2016. március 18., péntek

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kéktúra második szakasza - Pécs és Mecseknádasd között

  Február elején nekivágtunk a kéktúrának, most bő egy hónapra rá hazai terepen a Kelet-Mecsekben folytattuk az utunkat. Most egy rövidebb 35 kilométeres szakaszt néztünk ki magunknak, Fehér-kúti kulcsosháztól az előző napi végpontig. Szerettem volna folytatólagosan keletről nyugatra, de a körülmények most így adták magukat! A távnak megfelelően a készülődést is kisebbre fogtam. Mondván ismerős terepen, kisebb távon m bajom lehet! Nem árulom el előre, de sajnos nem voltam a topon a végére! 6:40-re beszéltük meg a találkát a Tettyére, Gábor hívott, hogy még csak most értek be Pécsre, ezért kicsit késnek. Gondoltam addig megyek egy havihegyi tiszteletkört. Így is lett, majd végül rám kellett várniuk a srácoknak. Az Irma úton felkocogtunk Dömörkapuig, majd onnan végig a piros sávon Rábay-fáig. A piros kereszt jelzésen pedig hamarosan kiértünk a lapisi útra. Ennél a pontnál csatlakoztunk a kéktúrára. A következő szakaszt is innen a Kereszt-kunyhótól indítjuk, vagy zárjuk le?
Indulás a kék sávon a Kereszt-kunyhótól

Körülbelül hétszáz méter futás után már meg is érkeztünk első pecsételőpontunkhoz, a Fehér-kúti kulcsosházhoz. Nyugatról érkezve a ház oldalán található a kis dobozka és benne a bélyegző. Báz hozta a tintapárnáját és szép sorban mindannyian elvégeztük a folyamatot.
Mai első pecsét
Összeálltunk egy közös képre, majd egy-két perc múlva már kocogtunk is tovább, mert sok volt még vissza a napi adagból. Az idő jó volt, az erdő szép volt, nem is képzelhettünk volna el jobb időt a kéktúrázásra. 
Fehér-kúti kulcsosház
Az Árpádtető és Lapis közötti műúttal párhuzamosan az erdőben kocogtunk, majd még Tripammer-fa előtt áttértünk az aszfalt út túloldalára, hogy aztán megérkezzünk a már említett fához. Csak én álltam le egy kép erejéig, majd szedtem a lábam, hogy le ne maradjak a srácoktól.
Tripammer-fa
Egyre több helyen zöldül a medvehagyma a Mecsekben, ez a rész is sok friss, zsenge hajtással volt tele. Szinte csak a turistaút mentét nem lepte el a kora tavaszi erdei csemege.
Medvehagymás ösvény
A Tripammer-fától nagyon gyorsan kiértünk a 66-os útra. Árpádtetőnél az út túloldalán helyezkedik el a Mecsextrén park a környékbéliek kedvelt kalandparkja. A kéktúra is közvetlen a park kerítése mellett halad el. 
Árpádtetőnél
A Mecsekerdő Zrt üzemelteti itt a kalandparkot, de már korábban is az erdészet rezidenciája volt a terület. De míg régebben az erdészet volt itt a húzó ágazat, most a turizmus vált azzá az elmúlt évek során. Legalábbis a fejlesztések és a külsőség alapján én ezt szűrtem le. 
Stílusos házikó Árpádtetőn
A parkolót, az erdei akadálypályákat elhagyva már az erdőben kezdődik a Mókus tanösvény. Fák közé épített fapallókon és erdei ösvényeken kalauzolja a fiatalságot végig a tematikus útvonal. Most ezt mi kihagytuk, de ajánlom mindenki figyelmébe a tanösvényt. 
Kéktúra és a Mókus tanösvény
Rövid széles földes utas szakasz következett, majd egy sorompó után rátértünk egy aszfaltozott erdei műútra. Egy darabig a zöld sáv jelzés is csatlakozott a kék sáv mellé, de az hamarosan levált és elment északnak a Sugói-rét felé. Bal kéz felől erdő, jobb oldalt irtás. Ennek köszönhetően jó messzire el lehetett látni. Messze tőlünk szinte elérhetetlen távolságban a Kelet-Mecsek két óriása tornyosult. Pedig tudtuk, hogy hamarosan a hegyek túloldalán fogunk futni! Itt volt az első frissítésem, 1-1,5 dl izót ihattam.
Erdészeti úton, távolban a Zengő és Hármas-hegy
Pár kilométeres aszfaltos rész után következett a túra talán legnehezebb része. Tudtuk, hogy itt nagy sár vár ránk. Nem voltak illúzióink, nem is csalódtunk. Több helyen az ősvény mellett az avarban vagy a bakháton egyensúlyozva kerülgettük a marasztaló erdei talajt.
Tavaszi állapot a kéktúra mentén
Hol jobb, hol rosszabb volt a helyzet, de összességében lehetett haladni. Tavalyi TranszMecsek alkalmával itt nagyobb volt a sár. A lenti képen látható esőbeálló már akkor is állt, de ez is az elmúlt évek kéktúra fejlesztéseinek az egyik eredménye. 
Esőbeálló
A pihenőhellyel szemben a fán látható a lenti jelzés. Aki geocaching-el annak biztosan ismerős az ikon. Aki nem annak elárulom, hogy a közeli Kincskereső-forráshoz vezetnek a jelek. Vizem még volt bőven és a többiek már a magasfeszültségi nyiladék túloldalán voltak. Így most ez a forrás kimaradt.
Jelzés a Kincskereső-forrás felé
Átfutottam a kábelek alatt, majd azokkal párhuzamosan haladva szaladtam a még látótávolságon belüli srácok után. Általánosan elmondható, hogy én zártam a sort. Szinte mindig le voltam maradva mögöttük. Ennek köszönhetően alig van olyan kép ami szemből készült volna róluk. Mindig a hátsójukat fotóztam. 
Magasfeszültség alatt
Erdős és irtásos részek váltogatták egymást, de mindkét féléről elmondható, hogy nagy volt a sár. De úgy voltam vele, hogy túl kell élni ezt a részt, ezután már csak jobb jöhet. 
Sarazás
A Hársas-forrás előtti lejtőnél Gáborral kissé lemaradtunk, Báz már lent várt minket. Az úton 30-40 centi mély keréknyomok, meg sem próbáltunk ott haladni, inkább az erdőt választottuk.
Hársas előtti állapotok
A forrás előtti gátnál lefotóztam a lábam, a zoknim még nem is annyira, de a Hoka cipőm teljesen szürke volt a sártól. Még jó, hogy beázni nem ázott be. 
Saras Hoka
Megsasoltam a forrást, majd a volt Hársas kulcsosházra is vetettem egy pillantást. Gábor most is mint tavaly elmeséltem "fiatalkori" emlékeit! :) Sajnos a gátat már az idő elhordta, és ezáltal a tó is megszűnt. 
Hársas-forrás
Jó lett volna ezeket fénykorukban látni, de akkor még alföldi lakos voltam. Az élménybeszámolók alapján idilli hely lehetett valamikor.
Volt Hársas kulcsosház
A kéktúra bélyegződobozokról is olvastam hideget-meleget, mint ahogy az új útbaigazító táblákról is. A régiek szerintem hangulatosabbak, az újak pedig több információt hordoznának, ha azok tartalma jó lenne! De talán egyszer kijavítják őket!
Régi kéktúra tábla
A Hársas.forrás után egy fatörzs segítségével átkeltünk a patakon, majd egy rövid emelkedő és lejtő után leértünk egy kis erdei tavacskához. Az eredetét nem ismerem, de gyanítom valamelyik közeli bányához köthető. 
Bányásztó partján
Az én régi térképemen itt még az erdőben vezet a kéktúra, de most már a jelzések az aszfaltútra visznek. Hatalmas külszíni bánya mellett futottunk el, majd körülbelül két kilométer után már a Köves-tető nyugati oldalában találtuk magunkat. A sziklás, köves hegyoldalból könnyű következtetni a helyre!
Köves-tető
Megkerültük a hegyet, majd egy adótoronyhoz érve letértünk a kék sáv jelzésről és az ugyanilyen színű háromszög jelölés mentén kapaszkodtunk fel a 2015-ben átadott kilátóhoz. 
Köves-tető kilátó
A kilátó tetején nem a legjobb panoráma fogadott, de a házi hegyeink (Misian, Tubes) mellett a Villányi-hegységig még el lehetett látni. A Papuk viszont csak irányban volt meg!
Kilátás délre, távolban a Tenkes, a Misina és a Tubes
Másfél órával ezelőtt még a messzi távolban látható hegyek (Hármas-hegy és a Zengő) viszont most már karnyújtásnyi távolságra voltak tőlünk. 
Hármas-hegy és a Zengő
Gyors telefon haza, majd indulás tovább, mert már elmúlott kilenc óra. Visszafutottunk a kéktúrára, majd a Hotel Kövestetőt jobbról kerülve nyargaltunk Zobákpuszta felé. A Vasas-forrásig megittam a maradék 2 dl izót és itt megtöltöttem kis palackomat friss forrásvízzel. Többiek is így tettek és a csordogáló forrásból ez jó sok időt vett igénybe.
Vasas-forrás
Szép ritkás keltikékkel tarkított erdőben, futottunk, majd kiértünk ismét az aszfaltra, hogy aztán azon közelítsük meg a Komlóhoz tartozó Zobákpusztát. 
Komló - Zobákpuszta
Idén még nem jártam erre és eddig nem vettem észre, hogy milyen jó kidekorálták a település buszmegállóját. 
Zobákpuszta buszmegálló
Az is meglepetésként ért, hogy nem a megszokott helyén volt a kéktúra bélyegző. Évtizedeken át az élelmiszerbolt oldalán volt, de az új már a szemközti kis utcában található Vargánya tanya fehér falán található, még pont kívül a drótkerítésen. 
Valamikor itt volt a pecsételőhely
Könnyen megtalálható, de mégis kissé eldugott a hely, viszont még a régi matrica is volt a kerítésen található régi dobozban. Két szendvicset csomagoltam magamnak az egyiket itt ettem meg. mellé pár korty kólát ittam. 
Az új kéktúra pecsételőhely, a Vargánya tanya oldalában
Többször, amikor erre jártunk, akkor az aszfaltot választottuk a Hidasi-völgyig, de most meggyőztem a többieket, hogy csak a kék sávot kellene követni és nem a kényelmes és nem saras kövesutat. 
Zobák után a kék sávon
Meglepően jól futható volt ez a rész, sarat és vizet szinte sehol sem láttunk. Eddig csak Árpádtetőnél láttunk pár turistát, de itt a szép időben már mások is útra keltek. 
Tisztás
A hidasi-völgy délnyugati bejárata előtt j ó 400 méteren keresztül végül nem úsztuk meg az aszfaltot, majd arról letérve beléptünk a Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet szigorúan védett övezetébe. Májvirágok,  hunyorok, keltikék, hóvirágok eddig is voltak, de itt tömegesen virágoztak a bogláros szellőrózsák. Nem is tudtam csak úgy elszaladni mellettük. 
Bogláros szellőrózsák (Anemone ranunculoides)
Pár száz méterrel odébb, pedig egy fa gyökerei közt gombamód elszaporodó farontók élősködtek. 
Kónya vicsorgók (Lathraea squamaria)
Ezen növények fotózása miatt ismét jócskán leszakadtam, de nem zavart különösképp, mert imádom a Hidasi-völgyet és nem zavartattam magam ha láttam valami jó témát akkor leálltam egy fotószünetre.
Hidasi-völgyben
 A csurgónál aztán bevártak a többiek. ráköszöntem egy kisebb turistacsoportra, majd mikor ők is lejöttek a vízeséshez, akkor derült csak ki, hogy egyik régi szegedi ismerősöm is közöttük volt. Gyors bemutatkozás után pár mondatban megbeszéltük kivel mi a helyzet, majd elköszöntem, mert haladnunk kellett Mecseknádasd felé. 
Csurgó
Ez a vízesés is egyik kedvenc helyem a Mecsekben, kár hogy ilyen ritkán jutok ide ki. Sajnos a fényviszonyok nem igazán kedveztek a jó képek elkészítéséhez, ezért egy ilyen oldalirányút választottam ki a sok túlexponált közül. Ahhoz képest, hogy az elmúlt időkben mennyi csapadék hullott egész szerény volt a vízhozama a Csurgónak.
Hidasi-völgy látványos része
Már a futás elején mondtam a fiúknak, hogy majd csináljunk egy videót a Hidasi-völgyben. Végül ezt a helyet találtam a legideálisabbnak. Bal oldalt kék sáv jelzés a fán, jobb oldalt pedig csörgedező patak. Kár hogy abból semmi sem látszik! :( Futottunk egy oda-visszát, majd megvágva ilyen lett a videó.

Csak utána vettem észre, hogy száz méterrel feljebb a Hidasi-forrás is rajta van a videón. Majd innen fentebb még elszaladtunk pár forrás mellett a völgyben. 
Csurgó-forrás
Egyik tisztás után a másik következett és én még mindig csak hátul kullogtam. 
Futunk a kéken
A Zobáktól induló és Pusztabányát érintő műútra kilépve lett vége a gyönyörű Hidasi-völgynek. Annak örültem, hogy egyre közelebb vagyunk a célunkhoz, annak viszont nem, hogy vége ennek a szakasznak, mert igazán hangulatos és jól futható részt hagytunk a hátunk mögött. 
Hidasi-völgy keleti vége
Egy kanyar után gyorsan lejöttünk a kemény borításról és ismét a terepen cammoghattunk fel a hegyre. Gábor már itt látta rajtam, hogy nem vagyok a topon, de én itt még letagadtam és azt mondtam minden rendben. Pedig már kezdtem elfogyni. 
Felfelé!
Csodaszép völgyben próbáltunk felfelé kapaszkodni. Ez jó ürügy volt a fotózásra. Szinte lépésenként találtam a fotótémát. De végül ha nehezen is. de felküzdöttem magam a tetejére a völgynek. Pont mikor kiértünk akkor jöttek meg Kláriék. 
Még mindig felfelé
Gábor nagyon megörült a családnak. Innen még jó másfél kilométer volt Kisújbánya, ahol neki véget értek a "szenvedései" vagy örömei. A Klumpás tanyánál ki van írva, hogy lehet pecsételni, de mi lementünk a közeli kulcsosházhoz, ahol régebben is volt a doboz. 
Klumpás Tanya, Kisújbánya
Itt is van bélyegző, meg is könnyebbültem, hogy nem kell visszamenni ezért. Nagy buli volt a faluban, erre jöttek Gáborék is. Bázzal közösen megittunk egy citromos alkoholmentes sört, én egy kis kólát is ittam mellé. Reméltem ez elég lesz ahhoz, hogy összekapjam magam. 
Kisújbányai kulcsosház
Negyed tizenkettő körül járt az idő és még bő tizenhárom kilométerünk volt vissza Nádasdig. Elbúcsúztunk Gábortól, majd már csak ketten folytattuk utunkat a kéken. 
Óbányai-völgy kisújbányai vége
A faluban egyszer álltam csak meg fotózni, majd az Óbányai-völgy nyugati végében is csak párszor. De aztán a ferde-vízesésnél már csak tovább kellett időzzek. 
Dr. Péceli Endre emlékkereszt
Itt megbeszéltük, hogy nem várunk egymásra, majd Óbányán a kocsmánál találkozunk. 
Ferde-vízesés
A Ferde-vízesés és a csepegő-szikla a völgy két jellegzetes pontja. A képeken ugyan nem látszódik, de a ragyogó napsütésben egymást érték a turisták. Kisebb, nagyobb családok, baráti társaságok, párok sorban jöttek velem szemben a völgyben. Gyerekek ugráltak a vizes sziklákon, fényképezkedtek a vízesésekkel. 
Csepegő-szikla
Meglepődtem a sok embertől, de engem egyáltalán nem zavart a tömeg, sőt örültem neki, hogy ilyen sokan választották a friss levegőt, a kirándulást ezen a hétfői munkamentes szabadnapon.
Óbányai-völgy óbányai vége
Meglepetésemre drótkerítéssel körbezárták a pisztrángos tavakat. Biztos meg volt az oka, de tájképileg nem mutat valami jól a megoldás. A büfénél már megjelentek az autók, amik egészen a falu túlsó végéi húzódtak. Zsáktelepülés Óbánya, nehéz tömegközlekedéssel megközelíteni!
Pisztrángos-tó, Óbánya
Kis kápolnával szemben a kocsma hirdetőtábláján található a bélyegző, Gábor már előre betintázta, nekem csak jól rá kellett nyomnom a füzetem helyes rubrikájába. 
Pecsét a kocsma falán!
Még dél előtt itt voltunk, reméltük az egy órási buszt sikerül elérnünk. Egy óra alatt közel 8 kilométert kellett megtennünk. Ami nem tűnt vészesnek, csak hát már 36 kilométer volt a lábunkban. 
Óbányai utcakép
Ami pedig még jobban zavart, hogy még 200 méter szint is várt ránk. Óbányától Mecseknádasd felé a Réka-völgyi elágazóig 3 kilométert közel 5 perces ezrekkel futottuk. Itt még egész jól is bírtam. 
Skóciai Szent Margit-kereszt
Majd megérkeztünk a Réka-vár alá, lefotóztam a Skóciai Szent Margit-keresztet, közben lemaradtam Báztól. Ahogy beértem az erdőbe rögtön meredeken megindult fel az ösvény. Pár perc után már éreztem, hogy gondok lesznek, a combom a görcsölés határán volt. Ekkor elkezdtem tolni magamba a magnéziumot, majd egy ethicsport-os energia rapida gélt is utánaküldtem, kb fél liter kólával. A lábgörcs gyorsan megszűnt és mire felsétáltam az emelkedő tetejére úgy éreztem megoldódtak a gondjaim. Séta közben még egy csont kemény müzlit is leküzdöttem. 
Hangulatos ösvény
Utolértem Gábort, a vízszintes részeken futottam is, kiértünk a lenti tisztásra, majd annak oldalában kocogtunk az előző kéktúránk végpontja felé.
Tisztáson
Hamarosan elértük a hatos utat, majd azon átfutva újra görcsbe rándult a lábam. A jobb combom volt a rosszabb, de kis idő múlva már a bal görcsölt be. Pár méterenként meg kellett álljak. Közben folyamatosan kérdeztem Gábort, hogy mennyi az idő, elérjük-e még a buszt!
Átkelés a 6-os főúton
Már csak vizem volt, ittam belőle pár decit. Elértünk a kék négyzet jelzést, idáig jöttünk Szekszárdról legutóbb. Még másfél kilométer volt vissza és tíz percünk volt a buszig. Féltem a lefelétől, hogy végig görcsölni fog a lábam, de óvatosan lépdelve egy görccsel megúsztam míg elértük a települést. 
Letérés a kék sávról
Mecseknádasd utcájára lépve aztán pár lépes után ismét meg kellett álljak és ez így ment egészen a buszmegállóig. Valamiért az aszfaltot nem bírta a lábam. Végül kb. 2-3 perccel a busz begördülése előtt megérkeztünk a Schlossberg fogadó mögötti buszmegállóba. 
Schlossberg fogadó, Mecseknádasd
Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem az orrunk előtt ment el a busz. Leállítottam a Stravát, előkerestem a papírjaimat, pénzemet, majd felültünk a járgányra és meg sem álltunk Pécsig. 
  Az előző rész futás szempontjából jobban ment, most is mint már sokszor elkövettem az alapvető hibákat (kevés pia és kaja és nem egyenletes futás). Sokat kell még ezen tanulnom. Lehet a fényképezést is át kell gondoljam. Nem jó futás közben ilyen sokszor megállni és aztán kapkodni a lábam! A felszereléssel most nem volt gondom, a hátiszák ugyan a hátamra izzadt, de a gatya nem dörzsölte ki a combomat, a cipő is jó volt ...
  Köszi Báz és Gábor, hamarosan folytatás!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...