2016. augusztus 31., szerda

Dolomitok túra - Futás Fiames-ben

    Előző napi Piana futásunk és Lavaredo túránk után kissé nehezen ment az ébredés, de fűtött a kíváncsiság és az éjszakai csapadék is a múlté volt már. Öt előtt keltünk, elvégeztük reggeli szükségleteinket, majd nekiindultunk. Előzőleg böngésztem a térképet a kemping bejáratánál, mert nálam csak egy fénymásolt lap volt. De bíztam benne, hogy nem lesz gond a tájékozódással. 
  Még félhomályban hagytuk el a kempinget, átmentünk a Boite patak felet, majd kereszteztük a Cortina és Fiames közti országutat. Széles erdei ösvényen fenyvesekkel körülölelve futottunk fejlámpáink fényében. A 211-es jelzést követtük, néhol egész jó volt a jelölést, de volt pár hely ahol elbizonytalanodtunk. Már jó ideje mentünk, amikor megtaláltuk a Punta Fiames irányába kanyarodó 202-es ösvényt. Innentől más jellege volt az útnak, mivel szűk egy nyomtávossá vált. Kétoldalt mohaszőnyeg, rengeteg virággal, felettünk fenyőerdő. Csak a kevés fénynek volt köszönhető, hogy nem álltam le mindenhol fényképezni. Az eleje még úgy ahogy futható, de ahogy egyre fentebb értünk, egyre meredekebb és nehezen járhatóbbá váltott át.

Első pillantás Cortina felé

Valahol a törpefenyves régióban jártunk, amikor már pihenésképpen elővettem a gépet és elkészítettem az első felvételeket. Távolban alattunk már látszottak Cortina d' Ampezzo házai és felettük a Dolomitok legmagasabb sziklatornyai már vörösen izzottak a hajnali napsugaraktól.
Tofana di Mezzo is előbújt!
A völgyünk túloldalán (ahonnan indultunk) magasodik a Tofana di Mezzo. A 3000 méter fölé magasodó csúcsrégiót már itt is megsütötte a felkelő Nap.
Croda da Lago és Cortina d' Ampezzo
A törpefenyők is elmaradoztak, majd egy hatalmas törmeléklejtőn szerpentineztünk felfelé. Ábris jól ment, de én a fotózás miatt lemaradoztam.
Arra kellene mennünk!
Gravon de Pomagnon pontnál a tábla balra jelezte az ösvényünket, de ott egy mély vízmosás állta utunkat, plusz találtunk egy csapást, ami ugyancsak balra tartott. 
Útbaigazító tábla
Ezen mentünk tovább egészen a sziklafal aljáig. Itt viszont már esélyünk sem volt balra tartani akkora szakadék volt a lábunk alatt. Két képpel lejjebb látszik ez. 
Ábris keresi az utat!
Jobbra a Terza Cengia beszállása felé elindultunk, de nagyon nehezen járhatóvá vált itt is a terep, ezért hamar mondtam Ábrisnak, hogy szerintem itt nincs értelme tovább menni. 
Szakadozott törmeléklejtő
Végül úgy döntöttünk, hogy forduljunk vissza. Féltem a lefelé futástól, mert a cipőm eléggé oda volt már és a lenti képen látszik, hogy mi várt rám félig kiszakadt cipőmben. Tényleg ilyen meredek volt!
Onnan jövünk a völgyből!
De még mielőtt tovább sietnék azért azt megemlítem, hogy milyen szép látványban volt részünk. Már nem csak Cortina, de délutáni túránk célpontjai is feltűntek a távolban. 
Délutáni túránk célpontjai
A Giau hágóból tervezett kirándulásunk során a fenti négy hegy közül, a Nuvolaut szerettük volna megmászni, a többit pedig körbesétálni. 
Egyre jobban megsüti Cortinát a nap!
A fények már leértek egészen Cortina d' Ampezzo házai köze, valamint a Tofana di Mezzo alatt is már csak a fenyvesek voltak árnyékban. Köszönhetően a hegynek, aminek az oldalában épp tartózkodtunk. 
és a Tofana di Mezzo-t is!
Az elágazóhoz leérve kicsit még hezitáltunk, bakancsban vagy jó cipőben simán neki indultam volna a kuloárnak, de így értelmetlen időpocsékolás lett volna. Főleg, hogy még aznapra sok tervünk volt, ami miatt időben kellett elhagynunk a kempinget is.
Ösvényünk
Jó darabig egy jelzetlen ösvényen traverzaltunk a törpefenyves régióban. Csodálkoztunk is, hogy ilyen szép panorámájú, jól futható ösvénynek, hogy-hogy nincs jelzése, de aztán kis idővel már meg lett az is. 
Itt voltunk legközelebb a városhoz
Jó darabig Cortina felé futottunk, de kiérve agy széles kerékpárútként is funkcionáló csapásra. Itt már Fiames fordult a széles dózerűt. 
Col Rosa
Hosszan kacskaringózva követtük a 211-es jelzést. Egy-két kilátópontnál meg-meg álltunk rövid fotószünetre. Nagyon jól futható enyhe lejtésű útnak köszönhetően jól haladtunk Fiames felé. Aminek az lett a következménye, hogy elvétettük a leágazást és a fenti kis romos házikónál kötöttünk ki. 
Fiammes-i elhagyott épület
Halottuk a patak zúgását és az autók zaját, de nem találtuk az turistautat. Végül átvágtunk a puha mohaszőnyegen a hallásunkra hagyatkozva. 
Madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis)
Szerencsésen visszataláltunk a térképre és közben még rengeteg orchideát is tudtam fotózni. Nem mintha eddig nem láttam volna ezeket, csak a fények nem voltak az igaziak eddig. 
Ujjaskosbor és békakonty állományürüsség
Volt itt kétféle békakonty, madárfészek és tojásdad, hogy az erdei ujjaskosbor millió egy színű változatáról ne is beszéljek. 
Tojásdad békekonty (Listera ovata) 
Nagy meglepetés volt közvetlen az aszfalt út szegélye mellett a lenti tűzliliom. Hajnalban sötétben még elfutottunk mellette, de most szerencsére megláttuk. Sosem láttam még természetes környezetben ezt a virágot. 
Tűzliliom (Lilium bulbiferum)
Később aztán több helyűt is előbukkant. 
Itt kell letérni a kemping felé
Ha valaki erre jár annak csak ajánlani tudom az Olympia kempinget. szuper felszereltségű, kellemes fekvésű és ami nem mellékes még nem is olyan drága. Legalábbis a helyi szállás árakhoz képest.
Olympia kemping bejárata
Háromnegyed nyolc körül már vissza is értünk a többiekhez. Fürdés, pakolás és gyors reggeli után már indultunk is a Fanes-völgybe. 
Útvonalunk!
  A fenti térképen kb bejelöltem merre mentünk, de a lenti strava linkben pontosabban látszik az útvonalunk. Bár a célunk nem sikerült, de szerintem így is jól indult a nap, sok szép dolgot láttunk és egy jót futottunk. Következőkben Fanes túra, majd kirándulás a Giau hágóból.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...