2015. január 26., hétfő

Télies Mecsek

  Múlt héten volt a Télies Mecsek teljesítménytúra, sajnos szombaton dolgoztam, így nem tudtam részt venni. De kedves futótársaktól megkaptam a tavalyi itinert, aminek nem mellesleg az egyik fotóm van a címlapján! Mindig öröm ilyeneket látni! Múlt hét szombaton még tavaszias időben volt a Télies Mecsek, így adta magát, hogy tegnap nekivágjak! Péntek délután újra beköszöntött a tél. Hiába indultam korán, aztán menet közben módosítanom kellett az útvonalon. A táv (35) meg lett (37) lett, de csak a felét csináltam meg a Télies Mecsek 35-nek. Ötkor indultam otthonról, a Tettyénél felkapcsoltam a fejlámpámat és elindultam felfelé a Dömörkapuhoz. Eredetileg Teca mamától indul a túra, de mivel érinti a Dömörkaput, ezért gondoltam én innen kezdem és ide érek vissza. Fél hat előtt öt perccel értem ki a körforgalomhoz, a városban minimális volt még a hó, de itt fent már 10 centi biztosan volt. Sőt ahogy folytattam a sárgán a Misina-tető felé, a szél néhol 20-30 centis torlaszokat épített, néhol viszont teljesen elfújta a havat. Egy kisegér is átfutott előttem a hóban, nagyon megijedhetett a fejlámpám fényétől, mert az első kis lyukban, ahogy jött olyan gyorsan el is tűnt. Tíz perc alatt a Tv-torony alatt voltam, de nem fagyoskodtam sokáig, már mentem is tovább a Tubes felé. Újabb tíz perc és már a Kis-Tubesi kilátóban próbáltam fotózni.
Hajnalban a Kis-Tubesen
Ha itt vagyok mindig csinálok ilyen képet, lerakom a gépet a kilátó oldalába és hosszú záridővel próbálkozom, a fejlámpával meg bevilágítom a kilátót. A friss hóban előttem még nem járt senki, csak egy két vadállat nyoma volt kivehető! Találkozni nem találkoztam velük! Hat előtt öt perccel értem fel a Tubesre, a kilátóba nem mentem fel, nem láttam értelmét. A sárgán lementem a Lapisig, itt süppedtem először el a hó alatt rejtőző sártócsákban. Később sajnos ezek sok gondot okoztak, de már itt sem esett jól! A zöld körön egy völgyben ereszkedtem le Istenkútig. Háromszor is sikerült elcsúsznom, szerencsére a puha hó és sár megvédett, nem ütöttem be magam, viszont jól eláztam. Istenkútig nem volt gond, de ott nem vettem elő a térképet, hanem a megérzésemre hagyatkoztam, persze el is kavartam. Vagy negyed órát bolyongtam és csak második nekifutásra vettem észre, hogy teljesen rossz irányba megyek! Emiatt háromnegyed hét volt mikor a Teca mama vendéglőjéhez értem. Még sötét volt mikor elfutottam az Éger-völgyi-tó mellett, majd elindultam a zöldön Égertetőhöz. Nagyon jól nézett ki a nádas a kilátó előtt, sajnos képekkel nem tudom illusztrálni, kevés volt a fény és bemozdultak. A hó súlya alatt összerogyott a nád és apró kis csúcsokként álltak ki a jeges vízből! A turista utat teljes keresztmetszetben víz borította és orrfacsaró szennyvízszag volt a környéken. A játszóterhez és a kilátóhoz hét után öt perccel érkeztem. Csak messziről lefotóztam, nem akartam húzni az időt, már így is meg voltam csúszva. A Télies Mecsek a zöldön megy fel a Jakab-hegyi kolostorhoz, én is arra futottam. Az egyre nagyobb és több saras pocsolyák kerülgetése nagyon megnehezítette az előrehaladásom. A hó nem is zavart, csak az alatta megbújó sár! Egy idő után már nem foglalkoztam, vele csurom víz és sár volt mindenem!
Hajnali kérdés. Merre tovább?
Ahogy egyre magasabbra értem kevesebb lett a sár, de az emelkedőket egyre kevésbé bírtam. Sokszor belesétáltam. Háromnegyed nyolc volt mikor az alábbi képet készítettem. A Télies Mecsek első pecsételőhelyén a Jakab-hegyi kilátó és esőbeállónál.
Behavazott kilátó
Zsongor-kő a Mecsek legszebb kilátója és ha ilyen közel van hozzá az ember, akkor nem hagyhatja ki! Nem is tettem, bár ezzel el is döntöttem, hogy nem fogom végig menni a Télies Mecsek útvonalát. Majd három órája voltam úton és nem szerettem volna ha az egész délelőttöm rámegy a túrára. Innen még ki kellett volna mennem Orfűre, onnan a Büdös-kúti kulcsosházhoz, majd a Nagy-mély-völgy és a Meleg-mányi-völgy érintésével vissza Dömörkapu, Tettye. Nagyon soknak éreztem! Helyette a kéken kimentem a Zsongor-kőhöz. Én voltam aznap az első, az egész hegyen, de a kilátónál is. Szuper volt hogy még senki sem taposta előttem össze a havat!
Télies Zsongor-kő
Fejlemény még, hogy a kilátó leágazójánál új erdei bútorok lettek kihelyezve. Biztos kéktúrás fejlesztések részeként valósult meg. Csábítottak a Babás-szerkövek, de annak már ellent álltam és elindultam visszafelé. A kék egy rövid ideig erdei ösvény, majd kiér egy terepjárók, traktorok.. által járt erdei útra. A nyomvályúkban sár középen hó,  a hóval nem is lett volna gond, csak sajnos néhol az alatt is sár volt. Szenvedés volt lefelé is. Volt egy rész, ahol épp fakitermelés folyik, gondolom ide járnak fel nehézgépjárművekkel, amelyek tönkreteszik az utat.
Fakitermelés
A Patacsi-mező előtt volt a legrosszabb a helyzet! A sztráda szélességű út annyira össze volt járva, hogy a keskeny havas részekről folyamatosan belecsúsztam a saras gödrökbe! A blokkház melletti bélyegzőt is korszerűsítettek! QR-kóddal látták el.
Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli kéktúra bélyegzőhelye a Szúadó-nyeregben
 Egy terepjáró húzott el mellettem, ami arra jó volt, hogy a nyomában felszínre kerültek a dagonyák, viszont sok helyen emiatt alig járhatóvá vált az út. Még a Remete-rét előtt összefutottam Nedivel, Andrással és Ábrissal. Yours Truly 50 km-es távját nyomták. Ekkor már gondolkoztam rajta, hogy nekem is meg kellene próbálnom! Aztán estére megcsinálta, itt olvashattok róla.
Terepjáró után az erdő
Kilencre értem le a Remete-rétre, innen mehettem volna a Mandulás felé haza, de nem volt elég ennyi szenvedés, inkább még elindultam fel a Tubesre és úgy haza. A zöld kereszten előttem egy sífutó járhatott. Végig látszottak a nyomai a Lapisig. Pontosabban amíg a zöld kereszten mentem, mert a vége felé letértem egy jelzetlen csapásra, hogy a Sós-hegyi kilátót megnézzem. Mostanában mindig sötétben járok erre és ilyenkor elkerülöm a kilátót.
Télies Sós-hegyi kilátó
Távolba nem lehetett látni, viszont alattam a behavazott erdő jól mutatott. Készült is pár kép erről. A kilátóban is dolgozott a szél, jókora kupacokba rendezte a havat! A lépcsőn is összehordta rendesen. Szerencsére megúsztam esés nélkül!
Téli erdő a magasból
A Lapisnál már egy autó parkolt, de még nem lepték el a hegyet a kirándulók! A piros háromszögön inkább már csak tempósan sétálva mentem, mint futva mentem fel a Tubesre. Fél tíz után öt perccel voltam a kilátó alatt. Hajnalban nem mentem fel most viszont nem hagytam volna ki a világ összes kincséért sem. Csupa jég és hó volt minden, a korláton  2-3 centiméter vastag jeget formált a szél. Készült pár kép odafent, de pár perc alatt megfagytak az ujjaim, úgy menekültem le a szélárnyékosabb részre. Hosszabb ideig nem bírtam fent maradni. Pedig nem volt hideg, de mégis a szél miatt kibírhatatlan volt fent lenni.
Jeges, fagyos korlátok
János-kilátó téli köntösben
Az ujjaim teljesen átfagytak, a sárgán nagyon kapkodtam a lábaim, hogy minél előbb az otthon melegében legyek. A Kis-Tubesi kilátóban még nem voltam jól, alig tudtam lenyomni az exponáló gombot. Később azért jobb lett a helyzet, a Misina-tetőn már tűrhető volt. Ciliékkel is találkoztam, ők a Yours Truly 25 kilométeres távját menték a Mecsekben. Egy sífutó vagy túrasíző is jött velem szemben.
Tv-torony a Misina-tetőn
Megnéztem a sípályát, a leesett havat széthordta a szél, síelőt még nem láttam a pályán pedig már 10 óra volt. Dömörkapu parkolójában már gyülekeztek az autók, de az erdőben még nem találkoztam a turistákkal, szánkózó, síelő családokkal.
Pécsi sípálya
Az Irma úton lementem a Tettyére, majd a téren még tettem egy kört, hogy meglegyen a 37 kilométer. A városban alig maradt meg a hó, de szerencsére a Mecsekben volt bőven. Talán még pár hétig kitart, bár várom már a tavaszt is! Egy fotót csináltam a romok kapujából, majd fél tizenegykor értem haza. Lehet meg tudtam volna csinálni a Télies Mecsek 35-öt, de ezen már kár keseregni, majd legközelebb, mikor nem hajt a tatár lefutom. Lesz még rá alkalmam!
Havas Tettye-tér

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...