet, az itinert csak itthon olvastam végig, nagyon tartalmas és igazán korrekt leírás. Egy esetben tértünk csak le az útról, de erről majd később. Az iskolától Püspökszentlászló felé indultunk, sorban mentek a turisták, mi kocogtunk így sokukat megelőztük. Balról kerültük a Hármas-hegyet, majd 3 kilométer követően, még a falu előtt letértünk Pusztabánya felé. Előbb a Üvegesek útja tanösvényen, majd később a becsatlakozó kék háromszögön az első 150 méter leküzdése után értünk az első ellenőrzőpontra.
Pusztabánya
Bélyegzés, egy alma és már mentünk is tovább, a következő szakaszra az úgynevezett hullámvasútra. A Máré-váráig tartó öt és fél kilométeren előbb leereszkedtünk a Hidasi-völgybe, majd a Csurgótól fel a Hidasi-hátra, onnan újra le a Sín-gödörbe. Majd újabb emelkedő után, újabb lejtő következett a második ellenőrző pontig. Itt már egy-két meredekebb részen belesétáltunk, de még mindig 7 alatti kilométerekkel mentünk átlagban.
Mecsek 1800/1000 tábla
Az egyik kaptatón egy kedves turista beszólt, hogy miért nem futóversenyekre megyünk, mert azt a kis lendületét is elvettük mikor félreállt és nem tudott egyben felsétálni az emelkedőn. Nem mintha csak rajtunk múlt volna ez, hogy meg kellett állni a felfelé, egy darabig bántott a dolog, de aztán gyorsan kiment a fejemből. Mert koncentrálnom kellett a terepre, nehogy elhasaljak. Szerencsére sok ismerőssel és tényleg kedves kirándulóval is összefutottunk, messziről köszöntünk egymásnak, sok esetben jó utat kívántak nekünk és viszont!
Máré vára
Máré-váránál két kisgyerek pecsételt és PEZ cukorkát osztott. Szép őszi időben sokszor éreztem késztetést fotószünetre, de ellent álltam! Nem nagyon volt választásom, mert különben nagyon leszakadtam volna a többiektől. A Piroson folytattuk utunkat a Várvölgyben oldalazva, mikor egy mellékvölgyet keresztezve két turista után elindultunk rossz irányba, szerencsére gyorsan észrevettük, hogy nincsenek jelzések és visszatértünk a helyes útra. Ezt leszámítva nem kavartunk el.
Kocogás a Várvölgyben
A Pásztor-forrás előtt az addig cipelt almát menet közben megettem, nem esett jól futás közben, de már nem akartam tovább kézben tartani. A forrás vízéből frissítettünk, megnéztem a kis házikót, pecsét/matrica nem volt a bélyegzőhelyen! De találtunk egy WC-t, amit nemrégen építhettek, mert mikor legutoljára erre jártam még nem láttam. Be is ugrott a következő lista gondolata: "Illemhelyek a Mecsekben".
Illemhely a Pásztor-forrásnál
125 méter emelkedő és már fent is voltunk a Cigány-hegyi kilátóban. Itt jártunk összesen 585 méternél és 16 kilométernél, azaz már túl voltunk a táv és a színt felénél is jócskán. Miközben pár képet készítettem a kilátóból, meglepve tapasztaltam, hogy a kedvenc focicsapatom szurkolótábora is tiszteletét tette itt nemrégiben!
Cigány-hegyi kilátó
A CSAPAT
Innen már csak egy kilométer ereszkedés várt ránk és beértünk Kisújbányára. A Klumpás vendégházban volt a pont, pecsétet elrontották, mert a következő helyre bélyegeztek, de nagy meglepetésünkre finom, friss almás és túros rétessel láttak vendégül a helyiek! Nagyon jól esett a süti és a pohár víz, de nem pihentünk soká és már szaladtunk is a falu központja irányába.
Muskátlis, Klumpás ablak
Miske-tető
Szalagozott részen a templom után letértünk a kék jelzésről és a Miske-tetőre értünk ki. Ragyogó napsütésben meg-meg álltam fotózni, majd az erdőbe beérve újra kocogni kezdtünk. A Diós-kút vize éppen csak csordogált, de azért egy kis pohárkával ittam belőle, majd Püspökszentlászló felé ereszkedve beértünk az általam csak kedvenc völgynek nevezett részre. A műút alatti részen az u alakú völgybe csak úgy dőlnek befelé a fák, minden évszakban csodaszép látvány!
Kedvenc völgyem
Két és fél óra menetidő után értük el a négyes ellenőrző pontot a kastély melletti Hettyei-forrásnál. Itt derült ki, hogy a Klumpásnál félre pecsételtek. Itt álltunk a legkevesebbet, megfogtuk a nápolyit, se víz, se fotószünet már indultunk is fel a Zengőre. A lendület gyorsan alábbhagyott. A sárga jelzés eleje még egy darabig futható lett volna, de nem nekem és nem 20 kilométer után. A legutolsó 640 méteren a 190 méter szintet már csak cammogtam felfelé. Feszült a vádlim és a térdemet is egyre jobban kezdtem érezni. A keddi futás után is nagyon fájt, de reméltem, ha rápihenek akkor jó lesz a túrára. Végül felértem de a görcsölés határán volt a lábam.
Zengő
Pecsét, pár kép aztán irány a cél végig a sárga háromszögön. Nem kellett húsz perc és leértünk Hosszúheténybe. Pecsét, emléklap, kitűző a célban! Három és fél óra alatt tettük meg a 980 méteres szinttel tarkított 26 kilométeres távot. Kellemes túra volt, szép időben, jó társaságban! Lehet a későbbiekben is megjelenek egy-két teljesítménytúrán! Tetszett!
Őszi Mecsek

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...